Új Ember, 1985 (41. évfolyam, 1/2010-52/2061. szám)

1985-03-24 / 12. (2021.) szám

tiszta forrás EEGEDIKTEK HOZZÁM A GYErMEKKKEI Csak látni ? Jeruzsálemben vagyunk. Nagy jövésmenés van a városban, kü­lönösen a templom környékén, hi­szen oda igyekszik mindenki, aki messze földről zarándokolt ide az ünnepek alkalmából. Vegyüljünk el az emberek között, érdemes meghallgatni, miről is folyik a szó... Az Úr Jézusról beszélnek leg­többen. A híre bejárta a távoli vidékeket is. Nevezik őt prófétá­nak, rabbinak, gyógyítónak, Űr­nek, mesternek, Dávid Fiának, Messiásnak, Emberfiának, vagy egyszerűen csak Názáretinek ... Különálló kis csoportra leszünk figyelmesek. Ruházatuk, arcuk, viselkedésük arra mutat: idege­nek ebben a minden különböző­ség ellenére is egymáshoz annyi­ra hasonló környezetben. — Görögök — mondja János —, azért jöttek, hogy lássák a Mes­tert. A szétszórtságban élő zsidók­tól hallhattak róla ... Valamelyikük ismeri Fülöpöt, a galileai Betszaidából származó ta­nítványt, őhozzá fordulnak kíván­ságukkal. Fülöp bólint, aztán el­megy, nicsak­ Andrásnak szól, és most mind a ketten odalépnek az Űrhöz. A görögök kissé távolabb meg­állnak. Mit is mondtak Fülöpnek: látni szeretnék Jézust! Csak l­á­t­­­n­i ? Mint valamit ritka csodát? Hogy elmondhassák, ha hazamen­nek, hogy Jeruzsálemben ők is lát­ták a gyógyító rabbit, akiről mos­tanában mindenki beszél, aki ta­lán ... — ők maguk sem tudták, mit is gondoljanak róla. Minden­esetre látni szeretnék! Ők nem szóltak Jézushoz, Jé­zus sem szólította meg őket. A vakokat, a leprásokat megkérdez­te, mit akarnak tőle, és megadta nekik. Aki nem kér tőle semmit, annak nem kínál mást, mint azt, amit láthatnak és hallhatnak a közelében — és az már maga is csoda! Most is folytatja a beszé­det, de ahogy tekintete őket is érte, annyit jelentett, hogy a sza­vak őnekik is szólnak: — Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia! — Ez olyan mondat, amely után törté­nés várható. És az Úr folytatja: — Bizony, bizony mondom néktek, ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. — Az egyszerű példával akarja hallga­tói figyelmét arra irányítani, aminek közeledtét tanítványai annyiszor hallották, de nem ké­pesek megérteni, amit ő tud, a hallgatóság azonban nem is sejti. A görögök csodálkozva hallgat­ják. — Mi azóta már tudjuk, hogy elkövetkező haláláról beszél... — Megrendült a lelkem. Mit is mondjak, Atyám, szabadíts meg ettől az órától? — milyen igazán emberi ez a szorongó kérdés — és milyen igazán isteni a saját maga adta válasz: — De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! ...valami hallatszik az égből! Az ácsorgók mennydörgésre gon­dolnak ... — Pedig isteni szó volt! Válasz. LV. A keresztfa árnyékában . Volt egyszer egy ember, aki minden áron meg akart szabadul­ni az árnyékától. Állandóan azon gondolkodott, hogy mit tegyen szándékának megvalósításáért. Akármivel próbálkozott azonban, saját árnyékától nem tudott meg­válni. Mindent kipróbált, amit ajánlottak neki, egy ideig négy­kézláb mászkált, aztán vízbe ug­rott, majd felkúszott egy magas fa tetejére. Mindhiába, az árnyék akkor sem hagyta el. Mint a meg­­bánatlan bűn, mint a rossz lelki­­ismeret, mindenhová elkísérte. Nagyon szomorú lett ez az ember, s minden barátjának elmesélte, miképpen akarta eltüntetni a csö­könyös árnyékot. Azok persze ki­nevették. De az egyik hamarosan megszólalt: — Ó, de egyszerű elérni, amit akarsz! — Hogyan, mit kell csinálnunk? — érdeklődtek mindjárt a többi kíváncsiskodók is. — Mondom, hogy csodálkozni fogtok, milyen egyszerű eltüntet­ni árnyékunkat. Egy fa árnyéká­ba kell állnunk, és azonnal eltű­nik a miénk. (Willi Hoffsommer nyomán) Rejtvény Vízszintes: 1. így nevezzük a keresztre feszítés helyét. 9. Bikavér, medvc, de ménes jelzője is lehet. 10. Szó előtagjaként mezőgazdaságit jelent, n. Faj, fajta, idegen kifejezéssel. 12. Labda a hálóban, eredeti helyesírással. 13. Kiejtett mássalhangzó. 14. Némán súg! 15. Északi nép. 18. Vízben sportoló. 20. Becézett Rozália. 21. Szakszervezeti csúcsszerv röv. 22. Hadi menetoszlop. 23. Est és ruha jelzője lehet. 23/a. Szavazatgyűjtő. 25. Edison egyik neve, de lehet nem ébren is. 27. Kevert Dad! Függőleges: 1. Nagyböjtben gyakori ájtatosság. 2. A Mátra egyik festői csúcsa. 3. Lőrés páratlan betűi. 4. őselem, mely nélkül nincs élet. 5. A szótőhöz járul. 6. Színésznő, Éva. 7. így „közlekedik” a hernyó. 8. A keresztre feszítés hegye. 16. „Halottak ...”, Ady-vers­­ciklus. 17. Jugoszláv pénzegység. 18. United States. 19. Terem, régie­sen. 23. Légnemű anyag, idegen írással. 24. Néma raj! 26. Juttat. 4 2 3 (15 ff-1Tr 9 ■ 40 -M 1 42 43J * 46 46■ 48 49 20I 24 7Z 1 v iDr Va­­­zé­k ► J 2T Jean Guitton: Szeretnék röviden arról hallani, amit Jézus Krisztusról tudnom kell, s úgy szeretném hallani, mintha­ sem­­mit sem tudnék Róla. Először is: mit mond a történelem Jézusról? Ez fel­tétlenül segítségemre lesz, ha majd nekem kell a társaim kérdésére fe­leletet adnom, ugyanis tényeket tu­dok mondani. — Valóban mindig legjobb — aho­gyan a szóhasználat tartja: a nulla pontról elindulni, s úgy válaszolni, mintha a kérdezőnek minden új len­ne. Én most veled is ezt teszem. Figyelj hát, gondolkodj, és közben fogalmazd meg kérdéseidet. Minde­nekelőtt azt mondom el röviden, mi történt a történelemben Jézus előtt. — Már beszéltem neked Istenről, Isten rejtett életéről,­­de arról is, hogy ő föl akarta tárni magát az embereknek. A tényt, hogy valóban fel is tárta, hogy üzent, kinyilatkoz­tatásnak nevezzük. Körülbelül 4 ezer évvel ezelőtt Isten üzenetet intézett egy zsidó férfihoz, akit Ábrahámnak hívtak. A szó: Ábrahám, zsidó nyel­ven annyit jelent: „egy nagy nép atyja.” Nos, Isten megmutatta ennek a kiváló embernek a­ csillagokat és azt mondta: annyi ivadéka lesz majd, mint az ég csillagai. Ábrahám hitt és bízott az ígéretben. Az ő iva­dékait (utódait) nevezzük mi zsidó népnek. Jézus eljövetele előtt egye­dül ez a nép hitt az egy igaz Isten­ben, a Teremtőben, a Mindenható­ban, a Jóságosban, aki az emberek­nek parancsokat adott. Ezeket a pa- Ah­én kiskatekizmusoki Jézus Krisztus rancsokat együtt így nevezzük: a Törvény. A Törvényt Isten egy má­sik zsidó férfinak, Mózesnek nyilat­koztatta ki. A Tízparancsolat közül felsorolok négyet, amit a lelkiisme­ret parancsainak nevezünk: „Uradat, Istenedet imádd!”, „Ne ölj!”, „Ne lopj!”, „Apádat és anyádat tiszteld!”.­­ A zsidó nép egy rendkívüli em­ber eljövetelét várta, akit Isten azért küld, hogy „legyőzze ellensé­geit”. Így hívták: a Messiás. A zsidók közül egyesek hadvezért vártak, má­sok viszont — a tájékozottabbak — azt gondolták, hogy a Messiás meg­vetett rabszolga lesz, akit halálra ítélnek. — A Messiás 1985 évvel ezelőtt je­lent meg a Földön. Amit az életéről tudunk, négy könyvnek köszönhet­jük. Ezeket a könyveket az első ke­resztények rendkívüli gondossággal őrizték meg a számunkra. Evangé­liumoknak nevezzük. Az evangélium szó görögül „jó hírt” jelent. Nos, a következőkben arról beszélek neked, amit az evangéliumokban olvashatsz. — Jézus, hazájának fővárosához, Jeruzsálemhez közel eső kisvárosban született, ahol a szülei átutazóban voltak. A városka neve: Betlehem. Nevelőapja és édesanyja nem kap­tak szállást a városban, ezért Jézus egy barlangban született. Bölcsője ál­latok jászla volt, egy kőmélyedés. — Jézus születésnapját december 25-én, karácsonykor ünnepeljük. — Harminc éves koráig egy Ná­­záret nevű helységben élt. Először iskolás volt, majd ács-asztalos, amint nevelőapja, József is. — Harmincéves korában Jézus elhagyta Názáretet, hogy hirdesse: ő a Messiás, s hogy az ő országa nem evilági, hanem láthatatlan biroda­lom, amit Isten országának nevezett. —, Jézus 12 társat (barátot) válasz­tott maga mellé, hogy folytassák ta­nító munkáját. A 12 barátját apos­toloknak nevezzük. Az apostolok utódai a püspökök. Az apostolok fe­jét­­Péternek hívták, az ő utódai a pápák. — Jézus, hogy bebizonyítsa, hogy őt a Mennyei Atya küldte, rendkí­vüli cselekedeteket vitt véghez, írás­tudók kérdéseire felelt, kérdezte őket, s hogy Isten hatalmának, jósá­gának jeleit adja, csodákat tett, a vizet borrá változtatta, megszaporí­totta a kenyeret, súlyos betegeket gyógyított, halottakat támasztott. De három év múltán ellenségei halált kiáltottak rá, és keresztre feszítették. — Amikor Jézus meghalt a keresz­ten, 33 éves volt. Pénteki napon halt meg, délután 3 óra körül. — Vasárnap hajnalban azonban a sír, ahová testét eltemették, üres volt. A sírjából föltámadt Jézus több­ször megjelent apostolainak, s meg­hagyta nekik: tanítsanak minden né­pet, hogy mindenki megismerje pl. az Isten Fiát. Föltámadása után a 40-ik napon fölment a mennybe, mi­után azt mondta apostolainak: „Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.” (Olaszból fordította: Tóth Sándor) ____________________________________________ Ha a mag meg nem hal... Kevés ilyen vigasztaló szó van, mint ez a mondat: „Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz" (Jn 12,24). Ez a mondat iga­zolja a világban tapasztalható körforgást és álmaink határtalanságát. Minden szépség és minden élet a pusztulásból és fájdalomból születik. A szülési fájdalom félelmetes órájá­ban egy kis emberi csoda jön a világra. A bűzös trágyából nőnek ki a legszebb virágok, s a rothadó anyagokból mindenféle növények bújnak elő. Nincs semmi okunk arra, hogy ezt az örökké érvényes szabályt ellenezzük, sőt nagyszerű dolog tudni, hogy itt a földön még csak a szenvedés és átváltozás stádiumá­ban vagyunk. S csak a halál után születünk bele abba a világba, amely igazán és örökre a miénk. Guy de Larigaudy ! v Az Úr angyala köszönté a boldogságos Szűz Máriát és ő méhébe fo­gadó Szentlélektől Szent Fiát. ‘Üdvözlégy Mária ... Íme, az Űr Szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint. Üdvözlégy Mária ... És az Ige testté­len, és miköztünk lakozék. Üdvöz­légy Mária... Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja! Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéretére. Könyörögjünk! Kérünk téged, Úristen, öntsd lel­künkbe szent kegyelmedet, hogy akik az angyali üze­net által Szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesü­lését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje ál­tal a föltámadás dicsőségébe vitessünk, Krisztus a mi Urunk által. Amen. Kedves imádságunkat, az Úrangyalát századok óta imádkozzák a keresztények. A XIV. század közepén XXII. János pápa elrendelte, hogy a harangszóra hagy­janak abba minden munkát és három Üdvözlégy Má­riával köszöntsék a Szűzanyát. Az imádság a századok folyamán különböző változásokon ment át. A ma hasz­nált forma először a XVI. században fordul elő egy la­tin nyelvű könyvben, amely Mária-imádságokat tartal­maz. A Marialis cultus kezdetű apostoli buzdításában VI. Pál pápa beszél ennek az imádságnak a változatlan értékéről, amelyben a megtestesülés titkáról elmélke­dünk annak az üzenetnek a felhasználásával, amelyet az angyal Máriához intézett (s amit március 25-én ün­nepelünk), és megemlékezünk az ő közreműködéséről az üdvösségben. Üdvösségünk kezdetén ott van Mária „igen”-je. Ez az „igen” hidat jelentett, amely lehetővé tette Isten­nek, hogy belépjen az ember történetébe. Ez a hit, az engedelmesség, az áldozat és az egyre növekvő szere­tet „igen”-je volt. Az Úrangyala emlékeztet bennünket, hogy Mária az Isten Anyja és a mi Anyánk. Újjászüle­tünk mint emberek abban a történelmi pillanatban, amikor Isten belép az időbe és emberré lesz Mária ál­tal. Az Úrangyala emlékeztet bennünket Isten határ­talan szeretetére az ember iránt, és figyelmeztet, hogy az ember boldogsága a szeretetben rejlik. A reggeli, déli, esti harangszóra elmondott Őrangya­la az „egyedül fontos”-ra irányítja figyelmünket min­dennapi elfoglaltságaink közepette. Persze — főleg nagyvárosban — nem mindig­ halljuk reggel, délben, este a harangszót. Sok családban szép szokás, hogy a közös étkezések előtt együtt imádkozzák el ezt az ősi népi zsolozsmát. üffMc 7

Next