Új Ember, 1980 (36. évfolyam, 1/1748-52/1799. szám)

1980-06-01 / 22. (1769.) szám

tiszta forrás EWbEBK­TEK HOZ2AN 4 GYERMEKEKET „Veletek vagyok mindennap...” 1. Pünkösd este Estére rendszerint elcsende­sült a város. A környezd he­gyek mögé piros fényben lebukó nap sugarai még egyszer felra­­gyogtatták a szent város szép­ségeit, a templomot, a kormányzó helytartó palotáját, a büszke vár­falakat és bástyákat. Aranyban fürdött az egész Sión hegye. Ilyenkor valóban a békesség vá­rosa volt Jeruzsálem, amely ne­vével is a békét hirdette. Még ünnepnapokon is, mire feljött a vacsora-csillag, minden­ki igyekezett otthon lenni. Az emberek kifáradtak a nagy ün­neplésben. De jóleső fáradtság volt ez. Az ünneplés ugyanis nemcsak imádságot jelentett, ha­nem találkozást is a többiekkel, a hittestvérekkel, no, meg szó­rakozást, pihenést a nehéz mun­kát végző férfiaknak. Nagy ün­nepeken ide zarándokoltak tá­voli földekről a régi ismerősök, és elszakadt rokonok, családok találtak egymásra, és megismer­kedtek egymással a serdülő gye­rekek, akik a város és­ az ünnep nélkül talán sohasem látták volna egymást. A boldog város, az ősi fészek évenként egy-két alkalommal összegyűjtötte a nagyvilágban szanaszét csatan­goló fiait és leányait. Az ünnep­lés élményeitől és a találkozá­sok örömétől kissé elcsigázva tértek otthonaikba a vendéglá­tók és vendégek egyaránt. Ez a pentekosztész este — így nevezték a görögül beszélő zsi­dók pünkösd ünnepét — mégis más volt, mint a többi esték. Sok házban soká­ig nem aludtak ki a mécsesek és az olajlámpák, s még a sötétben is folytatták a beszélgetést. A törvény minden ünnepen elsősorban a férfiakra számított, s ezen a pünkösdön szokatlanul sok férfi érkezett Jeruzsálembe. Sokakat a kíván­csiság hozott ide, mert híreket hallottak a názáreti Jézusról, aki a Messiás­ hírében állott. És most azt hallották róla, hogy húsvét előtt kivégezték, mégpedig a ró­mai helytartó, Poneius Pilátus ítélete szerint. A rómaiak tehát féltek Jézustól? Ellentétes hírek érkeztek róla. Mások szerint nem a rómaiak ítélték halálra Jézust, hanem a nagytanács, a főpapok, a fejes farizeusok és írástudók. Mi­ hát az igazság? Némelyek pedig azt állították, hogy Jézust ugyan valóban kivégezték, meg­halt a kereszten, mégis él. Töb­ben látták is, beszéltek vele, sőt együtt ettek vele, egyszer pedig megjelent több mint ötszáz test­vérnek. Judeából, Galileából, a tizenkét törzs városaiból főleg ezek a híradások késztettek sok férfit, akik nem voltak itt hús­­vétkor, hogy utána nézzenek a dolgoknak. Amúgy is rengetegen érkeztek, a törvény és a régi hagyomány parancsa szerint, szinte az összes országokból, Mezopotámiából, Egyiptomból, Kappadóciából, Frigiából és mindenfelől, hogy a jeruzsále­­miekkel együtt megünnepeljék a Sinai-hegynél kötött szövetséget, és hálát adjanak Istennek az aratás gazdag eredményeiért. A nagy népsokaság meglehe­tősen felizgatta a római helyőr­ség parancsnokának az idegeit is. Minden ünnep külön megter­helést jelentett számára. Quinti­­lianus ezért utálta a zsidók ün­nepeit. Attól félt, hogy a rend­bontó elemek kihasználják a nagy csődületet, és lázadást szer­veznek valamelyik ünnep alkal­mával. Most, pünkösd ünnepén majdnem bekövetkezett a rette­gett felfordulás. Fáradtan feküdt a heverőn, és újra felidézte az eseményeket. . . . Alig tért magához az éj­szakai kábulatból, kora reggel jelentették neki, hogy nem messzi a templomtól az egyik ház előtt sokaság verődött össze. Azonnal felöltötte parancsnoki ruháját és díszeit, lóra ült és személyesen maga vállalkozott a helyszíni szemlére, hogy szükség esetén azonnal intézkedjék. Ma­ga mellé vett néhány kiváló ka­tonát, nem akarta provokálni a zsidókat, ilyenkor ünnepnap kü­lönben is nagyon érzékenyek. Mintha csak a szokásos őrjáratot végeznék, vonultak a megadott utca irányába. Már messziről mintha sokaság zúgását hallotta volna, de a szél is szokatlanul erősen zúgott,­ szinte viharosan, nem is emlékezett rá, hogy mi­kor volt ilyen heves szélvihar utoljára. Aztán legnagyobb cso­dálatára a megjelölt ház körül békés embereket talált, akik pisszenés nélkül hallgattak egy középkorú, őszülő hajú, szakál­las férfit. Néhány lépésnyire a csoporttól, a szomszéd ház előtt megálltak és figyelték a szóno­kot. A második mondat után megértette, hogy a názáreti Jé­zusról van szó. És ez az egysze­rű, halásznak, vagy parasztnak látszó ember is arról beszél, hogy a Názáreti él. Látták és hallot­ták, ő és társai a tanúi annak, hogy Jézus föltárnád­. (Folytatjuk) Mi így csináljuk A mi kis templomunkban az a szokás, hogy a gyerekek, amikor elsőáldozásra készülnek, megis­merkednek a ministrálással is. Az elsőáldozás után nyolc napig ünnepi mise van a templomban, arra sok felnőtt is eljön, éppúgy, mintha vasárnap lenne, s ezeken a szentmiséken az elsőáldozók ministrálnak. Az elsőáldozási em­léklapot az utolsó ilyen ünnepi misére kapjuk meg. Természete­sen aki megszereti a ministrálást és vállalja, hogy betartja a mi­­nistráns-tör­vényeket, azok a lá­nyok és fiúk később is jönnek ministrálni. Amikor a ministráns bérmál­kozó lesz — nálunk ez nyolcadi­kos korban szokás — akkor a plébániától szép emléklapot kap és valami ajándékot is (könyvet, Szentírást, lemezt), így köszöni meg az egész közösség a sok éves szolgálatot. A plébános bácsi ezt az emléklapot tréfásan „minist­­ráns-obsit”-nak nevezi, ez azon­ban nem jelenti azt, hogy aki ezt megkapja, az már tovább nem ministrál. A már bérmálkozott nagy ministránsok taníthatják a kicsiket, ők szervezik meg a na­gyobb ünnepi liturgiákra a mi­nistrálást, ők rendezik a minist­­ráns-szilvesztert, a ministráns­­farsangot, a templomi anyák­­napját, öregek napját. Ők ellen­őrzik, hogy a lektorok előre meg­nézzék és szépen olvassák fel a szentírási részeket és a hívek kö­nyörgését. Ministrálás előtt és után ná­lunk is szokás imádkozni. Most éppen ezt imádkozzuk: Mindenható örök Isten! Te megengedted, hogy megváltásunk áldozatában oltárodnál szolgál­junk Segítsd látnom, milyen nagyszerű szolgálatot teljesíthe­tek. Állj mellettem, hogy felada­tomat pontosan, tisztelettel és áhítattal végezhessem. Ezt kérem tőled a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen. Mindenható örök Isten! Ma ab­ban a kegyelemben részesítettél, hogy oltárodnál szolgálhattam. Engedd úgy töltenem ezt a na­pot, hogy mint gyermeked egyre kedvesebb lehessek előtted, és az asztalodnál kapott kegyelmeket bőségesen áraszthassam tovább testvéreimre a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen. N. P. Joh­n Peckham Himnusz a Szentháromságról Hárman a fenség trónusán ülnek az égi lakomán, (mert a magányost a magány nem vigasztalja igazán). Míg örök szelleme szemét magára szegzi az Atya, fényének tükörére kép vetődik: egy új­ önmaga. S amint a kép megszületett, az Egy nincs többé egyedül: a Szüle­tetlen és Szülött egymásnak társasan örül. . S a Szentlélek ez az öröm, mely összeköt Atyát s Fiút, s a Három együvé ömöl, egy fö­ fé Jóba összefut. S annak ki soh­se született, illőn, és aki született, s a Léleknek, oltárra­ tett szívvel zenélünk dicséretet! Fordította: Babits Mihály John Peckham a XIII. század­ban élt. Ferences szerzetesből lett Carterbury érsek. * Imádság a tanárokért Június 1.: pedagógusnap Úristen, aki tanáraim fáradsá­ga, munkássága, türelme és raj­tam őrködő szeretete által engem számtalan jótéteményben részesí­tesz, add, hogy tanításaikat kész­séges figyelemmel hallgassam, intéseiket és figyelmeztetéseiket üdvösségemre használjam. Áldd meg munkájukat és jutalmazd őket érte örökkévaló mennyei boldogsággal, hisz Te mondtad, hogy akik másokat jóra taníta­nak, fényleni fognak, mint a csil­lagok, Amen.* Köszönöm Istenem, hogy olyan tanítókat adtál mellém, akik tu­dásukat önzetlenül átadják ne­kem. Áldd meg és jutalmazd meg őket sok fáradságukért. Segíts abban, hogy minden jót és érté­keset megtanullak tőlük, és ez­zel Neked is­ nekik is örömet sze­rezzek. Amen.* Édes Jézus. Te földi életedben magadh­­z hívtad a gyermekeket és nem engedted, hogy bárki is, távol tartsa őket tőled. Költözz szolgáidba szerető sziveddel, amikor a kicsinyeket megismerte­tik Isten igazságaival és kegyel­mével. Becsüljék nagyra külde­tésüket, használjanak fel munká­juk sikerére minden természetes és természetf­ölötti eszközt. Veled együtt munkálkodva vessenek olyan alapot a fiatal lelkekbe, hogy egész életük folvarram biz­tosan építhessenek rá. Ne csak tanítsanak, hanem vezessék ta­nítványaikat szeretetedre és ba­rátságodra, gyakorló keresztény életre önzetlenségre és áldozat­­készségre. Úgy bánjanak velük, hogy szavaiknál is inkább példá­juk éreztesse meg a gyerekekkel: boldogság istennek szolgálni és szeleteiben élni. Amen. A hitoktatókért imádkozunk, Urunk, akik a gyerekeknek evan­géliumodat, szent hitü­nket hirde­tik. Adj nekik szeretetet és talá­lékon­yságot, hogy úgy tegyenek tanúságot igazságodról, hogy sza­vaik a szívekbe hatoljon. Óval meg őket az egyhangúságtól és az erőltetett, nem őszinte kedveske­déstől. Lerven szent igéd a neve­lők nevelnie segítsd őket, hogy életükkel példázzák, amit taní­tanak és íev hiteles tanúid le­gyenek. Amen. Katekciis ni egy Krisztus Őrünktől ezt a paran­csot kaptuk: „imiHuaiuK uuiiucn ucpel.­iao un hnhtl Ldiinui­K. mi­­uiauial tanulni az anuanus istvu­­nVsoivuak, ustrueg­iilea a Kuzepmvu­­raeUnnaK. un y atlantiul’ lenu sze­­uiUi­K eiotl megjeleníti az a színien inettnei tiszieij.' tuub­iseve­­seoo gj­eien, am­i UyenKur a teuiptum nőiül runanaain­an za­­jotigva. Az tuosenuennek peuig real emienek juinan eszm­oe, am­iror az ooziáiguan ütve, Közö­sen emieztek — fuj­lan, darai­­lan — a naiellizmusi. tsz azonban regen volt. Ma már csak azt a vi­szonylag kevés gyereket tanítjuk, am­i onnént es szívesen jönnen a kistekezisre. Hol van ez azonban a „min­den néptől”? Hol vannak a szak­középiskolások l a tapasztalat azt mutatja, hogy ők teljesen kima­radnak az oktatásból), az egyete­misták, a fiatal házasok, az isko­lás korú gyermekek szülei, a dol­gozók, a háziasszonyok, a közép­korú férfiak és nők, a nyugdíjasok a magányosok, az elváltak, a be­tegek, az öregek? De a kívülállók, az elszakadtak, a közömbösek is ide tartoznak! Vagy nem ezt je­lenti a „minden nép”? Pedig de szükséges lenne a katekézis min­denki számára! Nem szorul-e rá az a fiatal, aki nagyon alaposan készül hivatására, foglalkozására, hogy a hit és erkölcs dolgában is komoly felkészültséggel rendel­kezzék? Vagy a felnőtt ember ké­pes-e különböző helyzetek és problémák láttán megfelelő vá­laszt adni önmagának és gyerme­keinek egy olyan világban, ahol meginognak és megváltoznak az erkölcsi normák, egészen új élet­­körülmények alakultak ki, az egy­ház is új arculatot nyert, a hívek is új feladatok előtt állnak? Sa­játos problémáira tud-e választ az elvált, újraházasodott ember? S még hány olyan rétege, csoport­ja van a hívőknek és istenkere­sőknek, akik igényelnék a kate­­kézisű Föl kell mérnünk helyzetünket! Ez az elemzés elvégezhető köz­pontosítva, de akkor félő, hogy csak az aktákat szaporítanánk, és megoldható egyházközségenként, s ez lenne az ígéretesebb, mert fölfedezve a hiányosságokat, könnyebben és gyorsabban kerül­het sor a megoldásra is. Ezt a fel­adatot elsősorban az egyházköz­­ség vezetőjének kell elvégeznie, és semmi esetre sem egyedül, ha­nem a képviselőtestület tagjaival. Ők természetesen akkor tudnak majd érdemleges segítséget nyúj­tani, ha valóban az egész küzd­s­­séget képviselik, azaz, na van köz­­tük fent meg nő, fiazai és öreg, munkás és értelmiségi, sőt „meg­figyelőként” középiskolás fiúk és lányok is, így választ kaphatunk arra, hogy — a hívek széles köréből kik azok, akik egyáltalán nem része­sülnek katekézisben? (pl. fiatal házasok, öregek stb.) — mi a hiányosság oka? (ké­­nyelmesség a pap részéről, nincs érdeklődés, időhiány mindkét ol­dalról) — Hogyan lehetne őket is be­vonni? (személyes meghívással, hirdetés útján, megfelelő és fő­leg vonzó programmal, aktuális ügyek tárgyalásával.) Első pillantásra úgy tűnik, hogy ez elképzelhetetlenül nagy fel­adat. Valóban az, de mégsem megoldhatatlan. Hiszen az elso­roltak közül eddig is sokat elvé­geztünk már. Korábban is tartot­tunk keresztelési oktatásokat, meg jegyesoktatásokat, betegeink­kel évről évre foglalkozunk a ke­net szentségének föladása előtt, a hittanos, az elsőáldozó és a bér­málkozó gyermekek szüleivel rendszeresen találkozunk a szülői értekezleteken. Találkozunk a ka­­ritász munkatársakkal is, foglal­kozunk a ministránsokkal, s fia­taljaink egy részt ott van a temp­lomi énekkarban. Ugyanakkor minden hívővel találkozunk a vasárnapi szentmisén, amikor ta­níthatjuk őket. Egy részük pedig naponta jön el a templomba, ami­kor is kiváló alkalom adódik egy rövid katekézisre. Újra meg kell gmnbap kérdez­nünk- miyen hatásfokkal dolgo­­zunk­’ Mennyire tervszerű a mun­­kánk? Hős van készülünk az egyes programokra ’ Megszaporodott munkánkhoz biztosan találunk segítséget a hí­vek körében. Híveink ugyanis megszokták, hogy mineik a közös­­ségekben tevékenykednek. Sz­i­­vesan segítségünkre "Sietnek majd meglátásaikkal, kritikátokkal, hozzászólásokkal és alkalmasint elegdások tartásával is. Ha szükr­­éges, fizikai munkát is fognak ról. 3 riieerspl^lo­­rialt­Vit4cPV9l. mpc j»orn+óstávf»l S 3 !»nvn és jilnno«; Vntpl¡67tQ éc­h?7t0-yí fólí-M lophat pctcov Ölfí r\ U mPfJin H 13 C 3 rt 3 V .* {Gallai­ pillanatok Örök pillanat Vannak-e Istennek elleshető pillanatai? Nincsenek. Illetőleg van, de csak egyetlenegy, de ez az egy is egy örökkévalóságig tart, most és mindörökké." Elképzelhetetlen számunkra az Isten élete. Az emberiség istenél­ményét elemezve két irányt talá­lunk. Vagy az örök állandóság és­­ változhatatlanság formájában képzelik el a mindenek fölött álló istenséget (sors, tao, nirvána, örök érvényesség stb.) vagy az örök mozgás és változás form­ájában (minden isten­hívés, sokistenhí­­vés, maga a mozgás vagy a fejlő­dés ,stb.). De hogy e két irány egyidejű Híd lenni Istenben amit szent kereszténységünk vall, az nehezen fér még nekünk is a fe­jünkbe. Titok is. Hogyan fér ösz­­sze a Ma és az Örökkévalóság, a Pillanat és a Végtelenség — erre nincs élményünk. A kereszténység a görög-római sokistenhívéssel ’ állt szemben. Ezért ha felfogásban nem is, de gyakorlati hithirdetésében az Isten örökkévalóságát, változhatat­lanságát hangsúlyozta, így maradt meg a Dániel prófétától vett ös­­szeg (Dán 7.3) képe sokak tudatá­ban, aki mint szakállas öreg, túl van mindenen, bölcs nyugalom­mal és kezet tördelő tehetetlen­séggel nézi a világ sorát. De az Isten él, és újv él, hogy túlcsordul önmagán a Szenthá­­mmsi Han A r Atva nem szörp ..nlirri-'Vor Fítíf rjo pzi ti»­orok­­kal frujva (Se av ta­vasz­i boldogsága átremeg végte­len valóján: a Fiúból az öröm és diadal örvénylői áradásai viharza­­nak az Atya felé a Szentlélek­ben . .. most! És 1)3 tulajdonít­ás­­képpen mondjuk, hogy az Atya az erő, a Fiú a bölcsesség és a Szentlélek a szeretet: micsoha elybeömlései és áramlásai van­nak a szabadsági­­gazság-jóság óceánjainak az Isten jelenében . .. És mindez egy pillanatban ösz­­szesűrűsödik, és a pillanat egy örökkévalósággá zárul. S hogy mindez nem játék a szavakkal, olvassuk Szent Péter leveléből, hogy ..egy nap az Úr előtt any­­nyi, mint ezer év. és ezer év any­­nyi, mint egy nap” (2 Pét 3.8.) Goethe az örök emberinek köl­tőjé. Prisztta! ezt kiviutatja: Mes­­áli orálívnat! Ötvönvörű vagy! A szeretet meghitt perceiben, a szép­ség-élmény ihletében állni látszik az idő Ilyenkor újv él az ember, hogy ál­l minden, és úgy vesz kö­rül ,\ v állandóság é’-’ete. ho°v az élet gyök­yörűsége tejcsórd 111 ben­nünk Mm+ha Istennek ez a föl­­fokozott élete tűnnék föl egy-egy pillanatra bennünk És ha a mi maréknyi öröm-ét­fi nillfmatn^k mnoölHI n^m­ecol. milyen fetprj npv t­iáradá««. m^ív pffV­ö-DVke­­valóságra megállítja az Időt?! Beloit Gellért Új Ember 5

Next