Új Ember, 1985 (41. évfolyam, 1/2010-52/2061. szám)
1985-03-24 / 12. (2021.) szám
tiszta forrás EEGEDIKTEK HOZZÁM A GYErMEKKKEI Csak látni ? Jeruzsálemben vagyunk. Nagy jövésmenés van a városban, különösen a templom környékén, hiszen oda igyekszik mindenki, aki messze földről zarándokolt ide az ünnepek alkalmából. Vegyüljünk el az emberek között, érdemes meghallgatni, miről is folyik a szó... Az Úr Jézusról beszélnek legtöbben. A híre bejárta a távoli vidékeket is. Nevezik őt prófétának, rabbinak, gyógyítónak, Űrnek, mesternek, Dávid Fiának, Messiásnak, Emberfiának, vagy egyszerűen csak Názáretinek ... Különálló kis csoportra leszünk figyelmesek. Ruházatuk, arcuk, viselkedésük arra mutat: idegenek ebben a minden különbözőség ellenére is egymáshoz annyira hasonló környezetben. — Görögök — mondja János —, azért jöttek, hogy lássák a Mestert. A szétszórtságban élő zsidóktól hallhattak róla ... Valamelyikük ismeri Fülöpöt, a galileai Betszaidából származó tanítványt, őhozzá fordulnak kívánságukkal. Fülöp bólint, aztán elmegy, nicsak Andrásnak szól, és most mind a ketten odalépnek az Űrhöz. A görögök kissé távolabb megállnak. Mit is mondtak Fülöpnek: látni szeretnék Jézust! Csak látni ? Mint valamit ritka csodát? Hogy elmondhassák, ha hazamennek, hogy Jeruzsálemben ők is látták a gyógyító rabbit, akiről mostanában mindenki beszél, aki talán ... — ők maguk sem tudták, mit is gondoljanak róla. Mindenesetre látni szeretnék! Ők nem szóltak Jézushoz, Jézus sem szólította meg őket. A vakokat, a leprásokat megkérdezte, mit akarnak tőle, és megadta nekik. Aki nem kér tőle semmit, annak nem kínál mást, mint azt, amit láthatnak és hallhatnak a közelében — és az már maga is csoda! Most is folytatja a beszédet, de ahogy tekintete őket is érte, annyit jelentett, hogy a szavak őnekik is szólnak: — Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia! — Ez olyan mondat, amely után történés várható. És az Úr folytatja: — Bizony, bizony mondom néktek, ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. — Az egyszerű példával akarja hallgatói figyelmét arra irányítani, aminek közeledtét tanítványai annyiszor hallották, de nem képesek megérteni, amit ő tud, a hallgatóság azonban nem is sejti. A görögök csodálkozva hallgatják. — Mi azóta már tudjuk, hogy elkövetkező haláláról beszél... — Megrendült a lelkem. Mit is mondjak, Atyám, szabadíts meg ettől az órától? — milyen igazán emberi ez a szorongó kérdés — és milyen igazán isteni a saját maga adta válasz: — De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! ...valami hallatszik az égből! Az ácsorgók mennydörgésre gondolnak ... — Pedig isteni szó volt! Válasz. LV. A keresztfa árnyékában . Volt egyszer egy ember, aki minden áron meg akart szabadulni az árnyékától. Állandóan azon gondolkodott, hogy mit tegyen szándékának megvalósításáért. Akármivel próbálkozott azonban, saját árnyékától nem tudott megválni. Mindent kipróbált, amit ajánlottak neki, egy ideig négykézláb mászkált, aztán vízbe ugrott, majd felkúszott egy magas fa tetejére. Mindhiába, az árnyék akkor sem hagyta el. Mint a megbánatlan bűn, mint a rossz lelkiismeret, mindenhová elkísérte. Nagyon szomorú lett ez az ember, s minden barátjának elmesélte, miképpen akarta eltüntetni a csökönyös árnyékot. Azok persze kinevették. De az egyik hamarosan megszólalt: — Ó, de egyszerű elérni, amit akarsz! — Hogyan, mit kell csinálnunk? — érdeklődtek mindjárt a többi kíváncsiskodók is. — Mondom, hogy csodálkozni fogtok, milyen egyszerű eltüntetni árnyékunkat. Egy fa árnyékába kell állnunk, és azonnal eltűnik a miénk. (Willi Hoffsommer nyomán) Rejtvény Vízszintes: 1. így nevezzük a keresztre feszítés helyét. 9. Bikavér, medvc, de ménes jelzője is lehet. 10. Szó előtagjaként mezőgazdaságit jelent, n. Faj, fajta, idegen kifejezéssel. 12. Labda a hálóban, eredeti helyesírással. 13. Kiejtett mássalhangzó. 14. Némán súg! 15. Északi nép. 18. Vízben sportoló. 20. Becézett Rozália. 21. Szakszervezeti csúcsszerv röv. 22. Hadi menetoszlop. 23. Est és ruha jelzője lehet. 23/a. Szavazatgyűjtő. 25. Edison egyik neve, de lehet nem ébren is. 27. Kevert Dad! Függőleges: 1. Nagyböjtben gyakori ájtatosság. 2. A Mátra egyik festői csúcsa. 3. Lőrés páratlan betűi. 4. őselem, mely nélkül nincs élet. 5. A szótőhöz járul. 6. Színésznő, Éva. 7. így „közlekedik” a hernyó. 8. A keresztre feszítés hegye. 16. „Halottak ...”, Ady-versciklus. 17. Jugoszláv pénzegység. 18. United States. 19. Terem, régiesen. 23. Légnemű anyag, idegen írással. 24. Néma raj! 26. Juttat. 4 2 3 (15 ff-1Tr 9 ■ 40 -M 1 42 43J * 46 46■ 48 49 20I 24 7Z 1 v iDr Vazék ► J 2T Jean Guitton: Szeretnék röviden arról hallani, amit Jézus Krisztusról tudnom kell, s úgy szeretném hallani, mintha semmit sem tudnék Róla. Először is: mit mond a történelem Jézusról? Ez feltétlenül segítségemre lesz, ha majd nekem kell a társaim kérdésére feleletet adnom, ugyanis tényeket tudok mondani. — Valóban mindig legjobb — ahogyan a szóhasználat tartja: a nulla pontról elindulni, s úgy válaszolni, mintha a kérdezőnek minden új lenne. Én most veled is ezt teszem. Figyelj hát, gondolkodj, és közben fogalmazd meg kérdéseidet. Mindenekelőtt azt mondom el röviden, mi történt a történelemben Jézus előtt. — Már beszéltem neked Istenről, Isten rejtett életéről,de arról is, hogy ő föl akarta tárni magát az embereknek. A tényt, hogy valóban fel is tárta, hogy üzent, kinyilatkoztatásnak nevezzük. Körülbelül 4 ezer évvel ezelőtt Isten üzenetet intézett egy zsidó férfihoz, akit Ábrahámnak hívtak. A szó: Ábrahám, zsidó nyelven annyit jelent: „egy nagy nép atyja.” Nos, Isten megmutatta ennek a kiváló embernek a csillagokat és azt mondta: annyi ivadéka lesz majd, mint az ég csillagai. Ábrahám hitt és bízott az ígéretben. Az ő ivadékait (utódait) nevezzük mi zsidó népnek. Jézus eljövetele előtt egyedül ez a nép hitt az egy igaz Istenben, a Teremtőben, a Mindenhatóban, a Jóságosban, aki az embereknek parancsokat adott. Ezeket a pa- Ahén kiskatekizmusoki Jézus Krisztus rancsokat együtt így nevezzük: a Törvény. A Törvényt Isten egy másik zsidó férfinak, Mózesnek nyilatkoztatta ki. A Tízparancsolat közül felsorolok négyet, amit a lelkiismeret parancsainak nevezünk: „Uradat, Istenedet imádd!”, „Ne ölj!”, „Ne lopj!”, „Apádat és anyádat tiszteld!”. A zsidó nép egy rendkívüli ember eljövetelét várta, akit Isten azért küld, hogy „legyőzze ellenségeit”. Így hívták: a Messiás. A zsidók közül egyesek hadvezért vártak, mások viszont — a tájékozottabbak — azt gondolták, hogy a Messiás megvetett rabszolga lesz, akit halálra ítélnek. — A Messiás 1985 évvel ezelőtt jelent meg a Földön. Amit az életéről tudunk, négy könyvnek köszönhetjük. Ezeket a könyveket az első keresztények rendkívüli gondossággal őrizték meg a számunkra. Evangéliumoknak nevezzük. Az evangélium szó görögül „jó hírt” jelent. Nos, a következőkben arról beszélek neked, amit az evangéliumokban olvashatsz. — Jézus, hazájának fővárosához, Jeruzsálemhez közel eső kisvárosban született, ahol a szülei átutazóban voltak. A városka neve: Betlehem. Nevelőapja és édesanyja nem kaptak szállást a városban, ezért Jézus egy barlangban született. Bölcsője állatok jászla volt, egy kőmélyedés. — Jézus születésnapját december 25-én, karácsonykor ünnepeljük. — Harminc éves koráig egy Názáret nevű helységben élt. Először iskolás volt, majd ács-asztalos, amint nevelőapja, József is. — Harmincéves korában Jézus elhagyta Názáretet, hogy hirdesse: ő a Messiás, s hogy az ő országa nem evilági, hanem láthatatlan birodalom, amit Isten országának nevezett. —, Jézus 12 társat (barátot) választott maga mellé, hogy folytassák tanító munkáját. A 12 barátját apostoloknak nevezzük. Az apostolok utódai a püspökök. Az apostolok fejétPéternek hívták, az ő utódai a pápák. — Jézus, hogy bebizonyítsa, hogy őt a Mennyei Atya küldte, rendkívüli cselekedeteket vitt véghez, írástudók kérdéseire felelt, kérdezte őket, s hogy Isten hatalmának, jóságának jeleit adja, csodákat tett, a vizet borrá változtatta, megszaporította a kenyeret, súlyos betegeket gyógyított, halottakat támasztott. De három év múltán ellenségei halált kiáltottak rá, és keresztre feszítették. — Amikor Jézus meghalt a kereszten, 33 éves volt. Pénteki napon halt meg, délután 3 óra körül. — Vasárnap hajnalban azonban a sír, ahová testét eltemették, üres volt. A sírjából föltámadt Jézus többször megjelent apostolainak, s meghagyta nekik: tanítsanak minden népet, hogy mindenki megismerje pl. az Isten Fiát. Föltámadása után a 40-ik napon fölment a mennybe, miután azt mondta apostolainak: „Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.” (Olaszból fordította: Tóth Sándor) ____________________________________________ Ha a mag meg nem hal... Kevés ilyen vigasztaló szó van, mint ez a mondat: „Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz" (Jn 12,24). Ez a mondat igazolja a világban tapasztalható körforgást és álmaink határtalanságát. Minden szépség és minden élet a pusztulásból és fájdalomból születik. A szülési fájdalom félelmetes órájában egy kis emberi csoda jön a világra. A bűzös trágyából nőnek ki a legszebb virágok, s a rothadó anyagokból mindenféle növények bújnak elő. Nincs semmi okunk arra, hogy ezt az örökké érvényes szabályt ellenezzük, sőt nagyszerű dolog tudni, hogy itt a földön még csak a szenvedés és átváltozás stádiumában vagyunk. S csak a halál után születünk bele abba a világba, amely igazán és örökre a miénk. Guy de Larigaudy ! v Az Úr angyala köszönté a boldogságos Szűz Máriát és ő méhébe fogadó Szentlélektől Szent Fiát. ‘Üdvözlégy Mária ... Íme, az Űr Szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint. Üdvözlégy Mária ... És az Ige testtélen, és miköztünk lakozék. Üdvözlégy Mária... Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja! Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéretére. Könyörögjünk! Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy akik az angyali üzenet által Szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a föltámadás dicsőségébe vitessünk, Krisztus a mi Urunk által. Amen. Kedves imádságunkat, az Úrangyalát századok óta imádkozzák a keresztények. A XIV. század közepén XXII. János pápa elrendelte, hogy a harangszóra hagyjanak abba minden munkát és három Üdvözlégy Máriával köszöntsék a Szűzanyát. Az imádság a századok folyamán különböző változásokon ment át. A ma használt forma először a XVI. században fordul elő egy latin nyelvű könyvben, amely Mária-imádságokat tartalmaz. A Marialis cultus kezdetű apostoli buzdításában VI. Pál pápa beszél ennek az imádságnak a változatlan értékéről, amelyben a megtestesülés titkáról elmélkedünk annak az üzenetnek a felhasználásával, amelyet az angyal Máriához intézett (s amit március 25-én ünnepelünk), és megemlékezünk az ő közreműködéséről az üdvösségben. Üdvösségünk kezdetén ott van Mária „igen”-je. Ez az „igen” hidat jelentett, amely lehetővé tette Istennek, hogy belépjen az ember történetébe. Ez a hit, az engedelmesség, az áldozat és az egyre növekvő szeretet „igen”-je volt. Az Úrangyala emlékeztet bennünket, hogy Mária az Isten Anyja és a mi Anyánk. Újjászületünk mint emberek abban a történelmi pillanatban, amikor Isten belép az időbe és emberré lesz Mária által. Az Úrangyala emlékeztet bennünket Isten határtalan szeretetére az ember iránt, és figyelmeztet, hogy az ember boldogsága a szeretetben rejlik. A reggeli, déli, esti harangszóra elmondott Őrangyala az „egyedül fontos”-ra irányítja figyelmünket mindennapi elfoglaltságaink közepette. Persze — főleg nagyvárosban — nem mindig halljuk reggel, délben, este a harangszót. Sok családban szép szokás, hogy a közös étkezések előtt együtt imádkozzák el ezt az ősi népi zsolozsmát. üffMc 7