Új Ember, 2002 (58. évfolyam, 1/2788-52/2839. szám)
2002-04-21 / 16. (2803.) szám
4 2002. április 19. Élő egyház Korzenszky Richard OSB kitüntetése Mádl Ferenc köztársasági elnök március 26-án a Köztársaság Elnökének Érdemérmével tüntette ki Korzenszky Richard tihanyi perjelt (az Új Ember szerkesztőbizottságának tagját) a hit felelősségével átszőtt oktató-nevelő tevékenységéért, az egyházi iskolák újraindítása érdekében végzett irányító-szervező, valamint tudományos munkásságáért. A kitüntetést az elmúlt év novemberében alapította az államfő, idén került sor először a díjátadásra. A Magyar Kurír híre után itt számolunk be arról, hogy Korzenszky Richárdnak Fény és víz címmel nyílt meg fotókiállítása Sopronban, a Bán János Katolikus Közösségi Házban, március közepén. Richárd atya fotói fények, árnyak, lebegések. Különleges pillanatok céltudatos képi megfogalmazásai, adott pillanatban, adott szögből fényképezve, megfontolt mondanivalót sugallva. A felvételek a Tihanyi Bencés Apátságról, a tájról, a vízről készültek. Az évszakok változó és mégis egyforma fényeit és árnyait mutatják ezek a képek, de mindenkor tükrözik a Teremtő gondolatainak ölében fészkelődő embert. Bősze Balázs — Horváth Endre Egyetemi lelkészség Pécsett is... Az egyetem szenátusának kezdeményezésére a következő egyházak és felekezetek vállalták a Pécsi Egyetemi Lelkészség (PEL) munkájában való közreműködést: a Magyar Katolikus Egyház, a Magyar Református Egyház, a Magyar Evangélikus Egyház, a Hajdúdorogi Görög Katolikus Egyházmegye, a Magyarországi Baptista Egyház és a Magyarországi Metodista Egyház. A lelkészség létrehozásának célja az, hogy az értelmiség nevelésén és szakmai képzésén túl lehetőséget biztosítson a hallgatók és az egyetemi dolgozók még teljesebb szellemi és lelki kibontakozásához, fejlődéséhez. (MK) Az Olvasó írja A templomgondnok halálára A jászjákóhalmai templom harangjának zúgását hallottuk országszerte a rádióban a nagyhéten. Annak a templomnak harangjai hívták imára a hallgatókat, amely templomban 1920-ban megkeresztelték Lékó Imrét A kórházban érte őt utol szülőfaluja harangzúgása, ahol felesége, lányai, vejei, unokái, unokaveje és dédunokái aggódtak érte, s kulcsolták imára kezüket. Nagycsütörtök este a lábmosásban részesülő apostolok közül hiányoztál. Az oltár asztalára tekintve lelki szemeinkkel ott láttunk a műtőasztalon. Nagypénteken tudtuk, elérkezett a te passiód is. Nagyszombaton délben — utólag már tudom — temetésedre kentelek fel a betegek kenetével, pedig de szerettük volna, ha az éjszakai körmeneten még kezedbe adhattuk volna a feltámadt Jézus szobrát, mint mindig. Húsvétvasárnapra virradtunk. Lányaid látogatni indultak a kórházba, de betegágyadat már üresen találták. Mint Jézus sírját a jeruzsálemiek. Elmentél Jézusodhoz. Templomgondnok voltál Tiszaföldváron. Kérlek, légy gondnoka egyházközségünknek, s családodnak továbbra is! Isten veled, Imre bácsi! Tamási József tiszaföldvári plébános Születésnapi köszöntés A napokban ünnepeljük szeretve tisztelt plébánosunknak, Lambert Zoltán atyának hatvanadik születésnapját. Zoltán atya már harmincnegyedik éve szolgál a Városmajorban, tíz éve plébános. Valóban első embere ő a plébániának, első a szolgálatban, a segítésben, legyen szó lelki vagy bármely más problémáról. Plébániánk életében igen fontos a liturgia, szép számmal jönnek gyerekek a hittancsoportokba, élnek, működnek a különböző közösségek. Zoltán atya szelíd türelemmel egyensúlyoz a nagy létszámú plébánia lelkes híveiben felmerülő ötletek között, s nem riad vissza a különböző rendezvények támogatásától. Különösen közel állnak hozzá a gyerekek, vasárnaponként a gyermekes családok miséjén mindig tele van a városmajori „kistemplom". Lelkipásztori hivatásának talán legfontosabb része a gyóntatás, ha éppen nem liturgiát végez, hanem a hívek, a plébánia ügyeivel foglalkozik — ezt sokszor éjszakába nyúlóan teszi —, akkor a gyóntatószékben lehet őt megtalálni. Isten éltesse Zoltán atyát, adjon neki erőt, hogy sokáig velünk lehessen segítőkészségével, kedvességével, nyílt, barátságos mosolyával! a városmajori hívek I n Új jezsuita tartományfőnök P. Ádám János SJ hivatali idejének lejártával a jezsuita rend legfőbb elöljárója, Peter-Hans Kolvenbach P. Nemesszeghy Ervint nevezte ki a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya főnökévé. Beiktatására 2002. április 22- én, a 18 órai szentmisén kerül sor Budapesten, a VIII. kerületi Jézus Szíve-templomban. P. Nemesszeghy Ervin 1929-ben született Budapesten. Középiskoláit a jezsuiták pécsi Pius Gimnáziumában végezte, ott érettségizett 1947-ben. Egy évig orvostanhallgató volt Pécsett. 1948- ban felvételt nyert a jezsuita rendbe. A budai Manrézában volt novícius, amikor 1950 májusában a jezsuitákat kilakoltatták a Manrézából, és amikor 1950 júniusában a szerzeteseket elhurcolták. Első, egyszerű szerzetesi fogadalmait 1950. július 2-án már csak titokban tehette le. 1950 és 1952 között a Szegedi Hittudományi Főiskola hallgatója volt. Amikor szerzetesi mivolta miatt a szegedi szemináriumból is kizárták, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika- fizika szakára jelentkezett, és nyert felvételt. Két év után áthelyeztette magát a budapesti ELTE Természettudományi Karára, és ott kapott középiskolai tanári diplomát matematika—fizika szakon 1956- ban. Ugyanezen év decemberében külföldre távozott, hogy rendi tanulmányait befejezhesse. Az angliai Heythrop College-ban tanult teológiát, melynek végén elnyerte a licenciátust teológiából. 1959. július 31-én szentelték pappá. Rendi tanulmányainak utolsó szakaszát, a terciát Ausztriában végezte. Ezután elöljárói Oxfordba küldték, ahol az alacsony hőmérsékleten végbemenő fizikai folyamatokat kutatta. Elnyerte a Master of Science fokozatot, később pedig filozófiából doktorátust (Ph. D.) szerzett a londoni egyetemen. 1966 és 1978 között a Heythrop College-ban volt filozófiatanár először Oxford mellett (1966—1970), később pedig Londonban (1970— 1978), ahol a londoni egyetemnek lett a tanára. Sok cikket és több könyvet tett közzé. Emellett besegített az Angliában élő magyarok lelkipásztorkodásába. 1978-ban tartományfőnöke Torontóba küldte, hogy az újonnan alakult Szent Imre magyar jezsuita noviciátusnak legyen helyi elöljárója és novíciusmestere. 1986-ban kinevezték a külföldön élő magyar jezsuiták elöljárójának provinciálisi hatáskörrel. 1990-ben tért vissza Budapestre, ahol az egyesített magyar jezsuita rendtartománynak lett a főnöke. Hivatali idejének lejártával 3 évig a Fényi Gyula Miskolci Jezsuita Gimnáziumnak volt az igazgatója (1996—1999), majd egyéves szabadidő után a dobogókői Manrézában, a magyar jezsuiták lelki és kulturális központjában volt igazgatóhelyettes (2000— 2002). Krisztust jelenvalóvá tenni Szénás József kiérdemesült veszprémi érseket köszöntjük abból az alkalomból, hogy húsz évvel ezelőtt, 1982. április 21-én szentelte püspökké a bíboros prímás az esztergomi bazilikában. Ugyanis 1982. április 5-én nevezte ki a Szentatya stephaniacumi címzetes püspökké és veszprémi apostoli kormányzóvá. A főpásztor 1920. október 31-én született Székesfehérvárott, és papi szolgálatának évtizedeiben a székesfehérvári egyházmegyében dolgozott. A Pázmány Péter Tudományegyetem teológiai karán szerezte meg teológiai doktorátusát. Vészterhes időben, 1944. december 24-én szentelték pappá. Zsámbékon, Pesthidegkúton és Remetekertvárosban volt káplán, majd a székesfehérvári szemináriumban prefektus. A szeminárium kényszerű bezárását követően kórházlelkész lett, és a püspöki bíróság jegyzője. Plébánosi működése Csepel-Királyerdőn, majd Pákozdon folyt. 1963-ban onnan lett a Székesfehérvári Egyházmegye kispapjait is nevelő esztergomi szeminárium lelki igazgatója és a Hittudományi Főiskola dogmatikatanára. Teológiai felfogására jellemző annak hangsúlyozása, hogy a keresztény hívő nem tanításnak, elveknek követője, hanem Jézus Krisztusnak, az Istenembernek követésére kötelezi el magát. Hívő életével pedig ugyancsak Krisztus személyét kell jelenvalóvá tennie. Ezt a perszonalista szemléletet erősítette meg többszöri franciaországi tanulmányútja is. 1983. december 3-án történt megyéspüspöki kinevezésével ő lett az egyházmegye századik püspöke. Az egyházmegyei határok rendezését követően a veszprémi püspökség érsekség rangjára emelkedett, a főegyházmegye első érseke is Szendi József lett 1993. június 2-án. 1997-ben történt nyugdíjba vonulásával befejeződő nagy ívű főpásztori tevékenységéből sok mindent lehetne és kellene itt felidézni, hiszen neki adatott az a feladat, hogy a diktatúra évtizedei után ismét felépítse az egyházmegye szabad lelkipásztori, intézményi működését. Most mégiscsak abból a felszólalásából idézünk, mely 1988. március 14-én hangzott el a Parlamentben, amikor a diktatúra immár bukás felé közeledő korszakában elsőnek emelt szót Grósz Károly miniszterelnök jelenlétében az egyház szabadsága érdekében. „Szeretném hangsúlyozni, hogy az egyház nem kiváltságokat kér, hanem olyan emberi jogok törvényerőre emelését, amelyek biztosítják biztonságát és békéjét ahhoz, hogy minden akadálytól mentesen hatékony partnere lehessen az állami szerveknek hazánk, magyar népünk felemelkedésének és gyarapodásának szolgálatában.... Ha manapság a peresztrojka idején annyian részesülnek rehabilitációban, miért ne lehetne rehabilitálni az 1950-ben megszüntetett magyar szerzetesrendeket? ...Szabadjon kérni, hogy az egyház szabad kezet kapjon az ifjúsággal való foglalkozásra. Kérjük, hogy minden beiratkozási procedúra nélkül kitoktathassunk, és ahhoz tetszés szerint használhassunk szemléltetőeszközöket... Kérjük, hogy senkit se érjen hátrányos megkülönböztetés azért, mert gyermekét hittanra járatja... Tessék megengedni, hogy szabadon járhassunk be a kórházakba, szociális otthonokba, nevelőintézetekbe, fegyházakba, hogy elősegítsük az emberek megbékélését Istennel és egymással." Szendi József érsek szavai nemcsak életművének emlékezetes tettét idézik, de közelmúltunk történetét is. Még 1988-ban is bátorság kellett e szavak elmondásához. Lehetséges, hogy vannak, akik már nem emlékeznek erre? R.P. Húsz éve szentelték püspökké Szendi Józsefet Püspöki áldás az otthonra A szeretet nyitottá tesz bennünket, önzetlen cselekedetekre indít, és általa képessé válunk mások gondjainak befogadására. Ezzel életet nyer nemcsak a segítségre szoruló, hanem a segítséget nyújtó is. Az idősek és a betegek értéket hordoznak számunkra, állandó alkalmat kínálnak arra, hogy kifogyhatatlan kincseket gyűjtsünk, melyeket a moly és a rozsda nem emészthet, és a tolvajok nem lophatnak el. — Ezeket a sorokat Semjén Zsolt, az egyházi kapcsolatok helyettes államtitkára írta a patalomi Park Szociális Otthon ünnepi kiadványába. A somogyi településen lévő intézmény ugyanis a közelmúltban ünnepelte fennállásának harmincadik évfordulóját. A születésnapra Három évtized a Parkban címmel elegáns kötet jelent meg Varga Zsolt, az intézmény igazgatója szerkesztésében. A Bátai Sándor grafikusművész alkotásaival illusztrált könyvben többek között olyan illusztris személyek vallomásait olvashatjuk, mint Balás Béla kaposvári püspök, Dávid Ibolya igazságügyi, Harrach Péter szociális és családügyi miniszter, Spindler Béla színművész. A kötetben — amelyet sajtótükör gazdagít — megelevenedik a múlt, és az itt megfordult vendégeken kívül az otthonlakókról is olvashatunk Lendvai József, az otthonlakó újságíró tollából. A születésnapi ünnepségen Vörös Tamás, Somogy megye főjegyzője méltatta az intézmény tevékenységét, majd Damásdi Miklóssal, a megyei közgyűlés alelnökével Somogy zászlaját és címerét nyújtotta át az otthon lakóinak, és lelepleztek egy jubaeumi márványtáblát is. Balás Béla püspöki áldását adta a jelképekre és a házra. Azt mondta: A szociális otthon az egymásért élők, az egymásért tevők otthona, s legyen ez az épület a béke és a szeretet háza. A Somogy módszertani intézményeként működő Park Szociális Otthonnak egyébként százharmincnyolc lakója van, és emelt szintű elhelyezésre is van mód. Egy ideje Csikós Nagy Márton Madonna-szobra fogadja az intézménybe érkezőt. A somogysárdi művészt is megszólította az ünnepi kiadvány szerkesztője. Az alkotó ezt írta a könyvbe: Mária, a karján ülő kisdeddel fáradhatatlanul az örök szeretetet hirdeti. Szívből kívánom, hogy a Szűzanya országában az ő gondossága oltalmában, békében élje napjait a hatalomi otthon és az egész magyar nemzet. Forduljanak hozzá örömükben, bánatukban úgy, mintha az édesanyjukkal tennék. Tapasztalni, érezni fogják szeretetét. (lőrincz) Orgonaavató hangverseny Szegeden A szegedi dóm orgonájának új játszóasztalát április 20-án este 7 órakor hangversennyel avatja fel Johann Trümmer grazi orgonaművész. Az orgona felújítása hétmillió forintba került, az önkormányzat kétmillió forinttal járult hozzá a költségekhez. A szegedi orgona Európa második legnagyobb orgonája — a passaui székesegyházban található óriás hangszer után. Az orgonának 974 sípja, 134 regisztere van, sípsorai a kóruson, a kupolában és a szentélyben találhatók. Ezek együttes alkalmazásával sztereó hatást lehet elérni. Az új játszóasztal előre programozott regisztrálást tesz lehetővé, sőt azt is, hogy az egyszer eljátszott darabot számítógépben rögzítve ismételni is lehessen. A teljes felújítás százmillió forintot tenne ki. Ez az összeg nem áll az egyház rendelkezésére. Ezért az orgona teljes felújítása még évekig el fog tartani. De a teljes felújítás után európai szintű mesterkurzusok és egyéb zenei rendezvények megtartására válna alkalmassá az orgona — tudtuk meg Kondé Lajos préposttól, a székesegyház plébánosától.