Új Ember, 1996 (52. évfolyam, 1/2476-52/2527. szám)
1996-01-07 / 1. (2476.) szám
4 Ufítofór*ÉLŐ EGYHÁZ 1996. január 7. Hírek Karácsony a Pécsi Egyházmegyében A Pécsi Egyházmegyében ebben az évben is megrendezésre kerültek a pásztorjátékok és a karácsonyi rendezvények. Az egyházmegye sajtórefernje kiemeli azokat a telefonhívásokat, amelyek a kertvárosi öregek otthonából, a gimnáziumok kórusvezetőitől, a szeretetotthonokból érkeztek a püspökségre, jöjjenek, vegyenek részt rendezvényeiken, segítsenek közösségi ünnepeik megrendezésében. A egyik kertvárosi kicsi klubhelységben, feldíszített karácsonyfa körül, csillogó szemmel ültek az öregek, amikor az atya belépett közéjük. Bár csak hárman áldoztak közülük — és többen voltak más felekezetűek is —, az ünnepi hangulat, az imádság éltető volt. Pécs régi szép templomai advent utolsó hetében helyet adtak a gimnáziumok nagymúltú énekkarainak a karácsonyi hangversenyek megrendezésére. Szülők, ismerősök, pécsi kultúra-barátok zsúfolásig megtöltötték a templomokat, de a koncertek imaórákká váltak. A Pécsi Egyházmegye nagyszerű eseményei voltak ezek az alkalmak, valódi tartalommal megtöltve az „alulról építkezés” évtizedeken át kiüresített fogalmát. H. J. Áldás,mértékletesség Az új borra Isten áldását, a borivókra a mértékletesség kegyelmét kérte Kovács Endre segédpüspök az egri bazilikában, ahol Szent János-napi mise után borszentelést tartottak a Vinum Argentense borlovagrend, Eger Város Hegyközsége és a Lokálpatrióta Egylet kezdeményezésére. A Szent János apostol, az egyházmegye védőszentjének tiszteletére bemutatott szentmisét Seregély István érsek celebrálta, és beiktatta a székeskáptalan tagjai közé a nemrégiben segédpüspökké kinevezett Márti Gyulát. Az érsek az egyházmegye pártfogójáról emlékezett meg ünnepi szentbeszédében, és szólt a borszentelés hagyományáról, amelyet a város vezetőinek jelenlétében elevenítettek fel. Új akadémikusok A Magyar Tudomános Akadémia közgyűlésén harminchárom új levelező tagot választottak a tudós testületbe. Köztük van Maróth Miklós nyelvész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja. Szeretetotthon és ispotály Táton (Komárom-Esztergom megye), a katolikus Magyar Máltai Lovagrend, a református johannita rend és a helyi önkormányzat állami támogatást is felhasználva példamutató öszszefogással hozta létre a Szent György szeretetotthont és a Szent János Ispotályt. A nyolcvanmilliós beruházás költségeinek több mint felét állta a két lovagrend és az önkormányzat. Az intézmény tavaly ősz óta működik hatvannégy lakóval. A beköltözőknek egy szobáért 200 ezer, egy lakosztályért 750 ezer forintot kell fizetniük, a havi ellátás 15 ezer forintba kerül. A szeretetotthonban ökumenikus kápolna is helyet kapott, ahol szombatonként szentmisét, kéthetente pedig református istentiszteletet tartanak. Az otthonba kerülés feltételei között azonban nem szerepel a vallásosság, a jelentkezők felvételéről az önkormányzat dönt. Házunk tája Nehéz örökség 1995-ben volt 50 éves az Új Ember, fennállásának fél évszázada ezalatt számtalan nagy formátumú felelős szerkesztője és kiadója volt. Az ő nyomdokukba lépni nem hálás feladat. A jelenlegi helyzetben elkülönül a felelős kiadó és szerkesztő munkaköre, amelyet eddig Lukács László töltött be. Január 1-i hatállyal a Magyar Katolikus Püspöki Kar engem bízott meg a felelős kiadói poszt betöltésével, mely bizalomért csak hálámat tudom kifejezni. A főszerkesztő változatlanul Rónay László maradt, akit nem kell bemutatni senkinek. Remélem, sokáig vezeti még az Új Ember szerkesztőségét. A püspöki kar döntését — gondolom — befolyásolta, hogy végzettségem alapján (üzemgazdász, rendszerszervező) talán alkalmas leszek a mai „különleges" magyar piacgazdaság viszonyai között továbbvezetni az Új Ember hajóját anélkül, hogy zátonyra vagy aknára futnánk. Sajnos a jelenlegi kormány költségvetési tervezete, a már bejelentett papír-, nyomdai műveleti- és postaköltségek emelkedése már önmagukban is előrevetítik, hogy az első negyedév után kénytelenek leszünk 44,- Ft-ra emelni eladási árunkat. Ez még mindig nem tartalmazza fenntartási költségeinket (áram, gáz, bérleti díj, áruszállító gépkocsi üzemanyagköltsége, stb.) Tudom, nagyon fárasztó Olvasóinknak gyakori segítségkérésünk, (érkező adományaikat ezúton is hálásan köszönjük), de hosszú távon ez nem jelenthet megoldást. Mint már jeleztük, az egyéni előfizetők számára történő lapküldés (a jelentős postaköltség miatt) veszteséget jelent számunkra, ugyanakkor nem szeretnénk elveszíteni egyetlen hűséges előfizetőnket sem. Ezzel párhuzamos gond, hogy a plébánosokra és a templomi terjesztőkre (áldozatos munkájáért végtelenül hálásak vagyunk) egyre nagyobb teher nehezedik, mind több vallásos újság, könyv és egyéb kiadvány jelenik meg, melyekkel folyamatosan elszámolni, nyilvántartásokat vezetni komoly elfoglaltság. Mi lehet a megoldás? Sajnos erre ma senki sem tud egyértelmű választ adni. Az egyéni előfizetőknél segítséget jelentene, ha vállalnák az újság árán felül a postaköltség kifizetését — ahogyan ezt közülük többen fel is ajánlották —, és ezt levél,ben közölnék velünk. Bizonyára volna lehetőség a templomi terjesztésben is külső segítők bevonására. Az volna, ha olvasóink más családtagjaikkal, rokonaikkal is megismertetnék (talán újra?) lapunkat, és folyamatos véleménynyilvánításukkal elősegítenék a színvonal emelkedését, ezáltal a példányszám növekedését is. Magyarországon a felmérések szerint legalább 6-7 millió katolikus él, ez minimálisan 1 millió családot jelent! El kellene érnünk, hogy ez az egymillió család erkölcsi kötelességének érezze a katolicizmus híveinek megismerését, azoknak az írásoknak elolvasását, melyek a jelenlegi helyzetben erőt és segítséget adhatnak a nehézségek elviselésére és az ország későbbi megerősödéséhez. A II. Vatikáni zsinat ugyanis a katolikus sajtó kötelességévé tette a hívek kimerítő és korrekt tájékoztatását, s kifejezte azt az óhaját is, hogy utóbbiak olvassák a katolikus lapokat. Meggyőződésem szerint a jelenlegi helyzetben, amikor a keresztény erkölcsiséget új és új támadások érik, nélkülözhetetlen erőforrásunk lehet a katolikus közösségek összefogása. Ezek a közösségek bizonyára lapunkban is találnak megfelelő olvasmányt. Úgy hiszem, az Új Ember — amely fennállásának eddigi ötven esztendeje alatt mindig is a katolikus egyház fóruma kívánt lenni — nem szűnhet meg, mert ha így történnék, az a hazai katolicizmus pótolhatatlan vesztesége volna. Szó nincs arról, hogy csakis kedves Olvasóinktól várnánk áldozatokat. Tisztában vagyunk vele, hogy az eddigieknél többet kell adnunk, hogy legalább részben viszonozzuk áldozataikat. Szeretnénk visszatérni a kezdeti időszak hagyományaihoz, határozotabb, harcosabb közéleti cikkekkel, a napi aktualitásokhoz szorosabban kötődve, és az ifjúság problémáinak felvetésével. Ezekre katolikus hitünkből fakadó útmutatást próbálunk adni. Szeretnénk időről-időre személyesen találkozni egy-egy terület hívőivel — ehhez ezúton is tisztelettel kérem a Plébános urak segítségét, és a felmerülő igények jelzését. Találkozások révén is szeretnénk jobban tájékozódni arról, mi tetszik és, mi nem az Új Emberben, hogy jobban szolgálhassuk Olvasóinkat. Nem szeretném Olvasóink türelmét próbára tenni, hiszen egyéni létükben is folyvást problémáinkkal, nehézségekkel találkoznak. Újra csak megköszönni tudom a püspöki kar bizalmát, és a korábbi felelős kiadó Lukács László segítőkészségét, amely lehetővé tette, hogy az elmúlt három és fél év alatt úgy lássam át a Szerkesztőség és a Kiadóhivatal munkáját, hogy javasolni merjen utódjának. Kérem, imádkozzanak értem, hogy Istensegítse az Új Ember remélt javát szolgáló tevékenységemet. Mi pedig várjuk a hívek segítségét és támogatását! Horta Gábor (42 éves, nős, 2 gyermek apja) Katolikus óvoda Szikszón Szikszón, Csáky Sarolta grófnő kastélyában 1909-től az államosításig a Szociális Missziótársulat Bethania otthona fiatal lányoknak és asszonyoknak nyújtott menedéket. Ötven év kényszerszünet után a gyermek és nővédelemmel összefüggő karitatív tevékenységet magára vállaló rend idén kezdhette meg ismét munkáját az Abaúj megyei kisvárosban. A polgármesteri hivatal, a plébánia és a hívek erkölcsi, valamint anyagi támogatása segítette őket az újrakezdésben. Ennek a közös akaratnak köszönhető, hogy a régi uradalmi épület oldalszárnyában, augusztusban megnyithatták a térség egyetlen katolikus óvodáját. — Ezt Mózes Emma nővértől tudtuk meg. Az óvodáról Molnár Györgyijétől tudakozódunk. — Úgy tűnik, sokkal nagyobb az igény az ilyen jellegű intézményekre, mint azt előzetesen gondoltuk. Az ötven főre tervezett óvodát ma hetven gyermek látogatja. A nagy érdeklődés talán annak is tulajdonítható, hogy a szülők, nagyszülők emlékeznek még a missziós társulat évtizedekkel ezelőtt kifejtett áldozatkész munkájára. Elsődleges feladatunknak az indulásnál azt tekintettük, hogy olyan közösség alakuljon ki, amelyben szívesen töltik el a hétköznap délelőttöket a gyerekek. A kicsiket, a középsősöket és a nagycsoportosokat nem választjuk el külön termekbe. Sokat játszunk, tanulunk és kirándulunk együtt, noha a gyerekek fejlődésének ebben a szakaszában egy-két év korkülönbség sokat jelenthet. A nagyobbak támogatják a fiatalabbakat, közösen mondanak el velük egy verset, vagy együtt építenek homokvárat. Pár hónap alatt képesek arra, hogy tudomásul vegyék a legkisebbek igényeit is. Reményeink szerint a tőlünk iskolába kerülő fiatalok tisztában lesznek majd a vallás és a keresztény erkölcs alapjaival is, s ez segítheti őket a beilleszkedésben. A készségfejlesztő ének- és rajzórák mellett hetente több alkalommal egy katolikus és egy református hitoktató vezetésével húsz-huszonöt percet fordítunk a Szentírás megismertetésére. A gyerekek ezeken a foglalkozásokon, a saját vallásuknak megfelelően, játékos formában tanulnak a Bibliáról, Jézus Krisztusról és az apostolok cselekedeteiről. Az egyházi ünnepekre, a szentek emléknapjaira rendszerint kiállításokat rendeznek. Az elmúlt évben az óvoda pedagógusai is elsősorban tapasztalatokat gyűjtöttek. Keresték azokat a pedagógiai eszközöket, amelyek a katolikus óvoda színvonalát tovább emelhetik. Az épület rekonstrukciós munkálatai is folytatásra várnak, így a végleges nevelési irányelvek meghatározása, valamint a felújítás anyagi hátterének megteremtése a két legsürgetőbb feladat az új esztendőre. Ribánszky Zsolt : Vértanúink, hitvallóink A Magyarországi Mindszenty Alapítvány kiadásában, Szőke János szerkesztésében — ő egyébként fáradtságot nem ismerve dolgozik a szentté és boldoggá avatások posztulátoraként — megjelenő füzetsorozat új számából megtudhatjuk, milyen fázisában van a remélt jövendőbeli magyar szentté és boldoggá avatások ügye. Olvasóink tájékoztatására közöljük az ügyek jelenlegi állását. Mindszenty József boldoggá avatásának aktáit jövő tavasszal juttatják el a Vatikánba. A boldoggá avatáshoz szükséges csoda megtörténtéért kérik a hívek buzgó imáját. Márton Áron boldoggá avatásának ügye hasonló fázisban van. Itt is a csoda bekövetkeztéért kell imádkoznunk. Scheffler János volt szatmári püspök, vértanú boldoggá avatásának ügyében az az igazi hiányosság, hogy nincs kritikai életrajza. (A vértanúság tényének bizonysága esetén a pápa csoda bekövetkezés nélkül is a boldogok sorába emelheti az illetőt.) Bogdánffy Szilárd nagyváradi teológiai tanár, titokban felszentelt püspök boldoggá avatásához a forrásanyag összegyűjtése ütközik nehézségekbe (a nagyváradi püspökségen kevés a forrásanyag, a posztulátor és munkatársai jórészt csak a személyes tanúvallomásokra építhetnek). Kaszap István boldoggá avatásához a szakértő csoport tevékenységének befejezése után egy csoda megtörténtét kell bizonyítani, akárcsak Batthyány-Strattman László ügyében. (A Szenttéavatási Kongregáció elismerte, hogy a „szegények orvosa" hősi fokon gyakorolta az erényeket.) Ruzsma Tódor munkácsi görög katolikus püspök vértanúságát tanúk hitelesítették. A kihallgatások és a szakértők tevékenysége még nem fejeződött be. Apor Vilmos boldoggá avatásának ügye végkifejletéhez közeledik: a szakértők véleményét az illetékes hatóság vizsgálja. Reméljük, hogy a buzgó imádságok és az illetékesek önfeláldozó munkájának eredményeképpen nemsokára újabb boldogokkal gyarapszik a magyarság. Mécses Lelkiség Ki az erősebb? Az az ember, aki fiatal, sportos, gyorsabb és kirántja a reszketeg kezedből a táskádat, benne keservesen kuporgatott pénzecskédet? Vagy te, kedves néni, aki a nagy izgalom, a rövid kétségbeesés után meg tudsz a gáládnak bocsátani, sőt imádkozol is érte? Ki az erősebb? Az a tolvaj vagy rabló, aki a börtönlelkészt , aki a rácsok mögött csak szeretetek megértést tanúsít irántuk és reményt hirdet, utat mutat számukra, a szabadulása után meglopja? Vagy a börtönlelkész, aki ezután is töretlen hittel és bizalommal tovább tevékenykedik, a szigorúan zárt intézetek lakóit szeretve? Ki az erősebb? A gyermeked gyilkosa? Vagy Te, gyászoló, hős apa vagy édesanya, aki megbocsátva a megbánó gyilkosnak, szeretően támogatod őt Krisztus felé? A krisztusi, a megbocsátó szeretet az, mely erőssé, hőssé tehet mindannyiunkat. A szeretet hősévé. A lemondás hősévé, mert lemondva a jogos haragunkról, gyűlöletünkről, bosszúnkról, felajánlhatjuk azt Krisztusnak, Istennek engedve át az ítéletet. Szentlélek erősíts minket, hogy erősek, nagyon erősek tudjunk lenni! Add, hogy az új évben magunk is új emberré válhassunk... Utolsó pénteki Keresztúti ájtatos- Ságunk (a megvetett embertestvére- inkért) hetedik állomásának elmélkedése: Jézus újra elesik, Uram! Te a mi bűnünk súlya alatt , rogytál össze újra. Mi, mai emberek, akik már tapasztaltuk a gonoszság hatalmát, mégis újra és újra elbotlunk... Add, hogy ennek tudata áthasson bennünket, mielőtt másokat megítélnénk! Majzik Mátyás