Új Ember, 1980 (36. évfolyam, 1/1748-52/1799. szám)
1980-06-01 / 22. (1769.) szám
tiszta forrás EWbEBKTEK HOZ2AN 4 GYERMEKEKET „Veletek vagyok mindennap...” 1. Pünkösd este Estére rendszerint elcsendesült a város. A környezd hegyek mögé piros fényben lebukó nap sugarai még egyszer felragyogtatták a szent város szépségeit, a templomot, a kormányzó helytartó palotáját, a büszke várfalakat és bástyákat. Aranyban fürdött az egész Sión hegye. Ilyenkor valóban a békesség városa volt Jeruzsálem, amely nevével is a békét hirdette. Még ünnepnapokon is, mire feljött a vacsora-csillag, mindenki igyekezett otthon lenni. Az emberek kifáradtak a nagy ünneplésben. De jóleső fáradtság volt ez. Az ünneplés ugyanis nemcsak imádságot jelentett, hanem találkozást is a többiekkel, a hittestvérekkel, no, meg szórakozást, pihenést a nehéz munkát végző férfiaknak. Nagy ünnepeken ide zarándokoltak távoli földekről a régi ismerősök, és elszakadt rokonok, családok találtak egymásra, és megismerkedtek egymással a serdülő gyerekek, akik a város és az ünnep nélkül talán sohasem látták volna egymást. A boldog város, az ősi fészek évenként egy-két alkalommal összegyűjtötte a nagyvilágban szanaszét csatangoló fiait és leányait. Az ünneplés élményeitől és a találkozások örömétől kissé elcsigázva tértek otthonaikba a vendéglátók és vendégek egyaránt. Ez a pentekosztész este — így nevezték a görögül beszélő zsidók pünkösd ünnepét — mégis más volt, mint a többi esték. Sok házban sokáig nem aludtak ki a mécsesek és az olajlámpák, s még a sötétben is folytatták a beszélgetést. A törvény minden ünnepen elsősorban a férfiakra számított, s ezen a pünkösdön szokatlanul sok férfi érkezett Jeruzsálembe. Sokakat a kíváncsiság hozott ide, mert híreket hallottak a názáreti Jézusról, aki a Messiás hírében állott. És most azt hallották róla, hogy húsvét előtt kivégezték, mégpedig a római helytartó, Poneius Pilátus ítélete szerint. A rómaiak tehát féltek Jézustól? Ellentétes hírek érkeztek róla. Mások szerint nem a rómaiak ítélték halálra Jézust, hanem a nagytanács, a főpapok, a fejes farizeusok és írástudók. Mi hát az igazság? Némelyek pedig azt állították, hogy Jézust ugyan valóban kivégezték, meghalt a kereszten, mégis él. Többen látták is, beszéltek vele, sőt együtt ettek vele, egyszer pedig megjelent több mint ötszáz testvérnek. Judeából, Galileából, a tizenkét törzs városaiból főleg ezek a híradások késztettek sok férfit, akik nem voltak itt húsvétkor, hogy utána nézzenek a dolgoknak. Amúgy is rengetegen érkeztek, a törvény és a régi hagyomány parancsa szerint, szinte az összes országokból, Mezopotámiából, Egyiptomból, Kappadóciából, Frigiából és mindenfelől, hogy a jeruzsálemiekkel együtt megünnepeljék a Sinai-hegynél kötött szövetséget, és hálát adjanak Istennek az aratás gazdag eredményeiért. A nagy népsokaság meglehetősen felizgatta a római helyőrség parancsnokának az idegeit is. Minden ünnep külön megterhelést jelentett számára. Quintilianus ezért utálta a zsidók ünnepeit. Attól félt, hogy a rendbontó elemek kihasználják a nagy csődületet, és lázadást szerveznek valamelyik ünnep alkalmával. Most, pünkösd ünnepén majdnem bekövetkezett a rettegett felfordulás. Fáradtan feküdt a heverőn, és újra felidézte az eseményeket. . . . Alig tért magához az éjszakai kábulatból, kora reggel jelentették neki, hogy nem messzi a templomtól az egyik ház előtt sokaság verődött össze. Azonnal felöltötte parancsnoki ruháját és díszeit, lóra ült és személyesen maga vállalkozott a helyszíni szemlére, hogy szükség esetén azonnal intézkedjék. Maga mellé vett néhány kiváló katonát, nem akarta provokálni a zsidókat, ilyenkor ünnepnap különben is nagyon érzékenyek. Mintha csak a szokásos őrjáratot végeznék, vonultak a megadott utca irányába. Már messziről mintha sokaság zúgását hallotta volna, de a szél is szokatlanul erősen zúgott, szinte viharosan, nem is emlékezett rá, hogy mikor volt ilyen heves szélvihar utoljára. Aztán legnagyobb csodálatára a megjelölt ház körül békés embereket talált, akik pisszenés nélkül hallgattak egy középkorú, őszülő hajú, szakállas férfit. Néhány lépésnyire a csoporttól, a szomszéd ház előtt megálltak és figyelték a szónokot. A második mondat után megértette, hogy a názáreti Jézusról van szó. És ez az egyszerű, halásznak, vagy parasztnak látszó ember is arról beszél, hogy a Názáreti él. Látták és hallották, ő és társai a tanúi annak, hogy Jézus föltárnád. (Folytatjuk) Mi így csináljuk A mi kis templomunkban az a szokás, hogy a gyerekek, amikor elsőáldozásra készülnek, megismerkednek a ministrálással is. Az elsőáldozás után nyolc napig ünnepi mise van a templomban, arra sok felnőtt is eljön, éppúgy, mintha vasárnap lenne, s ezeken a szentmiséken az elsőáldozók ministrálnak. Az elsőáldozási emléklapot az utolsó ilyen ünnepi misére kapjuk meg. Természetesen aki megszereti a ministrálást és vállalja, hogy betartja a ministráns-törvényeket, azok a lányok és fiúk később is jönnek ministrálni. Amikor a ministráns bérmálkozó lesz — nálunk ez nyolcadikos korban szokás — akkor a plébániától szép emléklapot kap és valami ajándékot is (könyvet, Szentírást, lemezt), így köszöni meg az egész közösség a sok éves szolgálatot. A plébános bácsi ezt az emléklapot tréfásan „ministráns-obsit”-nak nevezi, ez azonban nem jelenti azt, hogy aki ezt megkapja, az már tovább nem ministrál. A már bérmálkozott nagy ministránsok taníthatják a kicsiket, ők szervezik meg a nagyobb ünnepi liturgiákra a ministrálást, ők rendezik a ministráns-szilvesztert, a ministránsfarsangot, a templomi anyáknapját, öregek napját. Ők ellenőrzik, hogy a lektorok előre megnézzék és szépen olvassák fel a szentírási részeket és a hívek könyörgését. Ministrálás előtt és után nálunk is szokás imádkozni. Most éppen ezt imádkozzuk: Mindenható örök Isten! Te megengedted, hogy megváltásunk áldozatában oltárodnál szolgáljunk Segítsd látnom, milyen nagyszerű szolgálatot teljesíthetek. Állj mellettem, hogy feladatomat pontosan, tisztelettel és áhítattal végezhessem. Ezt kérem tőled a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen. Mindenható örök Isten! Ma abban a kegyelemben részesítettél, hogy oltárodnál szolgálhattam. Engedd úgy töltenem ezt a napot, hogy mint gyermeked egyre kedvesebb lehessek előtted, és az asztalodnál kapott kegyelmeket bőségesen áraszthassam tovább testvéreimre a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen. N. P. John Peckham Himnusz a Szentháromságról Hárman a fenség trónusán ülnek az égi lakomán, (mert a magányost a magány nem vigasztalja igazán). Míg örök szelleme szemét magára szegzi az Atya, fényének tükörére kép vetődik: egy új önmaga. S amint a kép megszületett, az Egy nincs többé egyedül: a Születetlen és Szülött egymásnak társasan örül. . S a Szentlélek ez az öröm, mely összeköt Atyát s Fiút, s a Három együvé ömöl, egy fö fé Jóba összefut. S annak ki sohse született, illőn, és aki született, s a Léleknek, oltárra tett szívvel zenélünk dicséretet! Fordította: Babits Mihály John Peckham a XIII. században élt. Ferences szerzetesből lett Carterbury érsek. * Imádság a tanárokért Június 1.: pedagógusnap Úristen, aki tanáraim fáradsága, munkássága, türelme és rajtam őrködő szeretete által engem számtalan jótéteményben részesítesz, add, hogy tanításaikat készséges figyelemmel hallgassam, intéseiket és figyelmeztetéseiket üdvösségemre használjam. Áldd meg munkájukat és jutalmazd őket érte örökkévaló mennyei boldogsággal, hisz Te mondtad, hogy akik másokat jóra tanítanak, fényleni fognak, mint a csillagok, Amen.* Köszönöm Istenem, hogy olyan tanítókat adtál mellém, akik tudásukat önzetlenül átadják nekem. Áldd meg és jutalmazd meg őket sok fáradságukért. Segíts abban, hogy minden jót és értékeset megtanullak tőlük, és ezzel Neked is nekik is örömet szerezzek. Amen.* Édes Jézus. Te földi életedben magadhz hívtad a gyermekeket és nem engedted, hogy bárki is, távol tartsa őket tőled. Költözz szolgáidba szerető sziveddel, amikor a kicsinyeket megismertetik Isten igazságaival és kegyelmével. Becsüljék nagyra küldetésüket, használjanak fel munkájuk sikerére minden természetes és természetfölötti eszközt. Veled együtt munkálkodva vessenek olyan alapot a fiatal lelkekbe, hogy egész életük folvarram biztosan építhessenek rá. Ne csak tanítsanak, hanem vezessék tanítványaikat szeretetedre és barátságodra, gyakorló keresztény életre önzetlenségre és áldozatkészségre. Úgy bánjanak velük, hogy szavaiknál is inkább példájuk éreztesse meg a gyerekekkel: boldogság istennek szolgálni és szeleteiben élni. Amen. A hitoktatókért imádkozunk, Urunk, akik a gyerekeknek evangéliumodat, szent hitünket hirdetik. Adj nekik szeretetet és találékonyságot, hogy úgy tegyenek tanúságot igazságodról, hogy szavaik a szívekbe hatoljon. Óval meg őket az egyhangúságtól és az erőltetett, nem őszinte kedveskedéstől. Lerven szent igéd a nevelők nevelnie segítsd őket, hogy életükkel példázzák, amit tanítanak és íev hiteles tanúid legyenek. Amen. Katekciis ni egy Krisztus Őrünktől ezt a parancsot kaptuk: „imiHuaiuK uuiiucn ucpel.iao un hnhtl LdiinuiK. miuiauial tanulni az anuanus istvunVsoivuak, ustruegiilea a KuzepmvuraeUnnaK. un y atlantiul’ lenu szeuiUiK eiotl megjeleníti az a színien inettnei tiszieij.' tuubiseveseoo gjeien, ami UyenKur a teuiptum nőiül runanaainan zajotigva. Az tuosenuennek peuig real emienek juinan eszmoe, amiror az ooziáiguan ütve, Közösen emieztek — fujlan, darailan — a naiellizmusi. tsz azonban regen volt. Ma már csak azt a viszonylag kevés gyereket tanítjuk, ami onnént es szívesen jönnen a kistekezisre. Hol van ez azonban a „minden néptől”? Hol vannak a szakközépiskolások l a tapasztalat azt mutatja, hogy ők teljesen kimaradnak az oktatásból), az egyetemisták, a fiatal házasok, az iskolás korú gyermekek szülei, a dolgozók, a háziasszonyok, a középkorú férfiak és nők, a nyugdíjasok a magányosok, az elváltak, a betegek, az öregek? De a kívülállók, az elszakadtak, a közömbösek is ide tartoznak! Vagy nem ezt jelenti a „minden nép”? Pedig de szükséges lenne a katekézis mindenki számára! Nem szorul-e rá az a fiatal, aki nagyon alaposan készül hivatására, foglalkozására, hogy a hit és erkölcs dolgában is komoly felkészültséggel rendelkezzék? Vagy a felnőtt ember képes-e különböző helyzetek és problémák láttán megfelelő választ adni önmagának és gyermekeinek egy olyan világban, ahol meginognak és megváltoznak az erkölcsi normák, egészen új életkörülmények alakultak ki, az egyház is új arculatot nyert, a hívek is új feladatok előtt állnak? Sajátos problémáira tud-e választ az elvált, újraházasodott ember? S még hány olyan rétege, csoportja van a hívőknek és istenkeresőknek, akik igényelnék a katekézisű Föl kell mérnünk helyzetünket! Ez az elemzés elvégezhető központosítva, de akkor félő, hogy csak az aktákat szaporítanánk, és megoldható egyházközségenként, s ez lenne az ígéretesebb, mert fölfedezve a hiányosságokat, könnyebben és gyorsabban kerülhet sor a megoldásra is. Ezt a feladatot elsősorban az egyházközség vezetőjének kell elvégeznie, és semmi esetre sem egyedül, hanem a képviselőtestület tagjaival. Ők természetesen akkor tudnak majd érdemleges segítséget nyújtani, ha valóban az egész küzdsséget képviselik, azaz, na van köztük fent meg nő, fiazai és öreg, munkás és értelmiségi, sőt „megfigyelőként” középiskolás fiúk és lányok is, így választ kaphatunk arra, hogy — a hívek széles köréből kik azok, akik egyáltalán nem részesülnek katekézisben? (pl. fiatal házasok, öregek stb.) — mi a hiányosság oka? (kényelmesség a pap részéről, nincs érdeklődés, időhiány mindkét oldalról) — Hogyan lehetne őket is bevonni? (személyes meghívással, hirdetés útján, megfelelő és főleg vonzó programmal, aktuális ügyek tárgyalásával.) Első pillantásra úgy tűnik, hogy ez elképzelhetetlenül nagy feladat. Valóban az, de mégsem megoldhatatlan. Hiszen az elsoroltak közül eddig is sokat elvégeztünk már. Korábban is tartottunk keresztelési oktatásokat, meg jegyesoktatásokat, betegeinkkel évről évre foglalkozunk a kenet szentségének föladása előtt, a hittanos, az elsőáldozó és a bérmálkozó gyermekek szüleivel rendszeresen találkozunk a szülői értekezleteken. Találkozunk a karitász munkatársakkal is, foglalkozunk a ministránsokkal, s fiataljaink egy részt ott van a templomi énekkarban. Ugyanakkor minden hívővel találkozunk a vasárnapi szentmisén, amikor taníthatjuk őket. Egy részük pedig naponta jön el a templomba, amikor is kiváló alkalom adódik egy rövid katekézisre. Újra meg kell gmnbap kérdeznünk- miyen hatásfokkal dolgozunk’ Mennyire tervszerű a munkánk? Hős van készülünk az egyes programokra ’ Megszaporodott munkánkhoz biztosan találunk segítséget a hívek körében. Híveink ugyanis megszokták, hogy mineik a közösségekben tevékenykednek. Szivesan segítségünkre "Sietnek majd meglátásaikkal, kritikátokkal, hozzászólásokkal és alkalmasint elegdások tartásával is. Ha szükréges, fizikai munkát is fognak ról. 3 riieerspl^lorialtVit4cPV9l. mpc j»orn+óstávf»l S 3 !»nvn és jilnno«; Vntpl¡67tQ éch?7t0-yí fólí-M lophat pctcov Ölfí r\ U mPfJin H 13 C 3 rt 3 V .* {Gallai pillanatok Örök pillanat Vannak-e Istennek elleshető pillanatai? Nincsenek. Illetőleg van, de csak egyetlenegy, de ez az egy is egy örökkévalóságig tart, most és mindörökké." Elképzelhetetlen számunkra az Isten élete. Az emberiség istenélményét elemezve két irányt találunk. Vagy az örök állandóság és változhatatlanság formájában képzelik el a mindenek fölött álló istenséget (sors, tao, nirvána, örök érvényesség stb.) vagy az örök mozgás és változás formájában (minden istenhívés, sokistenhívés, maga a mozgás vagy a fejlődés ,stb.). De hogy e két irány egyidejű Híd lenni Istenben amit szent kereszténységünk vall, az nehezen fér még nekünk is a fejünkbe. Titok is. Hogyan fér öszsze a Ma és az Örökkévalóság, a Pillanat és a Végtelenség — erre nincs élményünk. A kereszténység a görög-római sokistenhívéssel ’ állt szemben. Ezért ha felfogásban nem is, de gyakorlati hithirdetésében az Isten örökkévalóságát, változhatatlanságát hangsúlyozta, így maradt meg a Dániel prófétától vett összeg (Dán 7.3) képe sokak tudatában, aki mint szakállas öreg, túl van mindenen, bölcs nyugalommal és kezet tördelő tehetetlenséggel nézi a világ sorát. De az Isten él, és újv él, hogy túlcsordul önmagán a Szenthámmsi Han A r Atva nem szörp ..nlirri-'Vor Fítíf rjo pzi ti»orokkal frujva (Se av tavaszi boldogsága átremeg végtelen valóján: a Fiúból az öröm és diadal örvénylői áradásai viharzanak az Atya felé a Szentlélekben . .. most! És 1)3 tulajdonításképpen mondjuk, hogy az Atya az erő, a Fiú a bölcsesség és a Szentlélek a szeretet: micsoha elybeömlései és áramlásai vannak a szabadságigazság-jóság óceánjainak az Isten jelenében . .. És mindez egy pillanatban öszszesűrűsödik, és a pillanat egy örökkévalósággá zárul. S hogy mindez nem játék a szavakkal, olvassuk Szent Péter leveléből, hogy ..egy nap az Úr előtt anynyi, mint ezer év. és ezer év anynyi, mint egy nap” (2 Pét 3.8.) Goethe az örök emberinek költőjé. Prisztta! ezt kiviutatja: Mesáli orálívnat! Ötvönvörű vagy! A szeretet meghitt perceiben, a szépség-élmény ihletében állni látszik az idő Ilyenkor újv él az ember, hogy áll minden, és úgy vesz körül ,\ v állandóság é’-’ete. ho°v az élet gyökyörűsége tejcsórd 111 bennünk Mm+ha Istennek ez a fölfokozott élete tűnnék föl egy-egy pillanatra bennünk És ha a mi maréknyi öröm-étfi nillfmatn^k mnoölHI n^mecol. milyen fetprj npv tiáradá««. m^ív pffVö-DVkevalóságra megállítja az Időt?! Beloit Gellért Új Ember 5