Új Ember, 1987 (43. évfolyam, 1/2114-52/2165. szám)

1987-01-04 / 1. (2114.) szám

Meghalt Kádár László egri érsek Megrendülve közöljük a szomorú hírt: december 20- án reggel — hosszadalmas betegség után — 59 éves ko­rában elhunyt Kádár László egri érsek. December 29-én temették el az egri székesegyház kriptájában. (Ünnepi lapzártáink előrehozatala miatt csak legköze­lebbi számunkban emlékezhetünk meg róla.) II. János Pál pápa újévi békeüzenete Az emberiség szolidáris fejlődéséről December 11-én délben, a Szent­szék sajtótermében Roger Etchega­­ray bíboros, a „Iustitia et Pax” Pápai Bizottság elnöke bemutatta az újságíróknak a pápa december 1-án kelt, új évre szóló békeüzene­tét, amelynek címe: A fejlődés és szolidaritás a béke kulcsa. Az 1987. január 1-jén megtar­tandó Béke Világnap témáját az határozza meg, hogy egyetlen em­beri családot alkotunk, ama tény­­nél fogva, hogy ugyanabba a vi­lágba születtünk bele, ugyanazt az örökséget osztjuk meg minden más emberrel együtt. Sajnos, a szolidaritás megvaló­sulásának számos politikai és ideo­lógiai akadálya van. Ilyen az ide­gengyűlölet, vagyis az az eljárás, amikor egyes kormányok az­­or­szágban élő más nemzetiségűek hátrányos megkülönböztetésére tör­vényeket hoznak. A határok önké­n­yes és ne­m indokolt lezárása, amely í:r .­adályozza a személyek elvánt­orlását, szétszakadt családok újra­­iyesülését, vagy más országban lé­­ők megsegítését. Olyan ideológiák, amelyek a gyűlöletet vagy a bizal­matlanságot szítják. Vagy olyan r­end­szerek, amelyek mesterséges orlátokat állítanak fel: fajgyűlö­let, vallási türelmetlenség, osztály­­ellentétek. Ezek gyakran megsér­­t­ik az emberi méltóságot, ellensé­geskedéshez, elnyomáshoz és hábo­rúhoz vezetnek. A terrorizmus, az utóbbi években egyre több szenve­dést okoz a személyeknek és pusz­títást a társadalomnak. Mindez el­én a tény­leges—s­zol­idari­tás lehet az ellenszer. A szolidaritás lényeges jellemzője minden férfi és nő alap­vető egyenlősége. Ebből pedig az következik, hogy az alapvető em­beri méltóságnak és a személy, il­letve közösségek alapvető jogainak ellentmondó politika elvetendő. Tá­mogatni kell minden olyan poli­tikát és programot, amely nyílt és becsületes kapcsolatokat létesít a népek között. Talán nincs az emberi feladatok­nak még egy olyan területe, ahol annyira szükség lenne a társadalmi szolidaritásra, mint a fejlődés. VI. Pál pápa húsz évvel ezelőtt meg­jelent Populorum progressio kez­detű körlevelének jó része ma kü­lönösen is időszerű. Az ember fej­lődése — írta VI. Pál — nem való­sulhat meg az emberiség szolidáris fejlődése nélkül. Ezek az elvek —­­ hangsúlyozza II. János Pál — a mai megváltozott körülmények kö­zött is megőrzik időszerűségüket. A pápai üzenet ezután azt rész­letezi, hogy VI. Pál elveit hogyan lehet manapság konkrétan alkal­mazni. Minden fejlődési tervnek az ember a célja. Azokat az érté­keket kell kifejleszteni, amelyek valóban hasznosak az egyénnel és a társadalomnak. Vagyis olyan erkölcsi értékeket kell megismer­tetni, amelyek segítik az embere­ket, hogy új életet, igazságosabb társadalmat építhessenek, ahol tisz­telik az életet. Ha a kormányok és közösségek a gazdasági növekedés végett pártolják a születéskorláto­zást vagy kedveznek az abortusz­nak, világosan és erőteljesen k kell mondani, hogy ezek a tervek megsértik az emberi család szoli­daritását, mivel visszautasítják a emberi méltóság és a szabadság értékeit. Mindaz, ami megakadá­lyozza az igazi szabadságot, a tár­sadalom ellen van. A kizsákmá­nyolás, a fenyegetés, az erőszakos leigázás, a társadalom valamelyik részének kizárása a fejlődésből, stb. mindez ellentmond az emberi szolidaritás igazi fogalmának. A teljes fejlődést az a szolidaritás se­gíti elő, amely megőrzi minden személy törvényes szabadságát és minden nemzet igazságos biztonsá­gát. A pápai üzenet ezután felsorol né­hány bonyolult problémát. Szá­mos ország eladósodása a tudo­mány és a technika fejlődésében bekövetkező egyenlőtlenségek az egyes országok között, a leszerelés és a fejlődés kérdése, a Kelet és Nyugat közötti feszültségek, vala­mint az Észak és Dél közötti egyen­lőtlenségek súlyosan fenyegetik a békét. A békés világ, ahol a né­pek s államok biztonsága biztosít­va van, aktív szolidaritást követel a fejlődés előmozdítása és egyszer­smind a leszerelés megvalósítása érdekében. Minden állam felelős a világ békéjéért és ezt a békét csak úgy lehet biztosítani, ha a fegyverekre alapozott biztonságot fokozatosan felváltja az emberi család szolidaritására alapozott biz­tonság. Ismételten felhívást intézett a pápa az illetékesekhez: tegyenek újabb erőfeszítéseket arra, hogy a fegyvereket a törvényes védelem­hez szükséges minimumra csök­kentsék, foganatosítsanak jelen­tősebb intézkedéseket a fejlő­désben levő országok megsegítésére, hogy azok önállóak lehessenek. A béke forog kockán. A nemze­teken belüli társadalmi béke és nemzetközi szinten a világ békéje. VI. Pál pápa jól látta, hogy szo­ros kapcsolat van az igazságosság követelményei és a béke lehetősé­ge között. Mindenkinek el kell kö­teleznie magát a szolidaritás és a fejlődés biztosítására. II. János Pál pápa végül a hívőkhöz, különösen is a keresztényekhez fordul, hogy kötelezzék el magukat a békelke­­resésére, imában, elmélkedésben, úgy, ahogy ezt az assisi béke-ima­­találkozó érzékeltette. A keresztény egyházak és világvallások vezetői élő példát mutattak arra, hogyan kötelezhetjük el magunkat az imá­ban és elmélkedésben a szolidari­tásért és a békéért. A keresztények Jézus Krisztus szellemében a Hegyi beszéd és a szeretet parancsa sze­rint lesznek a szolidaritás és a bé­ke munkásai. Harcolnak a bűn el­len, amely a megosztottság forrása. Követik Krisztust, aki kereszthalá­lával békét szerzett, felajánlotta az életet minden embernek. A pápa végső felhívásával min­denkihez fordul, de különösen a kormányvezetőkhöz, az assisi ima­találkozó résztvevőihez, a kultúra képviselőihez, és a fiatalokhoz, sőt végül a terroristákhoz is. Minden­ki dolgozzék a szolidaritásért és a békéért! BÚZA BARNA: A SZENT CSALÁD (FA DOMBORMŰ) FOTÓ: VÍG LÁSZLÓ ENDRE Püspöki Karunk üzenete a Béke Világnapjára Az új év első napja már 20. al­kalommal a Béke Világnapja.­­Még VI. Pál pápa tette az év első nap­ját — amely a liturgikus naptárban Szűz Mária Istenanyaságának az ünnepe — a Béke Világnapjává. A kerek számú évforduló külön is rá­irányítja figyelmünket arra az erő­feszítésre, amelyet Szentatyánk és Egyházunk vállal a béke szolgálatá­ban. Célja, hogy az egész Egyház elkötelezze magát a béke mellett. A Béke Világnapnak kettős jelle­ge van. Mindenekelőtt imádságra szólítja fel a hívő embereket, hogy kiesdjék Istentől a­­béke nagy aján­dékát. Az ilyen imádságot már Szent Pál is megkívánta az Egyház vezetőitől: „Mindenekelőtt arra kér­lek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden em­berért, ... hogy békés, nyugodt éle­tet élhessünk, szentségben és tisz­tességben.” (1 Tim 2,1) Ennek a lelkületnek külön szép megnyilat­kozása volt október 27-én a Szent­atya kezdeményezésére az Assisiben tartott közös imanap a különböző vallások közösségében. A Béke Világnap másik jellegze­tessége, hogy a pápa évről évre jel­mondatot választ, amely a béke fenntartásának­ egy-egy lényeges társadalmi vonását emeli ki, és amely szól minden jóakaratú em­berhez. A jelmondat olyan szem­pontot tartalmaz, amely a társa­dalmi igazságosságra, az emberi jo­gokra vonatkozik a béke biztosítá­sának szempontjából. Hiszen a béke Isten ajándéka, de tőlünk is függ a béke megtartása. Az idei esztendő pápai jelmon­data: „A fejlődés és szolidaritás a béke kulcsa.” A jelmondat utal VI. Pál pápának a társadalmi életről 20 évvel ezelőtt kiadott enciklikájára (Populorum progressio), amely ki­fejti: „Az ember teljes fejlődése nem lehetséges az egész emberiség szolidáris fejlődése nélkül.” (43) A mostani jelmondat a béke szem­pontjából emeli ki ezt a tanítást. A szolidaritás jelenti az emberek egymásra rendeltségét, egymásra utaltságát, egymásért való életét. Az egész emberiség egyetlen nagy csa­ládot alkot. Nem választhatja szét a gyűlölet, a hátrányos megkülön­böztetés faji, nemzeti, világnézeti szempontból, mások kihasználása vagy elnyomása, mert ez csak fe­szültségeket, háborúskodást hoz lét­re. Viszont egymás megbecsülése, segítése eredményezi a kölcsönös megértést és ezzel együtt az egész világ békéjét. A szolidaritás szolgálja a személy teljes fejlődését, ezzel együtt a tár­sadalmi, gazdasági, kulturális és lelki fejlődést is. A szolidaritás se­gíti, hogy a népiek és nemzetek együtt munkálkodjanak a világon felmerülő súlyos problémák megol­dásában, egymás értékeinek a meg­becsülésével az egész emberiséget egy nagy családba kapcsolja. Ilyen módon válik a szolidaritás korunk­ban a fejlődés feltételévé és az egyetemes béke alapjává. A szolidaritásnak sajátos konkrét feladata hárul ránk, magyarokra. A történelmi változások miatt a ma­gyarság egyharmada határainkon kívül él, ahol saját országukban kisebbségben vannak. A területi elkülönülés ellenére összefűz ben­nünket a közös nyelv, a közös tör­ténelmi múlt, a közös erkölcsi és karakterbeli adottság. A kisebbségi sors nem könnyű: úgy kell saját országaik hűséges ál­lampolgárainak lenniük, hogy ugyanakkor magyarságukat is hű­ségesen megőrizzék. Ha ezt a kisebbségi sorsban elveszítik, gyö­­kértelenné válnak; ha viszont meg­őrzik, akkor saját nemzeti érté­keikkel is gazdagítják azt az or­szágot, amelyben élnek. Sok és eredményes kezdeménye­zés történt már, hogy a kisebbség­ben élő magyarok őrizhessék nem­zeti azonosságukat. Ide tartozik többek közt, hogy tarthassák kap­csolatukat hazánkkal, nemzeti tör­ténelmünkkel és kultúránkkal; a magyar irodalom termékeit meg­kaphassák, beleértve a magyar nyel­vű Szentírást, a vallásos könyveket is. Mindez a szolidaritás szellemé­ben magyar voltuk megtartását és erősítését szolgálja. Hazánkban is élnek más nemze­tiségű polgárok. Az egyetemes szo­lidaritás megkívánja, hogy tiszte­letben tartsuk nemzeti adottságai­kat, sajátosságaikat, és ez a jogos igényük megfelelően teljesül is. Amikor ugyanezt szeretnénk meg­valósulva látni a kisebbségben élő magyarok számára is, fájdalommal kell látnunk, hogy Romániában élő magyar testvéreink a szolidaritá­son alapuló emberi jogokat nem kapják meg teljes mértékben. Nem­csak azért fáj, mert magyar test­véreinkről van szó, hanem azért is, mert a nemzetiségi adottságokon alapuló hátrányos megkülönbözte­tés épp­en egy baráti országban gyengíti a belső egyetértést, gátolja a fejlődést, különböző feszültsége­ket teremt. Vannak, akik" ezt a tényt felhasználják politikai fe­szültség teremtésére, amelytől tel­jes mértékben elzárkózunk, mert a jószomszédi viszonyt szeretnék eb­ben is fenntartani. Az a tiszta szándék és reménység vezérel, hogy magyar testvéreink helyzete ja­vulni fog és ezzel együtt a szolida­ritás jegyében erősödik köztünk a barátság, a fejlődés és az egyete­mes béke szolgálata. Egyházunkban a Béke Világnap­ja segíteni akarja az igazságos bé­két a történelemnek olyan szaka­szában, amikor világszerte számos jelenség utal a béke törékenységé­re, és mindenütt aggasztja az em­berszíveket a nap-nap után tapasz­talható társadalmi igazságtalansá­gok sok jele. Azért imádkozunk, hogy az egész világon megszűnje­nek a háborúk, megszűnjön a fegy­verkezési verseny, a terrorizmus, és a világ népei testvéri egyetér­tésben építsék a boldog és békés jövendőt. A MAGYAR KATOLIKUS PÜSPÖKI KAR XVH.1. (2114)

Next