Új Ember, 2002 (58. évfolyam, 1/2788-52/2839. szám)
2002-04-21 / 16. (2803.) szám
Következő számunkban közöljük azok nevét, akik az Új Ember húsvéti ajándéksorsolásán római zarándokutazást nyertek. Ára: 75 Ft http://ujember.katolikus.hu KATOLIKUS HETILAP LVIII. évf. 16. (2803.) köszöntjük papjainkat és szerzeteseinket (8. oldal) Minden gyermek Isten Az evangélium terjedése Összeállítás a Pécsi Egyházmegyéről 7. oldal Felszentelték az indiánok magyar püspökét Munkatársunk jelenti Peruból 9. oldal Bátran, tiszta szívvel A második forduló elé 9. oldal Márfi Gyula érsek írása: papokról nem csak papoknak 3. oldal gyermeke, csak nem , mindegyikükben tudatosul... 5. oldal a Távol-Keleten Nemeshegyi Péter írása 6. oldal A keresztény értékek védelmében... A püspöki kar választási körlevele Kedves Testvérek! Elérkeztünk a nemzetünk sorsát és jövőjét döntően meghatározó parlamenti választás második fordulójához. Mint a Magyar Katolikus Egyház felelős vezetői, úgy érezzük, most is meg kell szólalnunk, amint tettük ezt március 17-én, a választás első fordulója előtt. Arra kérjük a katolikus híveket, hogy vegyenek részt mindnyájan a választások második fordulóján, mert ez keresztényi és nemzeti kötelességünk. A választás megkönnyítése érdekében megismételjük előző körlevelünk azon pontjait, amelyek segítenek a döntésben, s amelyek figyelembevétele nélkül keresztény ember nem szavazhat felelősen. Arra szavazzunk tehát: aki védi a teljes életet, a házasság és a család szentségét, biztosítja a többgyermekes családok megélhetését, a gyermekvállalás megbecsülését; aki óvja fiataljainkat az önromboló, káros szenvedélyektől, és segíti a fiatalok lakáshoz jutását, biztosítja a tanulás és továbbtanulás lehetőségét; aki megbecsüli a magyar kultúra értékeit, segíti az egészséges nemzeti öntudat kialakítását, nyitott szívvel, áldozatokat is vállalva fordul a határainkon túl élő magyar testvéreink és a szomszéd népek felé; aki garantálja a hit- és erkölcsoktatás szabadságát; aki biztosítja az egyház szabad működésének lehetőségét; s akinek programja meg is valósítható. Mint az egyház vezetői, tiszteletben tartjuk híveink szabad döntését, ezért nem nevezhetünk meg személyeket és pártokat. A második fordulóban csak olyan jelölteket támogassunk, akiknek a pártja is garancia arra, hogy a keresztény értékek nem fognak hiányozni a továbbiakban sem a kormány munkájából. Közösen imádkozzunk, hogy a választásokban a Szentlélek megvilágosító kegyelme segítsen mindnyájunkat, és felelős döntésünk valóban hazánk javát szolgálja. Budapest, 2002. április 10-én A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Mi az igazi tét? Pápai Lajos püspök homíliájából. Mi az odafentvalókat keressük. Reménységünk túlhalad az e világ horizontján, és ezért fáradozásunk nem hiábavaló. Ugyanakkor küldetésünk arra szól, hogy bár az e világ soha nem lehet a földre szállt örök élet, mégis tegyünk meg mindent azért, hogy egyre inkább emberhez méltó legyen. Ezért szólít fel egyházunk újból, hogy április 21-én mindannyian vegyünk részt a választások második fordulóján. Most sem nevez meg pártokat, de megjelöli az értékeket, melyeket mi támogatunk. Az igazi tétje a választásoknak nem is annyira a pártok, mint az emberről alkotott felfogások más volta. A ké t Kossuth rádió Győrből közvetítette április 14-én délelőtt a vasárnapi szentmisét. Pápai Lajos püspök homíliájából a választással foglalkozó mondatokat idézzük. Kesztény számára az ember Isten képmása, szabad, önállóan gondolkodó és alkotó ember. A keresztény ember életformája — kivéve azokat, akiket Isten papságra hív — a családban kiteljesedő házasság, ami számunkra szentség. Ez a gyermekeket vállaló család puszta létével tanúja reménységünknek, ez a család a hit első iskolája, ahol megtanulják a gyermekek az önzetlen szeretetet, a munka megbecsülését és az áldozat fontosságát. Ezért tartjuk fontosnak a hitoktatás szabadságát, az egyházi iskolákat, és azt a légkört, amely megbecsüli a több gyermeket vállaló szülőket. Ezért egyértelmű, hogy nem szeretnénk, ha a nemzetközi arctalan tőke, a tőzsde és a bankok alakítanák hazánk jövőjét. Nem szeretnénk, mert ellenkezik emberképünkkel, a drog szabadságát, a különféle káros szenvedélyekből adódó tragédiák bagatellizálását. Hála Isten, hogy több mint negyven évnyi diktatúra után, mikor a kisebbrendűségi érzést sulykolták belénk, újból felemelt fejjel lehetünk keresztények és magyarok. Nem többek, nem jobbak, mint más, de egyetlen nemzetnél sem alábbvalóak. És érezzük határainkon túli magyar testvéreink iránti felelősségünket, akik büszkén tekintenek ránk, és tőlünk várják reménységük életben tartását. Mindez a keresztény emberképből fakad. Az állam, a kormány feladata pont ez, hogy ennek megteremtse feltételeit és támogassa megvalósulását. Valami elkezdődött az elmúlt négy évben. Mi, keresztények nem a múlt, hanem a jövő emberei vagyunk. Mert van reménységünk. Ezért kérem minden katolikus, keresztény, keresztyén testvérünket, minden magyar testvérünket, menjenek el a jövő vasárnap választani azok is, akik a múlt vasárnap nem mentek el, és segítsék megvalósulni keresztény és magyar reményeinket. Meghívás az életszentségre Pápai üzenet az egyházi hivatások világnapjára „Nem elégedhetünk meg a középszerű élettel, amely minimalista erkölcsöt és felületes vallásosságot követ. Ideje, hogy újra, meggyőződéssel, mindenki elé célul tűzzük a hétköznapi keresztény életnek ezt a »magas mércéjét«: az egyházi közösség és a keresztény családok egész életének ebbe az irányba kell haladnia" (31.) — idézi a hivatások vasárnapjára szóló üzenetében a Novo millennia iente kezdetű apostoli levelét I. János Pál pápa. Az egyház egyik elsődleges feladata, hogy segítse a keresztényeket az életszentség útján, és így — a hit megértése által megvilágosodva — megtanulják, hogyan ismerjék meg és szemléljék Krisztus arcát, és hogyan fedezzék fel benne azt a küldetést, amit az Úr minden egyes kereszténynek adott. „Az egyház magába gyűjti mindazokat a hivatásokat, amelyeket Isten az ő gyermekei között támaszt, és maga is úgy jelenik meg, mint a Szentháromság ragyogó visszfénye. (Folytatás a 8. oldalon.) rr Negyven „önkéntes ferences túsz" azért nem hagyja el az ostromzár alá vett betlehemi Születés-bazilikát és a mellette álló házukat, mert csak így tudják megakadályozni a vérfürdőt. Negyven ferences testvér és négy nővér saját házukban, a betört kapuk mögött, két fegyveres csoport között él. Kétszáz felfegyverzett palesztin van a rendházban, és több izraeli páncélozott harci jármű a ház előtt. A ferencesek tárgyaini próbálnak, hogy elkerüljék a két fél összecsapását. Ott, ahol Krisztus, a mi békénk megszületett... „Ne hagyjatok egészen magunkra!" — mondták a betlehemi ferencesek a távozó olasz újságíróknak, akik egy ideig menedéket találtak a rendházban. „Segítsetek!" — kérték az „önkéntes túszok." Giacomo Bini, a ferencesek legfőbb elöljárója április 5-i sajtótájékoztatóján drámai szavakkal ecsetelte a helyzetet. „Nem hagyunk magatokra benneteket!" — üzente Bird atya a betlehemi testvérek elöljárójának. A testvérek lelkileg, idegileg fáradtak. Élelmiszer nélkül maradtak, mert mident megosztottak a kétszáz palesztin „betolakodóval". A ferences elöljáró mindkét félnek üzeni: aki a távolabbi vagy közeli múltban szenvedett, ne tartsa jogának a boszszúállást. A bosszú ugyanis újabb bosszúállást vált ki, az erőszak erőszakot szül. Ez az ördögi kör földünket a vér és halál földjévé teszi. Egyedül csak a megbocsátás vezet békéhez. Mindenkinek kiáltjuk: tegyétek le a fegyvereket! Térjetek vissza szívetek jobb érzéseihez. A ferenceseknek nincs veszíteni valójuk, semmi más védeni valójuk, mint a béke. Mindig befogadták a menekülőket, most is ezt teszik. „Az ártatla t nőkkal, nőkkel, gyerekekkel együtt, akik irgalomért könyörögnek, még egyszer kérjük: tegyétek le a fegyvereket! Minden jóakaratú embert arra kérünk, működjék közre betlehemi ferences testvéreinkkel és nővéreinkkel, akik az első vonalban szenvednek. Tegyetek meg minden tőletek telhetőt! Köszönet mindannyiótoknak! Az Úr adjon békét a vérrel áztatott szent földnek. Az Úr adjon békét világunknak!" — fejezte be drámai tájékoztatóját Giacomo Bini, a Kisebb Testvérek Rendjének „minister generalis"-a. (Folytatás az 5. oldalon.) Ne hagyjatok magunkra Testükkel védik a bazilikát és embertestvéreiket Kétmillió magyar gyűlt össze április 13-án a budapesti Kossuth téren, ahol Orbán Viktor miniszterelnök a jövőre való igent mondásra, a választásokon való részvételre hívta fel a jelenlévőket. A soha nem látott hatalmas tömeg mindvégig békességgel ünnepelt, így téve hitet a szeretet és az összefogás mellett. A hivatás választása igent mondani a felismert jóra — lelki értelemben is — létkérdés. A megtisztult szív csöndjében észrevett helyes út melletti döntéshez bölcsesség, alázat és bátorság szükséges. Életünk minden pillanata döntés és választás. A rossz és a jó vagy a kevésbé rossz között. Isten útját felismerni nem könnyű. A papi és szerzetesi hivatásra hívó isteni szeretet hangját sokszor elfedi bennünk a rohanás, a túlfeszítettség, a gyávaság, vagy az, hogy csak fél szívvel figyelünk az Úrra. Pedig milyen nagy ajándék és öröm azt az utat választani, amelyet az Isten értünk és nekünk személyesen ajándékoz. De időnként kevés a szeretetünk, hisz bizalmatlanok vagyunk, és kételkedünk abban, hogy a boldogságunk, az igazi szabadságunk valóban ott van-e. Isten hívása a hivatás. Mindannyiunknak ugyanaz a legnagyobb hivatása: üdvösségre jutni, és az üdvösséghez hozzásegíteni másokat. A földi hazában élve, az égi haza távlatából szemlélve életünk kisebb-nagyobb eseményeit, feladatait. Minden élethelyzet tele van nehézséggel, szenvedéssel, így azoké is, akikre ma tekint az egyház: a papoké és a szerzeteseké. Az igazi nagyság próbákban érlelődik ki. Hogyan, milyen lelkülettel tekintünk a problémákra. Kibe és hogyan kapaszkodunk ilyenkor? De külső körülményeink esetleges változása nem ingathatja meg bennünk a megtapasztalt belső és örök értékek melletti kiállásunkat. Ezért a különböző hivatásban élőknek (például családosok, papok...stb.) az imádság egymást segítő erejében támogatniuk kell egymást, hogy az Úr békéje töltse el a szíveket. „Egy igazi versenyző nagy erénye, ha a hajrában győzni tud" — hallottuk a napokban egyik olimpiai bajnokunktól. Felismerjük-e, mikor van a hajrá? Mikor, miben és miért akarunk győzni? A papi hivatásra, mint Isten ajándékára kimondani az igent: győzelem. És minden (további) nap hajrából áll és igenekből. Mert minden nap egyszeri és megismételhetetlen, és teljes szívünk döntését kívánja. Hittel, reménnyel, szeretettel, hogy Isten országát tudjuk építeni és szolgálni. Egyenként és együtt is. Újra és újra a fülünkbe csengenek a buzdító szavak. Hiszünk a szeretet és az öszszefogás erejében. Ha ezt elfogadjuk, akkor tegyünk is érte! Mindennap. Apró és nagy, jelentős döntéseinkben is. Április 21-én pedig, a hivatások vasárnapján imádkozzunk papjainkért, szerzeteseinkért. Mert senkinek nem könnyű megmaradni az egyenes úton, Isten örömteli szűk ösvényén. És azokért is fohászkodjunk, akik még nem ismerték fel az Úr által adott hivatás hívó szavát, hogy jól tudjanak válaszolni. Elkötelezett élettel. Mert boldogság csak ott van, ha tudjuk: mikor, mire mondunk nemet, és mikor, mire, kire mondunk igent. Papp Tamás