Új Ember, 1998 (54. évfolyam, 1/2580-52/2631. szám)
1998-09-20 / 38. (2617.) szám
1998. szeptember 20.______ ___________Fórum_____________fifim fai- 7 Mosollyal és tudással a betegágy mellett Ferences nővérek pécsi kórházakban Leonetta nővér éppen befejezte éjszakai ügyeleti szolgálatát. Fáradtan, ám mégis ferences mosolygósan tér meg a kórház területén lévő nővérszállásra, amely rendi házként szolgál. A falon a Szent Ferenc-i jelmondat: Pax et bonum — béke és jóság — mindennap újrateremtendő hétköznapi valóság. Nem könnyű munka az övé és a vele együtt dolgozó világi ápolóké, orvosoké, egészségügyi személyzeté. A Baranya Megyei Kórház pécsbányatelepi részlege gyönyörű helyen, erdő közepén fekszik, mintha ez a meghitt környezet enyhíteni igyekeznék az emberi sorsnehézségeket. Geronto-pszichiátriai osztály működik itt; olyan idős embereket gyógyítanak, ápolnak, akiknél koruk előrehaladtával pszichés elváltozások is jelentkeztek. Általában — a betegség jellegéből következően — hosszabb időt töltenek kórházban, s további sorsuk olykor bizonytalan. m* Az orvosi diagnózis nálunk szorosan összekapcsolódik a társadalmi diagnózissal — mondja Leonetta nővér. Sok beteg esetében szociális kérdésként jelentkezik az öregség és az ezzel járó betegség. A családi háttér ugyanis nem alkalmas arra, hogy az idős embert otthon ápolják. Ez rávilágít a társadalmi méretű gondra: a mai „fiatal társadalom" nem tudja elfogadni az idős, fizikai és szellemi szempontból egyaránt leromlott embert, s a családok munkamegosztása sem teszi lehetővé, hogy valaki kizárólag annak ápolásával, ellátásával foglalkozzék. Súlyosbítja a helyzetet — folytatja a nővér —, hogy sokan közülük tumoros megbetegedésben is szenvednek. Az ápolási osztályon tizenöt,világi nővérrel dolgozik együtt a négy ferences nővér. Emberi sorsoknak tanúi, amelyek sokszor szívszorítóak, előfordul, hogy az idős ember betegségében, midőn már nemigen képes pontosan tájékozódni a világban, aláírja a családtagok által elé tett papírt, s nem tudja, hogy a remegő kézzel odakanyarított néhány betű életét a kórház után a szociális otthoni létbe irányítja. Bizony, nem ártana az idős emberek érdekképviseletének megteremtése — olykor saját családjukkal szemben — sóhajt a nővér, s máris arról beszél, kolléganőit dicsérve, mennyi áldozatot hoznak azért, hogy megkönnyítsék betegeik életét. A Szent Ferenc betegápoló nővérei szerzetesi közösség 1989-ben alakult, majd rövidesen Pécsre kerültek. Kapisztrána nővér — aki 1950-ig ferences apáca, majd több mint harminc évig ápolónő volt az ORFI-ban —, amikor lehetőség nyílt erre, szerzetestársával Kozármislenyben, Pécs tőszomszédságában telepedett meg, a közösséghez tartozó tizenhárom fiatal nővér pedig Pécs két kórházában, a máriagyűdi szociális otthonban, illetve a zarándokhely plábániáján tevékenykedik. A kozármislenyi anyaház és templom svájci segítséggel épült fel, miután a település önkormányzata a telket ingyen bocsájtotta a nővérek rendelkezésére. Vincencz Ottó gyönyörű, hangulatában is alkalmas épületegyüttest tervezett. A templomot Flüe-i Szent Miklós tiszteletére szentelték. A tízgyermekes családapa — Mátyás király uralkodásának idején — ötvenesztendős korában, gyermekei fölnevelése után vonult el a világból, s szerzett később, 1481-ben maradandó érdemeket a kantonok közötti megbékélésben. Lelkűlét és szaktudás — e kettősség a nővérek munkájának alapelve, miközben a szerzetesi elkötelezettség útját is járják. Egyesztendei jelöltség után két év noviciátusi idő következik, ezután egyszerű fogadalmat, a hetedik esztendő elteltével pedig örökfogadalmat tesznek. A megyei gyermekkórház belgyógyászati osztályán Pacifica nővér megsimogatja a sápadt kisgyermek fejét, aki a következő pillanatban önkéntelen mozdulattal simul hozzá. 1991 óta dolgozik a nővér a gyermekek között, s két társával együtt a kórházpark egyik félreeső épületében lakik — „nővér nővérek" ők. A Sulyok Endre professzor vezette osztály elsősorban vesebetegségekben szenvedő kicsinyek gyógyításával foglalkozik. Ez a betegség olykor elhúzódó, hosszadalmas kezelést tesz szükségessé. A legnehezebb azt elviselni — mondja Pacifica nővér —, amikor valamely kicsiny állapota nem a gyógyuláshoz, hanem krónikus betegség kialakulásához vezet, s ez művesekezelést tesz szükségessé, a későbbi veseátültetés reményében. Mint az idős emberek esetében, itt is jelentkeznek a szociális gondok — a csupasz közvetlen gyermekemberi sorsmegpróbáltatások. A hosszas kezelés után meggyógyított gyermekért nem jöttek a szülők, a kórházi osztályt a nevelőotthon váltotta föl. Cigány gyermekekkel fordul elő ilyen eset, talán ezért is ragaszkodom hozzájuk — magyarázza az üvegfallal elválasztott kórtermek között haladva Pacifica nővér. S mint mások mondják: így lesz „kismamám" az apácából. Valamennyi fiatal ápolói képesítést szerez, az idei évben pedig Leonetta és Pacifica nővér a Pécsi Orvostudományi Egyetem Főiskolai Karán diplomás ápolói oklevelet vehettek át. Nem a szakmai ranglétrán való előbbre jutás indította erre őket, hanem a több tudás, ezáltal a nagyobb segítség lehetősége. A rend ajánlotta őket, s most, a friss diplomával a kézben még inkább tudatosult bennük, amit korábban is gyakoroltak ferencesi hivatásukkal: a legnagyobb segítségére lenni a másik embernek, különösen, ha az beteg, elesett állapotba került. Szakmai szempontból így fogalmazzák meg: az orvosidiagnózis mellett szükséges az ápolási diagnózis fölállítása. A kettőt aligha lehet elválasztani egymástól, hiszen így válik igazán betegközpontúvá a terápia. S olykor egy jó szó, egy simogatás a leghatékonyabb „gyógyszer". A nővéreket hívták más, környékbeli kórházakba is, ám a közösség képtelen megfelelni a sokasodó igényeknek. Ma még kevesen vannak, de legtöbbjük fiatal. Buda József professzor, a főiskolai kar főigazgatója fontosnak tartja — negyven esztendő után — a „nővér nővérek" ismételt megjelenését a kórházakban, s örömmel köszöntötte a diplomaosztó ünnepségen a két végzett fiatal szerzetesnőt. Az ő szakmai hitvallásuk a tanulmányok során még inkább elmélyült: a nagyobb tudás mind nagyobb felelősséget kíván a betegek érdekében. Elmer István Kapisztrána nővér Pacifica nővér Buda József professzor gratulál a frissdiplomás nővéreknek Károsulnak az egyházi adások A Magyar Televízió rafinált, lassan, de szisztematikusan célra törő intézkedései nyomán megint sérülnek, csorbulnak az egyházi műsorok. Tény, hogy az MTV-nek jelenleg nincs kinevezett elnöke, nincs kuratóriuma. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért új műsortervvel állt elő, amelyben „sajnálattal" de azonnal, minden előzetes egyeztetés, vagy bejelentés nélkül keddtől pl. a Katolikus krónika egy órával korábbi időpontban sugározzák, azaz 17.05-kor. Akkor, amikor a dolgozó emberek még nem érnek haza. A történelmi egyházakkal történt 1990-es megegyezés szellemének semmibevétele ez, amely még a tervezet megvitatásának a jogát sem adta meg az egyházaknak. (A többi egyházi műsort is károsan érintette az új műsorterv.) Egy hónappal ezelőtt ugyan kiszivárogtatták a hírt, amelyre azonnal nemtetszésünket hangoztatva reagáltunk. Kifejezésre juttattuk, hogy éppen az ellenkezőjét kérjük évek óta, vagyis a még későbbi időpontban való sugárzást, és ugyanezen a csatornán valamikor szombat délelőtt az ismétlést. Erre a kérésre érdemben soha nem kaptunk választ, hanem egyik hétről a másikra megérkezett a módosítás: így lesz és kész. (A jelen tervezet szerint az említett katolikus krónikát a MTV 2, műholdvevővel fogható, tehát kevesek számára elérhető csatorna fogja megismételni... Mi ez a már megszokott és bevett jobb műsoridő elvesztéséhez képest?) Tehát világos: a közszolgálati, az egyházakkal megállapodott MTV még a konszenzust, a méltó elbánás jogát sem adja meg az egyházi és vallási műsort igénylő sok-sok nézőnek, az egyházaknak, mert a megjelent újsághírrel szemben a változásokról a tévé, legalábbis a katolikus egyházzal nem egyezett meg. Csak egyetlen számadat, amely a nézettséget dokumentálja: az említett krónika egy adását az elmúlt esztendő őszén több mint 450 ezren nézték. Talán mégsem a bélyeggyűjtők, kisebbségek, regionális adások műsoridejében kellene helyet kapnia! Nem árt, ha emlékezünk arra, hogy ez a zsugorító, kiszorító, kétségtelenül leíró tendencia nem most kezdődött, — a Vallási Stúdió példás egyházi és technikai, műszaki összmunkája ellenére, melyet nem győz a sajtó dicsérni (legutóbb Vigilia 1998/9, 660. lap). Mióta a Magyar Katolikus Püspöki Kar televíziós referensi tisztét ellátom (1992 ősze), már jó pár tévés elnök azzal kezdte felfutó karrierjét, hogy világossá tette, új, szinkretista, minden vallást és vallási csoportosulást magába foglaló Vallási magazint óhajt készíteni. A felelősök tiltakozására, és más okokból megingott pozíciójuk elvesztése miatt erre eddig nem került sor. Az új kereskedelmi csatornák az egyház rosszallása ellenére ezzel az ötlettel próbálkoznak. Azóta a Tanúságtevők című sorozat például tíz perccel rövidült... Félő, ha a katolikus egyház vallási műsorainak nézői, a felelős egyházi vezetők nem tiltakoznak határozottan, az MTV következetesen szétmorzsolja e műsorokat: anyagiak megvonásával, rossz műsoridővel, imitt-amott a műsorpercek megrövidítésével. A mostani változtatás minden bizonnyal több ezer néző elvesztését jelenti majd, amit a nézettségkutatók ki fognak majd mutatni, bizonyítva az alacsony nézettséget, melytől már csak egy lépés az adás elhagyása... Mégis le lehet írni, hogy a vallási műsorok 1990-ben negyven óráját 1997-re 140 órára sikerült „feltornászni": a vallási műsorok száma, adásideje nőtt, az egyháziak lényegileg maradtak, illetve csökkentek. Most, amikor az ország vezetése közértékek és közérdekek igazságos szolgálatára törekszik, és köztudottan a MTV komoly anyagi gondokkal küzd, nem engedheti meg a közvélemény, hogy a hit és vallási értékeit továbbító egyházi műsorok továbbra is kiszorulóban legyenek az általa is fenntartott televízióból! Pákozdi István tévéreferens