Új Ember, 2001 (56. évfolyam, 1/2737-52/2787. szám)
2001-12-23 - 2001-12-30 / 51-52. (2786-2787.) szám
Az a különös ebben, hogy Somogy is megőrizte, amit Buda környéke, meg a Felső-Tisza-vidék: a bábtáncoltatást. Hogy az ország legnagyobb betlehemjét őrző barokk templom hívei 1963-ban (amint Bálint Sándor néprajztudós följegyezte) „épületes játékkal" szolgálták az Úr hajlékának tatarozását (adományokat szedve, de „szent színházzal"), egyúttal jó szolgálatot tettek a hazai vallásos hagyományoknak: el ne felejtődjék a teátrum sacrumot történetével „igazoló" bábtáncoltatás Jézus születésének ünnepére, s a messzi múlt sem, amely pontosan máig meghatározhatatlan százada az időnek: mikor kezdődött, s honnét vette eredetét a bábtáncoltató betlehemes? Többen írtak róla, legutóbb 1987-ben Szacsvay Éva, amikor már Bálint Sándor nem élt. Sándor bácsi viszont a szelíd lelkű, nagyszerű kutató, Petánovits Katalinra hivatkozik, amikor próbálja gombolyítani a fonalat e „titokzatos színházmesterség" körül. Mert bizony úgy áll, hogy a versiek „esete" is a történetben kerüli el Janus Pannonius vízkeresztre írt (latin) versezetét (In Epiphaniam) 1450 tájáról, amely ugyan (Kardos Tibor fejtegetése szerint) élőkép, illetőleg bábjáték magyarázatául szolgált a háromkirályok járására, ünnepi megemlékezésre a királyi asztalnál is, de eredetileg templomi használatra, hiszen a zsolozsma menetét követi. A barokk világban e Csillagjáték „csak" angyalaival tizenkét gyereket kívánt, meg három koronás királyt... Betlehemesünk hat szereplővel invitál az adventi vasárnapok délutáni szentmiséjét követően a vörsi templomba, s bábjaival (hét darab!) egyenesen a szembemiséző oltár elé, ahol a puhafa deszkából készült betlehem már készen áll. A beköszöntő végzi a fanyelű bábok táncoltatását, miután az öreg elmondja pásztortársainak, hogy „született Kisjézus Juda- Betlehemben!" Két pásztor mozog a „színpadon" (a betlehem terében), a két ördög(báb) táncol, verekszik, miközben szól az ének: „Vígan zengjetek citerák! Jézus született..." Már a két pásztor(báb) is kiugrálta magát, meg a második pár, az asszony (Jutka Marinka?) meg a férfi, amikor Lackó billeg egyedül a színen az ének hallatára: Hallod-e, te Lackó, mi a dolgod? / Melyet a mennybéli Atya mondott. / Hol született Jézus Krisztus Betlehembe, / Jézus a megváltónk embertestbe. Ezzel a lényeg kimondatott, karácsony örök misztériuma. Mondhatnék: pásztorjáték és bábjelenet kapcsolódik itt össze körülbelül 12 percben, „ősképében" a marionett olasz példájával, meg vásári bábozókéval; főleg falusi (tanyai) helyeken játszották adománygyűjtés céljából. Sok betlehem: hordozható, s adatok szerint (feltehetően) Kájár György készítette a bábukkal együtt; a mester 1866-jégmozgalom ezt az örökséget sem hagyhatja ki. Tóth Sándor Fotó: Cser István Lackó meg a többiek... Vörsi betlehemesek magyban egy-egy faluközösségben a bábtáncoltatót Futó Péter, a templomi nagybetlehem építője ízesen rangsorolja a játszókat, ő az egyik angyal, a másik Horváth Ferenc, míg Peszmeg István a „játékmester" az egyik pásztor, őt előzi időben Rezes Csaba, az öreg pedig Peszmeg József. Persze ki ne maradjon a beköszöntő: Szekeres Zoltán harmincesztendős fiatalember, a templom kántora, a bábok mozgatója. Elmennek házakhoz is, karácsony vigíliáján ők „vezetik be" az éjféli misét. ban született, apja urasági cseléd volt. A játékot most is komolyan veszik: készülnek rá, mint hajdan, amikor betlehemes társulatok lelki szabályokat írtak elő. Egy megújuló lelki Ünnep 2001. december 23-30. Zenés betlehem Kaposváron December eleje óta áll Horváth-Béres János ezüstjuharból faragott betleheme a kaposvári székesegyház tövében. Az arra járóknak — hívőknek és nem hívőknek — megálljt parancsol a nem mindennapi látvány, és a hangszórókból elhangzó Evangélium. Az ország első zenés betleheme ez, amelynek hanganyagát Rumszauer Miklós püspöki titkár állította össze — bevonva a város színészeit, kórusait, s a nagykanizsai fiatalokat is. Karácsony Tamás, a Csiky Gergely Színház művésze, valamint Rumszauer Miklós rendezésében elevenedik meg a betlehemi történet. „A karácsonyról nem beszélhetünk Isten nélkül, mert a karácsonyt nem az ember kezdeményezte, hanem Isten. Tőle és nem tőlünk indult ki, mi csak megsejthetjük ennek a titkát és megérkezhetünk hozzá" — hallatszik a végtelenített hangszalagról, miközben gyerekek, fiatal párok és hajlott hátú, botjukra támaszkodó idős emberek csodálják a Szert Családot, a pásztorokat, a háromkirályokat. Az egyméteres alakokat fél évig faragta a kaposszerdahelyi alkotó, akinek keze nyomát a zselici vadvirágút szobrai is őrzik. Amikor arról faggattam a faszobrászt, hogy mit érzett, miközben a kaposvári betlehemet faragta, azt mondta: végtelen alázat, különös kegyelmi állapot vett erőt rajta, hiszen a város felkérésére Jézus Krisztus születését faragta meg az Evangélium alapján. Ahogy az istállót, a jászolt figyelem, kellemes női hang meséli a történetet. Közel kétezer évvel ezelőtt Betlehemben megszületett egy Gyermek. Addig is, azóta is emberek milliói születtek és születnek (akikről mit sem tud a világ). Ez a Betlehemi Gyermek azonban megváltoztatta a történelmet: benne emberré lett az Isten. Belépett az időbe és a térbe, egyszerűen és szegényen... majd oratóriumrészlet hangzik el, versek, kórusművek csendülnek fel, csengő szól, harangzúgás dalak, és egy Iváncsits-duett: Te vagy a szeretet, te vagy a jóság / Te vagy a bölcsesség, tiszta valóság. / Te vagy az Atya, Test és a Lélek, / Te vagy a legnagyobb, mert Te vagy az élet. E fagyos télben jólesik megállni a kaposvári betlehem előtt, amelynek hanganyagából egy CD is készült. Balás Béla megyéspüspök ajánlásul azt írta a borítóra: ... fel sem fognánk az ünnepet, ha annak áradását meg nem törnék hétköznapjaink. A mi ünnepünk a túlpart visszfénye, az Úr asztaláról „lehulló morzsa". Egy-egy jeles napunk csak kozmikus vigíliája a transzcendens jövendőnek. Tőle szépül meg világunk, ezért áldott az életünk. Lőrincz Sándor Egy dal, amely meghódította a világot Szinte minden nyelven énekelt karácsonyi ének a Stille Nacht, a Csendes és K arácsonyestkor kis fények gyúlnak a díszes karácsonyfákon. Itt is, ott is felhangzik az ismert dallam, melyet a Földön milliók énekelnek. Az osztrák Alpokban található Oberndorfban 1818-ban hangzott el először, s nagy karriert futott be: a Stille Nacht az advent, a karácsony szerves része lett. Szinte minden nyelven éneklik, de ritkán emlékeznek meg szerzőikről, az országról, ahol alkották. A Salzach folyó menti Oberndorf autóval félórányira van Salzburgtól, Mozart szülővárosától. Súlyos, kétemeletes házai ékes oromzatukkal, festett külsejükkel régi hajóstelepülésről tanúskodnak. Az itteni Szent Miklós-templomban csendült fel első ízben a Stille Nacht kezdetű dal. Egy kép a múltból: az 1818-as esztendő szentestéje. Karácsonyi misére igyekeznek a helybeliek. A régi orgona éppen a napokban mondta fel a szolgálatot. De a fiatal katolikus segédlelkész, Josef Mohr és jó barátja, a szomszédos Amsdorf kántortanítója, Franz Xaver Gruber segíteni tudtak a gondon. Gitárt hoztak, és a világi hangszer akkordjaival kísérve hangzik fel először az ének: Stille Nacht, heilige Nacht. A hívek feszült figyelemmel hallgatják Mohr lelkész népi ihletésű versét, s a szívhez szóló melódiát, amit Gruber e szent estére komponált hozzá. Karácsonyi miséjük szebbé tételére, szükségmegoldásként szerezték közösen ezt a dalt. Azon az estén, az átszellemült pillanatban, a résztvevők egyikének sem lehetett fogalma arról a népeket összekötő világméretű sikerről, amelyet ez a dal jelent. Joseph Mohr (1792—1848) Salzburgban született. Gyermekkorától papi pályára szánták. 1815-ben szentelték pappá a salzburgi dómban. Lelkipásztori pályafutása, költői tehetsége Oberndorfba helyezésével bontakozott ki. Mohr bizalmas barátai közé tartozott a kántortanító, Franz Xaver Gruber (1787—1863), aki a szomszédos Arnsdorf községben működött, de Oberndorfban is ellátta az orgonista szolgálatot. Több misét és dalt komponált, de a világ máig legkedvesebb karácsonyi dalát ennek a baráti kapcsolatnak köszönhetjük. A karácsony Jézus Krisztus születésének emlékünnepe. A karácsonyesti karácsonyfa-állítás hagyományos ajándékozási alkalom. Aki teheti, a családja körében tölti ezt a családias ünnepet. A fenyőfákkal és betlehemi jászlakkal díszített katolikus templomokban december 24-e éjjelén hagyományosan éjféli misét tartanak. Az Alpok országa régi karácsonya, a Stille Nacht kezdetű dal, a megbékélés angyali üzenete ma is a szívekben visszhangzik. A mienkben is. Domonkos János Karácsony fényei Milyen szépen írja József Attila: nagy tüzet kéne rakni, hogy fölmelegednének az emberek. Közel az égő fahasábhoz egy óriásfenyőt is állítanánk sok ezer gyertyával, aranycsengővel, s előtte gyermekek énekelnének, így várnánk karácsony vezérlő csillagát, hogy leheletünk didergő jászolában megszülessen Isten Báránya — a mi Jézusunk. Hogy vérző és egyre kegyetlenebb világunkat megváltsa. Pusztítani, ölni, törni akaró kezünkbe a szeretet erejét tegye észrevétlenül. Éhezőknek, szomjazóknak szétossza önmagát. Fölnyissa szemünket a szépre, a jóra, hogy ne csak nézzük, lássuk is a végső realitást. Advent: a várakozás hetes, megszentelt napjai. „Rokona annak a gyönyörű gondolatnak — írja Pilinszky —, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után ami a miénk." Előbb a csendre, a békességre, karácsonyhoz közeledvén a hóesésre, a hívó harangszóra... Szüntelenül útonlevés, hogy egyszer hazataláljunk. Talán karácsony szeretet fényében. Évtizedek türelméből megszületik boldogság-pillanatunk, amit (lehet) ott, akkor, el is ajándékozunk valakinek, mert mindig vannak nálunk elesettebbek, nálunk árvábbak. Nekünk nem marad semmi? És amit kaptunk, azok közül mi volt a legkedvesebb? Volt-e valami maradandó? Régi ünnepekre gondolok, ott keresgélek: negyven évvel ezelőtt nem volt semmink, nagyon szegényen éltünk, s akkor este elvitt apám az éjféli misére. Megálltunk a templom előtt, megfogta a kezem s azt mondta: „Nézd, nyitva a kapu, tündökölnek karácsony fényei, imádkoznak, énekelnek. Mennyi szépség!" Elindultam és fölmentem a jégtükör lépcsőn, ott vettem észre apám oldalt, a kisajtón ment be, engem valaki fölvezetett. Mellettem és közöttem oly sok kereső él, akik szüntelenül kérdeznek. Nekik is ezt mesélem, s biztatom őket: Isten megtalál bennünket. Vakon tapogatózva elvétjük egymást. Várnunk kell, és figyelni, hallgatni a derengő csöndben. Egyek vagyunk, testvérek a keresztben. Egy nagy család, mert e nélkül a karácsony nem ünnep. „Angyal jár le hozzánk" — emlékezik Jancsó Adrienne. „Szava megrendít bennünket" — vallja Csíkszentmihályi Róbert. „Egyebünk sincs, csak ez a meztelen Gyermek, akit föl kell nevelnünk magunkban" — írta Rónay György. És magunknak. Ez a Gyermek az igazság, évről évre a szeretet születése. Ő a legárvább, mindent tőlünk vár. Hajoljunk le hozzá és vegyük az ölünkbe — az ő kicsinységéhez kicsinyedve — karácsony örök fényében. Fenyvesi Félix Lajos