Új Ember, 1992 (48. évfolyam, 1/2268-52/2318. szám)
1992-10-18 / 42. (2308.) szám
1992. október 18. ÉLŐ EGYHÁZ Szabadon, de ellenszélben (Folytatás az 1. oldalról.Mgyarország volt az a hely, ahol a keletnémetek az ő nyugatnémet rokonaikkal, barátaikkal találkozhattak. Volt alkalom, hogy magyaroknak miséztem Berlinben, és egy német pap koncelebrált velem, kissé tört magyarsággal. Azt mondta, hogy ötvenkétszer volt Magyarországon. Halléban egy nagyon kedves estét töltöttem az ottani katolikus közösséggel. A polgármester ezt a szép mondatot mondta: milyen bölcs a Szentszék, hogy ebben az időben egy magyar nunciust adott nekünk. Hozzájárul még egy tény, ami szintén előnyömre szolgál. Valaha a Németmagyar Kollégium növendéke voltam. Akkori diáktársaim ma igen fontos pozíciókat töltenek be a német egyházi életben. ■ Számomra mindig vigasztaló és kicsit modellértékű is a két Németország egyesítése. Bizony még a gazdag Nyugat- Németországnak is komoly gazdasági és emberi gondokat jelent áthidalni ezt az elmúlt negyven esztendőt. Ugyanezt látom az egyház életében. Hogyan látja Érsek Úr a két Németország egyesítését és a mi magyar perspektívánkat? — Az egyesítés nehezen megy előre. Egészen más irányba nevelték a keletnémeteket. A Fal felhúzása óta eltelt hosszú évek alatt olyan szakadék keletkezett, amelynek gazdasági, szociális, erkölcsi, vallási áthidalása nem könnyű. Ezt Berlinben tapasztaltam leginkább. Ez az egyházmegye két részből áll. Az egyházmegyét meglátogatva megkértem a püspököt, hogy hívja össze a katolikus laikus vezetőket. Utolsó esténkre körülbelül harmincan jöttek össze. Mindjárt az első kérdésem az volt, hogyan megy a két rész közötti egyesülés. Rögtön láttam, hogy adminisztratív, technikai vonalon nem okoz nehézséget, bármennyire megvannak ott is a problémák. De ami a bensőt, a lelkeket, a szellemet, a felfogást illeti, ott sokkal lassabban indul el a közeledés. Az egész keleti részre érvényes ez, bár Kelet- Németországban az egyház helyzete kevésbé volt káros, mint a mi országunkban. Nagyobb volt a szabadságuk Nyugat-Németország jelenléte, segítsége miatt. Működhettek a kolostorok, az egyházi kórházak, óvodák, iskolák. ■ Milyen tanulság adódik ebből a magyar egyház számára? — Mi nem voltunk kettéválasztva, mint Kelet- és Nyugat-Németország, de minket is lélekben eltávolított egymástól az elmúlt rezsim. Bizony nem lesz könnyű áthidalni ezt az űrt, amely a régi felfogásúak és a rezsim által diktált szellemet magukévá tevők között keletkezett. Nem lehet ezt a negyven évet egykönnyen magunk mögött hagyni. Ugyanez érvényes az egyházra is. Ha nincs meg az összefogás egyháziak és világi hívők, a papok és a püspökök, a papok és a laikusok, a szerzetesek és a világi papok között, akkor nehezen indulhat el az egyház újjáéledése. ■ A magyar egyház hogyan zárkózhat fel a világegyházhoz? — Tanulmányozzák, próbálják élni a II. Vatikáni zsinatot, ami sajnos máshol sem vált még egészen életté, itt még kevésbé. Amennyiben ezt magunkévá tudjuk tenni, akkor már felzárkózunk szellemben és lélekben — ezt tartom a legfontosabbnak. A tavalyi európai püspöki szinódusnak a célkitűzése az újraevangelizáció. Európa újraevangelizálása csak úgy lehetséges, ha előbb magunkat evangelizáljuk, és Krisztus Evangéliumának szellemében élünk. Ezt a szellemet kisugározva tudunk példát adni és másokat is. ■ Legutóbbi beszélgetésünk a pápalátogatás előtt készült. Akkor arról kérdeztük Érsek Urat, mit vár a pápalátogatástól. Azóta túl vagyunk a látogatáson, eltelt másfél esztendő. Hogyan látja most a látogatás eredményét? — Erre a kérdésre nem könnyű válaszolnom. Ahhoz több időt kellene itt töltenem Magyarországon. Azon kevés katolikus könyvön, újságon, folyóiraton keresztül, amely megjelent erről, látom az igyekezetet, hogy ezt a pápalátogatást kihasználják, s a pápa beszédeit közelebb hozzák a magyarokhoz. Újra és újra végig kellene gondolni ezeket a beszédeket, hogy az emberek megértsék azok gazdagságát, jelentőségét, és megpróbáljanak eszerint élni. Lukács László KADA LAJOS NUNCIUS FOTÓ: BÓKAY Áron püspök szülőfaluja (4.) — Ebben a „harmadik" házban járt-e Áron püspök? A háziasszony szeme felragyog: — Hogyne. 1970-ben, mikor körúton volt Csíkban. De ha nem tudott hazajönni, akkor is minden érdekelte, ami a falunkban történik. A plébánosainktól mindig érdeklődött. Leghívebb papjait küldte hozzánk .. . Érdekelte, ami egész Erdélyben történik. A kereszt jegyében folyt az élete. De vannak korszakok, mikor egy főpap a kardot sem oldhatja le az oldaláról. Ténylegesen vagy jelképesen. Keresztes vitézek, Kapisztrán János, Tömöri érsek, katonaként is szolgálták egyházukat. Istenüket, Márton Áronra közéleti helytállást és irányító szerepet osztott ki a sors. 1947 nyarán Áron püspök elrendelte: papjai szakítsák meg kapcsolatukat a Magyar Népi Szövetséggel, amely immár nem a magyarság érdekeit szolgálja. Kevesen ismerik azonban, hogy Áron püspöknek döntő szava volt a nemzetiségi anyaszervezet megalakulásakor. Kurkó Gyárfás tőle kért tanácsot. Akkor már a püspök volt a legnagyobb világi tekintély is Erdélyben. Kolozsvárott a deportált zsidók melletti 1944-es határozott kiállását emlegették esztendők múltán is. Dél-Erdélyben a Magyar Népközösség vezetésében vállalt fontos szerepet, és neki köszönhető, hogy a háború idején a katolikus magyar iskolák nem kerültek hitlerista kézre. ÁRON PÜSPÖK ÉS KURKÓ GYÁRFÁS ÉLETFÁJA 1944 őszén hatolt igen közel egymáshoz. Miként, hogyan lépjen az erdélyi magyarság, ez volt a sorsdöntő kérdés 1944 októberében, a román kiugrás után. Kurkó Gyárfás cselekedni készült. Előbb azonban elment Gyulafehérvárra. Márton Áron álláspontja is az volt, ami a Kurkóé, hogy az erdélyi magyarság megmenekülésének útja a széles népmozgalom, amely a romániai baloldalhoz csatlakozik. Áron püspök majdnem három éven át — kívülről ugyan megőrizve az egyház függetlenségét — hathatósan támogatta a Magyar Népi Szövetség népmentő tevékenységét. Mikor 1945 nyarán segélymozgalom indult a felekezeti és állami magyar iskolák fenntartásáért — a román költségvetés nem biztosított pénzt számukra — a hazatérő magyar hadifoglyok és az éhező Budapest támogatására, Márton Áron püspök nyitotta meg a listát, hárommillió lejes adományával, amit az MNSZ vezetősége, maga Kurkó Gyárfás nyilvánosan megköszönt. Az 1946-os őszi választásokon az erdélyi magyarság egységesen indult. A képviselőjelöltek között ott szerepeltek a magyar egyházak képviselői is. Áron püspök nem valamelyik papját javasolta, hanem egy katolikus gimnáziumi tanárt, Szentmiklósi Ferencet, Gyulafehérvár hűséges emberét, akit Csíkban meg is választottak képviselőnek. Éleződő helyzetben, fokozódó támadások ellenére, nem Áron püspök mondta fel a békét a Magyar Népi Szövetséggel. Ez bontott egyezséget, bukaresti parancsra. Álnok támadás érte, hazug „bizonyítékokkal" megtámogatva, György Lajos professzort, a Római Katolikus Státus elnökét. Gyulafehérvár nyomban megcáfolta a vádat, de az MNSZ sajtója ezt nem volt hajlandó tekintetbe venni. A kard élesen a kereszt ellen fordult Erdélyben is. Megkezdődött a vallásüldözés. Kurkó Gyárfás nem volt a hitszegő vádlók között. Az MNSZ vezetőségéből elsők között állították félre. Csíkszentdomokos két fiának életfája nemsokára megint összehajlik, de már a román börtönökben. Márton Áron előrelátóan fel van készülve a kegyetlen fogságra. Kurkó belezavarodik eszmény és gyakorlat kíméletlen ellentétébe. Áron püspök leghívebb papjainak egyike szolgál most is Csíkszentdomokoson. Annak a moldvai Csángóföldnek a szülötte, amelynek magyar sorsáért Fehérvár püspöke mindig szenvedve aggódott, de — más egyházmegye lévén — tenni semmit nem tudott. Csak a csíksomlyói búcsúkon szólhatott kedves csángó-magyar híveihez. HORVÁTH ANTAL esperes úr ahhoz a csángó rajhoz tartozik, amelyik nemcsak a pünkösdi búcsúkon jár el Erdélybe. Családja hatalmas hidat épített a Kárpátokon át Moldva és a Székelyföld között. A családi otthonban verték le ennek a lelki hídnak első cölöpjeit. A Horváth család kilenc gyermeke azt láthatta, hogy édesapjuk, Horváth János földművesember téli estéken magyar kalendáriumokat olvas. Ezek a katolikus naptárak — kerülő utakon — előbb Gyulafehérvárról érkeztek Csángóföldre, majd a bécsi döntés után Temesvárról. Az 1944. évre szóló kalendáriumot Horváth János Csíkszeredában élő György fia őrzi mind a mai napig. A Horváth-házban magyarul imádkoztak, magyarul éreztek és gondolkodtak. Kilenc Horváth gyermekből három jött át végképp a Kárpátokon Erdélybe. Nem a szétfutás, hanem az összetartozás jegyében. Az otthonmaradottak is példás rokoni szeretetben élnek egymással. Vegyük hát sorra. Horváth Antal római katolikus lelkész. Horváth Miklós Székelyudvarhelyen tanítóképzőt végzett, Szatmár megyébe helyezték, de ahogy tehette, eljött Csíkszeredába, Horváth György építkezési vállalatához. Bajok, csapatok érkeztek a Csángóföldről. Csíkszeredában több mint ezer csángó-magyar telepedett le. Fő „népmozgató ” eme Horváth György volt, a „lázas" csángó értelmiségi. Meg is rótták érte. Pedig a román elfogultak is elismerik, hogy a csángónál szorgalmasabb munkás alig akad Romániában. A Horváth család hat Moldvában maradt tagja, a hat gyermek mind példás munkás a maga helyén. János a bákói cipőgyárban, Veronka Lujzi Kalagorba ment férjhez. Péter Kalagorban dolgozik, de ingázik a bákói faipari üzembe is. Kati, Mária, Anna mind kalagori asszonyok. Százméteres körzetben laknak mindannyian. Horváth Antal első miséjét szülőfalujában, Lujzikalagorban mondta. Magyarul. Átjöttek a klézseiek is. Sírt az egész templom. Mise végén Klézse népe küldöttséggel kérte: legyen az ő papjuk, prédikáljon nekik magyarul, mert úgy közelebb érzik magukat az Istenhez. Még Bukarestbe is elvitték kérésüket a klézseiek. 1958-ban történt. De hát nem Horváth Antaltól függött ez, nem is Áron püspöktől, aki nagyon szerette a fiatal káplánt. — Elmész fiam, Csíkszentdomokosra. Kitüntetés ez. Szentdomokosi káplán volt valamikor Bálint Lajos, a mostani fehérvári érsek is. Ha nem is lehetett moldvai pap Horváth Antal, annyit 1977-ben sikerült kiharcolnia, hogy szüleinek ötvenedik házassági évfordulóján magyarul áldja meg őket a kalagori templomban. Tíz év múlva Horváth Antal nem ismételhette meg magyar miséjét, szüleinek hatvanadik házassági évfordulóján. Már a kalagori pap megtiltotta, a iași-i püspök még erélyesebben. Mikor 1989 decembere után valamelyest repedezni kezdett Moldvában is a román nacionalizmus jégpáncélja a csángók magyar nyelve, érzelmei fölött, elindult a mozgalom: magyar misét kérni a pápától. Első gondolatom az volt: ezt a kérelmet csak Horváth Antal nyújthatja át. De a csíkszentdomokosi esperes beteg volt. Szívroham. Nem lehet ennyire igazságtalan vele a sors. Talán az lett volna, de nem számolt a csángó pap konokságával. Horváth Antal meggyógyult, mert csángó testvéreiért szólnia kellett az egyház feje előtt. Ő prédikált a Szent István-bazilikában, a moldvai csángók miséjén. Az első csángó misén Budapesten. És amikor a Hősök terén, sorban harmadiknak odatérdelt a Szentatya elé, az volt az érzésem, hogy nem is Horváth Antal áll a világegyház színe előtt. Mintha a halott püspök, Márton Áron vezetné kedvelt káplánját az igazság lépcsőfokain a remény felé. Beke György (Vége) A KATOLIKUS ÚJSÁGÍRÓK 16. VILÁGKONGRESSZUSA Közel félezer katolikus újságíró gyűlt össze szeptember 23-tól 27-ig a brazíliai Campos d Jordaoban, Sao Paolo közelében. Az 1926-ban alakult szövetség, UCIP (a Katolikus Újságírók Világszövetsége) a Szentszék jóváhagyásával azokat a katolikus szakembereket tömöríti, akik az írott sajtó területén munkálkodnak, akár gyakorló újságíróként, akár kiadóként, vagy mint a kommunikáció és a média oktatói, kutatói. (Vele rokon, a médiával foglalkozó katolikus szervezet az MDA, amelyik a rádiós és televíziós szakembereket tömöríti, valamint az OCIC, amelyik a film és a video területén dolgozók egyesülete.) Az idei kongresszusra a világ mintegy 50 országából érkeztek papok, szerzetesek és világiak. A kitűzött téma a sajtó és a szolidaritás kapcsolata volt. A bevezető, elméleti előadást Roger Etchegaray bíboros, a Justitia et Pax és a Cor Unum pápai tanácsának elnöke tartotta. A munka ezután plenáris üléseken, majd szekciókban folytatódott. Az UCIP részben szakmai szempontok szerint szakosztályokra tagolódik, részben pedig kontinensek, illetve régiók szerint. Az első évtizedekben javarészt Európa katolikus újságírói vettek részt a szervezet munkájában, így természetesen adódott a szakosztályok szerinti csoportosulás. Mára valóban világszervezetté vált, s a nagy földrajzi távolságok miatt egyre inkább a kontinensek, illetve a régiók munkája válhat hatékonnyá. (Az európai régió tavaly ősszel a svájci Fribourgban tartotta első plenáris ülését, a következőre jövő ősszel, Szicíliában kerül sor.) Az egyes szakosztályok és régiók megbeszéléseiről, a fölvetett és megvitatott témákról beszámoltak a plenáris üléseken is. Ennél is nagyobb érdeklődéssel hallgatták azonban a résztvevők a különböző kontinenseken, eltérő társadalmi és kulturális környezetben dolgozó katolikus újságíró kollégáik beszámolóit, kezdeményezéseit és küzdelmeit, az egymást követő tanúságtételeket. A konferencián a brazil püspöki kar több tagja, valamint több más latin-amerikai ország püspöke is részt vett. Mindvégig jelen volt John Foley érsek, a Tömegkommunikáció Pápai Bizottságának elnöke. A kongresszust követően közösen elzarándokoltak a híres aparecidai Mária-kegyhelyre, ahol mintegy ötvenezer zarándokkal együtt vettek részt Evaristo Ans Sao Paoló-i érsek, bíboros ünnepi szentmiséjén. A SZENTSZÉK DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATAI A Szovjetunió széthullása és az európai országok helyzetének megváltozása következtében rohamosan nő a Szentszékkel diplomáciai kapcsolatot létesített országok száma. Az elmúlt kilenc hónapban tizennégy ország vette fel hivatalosan a kapcsolatot a Vatikánnal. Közöttük találjuk Bosznia-Hercegovinát, Mongóliát és Moldáviát is. FOTÓ: BÓKAY VÁLTOZÁS A KÍNAI PÜSPÖKI KAR ÉLÉN „II. János Pál pápa a mi lelki vezetőnk is, és a hit közösségében a pápával és a világ püspöki karaival egységesnek tekintjük magunkat" — mondotta Joseph Zong Huaide, az állami engedéllyel tevékenykedő kínai püspöki kar nemrég megválasztott elnöke, egyben a kínai katolikusok kormányhoz hű egyesületének elnöke a hongkongi központú UCAN News katolikus hírügynökségnek adott nyilatkozatában. A Vatikán egyik hivatalos kínai katolikus szervezettel sem tart kapcsolatot. A Rómához hű katolikusok ugyanis illegalitásban élnek, szüntelen üldözésnek vannak kitéve. A Vatikán és Kína között 1958-ban szakadt meg a kapcsolat. Zongot az elsők között szentelték püspökké vatikáni jóváhagyás nélkül.