Új Ember, 1997 (53. évfolyam, 1/2528-52/2579. szám)
1997-04-27 / 17. (2544.) szám
1997. április 27 Fórum szrámfe*- Z Gnieznóban, Lengyelországban, 1997. június 3-án Szent Adalbert sírjánál II. János Pál pápa tart emlékünnepséget a szent halálának 1000. évfordulója alkalmából. Szent Adalbertnek, térségünk nagyhatású keresztény magvetőjének ünneplésén jelen lesznek öt európai ország legfőbb közjogi méltóságai: Göncz Árpád magyar, Aleksander Kwasniewski lengyel, Vaclav Havel cseh, Roman Herzog német és Michal Kovác szlovák elnök. A lengyel Gniezno — akárcsak a magyar Esztergom — nem csupán a legrangosabb érseki székhely, de az ország keresztény államiságának is bölcsője. Hogy Szent Adalbert magvetése még 1939-45 között is gazdagon tudott gyümölcsöket hozni, arra egy legújabb kori kis emléktábla kapcsán is érdemes kitérnünk. Gnieznó kéttornyos, háromhajós bazilikájában, ahol Szent Adalbert ezeréves hamvait egy gazdagon díszített ezüst ereklyetartó őrzi a főhajó közepén. 1992. szeptember 1-jén a II. világháború kitörésének 53. évfordulóján Muszynski J. Henrik gnieznói érsek szándéka szerint, ünnepi szentmise keretében emléktábla került a főhajótól távolabb eső kincstár-előtér falára. A lengyel és magyar szövegezéssel készített emléktábla bizonysága annak, hogy ezer év után, igen mostoha viszonyok között, még a nagypolitikában is érvényesíthető a keresztény erkölcsi tanítás. Magyar szövege a következő: 1939-1945 Hódolattal a keresztény értékeket őrző magyar nemzetnek, amely a II. világháború alatt segítséget nyújtott és hajlékot adott lengyel katonák és polgári menekültek ezreinek. A tábla története 58 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Lengyelország 1939. szeptember 1-jén Németország és a Szovjetunió áldozata lett, miközben nyugati szövetségesei cserbenhagyták. Kormányunk nemcsak elutasította az agresszióban felkínált részvételt, hanem hivatalos állami politikává emelte a szeretet és a szolidaritás erkölcsi parancsát: megnyitotta közös kárpáti határunkat a tömegesen beözönlő lengyel katonai és polgári (közöttük sok ezernyi zsidó) menekült előtt. A háború folyamán körülbelül másfélszázezernyi lengyel került hosszabb-rövidebb időre formálisan internáló táborainkba. Közigazgatásunk, egyházaink és társadalmunk éveken át elviselhető életviszonyokat teremtett a nem várt földönfutóknak. Katonáikat, majd hadköteles önkénteseiket tömegesen (kb. 50 ezer főt) hagyta tovább szökni a Nyugaton szervezett lengyel alakulatokhoz, a zsidó és más üldözötteiket intézményesen bujtatta, a londoni emigráns lengyel kormány hazánkon keresztül tarthatott fenn állandó futárkapcsolatot a megszállt anyaországgal. Felelős államférfiak, kormánytisztviselők, egyházi vezetők (Teleki Pál miniszterelnök, Antall József miniszteri tanácsos, Varga Béla plébános, országgyűlési képviselő és sokan mások) példásan kiépítették a menekültügy biztonságos és hatékony formáit. (Pl. Balatonbogláron létrehozták Közép-Európa egyetlen lengyel tannyelvű gimnáziumát.) Az egész ország tevékenyen elősegítette a menekültek művelődési, sport, cserkész, szakmai, politikai, stb. célú önszerveződését. Népünk többsége mindvégig, a németekkel katonai szövetségbe kényszerülve is, tüntetően kimutatta lengyelbarátságát. 1945 után az akkor Magyarországon tartózkodó lengyelek többsége hazatért, több ezren azonban végleg itt maradtak. Az 1947. évi párizsi békeszerződés Magyarország világháborús, lengyelbarát külpolitikáját még jelképes gesztussal sem honorálta, éppen ellenkezőleg. Az állítólagos „utolsó csatlósnak" eleve nem lehettek jelentősebb enyhítő körülményei. Az 1939-45 között fegyveresen ellenálló földalatti lengyel Honi Hadsereg (Armia Krajowa) még ma is élő harcosait országos és világszervezetük is tömöríti. Tucatnyi volt magyarországi menekültjük, wroclawi székhellyel létrehozta a II. világháború alatt a Magyar Királyságba internált lengyelek központját. Az egykori legendás futárban K. Runiewicz helybeli mérnök vezetésével a „kéthazás" wroclawi veteránok 1988-89-ben elhatározták, hogy mindkét hazájukban köztéri emlékművet állítanak a baráti magyar gesztus emlékére, amely az életüket jelentette. Terveik megvalósítása a régió rendszerváltoztató átalakulása miatt késett, hiányoztak a tehetős mecénások. Döntőnek bizonyult viszont a katolikus egyház támogatása: mindkét ország legrangosabb bazilikájában, főpapi misék keretében avatták föl az emléktáblákat 1992 szeptemberében. Huszonhat nappal a gnieznói után, 1992. szeptember 27-én az esztergomi bazilika oldalbejárati előterében Paskai László bíboros, prímás szentelt föl emléktáblát Zbigniew Stefániák lengyel tábori lelkész százados koncelebrálásával, magasrangú magyar és lengyel közéleti személyiségek és mintegy háromszáz hívő jelenlétében. Antall József néhai miniszterelnök így hárította el a wroclawi magyar nyelvű hivatalos felkérést az esztergomi emléktábla-avatás védnökségére: „Kérem, engedjék meg, hogy a védnökségre való felkérésüket tisztelettel elhárítsam, mivel az emléktábla mások mellett édesapám emlékét is őrzi." II. János Pál pápa és régiónk öt államfője 1997. június 3-i gnieznói millenáris programja annyira szoros, hogy aligha marad idejük az emléktábla megtekintésére. Magam, aki a „kéthazás" akció esztergomi fejezetében szerény segítségükre lehettem, egészségi okok miatt csak lélekben kísérhetem figyelemmel itthonról az ünnepséget. Remélem azonban, hogy a kis emléktáblák története parányi „újra építő kockája" lehet meggyengített keresztény magyarságtudatunknak, hiszen közelmúltunkból is erőt meríthetünk: amíg régiónkban ilyen barátságok működnek, addig Szent Adalbert magvetése ismételten termőnek bizonyul. Záhonyi Lóránt Élő magvetés A Szent Adalbert év gnieznói eseményeihez Toronyóra és harangozógép a világszínvonalon A történelmi Magyarországon több helyen gyártottak toronyórát, egyebek között Aradon, Budapesten, Szegeden és Szentgotthárdon. E kisüzemek mesterei a maguk idejében a kor színvonalán dolgoztak. Alkotásaik ma is európai mércével mérhetők. Kovács Jenő székesfehérvári órásmester toronyóraműhelyében féltve őriz számos muzeális szerkezetet. Közülük egy Szent István városából, a Barátok temploma tornyából való. Ezeket az óraműveket vizsgálva szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a hazai toronyóraipar állta a versenyt a nyugati országok gyártmányaival. A növekvő vállalkozókedv eredményeként Székesfehérváron működik egy olyan toronyóraipari cég, amely immár a világszínvonalat is eléri. A nemzetközi élvonalba került TOREL (e betűnév a toronyóra és elektronika szóból ered), azért is olyan rangos, mert a 130 éves múltra visszatekintő, német Perrot toronyóragyár hazai képviselője. A TOREL toronyóraipari cég tulajdonosával, Kovács Jenővel beszélgetünk és kérjük, emlékezzen, szóljon terveiről. — Cégünket 1977-ben, két évvel mestervizsgám után alapítottuk. Ha a múltunkhoz hozzászámítjuk, hogy az órák szeretetét és a finom szerkezetek javítása iránti szenvedélyemet édesapámtól örököltem, akkor az apáról fiúra szállt szakmai elkötelezettség több mint ötven éves a családban. Édesapámon kívül a szakmai ismereteket Apostolovics Györgytől és két néhai mesteremtől, Kauth Ferenc és Kelemen István helyi órásmesterektől szereztem. Milyen céllal szervezték meg a TOREL céget? — A fő célunk természetesen az volt, hogy egy korszerű, minden igényt kielégítő üzemünk legyen. Láttuk ugyanis, hogy mivel akkor Magyarországon nem volt toronyóraépítő és -javító üzem, elszaporodtak az igénytelen órakészítők és javítók. Voltunk olyan toronyban, ahol a kihajtótengelyt seprűnyéllel, az elosztót kerékpárlánc-kerék alkalmazásával oldották meg. Akik csak ilyen megoldásokat tudnak, azokkal az egyházaknak nem szabadna szóbaállniuk. Hogyan alakult ki a cég mai arculata? — Amikor én a toronyórákkal foglalkozni kezdtem, városunkban minden órát megállított az „idő". Első megrendelést mégsem Fehérváron kaptam. Ma már nagyon keresett a cégünk, eddig közel kétszáz toronyórát javítottunk, illetve készítettünk. Amikor a '70-es évek végén, a '80- as évek elején az elektronika és a korszerű vezérléstechnika a toronyóraépítésben is megjelent, én is kifejlesztettem és szabadalmaztattam elgondolásomat. Az azóta eltelt tizenöt év újabb váltásra kényszerített. A kvarcvezérlésű toronyórák időszaka is lejárófélben van. Napjainban a rádióvezérelt óráké a jövő, mivel azokat sosem kell állítani: a Majna melletti Frankfurt közelében felállított jeladó toronyból az óra mindig megkapja az Atomóra pontosítójeleit. A németországi Fekete-erdőben, ahol a Duna ered, található Calw városa. Itt működik a Perrot toronyóragyár, innen kapjuk a vezérlőórát, amely a toronyóra lelke, és az előbb elmondottak szerint vezérli az órát. Ez az apró szerkezet biztosítja, hogy a legkisebb falu tornyába is a legpontosabb — a céziumatom rezgésére alapozott — idő legyen látható. Az órák összes mechanikus részét mi készítjük, a legtartósabb, minőségi anyagokból. Bátran mondhatom, hogy a mi ár- és teljesítmény-viszonyaink előnyösek az egyház számára. Kedvező ajánlatot tenni azonban nemcsak a toronyórák készítésében tudunk, hanem a harangkapcsoló órák, harangozógépek és harangjátékok tekintetében is. Az elektronikánkkal vezérelt, gyorsító- és lassítóberendezéssel is felszerelt harangozógép akár 80 mázsás harangot is képes mozgatni. Jó példa erre az esztergomi székesegyház 7500 kg-os harangja, amelyet ez a technika működtet. Mondjon néhány szót jövő terveikről is! — Idén augusztusban ünnepeljük cégünk alapításának 20. évfordulóját, ezért idei évi megrendelőinket kedvezményben részesítjük. Ma már csak rádióvezérelt órákat gyártunk. Folyamatosan bővítjük számlap- és óramutató-választékunkat. Jelenleg gyártott óráink akár ötven évig is megállják a helyüket. Arra törekszünk, hogy hozzá se kelljen nyúlni megrendelőinknek, néhány évente a karbantartási munkákat elvégezzük. Szeretnénk, ha minél több helyen a korszerű mikroprocesszoros harangozógépeink működtetnék a harangokat. Terveink között szerepel a székesfehérvári Alba Ipari Zóna területén egy toronyóra-üzem felépítése, melynek munkálatai most kezdődnek. E területen, hogy a múlt is méltóképpen képviselve legyen, az eddig összegyűjtött muzeális anyagok felhasználásával, egy — Magyarországon egyedüli — toronyóra-ipartörténeti állandó kiállítást rendezünk majd. Hogy bemutatónk minél gazdagabb legyen, további felajánlásokat, régi szerkezeteket keresünk, melyhez kérjük az Új Ember olvasóinak segítségét, ötleteit. Szívesen adunk felvilágosítást, vagy tanácsot a következő címen: Kovács Jenő órásmester, 8000 Székesfehérvár, Kossuth u. 6. Tel.: (06) 22-348-880, ill. (06) 22-312-235 János Mihály TUREL Megyeri Ábel Himnusz Szent Adalbert püspökhöz Szent Adalbert, pártfogónk, Árpádház példája, vértanúi hitedet szívünk-lelkünk áldja, Jézust hirdetted nekünk, igaz örökségül, ővele a megváltás műve megdicsőül. Hála neked, főpapunk, István lelki atyja, nagy irgalmát Miurunk általad is adja. Tiszta szívet, megtérést esedez a mi lelkünk, szentjeinkben szeretet forrására leltünk. Szent Adalbert, vértanú, esedezzél értünk, segíts minket Teremtőnk országát elérnünk. Örök életünk legyen kegyelmei által, együtt kérjük sugarát esdeklő imánkkal. (Dallama a SZVU énektár 98. éneke: Szállj szívünkbe nagy Isten, életadó Lélek...) R. Törley Mária szobra Szent Adalbert és István