Új Ember, 2001 (56. évfolyam, 1/2737-52/2787. szám)

2001-01-07 / 1. (2737.) szám

Megszűnt az egyházak hátrányos megkülönböztetése Eredményesen fejezte be munkáját a vatikáni-magyar vegyes bizottság Karácsony előtt befejezte munkáját a vatikáni-magyar vegyes bizottság, amelyet két évvel ezelőtt azért állítottak fel, hogy javaslatokat tegyen a Szentszék és a Magyar Köz­társaság között 1997-ben alá­írt megállapodásban foglaltak és a hazai törvények közötti ellentmondások feloldására és a belső törvények átalakítá­sára. A javaslatok alapján a Par­lament az elmúlt év végén be­fejezte a vonatkozó törvények módosítását. Összesen 15 he­lyen változtak a jogszabályok, amelyek többek között érin­tették az adó-, az Áfa- és a közoktatási törvényt.­­ A magyar állam és a törté­nelmi egyházak között — mondotta Németh Zsolt kül­ügyi államtitkár — kiérlelt együttműködési keret alakult ki: sikerült megszüntetni az egyházak hátrányos megkü­lönböztetését, és korszerű egyházfinanszírozást alakí­tottunk ki. Az önfinanszírozó rendszer három pilléren nyugszik: a já­radékon, amelyet az egyház az egykor elvett tulajdonai után kap; a normatív finanszí­rozáson, amelyet az egyház az államival azonos oktatási, szo­ciális stb. szolgáltatásokért kap; az egyszázalékos rend­szeren, amely révén a szemé­lyi jövedelemadóból részesül az egyház. Ez utóbbi forrás az egyház kívánságára most any­­nyiban módosult, hogy ezen túl a 100 forint alatti nagyságú „egy százalékokat" is be fog­ják számítani. Seregély István érsek, a püs­pöki kar elnöke a sajtótájé­koztatón köszönetet mondott vegyes bizottság kitartó és si­keres munkájáért valamint a parlament pozitív hozzáállá­sáért, amelynek eredménye­képpen az egyház valameny­­nyi felvetését figyelembe vet­ték. - A harmadik évezredben az állam éppúgy hasznát látja majd a jó megállapodásnak, mint az egyház - mondta az érsek. Veres András, a püspöki kar titkára hozzáfűzte, hogy tudomása szerint a Vatikán­ban a Magyarországgal kötött megállapodást példaértékű­nek tekintik a többi volt szoci­alista ország esetében is. A külügyi államtitkár azt is bejelentette, hogy a határon túli magyar egyházak egykori elvesztett magyarországi in­gatlanaikért kárpótlásul 600 millió forint értékben kapnak vissza ingatlanokat az anya­országi jelenlétük erősítése céljából. Ezeket az ingatlano­kat használatba kapják, még­pedig úgy, hogy az itthoni egyházak lesznek az épületek tulajdonosai. Bár a vegyes bizottság be­fejezte munkáját — mondotta Semjén Zsolt helyettes állam­titkár — a felek természetesen a jövőben is készek időről időre áttekinteni a felmerülő kérdéseket, így hamarosan napirendre kerülnek a szemé­lyi jövedelemadó „egy száza­lékával" kapcsolatos tapasz­talatok, hiszen 2001-ben lejár az átmeneti időszak, ameddig az állam kötelezettséget vál­lalt az egyházak számára ilyen módon befolyó össze­gek­­kiegészítésére. Sz. Cs. Az örökségre és továbbadásának kötelességére figyelmeztet Szent István-szobor Miskolcon A szellemiség méltóságtel­jes nyugalmát sugározza Mis­kolc városának Szent Istvánt ábrázoló új köztéri szobra, amelyet december 27-én ava­tott fel Seregély István egri ér­sek, Mészáros István reformá­tus püspök, Vecán Pál evangé­likus esperes és Golyván Tibor görög katolikus esperes, vala­mint Köböl Tamás polgármes­ter. A bolgár mészkőből fara­gott szobor — amely Jószeg Zsolt szobrászművész alko­tása — a koronázás utáni pil­lanatokban ábrázolja a ki­rályt. Azokban a pillanatok­ban, amikor átlépve a múlt kapuján, lelki erőért fohász­kodik az égiekhez, hogy egy új jövő felé tudja vezetni né­pét. A fénybe öltözött király alakjára a kapu két oldalán — az esztergomi királyi vár­ban található falfestmény alapján készült — két orosz­lán vigyáz, felette pedig a Pannonhalmi Alapítólevélről ismert István-monogram lát­ható. A kapu hátoldalán a király szarkofágjáról vett naprózsa, mellette a szarvasi csukló­zott. A ma élő magyar ember­nek Szent István lelkületével kell vállalnia — nem pedig mástól várnia — saját életé­nek szolgálatát, őrizni, tovább építeni a nagy király öröksé­gének értékeit. A ködös ünnepek múltán a nap is kisütött az Avas fölött, s a hegy tövében ott áll Szent István szobra — örökséget hagyó és az örökhagyás köte­lességére figyelmeztető üze­netével, pontról ismert növényi-állati motívum kapott helyet. Ezer év tekint le ránk az Avas tövében felállított em­lékműről, s ezer év távolába tekint vissza az e földön élő, s még élő magyar, aki saját éle­te forrásának kell hogy tekint­se a Szent István-i örökséget — emlékeztetett Seregély Ist­ván. Nekünk, mai magyarok­nak nem kell félnünk semmi­lyen történelmi tárgyilagos­ságtól, mert ez a föld becsüle­tes munkával, Szent István nyomán megadta mindenna­pi kenyerünket, megteremtet­te otthonainkat, felnevelte elődeinket, s az ország szol­gálatára állt harminc nemze­déken keresztül. Ez az örök­ség elég ahhoz, hogy — ha lesz, aki továbbadja — a né­pek családjában helye legyen a magyarságnak a harmadik évezredben is. Ez az örökség ennek az országnak nemcsak maradandóságot, hanem mindenkor Európához tarto­zó jogot adott, értéket szer­ Cser István II A magyarországi székesegyházakban január 5-én este zárják be a jubileumi szentévet A világ történelme a Gyermek felé mutat Pápai áldás a Városra és a világra II. János Pál pápa a szentévi zarándokok nagy száma miatt a Szent Péter-téren mutatta be az éjféli misét. Karácsony ün­nepén pedig az Angelo Sodano bíboros államtitkár által be­mutatott ünnepi misét követő­en nem a bazilika erkélyéről, hanem a térről adta áldását az Örök Városra és a világra. Előtte felolvasta üzenetét. A megváltás misztériumát az egyház nagy megindult­­sággal éli meg a nagy jubile­um évében — mondotta a Szentatya. — A belé helyezett isteni „szikra" révén az em­ber értelmes és szabad lény, tehát képes felelősen dönteni magáról, saját sorsáról. Sajnos a bűnt is ez tette lehetővé. De elfeledhette-e Isten „kezének remekművét"? Isten örök ar­ca ragyog a Gyermek arcán. A világ egész történelme feléje mutat, a Betlehemben szüle­tetthez kapcsolódik. A jászol­tól tekintünk ma az egész em­beriségre, mely nemcsak a „második Ádám" kegyelmé­nek kitüntetettje, hanem örö­köse az „első Ádám" bűné­nek. Vajon nem az Istennek mondott első „nem" ismétlő­dik meg minden ember bűné­ben? „Megvert, megalázott és elhagyott gyermekek, meg­erőszakolt és kizsákmányolt nők, fiatal, felnőtt és öreg ki­semmizettek, elűzöttek és menekülők véghetetlen ára­data, erőszak és háborúsko­dás a bolygó annyi részén. Meghatottan gondolok a Szentföldre, ahol az erőszak továbbra is vérrel áztatja a bé­ke fáradtságos útját. És mit mondjunk más országokról? E pillanatban különösen In­donéziára gondolok, ahol hit­testvéreink a fájdalom és a szenvedés nehéz évadját élik. Nem lehet nem emlékeztet­nünk arra, hogy a halál sötét­sége fenyegeti az ember éle­tét, annak minden szakaszá­ban. És különösen is leselked­nek rá kezdeténél (abortusz) és természetes végénél (euta­názia). Egyre erősebb lesz a kísértés, hogy a halálon ural­kodjanak elővételezve azt, mintha a magunk és mások élete felett rendelkezhetnénk. A „halál civilizációjának" vé­szes jeleivel állunk szemben, amelyek egy sor fenyegetést jelentenek a jövő számára. De amint sűrűbb lesz a sö­tétség, erősödik a fény győ­zelmének reménysége is, amely a betlehemi szent éj­szakán jelent meg. Oly sok jót tesznek csendben azok a fér­fiak és nők, akik naponta megélik hitüket, végzik mun­kájukat, odaadással szolgál­ják családjukat és a köz javát. Bátorítóak azok elkötelezett­sége is, akik a közéletben azért fáradoznak, hogy tisz­teletben talt­ják mindenki emberi jogait, és hogy növe­kedjék a szolidaritás a népek és a különböző kultúrák kö­zött. Hogy elengedjék a sze­gényebb országok adóssága­it, hogy tisztességes béke­egyezményt kössenek a pusztító konfliktusokba bo­nyolódott nemzetek között. Azoknak a népeknek, akik a világ minden részén bátran a demokrácia és szabadság, kölcsönös tisztelet és befoga­dás értékei felé tartanak, minden jóakaratú embernek hangzik ma: „Békesség a Föl­dön a jóakaratú emberek­nek!" Azután a pápa 59 nyel­ven ismételte meg jókívánsá­gait, magyarul így: „Áldott karácsonyt!" Isten örök arca ragyog a Gyermek arcán Békesség a Földön a jóakaratú embereknek!

Next