Új Ember, 1995 (51. évfolyam, 1/2423-53/2475. szám)

1995-11-12 / 46. (2468.) szám

1995. november 12.Élő egyház Uiímje*- 5 Nem a közösség fölött - hanem a közösségben (Folytatás az 1. oldalról.) A novoszibirszki római katolikus püspök fiatal ember, arcán szelíd mosoly látszik, mégis valami mély szenvedésről árulkodnak a vonásai. Ki tudja mit élt át gyerekkorától fogva az elnyomatás évei alatt hitéért, Szibériába száműzött népével... A szarajevói szeminárium rektora arról beszél, hogyan folyik náluk a papnövendékek képzése egy dalmáciai szigeten, ahová a háború elől menekültek. Nem hagyhatták abba az oktatást, hiszen népüknek szüksége van a papokra. A rektor azt reméli, hamarosan visszatérhetnek Szarajevóba. Az egyik reggel a Vatikán „Bronzkapujánál" várakozunk, hogy megnézhessük a Sixtusi kápolna restaurált freskóit. Koromfekete néger pap álldogál csendesen visszahúzódva. Megszólítjuk. Szudánból jött. Magyarországról jóformán nem tud semmit. Néhány bátortalan kérdést tesz föl, aztán saját hazájáról beszél. Híveiről, akiket a polgárháború, az éhínség és az üldözés tizedel. Látni rajta: ez az ember magában hordozza népének szenvedéseit, gondjait. Ugyan mit érezhet itt, a Szent Péter bazilika impozáns oszlopai között? Az egyik szünetben mosolygós fiatal pap köszön rám magyarul: „Jó napot kívánok!" Moldávia apostoli adminisztrátora, csángó származású, szüleitől tanulta a magyar nyelvet... Hazai gondok is... Hallgatva az előadásokat, beszámolókat, kavarognak fejemben a gondolatok, az itthoni problémák jönnek elő, meg a tennivalók, miként tudnánk hasznosítani a hallottakat. Mint sok helyen a világon, nálunk is nagy nyomás nehezedik a papságra. A feladatok szaporodnak, a világ egyre bonyolultabb lesz, és ez nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is igénybe veszi a papokat. Ez megfáradást, elkedvetlenedést, lelki kiszáradást is okozhat. Ha nincs megfelelő utántöltés. Nagy hangsúlyt kapott a szimpóziumon a papság állandó továbbképzésének kérdése. Ezen azonban nem valami szakmai „fejtágítást" kell érteni, hanem papi egzisztenciánk újragondolását, megerősítését, lelki-szellemi megújulást. A papoknak és a híveknek is világosan kell látniok, mi is a pap igazi küldetése és szerepe. Ez a papi identitás kérdése amelyről a Szentatya is szólt a maga tanúságtételében. A pap a Jó Pásztor képviselője az emberek között, aki arra kap megbízatást a szentelésben, hogy az Evangélium hirdetésével, a szentségek kiszolgáltatásával, a közösség vezetésével segítse híveit hivatásuk teljesítésében , hogy ők betölthessék a világban általános papi feladatukat, amire a keresztségben kaptak meghívást. Hogy a pap ennek megfelelhessen, az imádság emberének kell lennie, aki bensőséges kapcsolatban van Mesterével és megbízójával. Szolidaritás és kapcsolatok Nagy hangsúlyt kapott a papot megerősítő tényezők között a papok egymás közötti viszonya a szolidaritás, a papi közösségek szerepe. Vlk bíboros nagyon szépen beszélt arról, hogy milyen erőt jelentett számára a paptársaival való rendszeres találkozása azokban az években, amikor nem engedték papként működni, és ablakmosó munkásként dolgozott. Különösen fontos a hívek közösségének megértő támogatása. Sok pap szenved attól, hogy hívei elvárják tőle a „szolgáltatást", de őt magára hagyják, esetleg csak kritikával illetik, vagy maguknak akarják kisajátítani. A pap helye nem a közösségen kívül van, nem is fölötte, hanem benne — sajátos küldetéssel és felhatalmazással (Szent Ágoston szállóigévé vált mondása: Veletek vagyok keresztény, értetek vagyok püspök.) Az újraevangelizáció azt is jelenti, hogy ilyen szellemben újulnak meg közösségeink. Mert ahogy egy pap hatással van a plébániai közösség életére, úgy a hívek is alakítják a papot, és felelősek érte. A megértés, a jóakarat, az elfogadás erőt ad és lendületet. A fiataloknak pedig bátorságot, hogy vállalják a papi elfogadás erőt ad és lendületet. A fiataloknak pedig bátorságot, hogy vállalják a papi szolgálatot. A konferencia üzenet ezt így foglalja össze: „A hívek értsék meg, és mélyítsék el magukban azt, hogy a papjuk személyes tulajdonságain túl — Isten ajándéka számukra, és segítsék, hogy meg is felelhessen ennek a feladatának." Van mit tennünk! Bosák Nándor A Hittani Kongregáció döntése Nem hitelesek Vassula főüzenetei •ff Vassula Ryden görög származású svájci állampolgár neve a magyar hívek körében is ismert, hiszen ez év januárjában Budapesten két templomban is beszélt rendkívülinek mondott misztikus élményeiről, s több könyve is megjelent magyarul. A legismertebb, négy kötetes munka címe: „Igaz élet Istenben." A könyv legelején a szerző — igen korrektül — kijelenti, hogy a rendkívüli jelenségek közlésével nem óhajtja megelőzni az egyház hivatalos döntését, és annak mindenkor alárendeli magát. Az egyház tanítóhivatala most hivatalosan is állást foglalt Vassula tevékenységével kapcsolatban — sok pap, szerzetes, püspök és laikus hívő kérdésére válaszolva. A Hittani Kongregáció október 6-án közzétett nyilatkozata szerint Vassula nézetei tartalmaznak ugyan értékes elemeket is, alapvető kérdésekben azonban eltérnek a katolikus tanítástól: homályos és félreérthető módon beszél a Szentháromság személyeiről, annyira, hogy össze is keveri nevüket és tevékenységüket; az Antikrisztus uralmát jövendöli meg az egyházban; az ezredfordulóval összefüggésben Isten dicsőséges megjelenését s az egyetemes béke eljöttét várja; pánkeresztény, valamiféle „egyesített" egyház közeli létrejöttéről beszél. — Mindezek a nézetek ellentétben állnak a katolikus tanítással. A Hittani Kongregáció az írások alapos átvizsgálása után ezért kijelenti, hogy nem „égi üzeneteket" közvetít Vassula, hanem csupán saját elmélkedéseinek gyümölcseit mondja el. A kongregáció azt is helytelennek tartja, hogy Vassula Ryden, aki a görög ortodox valláshoz tartozik, nem tartja meg a kánonjogi és egyházfegyelmi előírásokat, s evvel zavart kelt az egyházak ökumenikus kapcsolatában. Mindent egybevéve tehát a Hittani Kongregáció arra kéri a püspököket, hogy egyházmegyéjükben ne engedjék meg Vassula Ryden eszméinek terjesztését. A híveket pedig arra inti, hogy ne tartsák természetfölötti eredetűnek Vassula Ryden megnyilatkozásait, hanem őrizzék meg a hit tisztaságát, amelyet Krisztus az egyházra bízott. Új emléktábla a keresztelés templomában Köszönet Nyitrának — Prohászkáért Pápai Lajos győri püspök és a város Prohászka Ottokár nevét viselő katolikus iskolája magyar és szlovák nyelvű emléktáblát ajándékoztak a nyitrai Szent András templomnak, ahol 1858 októberében megkeresztelték iskolájuk névadóját. A táblát ünnepélyes szentmise után október 22- én áldotta meg Pápai Lajos püspök. Nyitrán ma sokan nem tudják, hogy városunk szülötte a nagy katolikus gondolkodó, az egykori székesfehérvári püspök — mondotta a mise előtt Pápai püspök. — Azért jöttünk, hogy köszönetet mondjunk Nyitrának Prohászka Ottokárért. Alig ötszáz méterre innen áll Prohászka szülőháza. Igaz, a Szent András templomban eddig is volt egy latin nyelvű emléktábla — de az is igaz, hogy a templomot már igen hosszú ideje nem használják rendszeresen. Kevesen láthatták tehát az utóbbi időkben a régi táblát. Az új emléktábla avatása így legalább emlékeztethette a helybelieket városuk nagy szülöttére , azon a napsütötte októberi délutánon. A kerületi esperes üdvözölte a magyarországi püspököt, szlovák és magyar nyelven, majd kezdetét vette a szentmise a kis templom előtti téren. Az esperes és a helyi plébános aron kívül szlovákiai magyar papok — élen a jászói premontrei apáttal, Bartal Károly Tamással — miséztek együtt a győri püspökkel. Nyitra főpásztora, Jan Korec bíboros „más irányú elfoglaltsága miatt" nem vett részt az eseményen, úgy tűnt, alkalmatlan volt az időpont Frantisek Rábek segédpüspök úrnak is. Akik azonban ott voltak szlovák részről — papok és hívek egyaránt —, azok valóban részt vettek a város szülöttéről való megemlékezésben. Külön köszönet jár a házigazdának, Jozef Dasko plébános úrnak a szíves vendéglátásért, s a helybeli CSEMADOK aktivistáival együtt végzett szervezésért. Nyitra város nagy szülötte nem szlováknak született. Nem is magyarnak. Apja cseh volt, anyja Svájcból származott. Prohászka Ottokár anyanyelve a német volt, csak a losonci gimnáziumban tanult meg magyarul. Élete végéig enyhe akcentussal beszélt, de csak magyarul írt, és magyarnak vallotta magát. (Nyitra felé menet megálltunk Érsekújváron, és megkerestük egy másik jeles papi személyiség szobrát. Anton Bernolak esperes plébános kiváló pap és lelkipásztor volt, s emellett a szlovák irodalmi nyelv megalkotója. Mindezt a 18-19. század fordulóján, az akkori Magyarországon, jeles egyházi főfiúként tette. És tehette...) Prohászka hidat épített a kor műveltsége és az Evangélium között — mondotta homiliájában Pápai Lajos püspök. — Minden korban hidat kell építeni a kor kultúrája és a hit között, hogy az ne hagyomány vagy egyszerű szokás, hanem a belátott igazság mellett hozott értelmes döntés legyen. A hagyományt el lehet felejteni, az egyik szokást fölválthatja egy másik, a fölismert igazság azonban kötelez és mozgósít. Éppen ezért is fontosak a katolikus iskolák, azok is ezt a hídépítést végzik. A templom bejárata előtt, ahol most az oltár állt, egy valamikori turulos emlékműnek a talapzata árválkodik. Rajta szlovák nyelvű felirat: tartós, igazi békét akarunk. 1949 májusában helyezték el a táblát. Vajon ami itt történik: ma, ezen az ünnepségen, és ami itt történik a hétköznapok során , az része-e a tartós, igazi béke megvalósításának? A nyolcvanezer lakosú Nyitrán ma körülbelül húszezer magyar él. A városban nincs magyar plébánia, és összesen öt magyar kispap tanul a szemináriumban. A város környéki néhány falu magyar szigetnek számít. Ahol szívósan igyekeznek őrizni nemzeti önazonosságukat — és aggódnak. Talán csak évtizedeink vannak már hátra — mondja keserűen egy karszalagos idősebb férfi, az ünnepi alkalom rendezőinek egyike. Valamelyik környékbeli faluból való. A szomszédos községben, amely negyven éve még színmagyar volt, a gyerekek egymás közt ma már szlovákul beszélnek, így szokták meg az iskolában, „így egyszerűbb", mondják. Még két generáció, és már érteni sem fognak magyarul. — Ezt meg kellene gondolnia Magyarországnak — mondja, utalva arra, hogy nemrégiben nagy titokban találkozott a szlovák és magyar kormányfő... A szentmise végén a templomban Pápai Lajos győri püspök — akit a nyitrai főpásztor, Korec bíboros levélben kért fel erre — megáldotta a győri iskola által ajándékozott emléktáblát. Aztán a hívek elszéledtek, a meghívott vendégek a plébánián szívélyes vendéglátásban részesültek. A templomban leoltották a villanyokat, és bezárták a kaput. Ki tudja, mikor nyitják ki újból, mikor és kik látják legközelebb az emléktáblát? Kipke Tamás Hírek Mikulás Beregszászon Megjelentek az üzletekben a csokoládé Mikulások, kiscsizmák. A beregszászi kisiskolások is értesülhettek a helyi magyar és ukrán újságokból, hogy a Szent Adalbert Misszió Alapítvány az idén is elküldi hozzájuk Mikulását, méghozzá a korábbiaknál nagyobb puttonnyal. A korábban 20 ezer forint értékben 120 csomagot osztottak szét azok között a gyerekek között, akiknek még egy lyukas mogyorót sem vitt korábban a Mikulás. Az idén Gracza Ferenc szegedi nyugdíjas 60 ezer forintot adott a Mikulás csomagokra, egy hódmezővásárhelyi nyugdíjas kántornő pedig kipótolta 10 ezer forinttal, így az eddig begyűlt 70 ezer forintból 420 gyereket tudnak megajándékozni. Magyarok köszöntése II. János Pál pápa október 25- én a Szent Péter téren tartotta meg az általános kihallgatást. A Szolidaritás lengyel szakszervezet létrejöttének 15. évfordulójára emlékezve köszöntötte Marian Krzkalewski új elnököt, aki az országos vezetőséggel együtt volt jelen a kihallgatáson. A Szentatya hangsúlyozta: a Szolidaritás létrejötte történelmi horderejű esemény volt nemcsak Lengyelország, hanem egész Európa, sőt a világ számára is. A romániai görög katolikus híveket köszöntve felidézte megpróbáltatásaik évtizedeit.Mint majdnem minden szerdán, ezúttal is voltak magyarok az általános kihallgatáson. A Magyar Piarista öregdiákok Szövetségének elnöke, Salacz Tamás szervezésében, és a budapesti piarista gimnázium igazgatója, Borián Tibor vezetésével egy 40 tagú zarándoklat érkezett a kihallgatásra. Hozzájuk intézett beszédében a pápa megemlékezett az 1956-os forradalomról és szabadságharcról, valamint Kapisztrán Szent Jánosról, aki bátran védelmezte a kereszténységet 1456-ban Nándorfehérvárnál. MK A római pápai egyetemek tanévnyitója A Szentatya részvételével, október 20-án, Pio Laghi bíboros, a Katolikus Nevelési Kongregáció prefektusa a Szent Péter bazilikában bemutatott ünnepélyes szentmisével megnyitotta a római pápai egyetemek 1995-96- os tanévét. A szertartás végén a pápa homíliát mondott, majd megáldotta a jelenlévő tanárokat és hallgatókat. Szentbeszédében buzdította az egyetem tanárait és diákjait, hogy tevékenységük középpontjában az ember álljon, akit maga Isten helyezett minden más teremtmény fölé. MK Terrorista gyilkosság Két európai apácát — Algériában egy szünidei nőiskolát vezettek — lőttek le néhány héttel ezelőtt. Halálukkal emelkedett a vallási okok miatt meggyilkoltak száma. A két apáca a Miasszonyunk Rend tagja volt. Akkor érte őket a fejlövés, amikor viszszatérőben voltak a rendházba. A hivatalos jelentés szerint a gyilkosságért a terroristák felelősek. Az azonosítás során kiderült, hogy egyik a francia Denise Leclere nővér, a másik pedig a máltai Jeanne Littlejohn nővér. Mindketten 62 évesek voltak és 30 éve teljesítettek szolgálatot Algériában. A pápa nevében Angelo Sodano kardinális elítélte a „gyűlöletes merényletet”. A nővérek egybehangzóan kijelentették, hogy tovább végzik missziós munkájukat, vállalva az egyre növekvő kockázatot. (K.M.)