Új Ember, 2000 (55. évfolyam, 1/2684-53/2736. szám)

2000-02-13 / 7. (2690.) szám

2000. február 13. Ifjúság Konkoly és búza Azúr veteménye az evangéli­um jó magja. Termése az Isten országa, az Atya dicsősége, mely szükségszerűen kinyilvánul a termés idején, az aratáskor, az ítéletben. Akikben megfogan a jó mag, és érvényesül, azok része­sülnek a termésben, Isten dicső­ségében. Akik nem fogadják be a jó magot, azok elvesztik az életet, mintegy a „semmi" nyilvánul ki bennük, mely által Isten dicsősé­ge ragyog fel számukra. Sorsuk a konkoly sorsa. A konkoly (a rossz), nem vá­lasztható el a búzától, a jótól, mert mibenléte éppen a viszo­nyulás a búzához. Amikor a bú­za megérik, akkor érik meg a kon­koly is, akkor válnak el teljesen egymástól. A jóban Isten dicsősé­ge, a rosszban a „semmi" nyilvá­nul ki, illetve a kárhozat. „Hagy­játok, hadd nőjön fel mindkettő az aratásig" (Mt 13,30). Aki vétkezik, konkolyt vet, mely ha megérik, kárhozatot arat. * * * Jézus Krisztus a megszaba­dító; ő maga a szabadság. Akik ebből arra következtet­nek, hogy Jézusnak nem kell semmihez sem igazodnia, azok alapos tévedésben van­nak. Ha Jézus mindentől füg­getlen lenne, akkor ezek a ki­fejezések, hogy „megváltó" és „megváltás", értelmüket vesztenék. A Megváltó „köteléke" maga a történelem, hiszen nem e fölött vagy e mellett, hanem éppen a történelem­ben - vagyis az egyház életé­ben - kívánja megvalósítani küldetésének lényegét: az Is­ten országának örömhírét. Csakhogy a történelem olyan „közös talaj", amelyben a gyökerek összefonódnak. Az ő küldetése, hogy „szétvá­lassza" a jót a rossztól, de nem úgy, hogy kitépi, hanem magán viseli ezek sorsát. Hagyja, hogy a búza és a konkoly együtt nőjön az ara­tásig. Jól van ez így? Vajon nem veszíti értelmét ez a szó: küz­delem? Jézus józanságra tanít, va­gyis arra, hogy merjünk alá­merülni Isten életének mély­ségeibe. Mert csak így érthet­jük meg, hogy Isten nem azért engedi meg a konkoly és a búza sorsközösségét, hogy az aratásra váró gazda észrevét­lenül összekeveredjen, és a végén már azt sem tudja, mit is akar aratni. Ellenkezőleg, csak azért engedi ezt az ösz­­szefonódást, mert remél az aratásban. Jézus tudja, hogy a világ gonoszsága megöli őt. De arról is meg van győződve, hogy éppen akkor, amikor a konkoly megfojtja őt, ebben a gyilkos szorításban kihulla­nak belőle a megérett magok. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy Jézus ezt az egész törté­nelemre nézve is igaznak te­kinti, mert ezekkel a szavak­kal küldi az apostolokat a vi­lágba: „Úgy küldelek benne­teket, mint bárányokat a far­kasok közé" (Lk 10,3). Olyan városokba - Korintusba, At­hénba, Rómába - irányítalak benneteket, ahol a konkoly mindent megfojt, titeket is meg fog ölni, de éppen akkor megérve, kihullajtjátok meg­érett terméseteket. Halálotok lesz a magvetés, hogy ezek a városok a történelem folya­mán Isten termőföldjévé le­gyenek majd. Jézus elvárja tőlünk, hogy felelősségteljesen bekapcso­lódjunk a történelembe, a „mag" életébe és halálába. fl­gy Fiúk és lányok a templomban Szinte hallom a cinikus megjegyzést: „Ugyan hol vannak, melyik templomban és bányan?" Válaszként azon­nal pontosítok: Nem statiszti­kákkal akarok foglalkozni, hanem differenciális pszicho­lógiával, azaz a férfi és a nő közötti lélektani különbsé­gekkel. Egzisztenciális szin­ten a férfi és a nő személy - itt nincs különbség. Lélektani szinten a férfi és nő személyi­ség - és itt már nem egyenlők, hanem van férfi és női szemé­lyiség. Ez a különbség meg­mutatkozik minden­ szinten, beleértve vallásos elvárásain­kat, Isten-élményünket, ima­életünket is. Ha már megemlítettem a statisztikákra való hivatko­zást, legyen szabad elemzé­seimet egy módszertani kiiga­zítással kezdeni. Vannak igaz­ságok, amelyek szinte magá­tól értetődőek, mégis gyakran megtévesztőek. Ide tartoznak mindazok az igazságok, ame­lyek statisztikákra épülnek, mivel a számbeli mutatók nem mondanak semmit sem a felmért jelenség mögött meg­húzódó szándékról, sem a lé­lekről, sem az erkölcsi törvé­nyekről. Más szóval, semmi értelme úgy érvelni, hogy például a válás „normális je­lenség", mivel a statisztikai adatok szerint a­ házasságok óriási százaléka válással vég­ződik- A statisztika nem nor­matív mutató. Ha egy jelensé­get komolyan akarunk tanul­mányozni, akkor nem a rossz kimenetelű esetekből kell ki­indulnunk, hanem a jól sike­rültekből. Erre a módszertani csúsztatásra a nagynevű Wil­liam James filozófus és vallás­pszichológus mutatott rá még a század elején, amikor el­kezdte komolyan tanulmá­nyozni a vallásosságot. A kiváló esetekhez, a misz­tikusokhoz, a vallásos géniu­szokhoz kell fordulnunk ada­tokért, nem pedig a közömbö­sekhez. Ha a zenei képességet akarjuk tanulmányozni, ak­kor kiváló zeneszerzőket kell elemeznünk, nem pedig azo­kat, akiknek nincs hallásuk. Ha a papi nőtlenség titkát akarjuk ellesni, akkor a meg­elégedett papoktól kell adato­kat kérnünk, nem pedig azok­tól, akik elhagyták hivatásu­kat. Ha pedig a fiatalok vallá­sosságáról akarunk megtudni bármit is, akkor ne arra hivat­kozzunk, milyen kevesen vannak, hanem forduljunk oda pontosan ehhez a kevés­hez, és kérdezzünk rá igénye­ikre. A köztudatban a nők vallá­sosabbak, mint a férfiak. Tény az, hogy a nők életében a val­lásosság gyakran fontosabb helyet foglal el a mindennapi életben, mint a férfiaknál: erő­sebb a személyes hitük, szi­lárdabban ragaszkodnak a hagyományos hittételekhez, jelentősebb a részvételük a vallás gyakorlásában. Miért van ez így? Két lehető magya­rázatot kínálnak a szerzők. Az egyik nézet szerint, amely inkább társadalomtu­dományos jellegű, a nők azért vannak inkább jelen a vallá­sos életben, mert erre na­gyobb teret hagy szociális stá­tusuk: kevesebb nő van állan­dó munkaviszonyban, tehát van idejük a mindennapi templomlátogatásra is. Min­denesetre a nyugati társadal­makban korábban valami­képpen úgy alakult a helyzet, hogy a vallás és a család meg­maradt a nő hatáskörében, miközben a férfiak inkább a társadalmi struktúrában és a munka világában mozogtak otthonosabban. A másik magyarázat a ne­velésre hivatkozik, mondván, hogy a nők azért vallásosab­bak, mint a férfiak, mert így nevelték őket, azaz a különb­ség az alapbeállítottságok szintjén keresendő. Ám ami­kor a nemek közötti pszichi­kai különbségeket tanulmá­nyozzuk, akkor három szintre kell rákérdeznünk, nevezete­sen a személyiség, a tehetsé­gek és az érdekek szintjére. Általánosan elterjedt véle­mény, hogy a férfi személyi­ség struktúrájának jellegzetes vonása az agresszivitás, a lo­gikai gondolkodás, a függet­lenségre való törekvés és a földi valóságok felé való irá­nyultság. Ezzel szemben a nő személyiségét inkább fémjelzi a gondoskodás, a mély érzel­mek, különösképpen az együttérzés képessége, vagyis alapirányultsága középpont­jában inkább az ember, sem­mint a tárgyi világ áll. A te­hetségek szintjén a férfit jel­lemzi az intellektuális beállí­tottság és a munkára irányuló kompetencia. A nők viszont kimagasló képességet mutat­nak mások, különösen a gyer­mekek, idősek, betegek meg­segítésében. Végül az érdekek szintjén a férfit inkább vonzza a karrier és a sport, a nőket vi­szont az otthon, a család, a kultúra és a művészet világa. Milyen kihatással vannak ezek a különbségek a vallás­ra? Thompson tanulmánya a vallásosság három dimenzió­ját vette szemügyre, a sze­mély önértékelését. („Milyen mértékben tartja magát vallá­sosnak?"), a vallásos érzelme­ket („Milyen mértékben fo­gadja el az alapvető hitigazsá­gokat, mint például Isten léte­zése, Jézus isteni volta, örök élet stb.?"), valamint a vallá­sos viselkedést (rendszeres templomlátogatás, mise, szentségek, Szentírás olvasá­sa, ima stb.) Az első adatok igazolták azt a feltevést, hogy a nők vallásosabbnak tartják magukat, mint a férfiak, ám ami a vallásos érzelmeket ille­ti, a kutatók megfigyelték, hogy jól­lehet eleinte a nők pozitívabban viszonyulnak a hit világához, mint a férfiak, ám ez a különbség szinte eltű­nik a serdülőkor után. De megmaradnak más kü­lönbségek, amelyek tartósan fémjelzik a férfi, illetve a nő vallásos igényeit. A további­akban két ilyen igényt szeret­nénk megvizsgálni, nevezete­sen a liturgia és a prédikáció visszhangját a férfi és a nő lel­kében. Elővételezőben fogal­mazzuk meg csak a probléma­­felvetést. A liturgiában mire kellene helyezni a hangsúlyt: a cselekvő részvételre, vagy az elmélyült, személyes isten­élményre? Mi a szentbeszéd tulajdonképpeni célja? A hitre való buzdítás vagy a hitigaz­ságok elmélyítése? Más meg­fogalmazásban: mit vár el egy fiú a liturgiától, és mit vár el egy lány? A szentbeszédnél mi köti le egy fiú érdeklődé­sét, és mi egy leányét? Szentmártoni Mihály SJ Lengyelország és Erdély reménye „Légy meggyőződve ar­ról, hogy a földkerekség bármelyik részén leszel is, én a dicső Báthory nemzetségnek olyan odaadó tisztelője le­szek, hogy mindig zen­geni fogom mind a te, mind a háborúban és bé­kében dicsőséges nagy­bátyádnak, Báthory Ist­vánnak érdemeit." Ezzel a mondattal ajánlot­ta Palestrina, a híres XVI. szá­zadi itáliai zeneszerző egyik többszólamú kórusművét Bá­thory András magyar bíboros­nak, akit négyszáz éve, 1599. november 3-án gyilkoltak meg. Hogyan jutott ilyen tra­gikus sorsra egy művészeket kedvelő főpap? Az 1500-as években a Szentszék már több mint száz éve ébren tartotta egy nagy európai törökellenes szövet­ség gondolatát, és ebben a lengyeleknek és az oroszok­nak is fontos szerepet szán­tak. A jezsuiták lengyel segít­séggel képzelték el az oroszok unióját, amely a legfontosabb feltétele lett volna a Török Bi­rodalom elleni hadművele­teknek. Báthory István erdélyi fejedelem volt ekkor a lengyel király, aki szívesen részt vett volna egy ilyen nagy akció­ban, a Róma és Krakkó közöt­ti kapcsolat legfontosabb láncszemének pedig unoka­­öccsét, Andrást szemelte ki. Báthory András, a szatmá­ri kapitány harmadik fia ko­rán árva lett. Nagy­bátyjuk, a lengyel ki­rály vette magához unokaöccseit, akiket a krakkói udvarban ne­velt. András Varsó kö­zelében, a jezsuiták is­kolájában tanult, és ha­mar kitűnt tehetségé­vel, eszével, ezért az uralkodó tudatosan irányította a papi pá­lyára. Egy rokon segít­ségével püspök lett, és a Lengyelországban időző Balassi Bálintot is elkápráztatta tudásá­val. Antonio Possevino jezsuita atya javasolta, hogy Rómában tanít­tassák tovább, István király pedig kelet-európai ter­veinek itáliai megismertetésé­re szerette volna felhasználni unokaöccsét. 1583-ban András vezette a Rómába indított küldöttséget, ahol nagy érdeklődéssel fo­gadták. Kiváló művészekkel kötött ismeretséget, fél évig tanult, a pápai udvarban pe­dig támogatója volt Borromeo Szent Károly milánói püspök is. 1584-ben a tizennyolc éves fiatalembert bíborosnak ne­vezték ki, és a tiszteletére ren­dezett ünnepségen mutatta be Palestrina fent említett kó­rusművét. Két év múlva is­mét Rómába ment, István ki­rály törökellenes hadjáratá­nak tervével, amelyet a pápa pénzzel is támogatott, de a háborúból nem lett semmi, mert nagybátyja meghalt. András akkor tűnt fel is­mét, amikor 1599 januárjában Báthory Zsigmond erdélyi feje­delem már másodszor mon­dott le címéről, és Erdélyben zűrzavar alakult ki. A bíbo­rost hazahívták Lengyelor­szágból, és márciusban feje­delemmé választották. Erdélyben azonban ekkor már Vitéz Mihály román vajda uralkodott, aki maga mellé ál­lította a székelyeket is, és októ­ber végén Nagyszeben mellett legyőzte a bíboros hadseregét. A menekülő Báthory András, Csíkszentdomonkos határá­ban elfogták és egy Ördög Ba­lázs nevű székely legény meg­ölte. A bíboros megpróbálta életében megvalósítani jel­mondatát: „Feleslegesen él, aki senkinek sem használ." G. Bartók Béla Báthori Gábor fejedelmi címere SAJTÓAPOSTOLOKAT keresünk, akik saját közösségükben terjesztik lapunkat! Érdeklődni lehet Tóbi Györgynél, tel.: 317-3933/113. A farm, ahol élünk... A tévéműsorok egyre mocskosabb filmkínálatában szellemi oázis ez a filmsoro­zat. Meglepő ez az efféle té­máktól távolálló „RTL Klub"-tól. Egy kis vidéki te­lepülés egészséges családjá­nak életébe nyújt bepillan­tást. Benne egy nemcsak ke­resztényi módon gondolko­dó, de keresztényi módon élő család a főszereplő. A sorozat kilencven része egyre újabb helyzeteket, kalandokat mu­tat be, mindegyiket lélek­emelő happy enddel és egy józan tanulsággal. Most vég­re egy utánozható, egészsé­ges, példaértékű bemutató. A település többi lakója is egyé­niség, az orvos, a lelkész, a tanítónő, a molnár, a boltos... s a többi gazdálkodó (far­mer!). Az Ingalls család három kislánnyal a préri közepén él, Minnesota államban, Walnut Grove közelében. Életük ál­landó küzdelem a természet erőivel, ám a legnehezebb feladatok elől sem hátrálnak meg a jó pár, igazán szívből összetartó barát és a lelkész segítségével, aki a templo­mon kívül a közélet minden dolgában is közreműködik. Ez az összefogás az egyik legszebb vonása a filmnek. A sorozat Laura Ingalls (Lora) regénye alapján ké­szült, aki egyben a főszerep­lője is a sorozatnak. A film producere Michael Landon, aki forgatókönyv íróként, rendezőként és szí­nészként is közreműködött. Az egész ország megsiratta, mikor tíz évvel ezelőtt meg­halt, annyira szívükbe zár­ták. A film technikai kivitele­zése rendkívül jó. A hajme­resztő helyzetek, alakítások döbbenetes hatással vannak a nézőkre. Érdemes volna a januári cserkészbál és a feb­ruári farsangi idő báljai, buli­jai előtt ebbe belekukkantani, stílus, tanulás céljából... (Keglevich) Rejtvény a tíz év alattiaknak Bibliai járművek Kinek melyik „járművet" adnád? Párosítsd össze! 1. Noé, az igaz ember 2. A jövendőbelijéhez, Izsákhoz tartó Rebekka 3. Az újszülött Mózes 4. A zsidókat üldöző egyiptomi sereg 5. Illés próféta 6. A pórul járt Jónás 7. Az irgalmas szamaritánus 8. Péter apostol A megfejtéseket nyílt leve­lezőlapon február 18-áig le­het postára adni. Címünk: Új Ember Kiadó, 1364 Budapest, pf. 111. A helyes megfejtést és a nyertesek nevét március 5-i számunkban közöljük. A január 30-i rejtvény meg­fejtése volt: Júdás: 4, 9; Mária: 5,10; János: 3,6; Erzsébet: 2,8; Sára: 1, 7. Könyvjutalmat nyert: Hor­váth Szilveszter szegedi, Halász Gabriella abaújszán­­tói, Szarka Cecília badacsony­­örsi, Mészáros Gábor kemen­céi és Unghy Katalin lábatlani olvasónk. A nyereményeket postán küldjük el. W. Vámos Lídia ló tüzes szekér halászhajó szamár teve bárka cet mózeskosár

Next