Új Ember, 1985 (41. évfolyam, 1/2010-52/2061. szám)

1985-12-01 / 48. (2057.) szám

FIGYELŐ Gergely Jenő: A katolikus egyház Magyarországon 1944—1971 Kossuth Kiadó A Kossuth Kiadó „Négy évti­zed” sorozatában megjelent mun­ka a marxista történész szempont­jaival tárja olvasói elé a magyar állam és a magyar katolikus egy­ház viszonyát a­ címben jelzett időszakban. Gergely Jenő műve több szempontból úttörő jellegű vállalkozás, joggal számíthat szé­les körű érdeklődésre. Közismert, hogy az elmúlt évtizedek történel­me iránti érdeklődés megnöveke­dett. A könyvet kezébe vevő olva­só már az előszóból meggyőződhet arról, hogy élesszemű, problémák­ra érzékeny történész vállalkozott e nem könnyű feladatra. „A kato­­­likus egyház kormányzatának po­litikatörténeti bemutatására vállal­koztunk, aminek végig központi kérdése az államhatalomhoz való viszony.” Hangsúlyozandó, hogy Gergely munkája nem egyháztörténelem, de számos részlet mellőzhetetlen nyersanyaga az annyira hiányolt, megírandó legújabbkori magyar egyháztörténelemnek. A könyv író­ja nem ismer „kényes kérdéseket”. A magyarországi szerzetesren­dek sorsáról szólva fontos adato­kat nyújt létszámukról felada­taikról és intézményeikről. Az egyes fejezetekben közreadott „tényanyag” minden olvasó isme­retét gyarapítja, és segít azoknak az összefüggéseknek felismerésé­ben, melyek nélkül tárgyilagos vé­lemény sem alkotható. A szerző történész. Munkáját a hazai és külföldi publikált források alapján írta. Mindenben a tudósi igényesség jellemzi. Ennek ellené­re azok, akik­ az egyházon belül élnek, nemcsak fenntartással fo­gadják egyes megállapításait, de hiányérzetüket sem tagadhatják — éppen az egyház belső életét érintő kérdésekben. Gergely Jenőt semmiképpen sem köti a „tekintély elve”. Rámutat az egyház emberi arculatának azon gyengéire, melyeket ma egyetlen tudományos egyháztörténelem sem hallgathat el. Az események köze­­lisége ellenére is nem egyszer igaz­ságot szolgáltat egyházi kezdemé­nyezéseknek és személyeknek. Számos jogi természetű szöveg­közlése (például megállapodások) segíti a különböző világnézetű ol­vasókat a tegnapi események megismerésében tárgyilagos meg­ítéléshez. Ez igen fontos a mai események megértéséhez s nem utolsósorban értékeléséhez. Éppen ezért az olvasó számára kérdés marad: miért zárja a szerző a magyar állam és a magyar katoli­kus egyház viszonyának tárgya­lását az 1971. évvel? Az olvasó pontosan tájékozódhat a magyar katolikus egyház szerve­zetéről, az egyházi közigazgatás beosztásáról. A kötet képanyagá­nak jelentős része mellőzhetetlen történeti forrásnak tekinthető. H. Gy. Magyarország és Erdély 1—4. kötet 1853—1854. Kiadják és szerkesztik: Kubinyi Ferencz és Vahot Imre Részlet a mű előszavából: „Vál­lalatunk czélja: a természet ál­­­dásaiban, szépségeiben, a történeti műemlékekben, népéletünk erede­ti sajátságaiban egyaránt gazdag, a tudomány, művészet, ipar, ke­reskedés s gazdászat dolgában is szép előmenetelt mutatható Ma­gyarország és Erdély múlt és je­len állapotját, természettani, törté­neti, állam-, föld-, népismei és szépirodalmi te­kintetben, hű le­írások és képek által, nem csak a bel-, de a külfölddel is körülmé­nyesen, alaposan megismertetni. Czélunk továbbá: Magyarország és Erdély mindennemű közérdekű rit­kaságait, nevezetességeit, rejtett természeti és műkincseit, fölkeres­ni, napfényre hozni, egy halomra gyűjteni, nemzetünk anyagi, szel­lemi haladásának fokozatait, ered­ményeit, mint egy nagy tükör­ben felmutatni, s a közjó érdeké­ben további fejlődésüket elősegí­teni.” (Az Állami Könyvterjesztő Vál­lalat reprint sorozata, két kötet­ben, számos fekete-fehér képtáb­lával, 101 oldal, kötve 490,— Ft.) tiffmfa . A hazai művelődéstörténet lapjain jónéhány egyházi ember neve található, akik a nem­zeti kultúra, a haladás érdekében nem saj­nálták az anyagiakat sem. Már ritkaság az ilyen manapság, de ha akad akár egy is, a nemes tra­díció nem szakad meg, és elmondhatjuk: lám a szellem még mindig megéri. . . Szilárdfy Zoltán kálozi plébános, művészettörté­nész a Művelődési Minisztérium jóváhagyásával úgy tette le az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara művészettörténeti tan­székének asztalára a Barokk szentképek Magyar­­országon című, tavaly megjelent kötetében lát­ható színes apácamunkák eredetijéért az egri Do­bó István Vármúzeumtól kapott összeg évi kama­tát, hogy belső kényszert érzett: ekként is szol­gálnia kell a közművelődést. Azt kérte: eszten­dőnként az a végzős művészettörténész hallgató kapja jutalomként a pénzt, aki szakdolgozatát ki­fejezetten a keresztény ikonográfia és ikonológia tárgyköréből írja, s akit az e célra alakult bi­zottság az ösztöndíjra méltónak talál. Természe­tesen a dolgozat színvonala a minősítő jegy, több hallgató esetében a legkiválóbb jelző. Az idei november 14-én egyetemi kari ülésen a Szilár­dfy-ösztöndíjat első alkalommal adta át Pölöskei Ferenc dékán. Mégpedig a soproni szü­letésű Takácsné Verő Máriának, a „Középkori bronz keresztelőmedencék a Szepességben és Sá­rosban” témájú szakdolgozatáért. A bizottsági ta­gok: dr. Németh Lajós tanszékvezető egyetemi ta­nár, dr. Marosi Ernő docens és dr. Prokopp Má­ria tud. főmunkatárs kiadásra késznek minősítet­ték e munkát, amely az Ars Hungarica Kutató­­csoport jóvoltából jelenik majd meg. Milyen szándék vezette a jutalom-alapításban? — kérdezem a folyosón Szilárdfy Zoltántól. — Először is lelkipásztori. A fiatal hallgatók ku­tatás közben hadd ismerjék meg alaposan az egy­házi kultúra dokumentumait. (Bibliát, hagiográ­­fiát stb.) — Aztán praktikus szempont is: egy-egy vég­zősnek jól jön az a kis pénz­e pályaindulás­kor ... Bár csak e példa példá(ka)t szülne! T. S. Falusi plébános jutalom-alapítványa T. Verő Mária átveszi az ösztöndíjat Pölöskei Ferenc dékántól. A háttérben az ösztöndíj-alapító Szilárdfy Zoltán Kemenes Illés, a bencés pedagógus A sporttörténeti kutatás során gyakran találko­zunk olyan — jórészt elfelejtett — pedagógusok nevével, akik példásan törekedtek a testi és a szellemi kultúrának tanítványaikba történő plán­­tálására. Közülük való volt Kemenes Illés bencés paptanár. 1885. november 16-án a Somogy megyei Babó­­csán született. Középiskoláit Sopronban és Győ­rött végezte a bencés gimnáziumban. 1902-ben a pannonhalmi Szent Benedek rendbe lépett. Főis­kolai tanulmányai befejeztével egy évig Komá­romban tanított, majd 1908-ban a pannonhalmi főiskola ókori filológia tanára, 1920-ban pedig a főiskola mellett felállított gyakorló gimnázium élére került, ahol a kalokagathia szellemétől ide­jekorán áthatva azt vallotta, hogy a jellem ki­alakítását nemcsak a szellem befolyásolja, hanem a test is. Igazgatói működése idején — nemegy­szer néhány rendtársának szemléletével szemben — szorgalmazta az iskolai testnevelést, sportot s annak rendkívüli tantárgyként való bevezetését. Ebben példásan segítette Kaposi Gyula testnevelő tanár, aki birkózóként volt tornászválogatott, avagy tornászként birkózóválogatott. A budapesti bencés gimnázium későbbi iskolai értesítőiben tallózva, a diákok több sportsikeréről olvashatunk. A műkorcsolyázó Kállay Kristóf kétszer nyert országos KISOK-bajnokságot, ké­sőbb négy alkalommal felnőtt országos bajnoksá­got. Görög Géza a gyorskorcsolyázás három ver­senyszámában lett országos KISOK-bajnok. Lifka Róbert már az iskolai csapatban is gyeplabdázott, és tagja lett az 1936-os olimpián szerepelt gyep­labdázó csapatnak. A gimnázium tőrvívó csapata (Hegyeli Endre — aki éveken át Szentgyörgyi Al­bert egyik közvetlen munkatársa volt —, Radán Iván, Fitz Jenő — a székesfehérvári István király múzeum főigazgatója és Bogdán Sándor összeté­telben) 1938-ban nyert országos KISOK-bajnoksá­got. Kibédi Ervin színművész ma is szívesen em­lékezik vissza az úszásban elért KISOK-bajnok­­ságára. Az eminens diákok közül Szennay András, a mai pannonhalmi főapát tagja volt a­­KISOK- bajnokságban negyedik helyezett tőrvívó-csapat­­nak, Mesterházi Lajos író pedig az iskolai kard­vívó bajnokságon bronz-, majd ezüstérmet nyert. Hét évi budapesti igazgatóskodása után Keme­nes Illés 1931-ben az esztergomi bencés gimná­zium élére került. Itt kihasználva a jó sport adta lehetőségeket (például az iskola udvarán korcso­lyapályát készíttetett, és megrendeztette az első iskolai korcsolyaversenyt) erős támasza lett Wer­ner Gyula testnevelő tanárnak. Igazgatósága alatt rendezték meg az esztergomi kerület középiskolai labdarúgó bajnokságát, amelynek győztese a ben­cés gimnázium csapata lett. Esztergomban ugyan­csak felélesztette a vívás oktatását. 1933-ban ki­nevezték az Országos Közoktatási Tanács alelnö­­kévé, majd a pestvidéki tankerület főigazgató­jává. Az OKT-ban — mint egy korabeli jelen­tésből kitűnik — a mindennapi testnevelés beve­zetését szorgalmazta, indítványára a kultuszmi­niszter próbaképpen a főváros hat iskolájában el­rendelte, hogy a diákok naponta tornázzanak. Kemenes Illés 1943. január 3-án Sopronban hunyt el. Születésének 100. évfordulója alkalmá­val tisztelettel emlékezünk és emlékeztetünk a ki­váló pedagógusra. Keresztényi József I ■­ tt a Kálváriára címmel újabb könyvet jelentet meg a napokban a Vigilia, Dsida Jenő volt erdélyi költőnk írásaiból. A könyv tartalmáról, s arról érdeklőd­tünk Lukács László főszerkesztőnél és a kötet szerkesztőjénél, Pomogáts Bélánál, hogy miért éppen ezt a költőt választották? Lukács László: Dsida Jenő leg­népszerűbb költőink közé tartozik, s a több évtizedes elhallgattatás után mostanában ne­mesak művei jelennek meg, hanem alakját is mind többször idézi fel az irodalom, munkásságával is mind többet fog­lalkozik az irodalomtörténetírás. A húszas években megszülető erdélyi magyar irodalomnak ő volt a ka­masz-angyala, lobogó szőkén, má­moros ifjúsággal, lelkesedéssel tel­ve, határtalan önbizalommal érke­zett a költészetbe. Ifjúságában nem a végzettel akart pereskedni, egy­szerűen énekelni szeretett volna: a természetről, a szerelemről, az ifjú­ságról, akár a későromantika poétái. Szava később komolyodott meg, mi­dőn átélte a kisebbségi élet keserű tapasztalatait, és számot vetve né­pe sorsával már elviselhetetlenek­nek érezte az erdélyi magyarság ter­heit. Ekkor, a megpróbáltatások ne­héz óráiban írta Psalmus hungari­­cus című versét, ebben korai köl­tészetének merengő, játékos dalla­ma után a közösségi hűség és a tör­ténelmi felelősség szigorú morálját szólaltatta meg. Fellebbezés ez a zsoltár, az európai népek közössé­géhez, a történelemhez­ kiáltó szó, amely igazságot követel. Keresztény költő volt, nemcsak bejegyzett vallása szerint katolikus, hanem költészetének benső értelmét tekintve is. Ifjú költőként „angyalok citeráján” játszott, igazi „poéta an­­gelicus” módjára szólaltatta meg az égi dallamokat. Lírájában túlvilági fények között egy természetfeletti bukolika tündéri játéka folyt, még­sem ezek az igazán keresztény ver­sei. Inkább azok, amelyekben az „Imitatio Christi”, a Krisztus köve­tése drámáját éli át, s fel képes idézni a krisztusi, áldozat mélységét, hangot tud adni annak a szenvedés­nek, amely végül a megváltáshoz vezet. Különösen Nagycsütörtök cí­mű híres verse mutatja ezt: ebben a költeményben saját sorsát, a ki­sebbségi magyar költő sorsát az ál­dozatvállalás keresztény erkölcse szerint értelmezi. Az erdélyi magyar irodalom játékos angyala ezzel a versével lépte át a férfikor küszö­bét, s érkezett el a hitvalló költők közé, hogy áldozatos küldetésének természet- és történelemfeletti táv­latát mutassa meg. Pomogáts Béla: A megjelenés előtt álló kötet Dsida Jenő váloga­tott verseit és prózai írásait foglalja magába, ezen belül kellő nyomaték­kal mutatja be vallásos ihletésű költészetét. Hárman gondoztuk a szövegeket: Csiszár Alajos, Győr­ben élő Dsida-kutató, aki már ed­dig is több kiadatlan vers közlésé­vel járult hozzá a költő hitelesebb arcának megismeréséhez, Rónay László és magam. Kiadványunk igen sok, eddig kéziratban lévő il­letve csak újságokban megjelent verssel, elbeszéléssel, kisebb-na­­gyobb tanulmánnyal egészíti ki az eddigi kiadásokat. Újra közreadjuk az 1933-ban Nagyváradon megje­lent Magyar karaván­­­tálcán keresz­tül című kis könyv anyagát is, amely egy erdélyi magyar zarán­dokcsoport olaszországi tapasztala­tairól számol be. Bízunk abban, hogy a Dsida Jenő munkássága iránt érdeklődő olvasók szeretettel fogadják majd a kötetet. * (tóth)­ ­: Érettségi után Szegedre köl­­tk­­özött, hogy ott tanári diplo­mát szerezzen. Legszívesebben Sík Sándor és Bálint Sándor elő­adásait hallgatta. Magyar-törté­­nelem-német szakon végzett, és eljegyezte magát a néprajzzal is. Utána ösztöndíjasként a bécsi Collegium Hungaricumban foly­tatta tanulmányait. A kőszegi és a bajai tanítóképzőben műkö­dött, majd húsz éven keresztül a Pécsi Tanárképző Főiskola né­met tanszékének volt a vezetője. Kodály Zoltán és Bárdos La­jos ösztönzésére zeneművek szö­vegének fordítására, illetve át­­költésére vállalkozott, öt Hän­­del-oratórium, valamint Liszt: Szent Erzsébet legendájának szö­vegét ültette át magyarra. An­gol, francia, olasz reneszánsz mű­vek legszebbjeit fordította nyel­vünkre. Ezek az öt évszázad kó­rusai című kiadványban találha­tók. Közismertek a Bach által megzenésített szövegek fordítá­sai is. Szigetvár dicsérete című mű­vét Farkas Ferenc zenésítette meg. A Temetési szertartáskönyv 4. változata, a „Látjátok, testvé­ Dr. Vargha Károly 70 éves­ ­ek” kezdetű az ő műve, vala­mint 100 temetési éneke, amely­nek társszerzője Fürstein József volt. ő írta Kodály Háry János to­­borzójának dalszövegét. Kiadta szülőfaluja, Szentlászló népdal­kincsét. Most rendezi sajtó alá Heimatklänge (Hazai hangok) címmel a magyarországi német nemzetiség dalkincsének tíz kö­tetét, öt-hatezer egyházi éneket­­gyűjtött össze. (Életművének fel­sorolása távolról sem teljes. Az utóbbi években bányász népszo­kásokat és régi szövegemlékeket gyűjtött.) Dr. Vargha Károly ny. főis­kolai tanár a Borbála-napi bá­nyászbúcsúkor, december 8-án, vasárnap előadást tart a kővágó­­szőlősi templomban Szent Borbá­la tisztelete a bányászok hagyo­mányaiban címmel. A szentmise de. 11 órakor kezdődik. Szeretettel várják e napon Szent Borbála tisztelőit és azo­kat, akik megbecsülik a bá­nyászok nehéz munkáját. A jubiláló tudósnak Isten bő­séges áldását kérjük. Csonka Ferenc MEGRENDELŐLAP Alulírott utánvéttel megrendelem Dsida Jenő: Út a Kálváriára című könyvét............példányban. Név:........................................................ Lakcím:.............................................. Irányítószám:.................................... A kötet 464 oldal, ára: 90 Ft. Megrendelhető az alábbi forma­­nyomtatványon vagy levelezőla­pon az Új Ember Kiadóhivatalá­nál (Bp. 1364, Pf. 111). A Kiadó­­hivatal a megrendeléseket beér­kezésük sorrendjében utánvéttel teljesíti. Árusítja még a Szent István Társulat és az Ecclesia Szövetkezet.

Next