Új Ember, 2000 (55. évfolyam, 1/2684-53/2736. szám)
2000-02-13 / 7. (2690.) szám
2000. február 13. Ifjúság Konkoly és búza Azúr veteménye az evangélium jó magja. Termése az Isten országa, az Atya dicsősége, mely szükségszerűen kinyilvánul a termés idején, az aratáskor, az ítéletben. Akikben megfogan a jó mag, és érvényesül, azok részesülnek a termésben, Isten dicsőségében. Akik nem fogadják be a jó magot, azok elvesztik az életet, mintegy a „semmi" nyilvánul ki bennük, mely által Isten dicsősége ragyog fel számukra. Sorsuk a konkoly sorsa. A konkoly (a rossz), nem választható el a búzától, a jótól, mert mibenléte éppen a viszonyulás a búzához. Amikor a búza megérik, akkor érik meg a konkoly is, akkor válnak el teljesen egymástól. A jóban Isten dicsősége, a rosszban a „semmi" nyilvánul ki, illetve a kárhozat. „Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az aratásig" (Mt 13,30). Aki vétkezik, konkolyt vet, mely ha megérik, kárhozatot arat. * * * Jézus Krisztus a megszabadító; ő maga a szabadság. Akik ebből arra következtetnek, hogy Jézusnak nem kell semmihez sem igazodnia, azok alapos tévedésben vannak. Ha Jézus mindentől független lenne, akkor ezek a kifejezések, hogy „megváltó" és „megváltás", értelmüket vesztenék. A Megváltó „köteléke" maga a történelem, hiszen nem e fölött vagy e mellett, hanem éppen a történelemben - vagyis az egyház életében - kívánja megvalósítani küldetésének lényegét: az Isten országának örömhírét. Csakhogy a történelem olyan „közös talaj", amelyben a gyökerek összefonódnak. Az ő küldetése, hogy „szétválassza" a jót a rossztól, de nem úgy, hogy kitépi, hanem magán viseli ezek sorsát. Hagyja, hogy a búza és a konkoly együtt nőjön az aratásig. Jól van ez így? Vajon nem veszíti értelmét ez a szó: küzdelem? Jézus józanságra tanít, vagyis arra, hogy merjünk alámerülni Isten életének mélységeibe. Mert csak így érthetjük meg, hogy Isten nem azért engedi meg a konkoly és a búza sorsközösségét, hogy az aratásra váró gazda észrevétlenül összekeveredjen, és a végén már azt sem tudja, mit is akar aratni. Ellenkezőleg, csak azért engedi ezt az öszszefonódást, mert remél az aratásban. Jézus tudja, hogy a világ gonoszsága megöli őt. De arról is meg van győződve, hogy éppen akkor, amikor a konkoly megfojtja őt, ebben a gyilkos szorításban kihullanak belőle a megérett magok. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy Jézus ezt az egész történelemre nézve is igaznak tekinti, mert ezekkel a szavakkal küldi az apostolokat a világba: „Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé" (Lk 10,3). Olyan városokba - Korintusba, Athénba, Rómába - irányítalak benneteket, ahol a konkoly mindent megfojt, titeket is meg fog ölni, de éppen akkor megérve, kihullajtjátok megérett terméseteket. Halálotok lesz a magvetés, hogy ezek a városok a történelem folyamán Isten termőföldjévé legyenek majd. Jézus elvárja tőlünk, hogy felelősségteljesen bekapcsolódjunk a történelembe, a „mag" életébe és halálába. flgy Fiúk és lányok a templomban Szinte hallom a cinikus megjegyzést: „Ugyan hol vannak, melyik templomban és bányan?" Válaszként azonnal pontosítok: Nem statisztikákkal akarok foglalkozni, hanem differenciális pszichológiával, azaz a férfi és a nő közötti lélektani különbségekkel. Egzisztenciális szinten a férfi és a nő személy - itt nincs különbség. Lélektani szinten a férfi és nő személyiség - és itt már nem egyenlők, hanem van férfi és női személyiség. Ez a különbség megmutatkozik minden szinten, beleértve vallásos elvárásainkat, Isten-élményünket, imaéletünket is. Ha már megemlítettem a statisztikákra való hivatkozást, legyen szabad elemzéseimet egy módszertani kiigazítással kezdeni. Vannak igazságok, amelyek szinte magától értetődőek, mégis gyakran megtévesztőek. Ide tartoznak mindazok az igazságok, amelyek statisztikákra épülnek, mivel a számbeli mutatók nem mondanak semmit sem a felmért jelenség mögött meghúzódó szándékról, sem a lélekről, sem az erkölcsi törvényekről. Más szóval, semmi értelme úgy érvelni, hogy például a válás „normális jelenség", mivel a statisztikai adatok szerint a házasságok óriási százaléka válással végződik- A statisztika nem normatív mutató. Ha egy jelenséget komolyan akarunk tanulmányozni, akkor nem a rossz kimenetelű esetekből kell kiindulnunk, hanem a jól sikerültekből. Erre a módszertani csúsztatásra a nagynevű William James filozófus és valláspszichológus mutatott rá még a század elején, amikor elkezdte komolyan tanulmányozni a vallásosságot. A kiváló esetekhez, a misztikusokhoz, a vallásos géniuszokhoz kell fordulnunk adatokért, nem pedig a közömbösekhez. Ha a zenei képességet akarjuk tanulmányozni, akkor kiváló zeneszerzőket kell elemeznünk, nem pedig azokat, akiknek nincs hallásuk. Ha a papi nőtlenség titkát akarjuk ellesni, akkor a megelégedett papoktól kell adatokat kérnünk, nem pedig azoktól, akik elhagyták hivatásukat. Ha pedig a fiatalok vallásosságáról akarunk megtudni bármit is, akkor ne arra hivatkozzunk, milyen kevesen vannak, hanem forduljunk oda pontosan ehhez a kevéshez, és kérdezzünk rá igényeikre. A köztudatban a nők vallásosabbak, mint a férfiak. Tény az, hogy a nők életében a vallásosság gyakran fontosabb helyet foglal el a mindennapi életben, mint a férfiaknál: erősebb a személyes hitük, szilárdabban ragaszkodnak a hagyományos hittételekhez, jelentősebb a részvételük a vallás gyakorlásában. Miért van ez így? Két lehető magyarázatot kínálnak a szerzők. Az egyik nézet szerint, amely inkább társadalomtudományos jellegű, a nők azért vannak inkább jelen a vallásos életben, mert erre nagyobb teret hagy szociális státusuk: kevesebb nő van állandó munkaviszonyban, tehát van idejük a mindennapi templomlátogatásra is. Mindenesetre a nyugati társadalmakban korábban valamiképpen úgy alakult a helyzet, hogy a vallás és a család megmaradt a nő hatáskörében, miközben a férfiak inkább a társadalmi struktúrában és a munka világában mozogtak otthonosabban. A másik magyarázat a nevelésre hivatkozik, mondván, hogy a nők azért vallásosabbak, mint a férfiak, mert így nevelték őket, azaz a különbség az alapbeállítottságok szintjén keresendő. Ám amikor a nemek közötti pszichikai különbségeket tanulmányozzuk, akkor három szintre kell rákérdeznünk, nevezetesen a személyiség, a tehetségek és az érdekek szintjére. Általánosan elterjedt vélemény, hogy a férfi személyiség struktúrájának jellegzetes vonása az agresszivitás, a logikai gondolkodás, a függetlenségre való törekvés és a földi valóságok felé való irányultság. Ezzel szemben a nő személyiségét inkább fémjelzi a gondoskodás, a mély érzelmek, különösképpen az együttérzés képessége, vagyis alapirányultsága középpontjában inkább az ember, semmint a tárgyi világ áll. A tehetségek szintjén a férfit jellemzi az intellektuális beállítottság és a munkára irányuló kompetencia. A nők viszont kimagasló képességet mutatnak mások, különösen a gyermekek, idősek, betegek megsegítésében. Végül az érdekek szintjén a férfit inkább vonzza a karrier és a sport, a nőket viszont az otthon, a család, a kultúra és a művészet világa. Milyen kihatással vannak ezek a különbségek a vallásra? Thompson tanulmánya a vallásosság három dimenzióját vette szemügyre, a személy önértékelését. („Milyen mértékben tartja magát vallásosnak?"), a vallásos érzelmeket („Milyen mértékben fogadja el az alapvető hitigazságokat, mint például Isten létezése, Jézus isteni volta, örök élet stb.?"), valamint a vallásos viselkedést (rendszeres templomlátogatás, mise, szentségek, Szentírás olvasása, ima stb.) Az első adatok igazolták azt a feltevést, hogy a nők vallásosabbnak tartják magukat, mint a férfiak, ám ami a vallásos érzelmeket illeti, a kutatók megfigyelték, hogy jóllehet eleinte a nők pozitívabban viszonyulnak a hit világához, mint a férfiak, ám ez a különbség szinte eltűnik a serdülőkor után. De megmaradnak más különbségek, amelyek tartósan fémjelzik a férfi, illetve a nő vallásos igényeit. A továbbiakban két ilyen igényt szeretnénk megvizsgálni, nevezetesen a liturgia és a prédikáció visszhangját a férfi és a nő lelkében. Elővételezőben fogalmazzuk meg csak a problémafelvetést. A liturgiában mire kellene helyezni a hangsúlyt: a cselekvő részvételre, vagy az elmélyült, személyes istenélményre? Mi a szentbeszéd tulajdonképpeni célja? A hitre való buzdítás vagy a hitigazságok elmélyítése? Más megfogalmazásban: mit vár el egy fiú a liturgiától, és mit vár el egy lány? A szentbeszédnél mi köti le egy fiú érdeklődését, és mi egy leányét? Szentmártoni Mihály SJ Lengyelország és Erdély reménye „Légy meggyőződve arról, hogy a földkerekség bármelyik részén leszel is, én a dicső Báthory nemzetségnek olyan odaadó tisztelője leszek, hogy mindig zengeni fogom mind a te, mind a háborúban és békében dicsőséges nagybátyádnak, Báthory Istvánnak érdemeit." Ezzel a mondattal ajánlotta Palestrina, a híres XVI. századi itáliai zeneszerző egyik többszólamú kórusművét Báthory András magyar bíborosnak, akit négyszáz éve, 1599. november 3-án gyilkoltak meg. Hogyan jutott ilyen tragikus sorsra egy művészeket kedvelő főpap? Az 1500-as években a Szentszék már több mint száz éve ébren tartotta egy nagy európai törökellenes szövetség gondolatát, és ebben a lengyeleknek és az oroszoknak is fontos szerepet szántak. A jezsuiták lengyel segítséggel képzelték el az oroszok unióját, amely a legfontosabb feltétele lett volna a Török Birodalom elleni hadműveleteknek. Báthory István erdélyi fejedelem volt ekkor a lengyel király, aki szívesen részt vett volna egy ilyen nagy akcióban, a Róma és Krakkó közötti kapcsolat legfontosabb láncszemének pedig unokaöccsét, Andrást szemelte ki. Báthory András, a szatmári kapitány harmadik fia korán árva lett. Nagybátyjuk, a lengyel király vette magához unokaöccseit, akiket a krakkói udvarban nevelt. András Varsó közelében, a jezsuiták iskolájában tanult, és hamar kitűnt tehetségével, eszével, ezért az uralkodó tudatosan irányította a papi pályára. Egy rokon segítségével püspök lett, és a Lengyelországban időző Balassi Bálintot is elkápráztatta tudásával. Antonio Possevino jezsuita atya javasolta, hogy Rómában taníttassák tovább, István király pedig kelet-európai terveinek itáliai megismertetésére szerette volna felhasználni unokaöccsét. 1583-ban András vezette a Rómába indított küldöttséget, ahol nagy érdeklődéssel fogadták. Kiváló művészekkel kötött ismeretséget, fél évig tanult, a pápai udvarban pedig támogatója volt Borromeo Szent Károly milánói püspök is. 1584-ben a tizennyolc éves fiatalembert bíborosnak nevezték ki, és a tiszteletére rendezett ünnepségen mutatta be Palestrina fent említett kórusművét. Két év múlva ismét Rómába ment, István király törökellenes hadjáratának tervével, amelyet a pápa pénzzel is támogatott, de a háborúból nem lett semmi, mert nagybátyja meghalt. András akkor tűnt fel ismét, amikor 1599 januárjában Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem már másodszor mondott le címéről, és Erdélyben zűrzavar alakult ki. A bíborost hazahívták Lengyelországból, és márciusban fejedelemmé választották. Erdélyben azonban ekkor már Vitéz Mihály román vajda uralkodott, aki maga mellé állította a székelyeket is, és október végén Nagyszeben mellett legyőzte a bíboros hadseregét. A menekülő Báthory András, Csíkszentdomonkos határában elfogták és egy Ördög Balázs nevű székely legény megölte. A bíboros megpróbálta életében megvalósítani jelmondatát: „Feleslegesen él, aki senkinek sem használ." G. Bartók Béla Báthori Gábor fejedelmi címere SAJTÓAPOSTOLOKAT keresünk, akik saját közösségükben terjesztik lapunkat! Érdeklődni lehet Tóbi Györgynél, tel.: 317-3933/113. A farm, ahol élünk... A tévéműsorok egyre mocskosabb filmkínálatában szellemi oázis ez a filmsorozat. Meglepő ez az efféle témáktól távolálló „RTL Klub"-tól. Egy kis vidéki település egészséges családjának életébe nyújt bepillantást. Benne egy nemcsak keresztényi módon gondolkodó, de keresztényi módon élő család a főszereplő. A sorozat kilencven része egyre újabb helyzeteket, kalandokat mutat be, mindegyiket lélekemelő happy enddel és egy józan tanulsággal. Most végre egy utánozható, egészséges, példaértékű bemutató. A település többi lakója is egyéniség, az orvos, a lelkész, a tanítónő, a molnár, a boltos... s a többi gazdálkodó (farmer!). Az Ingalls család három kislánnyal a préri közepén él, Minnesota államban, Walnut Grove közelében. Életük állandó küzdelem a természet erőivel, ám a legnehezebb feladatok elől sem hátrálnak meg a jó pár, igazán szívből összetartó barát és a lelkész segítségével, aki a templomon kívül a közélet minden dolgában is közreműködik. Ez az összefogás az egyik legszebb vonása a filmnek. A sorozat Laura Ingalls (Lora) regénye alapján készült, aki egyben a főszereplője is a sorozatnak. A film producere Michael Landon, aki forgatókönyv íróként, rendezőként és színészként is közreműködött. Az egész ország megsiratta, mikor tíz évvel ezelőtt meghalt, annyira szívükbe zárták. A film technikai kivitelezése rendkívül jó. A hajmeresztő helyzetek, alakítások döbbenetes hatással vannak a nézőkre. Érdemes volna a januári cserkészbál és a februári farsangi idő báljai, bulijai előtt ebbe belekukkantani, stílus, tanulás céljából... (Keglevich) Rejtvény a tíz év alattiaknak Bibliai járművek Kinek melyik „járművet" adnád? Párosítsd össze! 1. Noé, az igaz ember 2. A jövendőbelijéhez, Izsákhoz tartó Rebekka 3. Az újszülött Mózes 4. A zsidókat üldöző egyiptomi sereg 5. Illés próféta 6. A pórul járt Jónás 7. Az irgalmas szamaritánus 8. Péter apostol A megfejtéseket nyílt levelezőlapon február 18-áig lehet postára adni. Címünk: Új Ember Kiadó, 1364 Budapest, pf. 111. A helyes megfejtést és a nyertesek nevét március 5-i számunkban közöljük. A január 30-i rejtvény megfejtése volt: Júdás: 4, 9; Mária: 5,10; János: 3,6; Erzsébet: 2,8; Sára: 1, 7. Könyvjutalmat nyert: Horváth Szilveszter szegedi, Halász Gabriella abaújszántói, Szarka Cecília badacsonyörsi, Mészáros Gábor kemencéi és Unghy Katalin lábatlani olvasónk. A nyereményeket postán küldjük el. W. Vámos Lídia ló tüzes szekér halászhajó szamár teve bárka cet mózeskosár