Új Ember, 1992 (48. évfolyam, 1/2268-52/2318. szám)

1992-10-18 / 42. (2308.) szám

1992. október 18. ÉLŐ EGYHÁZ Szabadon, de ellenszélben (Folytatás az 1. oldalról.M­gyarország volt az a hely, ahol a keletné­metek az ő nyugatnémet rokonaikkal, ba­rátaikkal találkozhattak. Volt alkalom, hogy magyaroknak miséztem Berlinben, és egy német pap koncelebrált velem, kis­sé tört magyarsággal. Azt mondta, hogy ötvenkétszer volt Magyarországon. Hallé­ban egy nagyon kedves estét töltöttem az ottani katolikus közösséggel. A polgár­­mester ezt a szép mondatot mondta: mi­lyen bölcs a Szentszék, hogy ebben az idő­ben egy magyar nunciust adott ne­künk. Hozzájárul még egy tény, ami szin­tén előnyömre szolgál. Valaha a Német­­magyar Kollégium növendéke voltam. Akkori diáktársaim ma igen fontos pozíci­ókat töltenek be a német egyházi életben. ■ Számomra mindig vigasztaló és ki­csit modellértékű is a két Németország egyesítése. Bizony még a gazdag Nyugat- Németországnak is komoly gazdasági és emberi gondokat jelent áthidalni ezt az elmúlt negyven esztendőt. Ugyanezt lá­tom az egyház életében. Hogyan látja Ér­sek Úr a két Németország egyesítését és a mi magyar perspektívánkat? — Az egyesítés nehezen megy előre. Egészen más irányba nevelték a keletné­meteket. A Fal felhúzása óta eltelt hosszú évek alatt olyan szakadék keletkezett, amelynek gazdasági, szociális, erkölcsi, vallási áthidalása nem könnyű. Ezt Ber­linben tapasztaltam leginkább. Ez az egy­házmegye két részből áll. Az egyházme­gyét meglátogatva megkértem a püspö­köt, hogy hívja össze a katolikus laikus vezetőket. Utolsó esténkre körülbelül har­mincan jöttek össze. Mindjárt az első kér­désem az volt, hogyan megy a két rész kö­zötti egyesülés. Rögtön láttam, hogy ad­minisztratív, technikai vonalon nem okoz nehézséget, bármennyire megvannak ott is a problémák. De ami a bensőt, a lelke­ket, a szellemet, a felfogást illeti, ott sok­kal lassabban indul el a közeledés. Az egész keleti részre érvényes ez, bár Kelet- Németországban az egyház helyzete ke­vésbé volt káros, mint a mi országunk­ban. Nagyobb volt a szabadságuk Nyu­­gat-Németország jelenléte, segítsége miatt. Működhettek a kolostorok, az egy­házi kórházak, óvodák, iskolák. ■ Milyen tanulság adódik ebből a magyar egyház számára? — Mi nem voltunk kettéválasztva, mint Kelet- és Nyugat-Németország, de minket is lélekben eltávolított egymástól az elmúlt rezsim. Bizony nem lesz könnyű áthidalni ezt az űrt, amely a régi felfogá­­súak és a rezsim által diktált szellemet magukévá tevők között keletkezett. Nem lehet ezt a negyven évet egykönnyen ma­gunk mögött hagyni. Ugyanez érvényes az egyházra is. Ha nincs meg az összefo­gás egyháziak és világi hívők, a papok és a püspökök, a papok és a laikusok, a szer­zetesek és a világi papok között, akkor ne­hezen indulhat el az egyház újjáéledése. ■ A magyar egyház hogyan zárkóz­hat fel a világegyházhoz? — Tanulmányozzák, próbálják élni a II. Vatikáni zsinatot, ami sajnos máshol sem vált még egészen életté, itt még ke­vésbé. Amennyiben ezt magunkévá tud­juk tenni, akkor már felzárkózunk szel­lemben és lélekben — ezt tartom a legfon­tosabbnak. A tavalyi európai püspöki szi­­nódusnak a célkitűzése az újraevangelizá­­ció. Európa újraevangelizálása csak úgy lehetséges, ha előbb magunkat evangeli­­záljuk, és Krisztus Evangéliumának szel­lemében élünk. Ezt a szellemet kisugároz­va tudunk példát adni és másokat is. ■ Legutóbbi beszélgetésünk a pápalá­togatás előtt készült. Akkor arról kérdez­tük Érsek Urat, mit vár a pápalátogatás­tól. Azóta túl vagyunk a látogatáson, el­telt másfél esztendő. Hogyan látja most a látogatás eredményét? — Erre a kérdésre nem könnyű vála­szolnom. Ahhoz több időt kellene itt tölte­nem Magyarországon. Azon kevés katoli­kus könyvön, újságon, folyóiraton keresz­tül, amely megjelent erről, látom az igye­kezetet, hogy ezt a pápalátogatást kihasz­nálják, s a pápa beszédeit közelebb hoz­zák a magyarokhoz. Újra és újra végig kellene gondolni ezeket a beszédeket, hogy az emberek megértsék azok gazdag­ságát, jelentőségét, és megpróbáljanak eszerint élni. Lukács László KADA LAJOS NUNCIUS FOTÓ: BÓKAY Áron püspök szülőfaluja (4.) — Ebben a „harmadik" házban járt-e Áron püspök? A háziasszony szeme felragyog: — Hogyne. 1970-ben, mikor körúton volt Csíkban. De ha nem tudott hazajön­ni, akkor is minden érdekelte, ami a fa­lunkban történik. A plébánosainktól min­dig érdeklődött. Leghívebb papjait küldte hozzánk .. . Érdekelte, ami egész Erdélyben törté­nik. A kereszt jegyében folyt az élete. De vannak korszakok, mikor egy főpap a kar­dot sem oldhatja le az oldaláról. Ténylege­sen vagy jelképesen. Keresztes vitézek, Kapisztrán János, Tömöri érsek, katona­ként is szolgálták egyházukat. Istenüket, Márton Áronra közéleti helytállást és irá­nyító szerepet osztott ki a sors. 1947 nyarán Áron püspök elrendelte: papjai szakítsák meg kapcsolatukat a Ma­gyar Népi Szövetséggel, amely immár nem a magyarság érdekeit szolgálja. Ke­vesen ismerik azonban, hogy Áron püs­pöknek döntő szava volt a nemzetiségi anyaszervezet megalakulásakor. Kurkó Gyárfás tőle kért tanácsot. Akkor már a püspök volt a legnagyobb világi tekintély is Erdélyben. Kolozsvárott a deportált zsi­dók melletti 1944-es határozott kiállását emlegették esztendők múltán is. Dél-Er­­délyben a Magyar Népközösség vezetésé­ben vállalt fontos szerepet, és neki kö­szönhető, hogy a háború idején a katoli­kus magyar iskolák nem kerültek hitleris­ta kézre. ÁRON PÜSPÖK ÉS KURKÓ GYÁR­FÁS ÉLETFÁJA 1944 őszén hatolt igen közel egymáshoz. Miként, hogyan lépjen az erdélyi ma­gyarság, ez volt a sorsdöntő kérdés 1944 októberében, a román kiugrás után. Kur­kó Gyárfás cselekedni készült. Előbb azonban elment Gyulafehérvárra. Márton Áron álláspontja is az volt, ami a Kurkóé, hogy az erdélyi magyarság megmenekü­lésének útja a széles népmozgalom, amely a romániai baloldalhoz csatlakozik. Áron püspök majdnem három éven át — kívülről ugyan megőrizve az egyház függetlenségét — hathatósan támogatta a Magyar Népi Szövetség népmentő tevé­kenységét. Mikor 1945 nyarán segélymoz­galom indult a felekezeti és állami magyar iskolák fenntartásáért — a román költség­­vetés nem biztosított pénzt számukra — a hazatérő magyar hadifoglyok és az éhező Budapest támogatására, Márton Áron püspök nyitotta meg a listát, hárommillió lejes adományával, amit az MNSZ vezető­sége, maga Kurkó Gyárfás nyilvánosan megköszönt. Az 1946-os őszi választáso­kon az erdélyi magyarság egységesen in­dult. A képviselőjelöltek között ott szere­peltek a magyar egyházak képviselői is. Áron püspök nem valamelyik papját java­solta, hanem egy katolikus gimnáziumi ta­nárt, Szentmiklósi Ferencet, Gyulafehér­vár hűséges emberét, akit Csíkban meg is választottak képviselőnek. Éleződő helyzetben, fokozódó támadá­sok ellenére, nem Áron püspök mondta fel a békét a Magyar Népi Szövetséggel. Ez bontott egyezséget, bukaresti parancs­ra. Álnok támadás érte, hazug „bizonyíté­kokkal" megtámogatva, György Lajos professzort, a Római Katolikus Státus el­nökét. Gyulafehérvár nyomban megcáfol­ta a vádat, de az MNSZ sajtója ezt nem volt hajlandó tekintetbe venni. A kard éle­sen a kereszt ellen fordult Erdélyben is. Megkezdődött a vallásüldözés. Kurkó Gyárfás nem volt a hitszegő vád­lók között. Az MNSZ vezetőségéből elsők között állították félre. Csíkszentdomokos két fiának életfája nemsokára megint összehajlik, de már a román börtönökben. Márton Áron előrelá­tóan fel van készülve a kegyetlen fogság­ra. Kurkó belezavarodik eszmény és gya­korlat kíméletlen ellentétébe. Áron püspök leghívebb papjainak egyi­ke szolgál most is Csíkszentdomokoson. Annak a moldvai Csángóföldnek a szülöt­te, amelynek magyar sorsáért Fehérvár püspöke mindig szenvedve aggódott, de — más egyházmegye lévén — tenni sem­mit nem tudott. Csak a csíksomlyói bú­csúkon szólhatott kedves csángó-magyar híveihez. HORVÁTH ANTAL esperes úr ahhoz a csángó rajhoz tartozik, amelyik nemcsak a pünkösdi búcsúkon jár el Erdélybe. Családja hatalmas hidat épített a Kárpá­tokon át Moldva és a Székelyföld között. A családi otthonban verték le ennek a lel­ki hídnak első cölöpjeit. A Horváth család kilenc gyermeke azt láthatta, hogy édes­apjuk, Horváth János földművesember té­li estéken magyar kalendáriumokat olvas. Ezek a katolikus naptárak — kerülő uta­kon — előbb Gyulafehérvárról érkeztek Csángóföldre, majd a bécsi döntés után Temesvárról. Az 1944. évre szóló kalendá­riumot Horváth János Csíkszeredában élő György fia őrzi mind a mai napig. A Hor­­váth-házban magyarul imádkoztak, ma­gyarul éreztek és gondolkodtak. Kilenc Horváth gyermekből három jött át végképp a Kárpátokon Erdélybe. Nem a szétfutás, hanem az összetartozás jegyé­ben. Az otthonmaradottak is példás roko­ni szeretetben élnek egymással. Vegyük hát sorra. Horváth Antal római katolikus lelkész. Horváth Miklós Székelyudvarhe­lyen tanítóképzőt végzett, Szatmár me­gyébe helyezték, de ahogy tehette, eljött Csíkszeredába, Horváth György építkezé­si vállalatához. Bajok, csapatok érkeztek a Csángóföldről. Csíkszeredában több mint ezer csángó-magyar telepedett le. Fő „népmozgató ” eme Horváth György volt, a „lázas" csángó értelmiségi. Meg is rótták érte. Pedig a román elfo­gultak is elismerik, hogy a csángónál szor­galmasabb munkás alig akad Romániá­ban. A Horváth család hat Moldvában maradt tagja, a hat gyermek mind példás munkás a maga helyén. János a bákói ci­pőgyárban, Veronka Lujzi Kalagorba ment férjhez. Péter Kalagorban dolgozik, de in­gázik a bákói faipari üzembe is. Kati, Má­ria, Anna mind kalagori asszonyok. Száz­méteres körzetben laknak mindannyian. Horváth Antal első miséjét szülőfalujá­ban, Lujzikalagorban mondta. Magyarul. Átjöttek a klézseiek is. Sírt az egész temp­lom. Mise végén Klézse népe küldöttség­gel kérte: legyen az ő papjuk, prédikáljon nekik magyarul, mert úgy közelebb érzik magukat az Istenhez. Még Bukarestbe is elvitték kérésüket a klézseiek. 1958-ban történt. De hát nem Horváth Antaltól füg­gött ez, nem is Áron püspöktől, aki na­gyon szerette a fiatal káplánt. — Elmész fiam, Csíkszentdomokosra. Kitüntetés ez. Szentdomokosi káplán volt valamikor Bálint Lajos, a mostani fe­hérvári érsek is. Ha nem is lehetett moldvai pap Hor­váth Antal, annyit 1977-ben sikerült ki­harcolnia, hogy szüleinek ötvenedik há­zassági évfordulóján magyarul áldja meg őket a kalagori templomban. Tíz év múlva Horváth Antal nem ismé­telhette meg magyar miséjét, szüleinek hatvanadik házassági évfordulóján. Már a kalagori pap megtiltotta, a iași-i püspök még erélyesebben. Mikor 1989 decembere után valame­lyest repedezni kezdett Moldvában is a ro­mán nacionalizmus jégpáncélja a csángók magyar nyelve, érzelmei fölött, elindult a mozgalom: magyar misét kérni a pápától. Első gondolatom az volt: ezt a kérelmet csak Horváth Antal nyújthatja át. De a csíkszentdomokosi esperes beteg volt. Szívroham. Nem lehet ennyire igazságta­lan vele a sors. Talán az lett volna, de nem számolt a csángó pap konokságával. Horváth Antal meggyógyult, mert csán­gó testvéreiért szólnia kellett az egyház fe­je előtt. Ő prédikált a Szent István-bazilikában, a moldvai csángók miséjén. Az első csán­gó misén Budapesten. És amikor a Hősök terén, sorban harmadiknak odatérdelt a Szentatya elé, az volt az érzésem, hogy nem is Horváth Antal áll a világegyház színe előtt. Mintha a halott püspök, Már­ton Áron vezetné kedvelt káplánját az igazság lépcsőfokain a remény felé. Beke György (Vége) A KATOLIKUS ÚJSÁGÍRÓK 16. VILÁGKONGRESSZUSA Közel félezer katolikus újságíró gyűlt össze szep­tember 23-tól 27-ig a brazíliai Campos d Jordao­­ban, Sao Paolo közelében. Az 1926-ban alakult szö­vetség, UCIP (a Katolikus Újságírók Világszövet­sége) a Szentszék jóváhagyásával azokat a katoli­kus szakembereket tömöríti, akik az írott sajtó te­rületén munkálkodnak, akár gyakorló újságíró­ként, akár kiadóként, vagy mint a kommunikáció és a média oktatói, kutatói. (Vele rokon, a médiával foglalkozó katolikus szervezet az M­DA, amelyik a rádiós és televíziós szakembereket tömöríti, vala­mint az OCIC, amelyik a film és a video területén dolgozók egyesülete.) Az idei kongresszusra a világ mintegy 50 orszá­gából érkeztek papok, szerzetesek és világiak. A ki­tűzött téma a sajtó és a szolidaritás kapcsolata volt. A bevezető, elméleti előadást Roger Etchegaray bí­boros, a Justitia et Pax és a Cor Unum pápai taná­csának elnöke tartotta. A munka ezután plenáris üléseken, majd szekciókban folytatódott. Az UCIP részben szakmai szempontok szerint szakosztá­lyokra tagolódik, részben pedig kontinensek, illet­ve régiók szerint. Az első évtizedekben javarészt Európa katolikus újságírói vettek részt a szervezet munkájában, így természetesen adódott a szakosz­tályok szerinti csoportosulás. Mára valóban világ­­szervezetté vált, s a nagy földrajzi távolságok miatt egyre inkább a kontinensek, illetve a régiók mun­kája válhat hatékonnyá. (Az európai régió tavaly ősszel a svájci Fribourgban tartotta első plenáris ülését, a következőre jövő ősszel, Szicíliában kerül sor.) Az egyes szakosztályok és régiók megbeszélései­ről, a fölvetett és megvitatott témákról beszámol­tak a plenáris üléseken is. Ennél is nagyobb érdek­lődéssel hallgatták azonban a résztvevők a külön­böző kontinenseken, eltérő társadalmi és kulturális környezetben dolgozó katolikus újságíró kollégáik beszámolóit, kezdeményezéseit és küzdelmeit, az egymást követő tanúságtételeket. A konferencián a brazil püspöki kar több tagja, valamint több más latin-amerikai ország püspöke is részt vett. Mindvégig jelen volt John Foley ér­sek, a Tömegkommunikáció Pápai Bizottságának elnöke. A kongresszust követően közösen elzarán­dokoltak a híres aparecidai Mária-kegyhelyre, ahol mintegy ötvenezer zarándokkal együtt vettek részt Evaristo Ans Sao Paoló-i érsek, bíboros ünnepi szentmiséjén. A SZENTSZÉK DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATAI A Szovjetunió széthullása és az európai országok helyzetének megváltozása következtében rohamo­san nő a Szentszékkel diplomáciai kapcsolatot léte­sített országok száma. Az elmúlt kilenc hónapban tizennégy ország vette fel hivatalosan a kapcsolatot a Vatikánnal. Közöttük találjuk Bosznia-Hercego­vinát, Mongóliát és Moldáviát is. FOTÓ: BÓKAY VÁLTOZÁS A KÍNAI PÜSPÖKI KAR ÉLÉN „II. János Pál pápa a mi lelki vezetőnk is, és a hit közösségében a pápával és a világ püspöki karai­val egységesnek tekintjük magunkat" — mondotta Joseph Zong Huaide, az állami engedéllyel tevé­kenykedő kínai püspöki kar nemrég megválasztott elnöke, egyben a kínai katolikusok kormányhoz hű egyesületének elnöke a hongkongi központú UCAN News katolikus hírügynökségnek adott nyi­latkozatában. A Vatikán egyik hivatalos kínai katolikus szerve­zettel sem tart kapcsolatot. A Rómához hű katoli­kusok ugyanis illegalitásban élnek, szüntelen üldö­zésnek vannak kitéve. A Vatikán és Kína között 1958-ban szakadt meg a kapcsolat. Zongot az elsők között szentelték püspökké vatikáni jóváhagyás nélkül.

Next