Új Ember, 2002 (58. évfolyam, 1/2788-52/2839. szám)

2002-04-21 / 16. (2803.) szám

Sérülten is teljes értékű élet Hit és fény-találkozó „Azért vagyunk itt, hogy megosszuk egymással, hogyan tárja fel előttünk Isten az ő sze­­retetét" — mondta Jean Vanier, a Hit és fény közösség vezetői­nek magyarországi találkozó­ján. Április 6. és 13. között a do­bogókői Manrézában gyűltek össze a világ huszonöt orszá­gából — többek között Új- Zélandról, Zimbabwéből, a Fü­­löp-szigetekről, Libanonból, Brazíliából, Kenyából, Szíriá­ból — érkezett önkéntesek. A Hit és fény lelkiségi moz­galom egy lourdes-i zarándok­latból „nőtt ki". Az utat Jean Vanier (aki már 1963-tól a Bárka közösségben élt fogyatékosok­kal) és Marie-Héléne Mathieu szervezte 1971-ben annak kap­csán, hogy egy sérült embert visszautasítottak egy zarán­doklatról a szervezők. Az öku­menikus lelkiség azóta világ­méretűvé terebélyesedett, jelen­leg ezerötszáz közössége léte­zik. Magyarországon 1984-ben alakult az első csoport, akkori­ban még „földalatti" mozga­lomként. A Hit és fény a család­ban élő sérült emberek és család­tagjaik közössége. A tagok havon­ta egyszer-kétszer járnak össze imára, ezenkívül számos más közös programot is szerveznek. A lelkiség legfőbb célkitűzése az, hogy mindenki a saját mód­ján teljes emberi életet éljen. Fontos szempont, hogy a csalá­dok ne maradjanak magukra problémáikkal, hanem meg tudják osztani azokat olyan emberekkel, akik hasonló ne­hézségekkel küzdenek. A lelkiség tagjai olyan szü­lők, akiknek sérült gyermekük van, de számos önkéntes segítő is tevékenykedik. „Furcsa tük­röt tartanak elénk a fogyatékos emberek — mondja Bart­a Éva, az egyik magyarországi közös­ség vezetője —, az ember szembesül saját korlátaival. Ezek az emberek szeretni taní­tanak, meghallani és megérteni egymást." A sérültekkel foglal­kozók ebben a közösségben hangsúlyozottan nem értük cselekszenek, hanem velük. A lelkiségi mozgalom veze­tői minden évben összejönnek azért, hogy megosszák egy­mással az e téren gyűjtött ta­pasztalataikat, és hogy egyéb fontos kérdésekről — mint pél­dául a finanszírozás — beszél­jenek. A konferencia egyben lel­kigyakorlat is — magyarázza Jean Vanier —, minden csele­kedetünk spirituális gyökerű, minden Jézus üzenetének a része. A vezetők évente más­más országban gyűlnek ösz­­sze, ami lehetőséget biztosít arra, hogy egy-egy ország he­lyi sajátosságaival is megis­merkedjenek. A magyarorszá­gi tanácskozáson is találkoz­tak a helyi csoportok tagjai­val. A kelenföldi Szent Gel­­lért-plébánián a közös szent­mise után vidám énekeket, já­tékokat tanítottak egymásnak a vendégek és vendéglátóik, majd táncoltak, örültek a ta­lálkozás „szentségének". Kép és szöveg: Bugnyár Zoltán Vércsék a városban Ha tavasszal a Parlament közelében járok, gyakran hal­lom a magasból érkező éles „ki-ki-ki-ki-ki" kiáltásokat. Nézem a villamos megállójá­ban várakozó embereket, de senki sem kapja fel a fejét, senki sem figyel fel a Parla­ment tornyai felett keringő, hegyes szárnyú, karcsú testű, gerle nagyságú madárra. De az emberek túlnyomó többsé­ge sajnos így van a többi vá­rosban előforduló madár, fe­keterigók, zöldikék, tengeli­­cék, házi rozsdafarkúak éne­kével, hangjaival is. Fülük ta­lán felfogja őket, de nem fi­gyelnek rájuk, nem vesznek tudomást róluk. Beszélget­nek, szidják a késve érkező villamost, vagy éppen a mo­biltelefont szorítják a fülük­höz, nem marad idejük arra, hogy meghallják, észreve­gyék azokat a hangokat, ame­lyek jóval előbb voltak, mint a villamos vagy a mobiltelefon, és talán az utolsó kapcsolatok egyikét jelentik a betondzsun­gel és a természet között. Vörös vércsék régóta költe­nek a Parlament padlásteré­ben. De nemcsak ott, így pél­dául a Bazilika vagy az Ipar­­művészeti Múzeum felett is láthatjuk, hallhatjuk őket. Több évtizede már, hogy a Báthory utcában lévő nagy irodaépület magas párkányán is láttam kirepülés előtt álló, szárnyaikat próbálgató fiata­lokat. Akkoriban az épület­ben voltak a Mezőgazdasági Kiadó irodái, gyakran meg­fordultam ott, és egy ilyen al­kalommal figyeltem fel elő­ször a vércsékre. Az egyik öreg madár éppen zsákmány­nyal érkezett valahonnan. Szinte beejtette magát a házak közé, a párkányra szállt, a négy fiatal pedig egymást lökve sietett feléje. Ha jól lát­tam, egeret hozott, amit a leg­ügyesebb fiókának sikerült megkaparintania. A csőrébe kapta, gyorsan egy sarokba vonult vele, ahol szárnyait féltőn leeresztve tépni kezdte. Hol talált a vércse egeret a Báthory utca környékén, ma sem tudom, de a városi vér­csék e tekintetben hihetetlenül leleményesek. A hatvanas években például a Szépművé­szeti Múzeum padlásterében költött egy pár, és a két öreg madár gyakran vadászgatott a pálmaház körül. Lebegtek a magasban, és figyelték a tere­pet maguk alatt. Türelmesen megvárták, amíg egy fali gyík a betonjárdára vagy az akkori­ban még ott lévő kaktuszkert­be merészkedett, és akkor szárnyaikat összekapva le­csaptak rá. Ha éppen nem volt ember a közelben,­­olert ha lá­togatók sétáltak arra, a vércse legfeljebb sóváran nézhette a napozó gyíkot, de várnia kel­lett a következő, kedvezőbb alkalomra. De hamar rájöttek arra, hogy a gyíkfogásra a reg­geli órák a legalkalmasabbak, amikor az Állatkert még zár­va, és a látogatók nem rontják esélyeiket. Bizonyára nem volt véletlen, hogy egy idő után majd mindig reggel lehe­tett látni őket, amikor sütkére­ző gyíkok már, emberek vi­szont még nem voltak a pál­maház környékén. Kép és szöveg: Schmidt Egon Mozaik 2002. április 19. 25 éves a főváros első új temploma Templomuk felszentelésé­nek és egyúttal a plébániájuk alapításának 25. évfordulóját ünnepelték Budapesten a far­kasréti Mindenszentek-plé­­bánia közösségének jelenlegi és egykori tagjai április 13-án és 14-én. Farkasréten 1931-ben Kise­gítő Kápolna Egyesület alakult az itt lakó hívek lelki gondozá­sa ügyének előmozdítására és plébánia szervezésére. 1938- ban épült a farkasréti temető kápolnája, amely a mai temp­lom elődje volt. A kápolnát 1945-ben bombatalálat érte, maradványaiból később ko­­lumbáriumot alakítottak ki. 1952-ig a kriptát használták is­tentiszteleti célokra. Ekkor a közelben álló Kolling-féle ét­termet alakították át misézőhellyé, védőszentjének Szent Ágostont választották. Bíró Imre lelkész, majd plébá­nos áldozatos szervezőmunká­ja következtében 1975 májusá­ban megkezdődött a jelenlegi templom építése. A költségek­hez nagymértékben járultak hozzá a farkasréti hívek, de egész Budapest területéről is érkeztek adományok. A terve­ket Szabó István készítette. A ki­vitelezés irányítása és a díszí­tés — beleértve az üvegablako­kat is — a tervező nevéhez fű­ződik, akit ezért a munkájáért Ybl-díjjal tüntettek ki. Az új templomot Lékai László bíboros 1977. április 10-én szentelte fel mindenszentek tiszteletére, és ugyanakkor plébániai rangra emelte a lelkészséget. Az ünnepi program a há­ború után Budapesten első­ként épült templom történetét és építését bemutató jubileu­mi kiállítással kezdődött, amelyet Ladocsi Gáspár püs­pök nyitott meg, majd a hívek a szombat esti vigília-misén vettek részt. A vasárnapi ünnepi hála­adó misét Tempfli József nagy­váradi megyéspüspök mutat­ta be. A püspök úr és Szederké­nyi Károly plébános a vendé­gek között köszöntötte az Er­délyből érkezett paptestvérek mellett megjelent evangélikus lelkészeket, valamint Antall Józsefnét, Klára asszonyt, az építő Szabó István özvegyét, Pokorni Zoltánt, a Fidesz Ma­gyar Polgári Párt elnökét és Sasvári Szilárdot, a Fidesz par­lamenti képviselőjét is. A szentmisére érkező híve­ket a templom körül megren­dezett kézműves vásár fogad­ta. Délután orgonakoncertet hallgathattak, este pedig a MOM Művelődési Házban tartott gálaműsoron vehettek részt az érdeklődők. Cser István Április 23.: Szent Adalbert napja Európa ma keresztény, gyökereit és új identitását ke­resi. Az egyesült Európa poli­tikai felelősei azt állítják: szükség van egy lelki dimen­zióra is, az igazi egységet nem lehet pusztán politikai és gazdasági alapokra építve megteremteni. Ebben van Szent Adalbert időszerűsége, aki meg akarta újítani az egy­házat és az államhoz fűződő kapcsolatát. Szent Adalbert követendő példa lehet Euró­pa lelke számára. Azt se fe­ledjük, hogy a földrész védő­szentjének, Szent Benedeknek tanítványa volt. Szent Adal­bert az egységes Európa, Nyugat és Kelet embere egy­aránt. Adalbert 956-ban született Libicében, cseh hercegi csa­ládból. Eredeti neve Vojtech, az Adalbert nevet a bérmál ms­sodik püspöke lett. Min­den erejével arra töreke­dett, hogy népét az igazi kereszténységre vezes­se. Sok meg nem értéssel találkozott, sőt hazáját is el kellett hagynia, Ró­mába menekült. Ma­gyarországon is járt ván­dormisszionáriusként (992—994), Esztergom­ban ő bérmálta meg első szent királyunkat, Ist­vánt. A pogány poro­szok közt térítve szenve­dett vértanúságot 997. április 23-án. 999-ben avatták szentté. Ereklyé­it Prágában, Esztergom­ban és a római Szent Bertalan-templomban őrzik. Esztergomban az kor kapta. A magdeburgi szék első székesegyházat az ő tisz­­kesegyházi iskolában tanult, teletére építtette Szent István 983-ban Prága városának ma­ király 1010-ben. A hetvenöt éve, 1927. április 2-án elhunyt Prohászka Ottokár püspök szobrát április 9-én leplezték le az Egyetemi templomban bemutatott megemlékező szentmisét követően Budapesten, a Központi Szeminárium kertjében. G BÉRES Az életerő cseppekben mérhető Minden reggel és minden délután találkozom velük. Lelkesen üdvözölnek, pedig csak látásból ismerjük egy­mást. Szeretetük megható. Ezért is fogadjuk őket ma­gunk mellé oly sokan. Hogy kiket? Természetesen ked­venc kutyánkat, macskánkat. Igyekszünk mindent meg­adni nekik is. Sokan vélik, hogy elég a megfelelő táplá­lás, a séta, és kedvencünk örökké csillogó szőrű, egész­séges barátunk marad. De ez sajnos nem így van. Az optimális nyomelem és ásványianyag-ellátottság azonban az ő esetükben is elengedhetetlen feltétele az egészség megőrzésének. Ezek az anyagok — bár na­gyon kis mennyiségben találhatóak az élő szervezetben — fontos szerepet töltenek be az anyagcsere-folyamatok­ban és enzimreakciókban, a természetes védekezőrend­szer működésében. Hiányukban csökken az ellenálló ké­pesség, megbetegedések léphetnek fel. A nyomelemek pótlása ilyenkor tavasszal még fontosabb, hiszen télen, a zord körülmények, a kevesebb napfény, a szabadban el­töltött rövidebb idő miatt a szervezet kevesebb energiá­hoz jut, és ez nagy megpróbáltatást jelent. És ez nem­csak ránk, emberekre vonatkozik, hanem az állatokra is. Ez ösztönözte a Béres kutatóit arra, hogy a sikerrel alkalmazott humán felhasználású készítményei után ki­fejlesszék a Minera cseppeket kutyák és macskák ré­szére. A Minera készítmények összetétele mind meny­­nyiségi, mind minőségi szempontból alkalmazkodik a kutyák és macskák szükségletéhez, így az a humán cseppel nem helyettesíthető. Mire jó a Minera? Jelentősen növelhetjük állataink ellenálló képessé­gét, általános kondícióját. Vemhesség és szoptatás ide­jén erősíthetjük az anyaállatot és ezzel természetesen kicsinyeit is. De ha kedvencünk étvágytalan, gyenge, beteg, vagy esetleg műtéten esett át, gyógyszeres ke­zelésre szorul, a készítmény segíti a gyorsabb felépü­lést, a gyógyulást. Szőrzetük rendszeres külső ápolása mellett a csillogó, egészséges megjelenés titka is a Minera. A Minera cseppek modern kiszerelésének köszönhe­tően testre szabottan, könnyen adagolható, így igazán könnyedén elérhetjük, hogy kedvencünk mindig egészséges, erős és jókedvű legyen!

Next