Új Ember, 2002 (58. évfolyam, 1/2788-52/2839. szám)
2002-04-21 / 16. (2803.) szám
Sérülten is teljes értékű élet Hit és fény-találkozó „Azért vagyunk itt, hogy megosszuk egymással, hogyan tárja fel előttünk Isten az ő szeretetét" — mondta Jean Vanier, a Hit és fény közösség vezetőinek magyarországi találkozóján. Április 6. és 13. között a dobogókői Manrézában gyűltek össze a világ huszonöt országából — többek között Új- Zélandról, Zimbabwéből, a Fülöp-szigetekről, Libanonból, Brazíliából, Kenyából, Szíriából — érkezett önkéntesek. A Hit és fény lelkiségi mozgalom egy lourdes-i zarándoklatból „nőtt ki". Az utat Jean Vanier (aki már 1963-tól a Bárka közösségben élt fogyatékosokkal) és Marie-Héléne Mathieu szervezte 1971-ben annak kapcsán, hogy egy sérült embert visszautasítottak egy zarándoklatról a szervezők. Az ökumenikus lelkiség azóta világméretűvé terebélyesedett, jelenleg ezerötszáz közössége létezik. Magyarországon 1984-ben alakult az első csoport, akkoriban még „földalatti" mozgalomként. A Hit és fény a családban élő sérült emberek és családtagjaik közössége. A tagok havonta egyszer-kétszer járnak össze imára, ezenkívül számos más közös programot is szerveznek. A lelkiség legfőbb célkitűzése az, hogy mindenki a saját módján teljes emberi életet éljen. Fontos szempont, hogy a családok ne maradjanak magukra problémáikkal, hanem meg tudják osztani azokat olyan emberekkel, akik hasonló nehézségekkel küzdenek. A lelkiség tagjai olyan szülők, akiknek sérült gyermekük van, de számos önkéntes segítő is tevékenykedik. „Furcsa tükröt tartanak elénk a fogyatékos emberek — mondja Barta Éva, az egyik magyarországi közösség vezetője —, az ember szembesül saját korlátaival. Ezek az emberek szeretni tanítanak, meghallani és megérteni egymást." A sérültekkel foglalkozók ebben a közösségben hangsúlyozottan nem értük cselekszenek, hanem velük. A lelkiségi mozgalom vezetői minden évben összejönnek azért, hogy megosszák egymással az e téren gyűjtött tapasztalataikat, és hogy egyéb fontos kérdésekről — mint például a finanszírozás — beszéljenek. A konferencia egyben lelkigyakorlat is — magyarázza Jean Vanier —, minden cselekedetünk spirituális gyökerű, minden Jézus üzenetének a része. A vezetők évente másmás országban gyűlnek öszsze, ami lehetőséget biztosít arra, hogy egy-egy ország helyi sajátosságaival is megismerkedjenek. A magyarországi tanácskozáson is találkoztak a helyi csoportok tagjaival. A kelenföldi Szent Gellért-plébánián a közös szentmise után vidám énekeket, játékokat tanítottak egymásnak a vendégek és vendéglátóik, majd táncoltak, örültek a találkozás „szentségének". Kép és szöveg: Bugnyár Zoltán Vércsék a városban Ha tavasszal a Parlament közelében járok, gyakran hallom a magasból érkező éles „ki-ki-ki-ki-ki" kiáltásokat. Nézem a villamos megállójában várakozó embereket, de senki sem kapja fel a fejét, senki sem figyel fel a Parlament tornyai felett keringő, hegyes szárnyú, karcsú testű, gerle nagyságú madárra. De az emberek túlnyomó többsége sajnos így van a többi városban előforduló madár, feketerigók, zöldikék, tengelicék, házi rozsdafarkúak énekével, hangjaival is. Fülük talán felfogja őket, de nem figyelnek rájuk, nem vesznek tudomást róluk. Beszélgetnek, szidják a késve érkező villamost, vagy éppen a mobiltelefont szorítják a fülükhöz, nem marad idejük arra, hogy meghallják, észrevegyék azokat a hangokat, amelyek jóval előbb voltak, mint a villamos vagy a mobiltelefon, és talán az utolsó kapcsolatok egyikét jelentik a betondzsungel és a természet között. Vörös vércsék régóta költenek a Parlament padlásterében. De nemcsak ott, így például a Bazilika vagy az Iparművészeti Múzeum felett is láthatjuk, hallhatjuk őket. Több évtizede már, hogy a Báthory utcában lévő nagy irodaépület magas párkányán is láttam kirepülés előtt álló, szárnyaikat próbálgató fiatalokat. Akkoriban az épületben voltak a Mezőgazdasági Kiadó irodái, gyakran megfordultam ott, és egy ilyen alkalommal figyeltem fel először a vércsékre. Az egyik öreg madár éppen zsákmánynyal érkezett valahonnan. Szinte beejtette magát a házak közé, a párkányra szállt, a négy fiatal pedig egymást lökve sietett feléje. Ha jól láttam, egeret hozott, amit a legügyesebb fiókának sikerült megkaparintania. A csőrébe kapta, gyorsan egy sarokba vonult vele, ahol szárnyait féltőn leeresztve tépni kezdte. Hol talált a vércse egeret a Báthory utca környékén, ma sem tudom, de a városi vércsék e tekintetben hihetetlenül leleményesek. A hatvanas években például a Szépművészeti Múzeum padlásterében költött egy pár, és a két öreg madár gyakran vadászgatott a pálmaház körül. Lebegtek a magasban, és figyelték a terepet maguk alatt. Türelmesen megvárták, amíg egy fali gyík a betonjárdára vagy az akkoriban még ott lévő kaktuszkertbe merészkedett, és akkor szárnyaikat összekapva lecsaptak rá. Ha éppen nem volt ember a közelben,olert ha látogatók sétáltak arra, a vércse legfeljebb sóváran nézhette a napozó gyíkot, de várnia kellett a következő, kedvezőbb alkalomra. De hamar rájöttek arra, hogy a gyíkfogásra a reggeli órák a legalkalmasabbak, amikor az Állatkert még zárva, és a látogatók nem rontják esélyeiket. Bizonyára nem volt véletlen, hogy egy idő után majd mindig reggel lehetett látni őket, amikor sütkérező gyíkok már, emberek viszont még nem voltak a pálmaház környékén. Kép és szöveg: Schmidt Egon Mozaik 2002. április 19. 25 éves a főváros első új temploma Templomuk felszentelésének és egyúttal a plébániájuk alapításának 25. évfordulóját ünnepelték Budapesten a farkasréti Mindenszentek-plébánia közösségének jelenlegi és egykori tagjai április 13-án és 14-én. Farkasréten 1931-ben Kisegítő Kápolna Egyesület alakult az itt lakó hívek lelki gondozása ügyének előmozdítására és plébánia szervezésére. 1938- ban épült a farkasréti temető kápolnája, amely a mai templom elődje volt. A kápolnát 1945-ben bombatalálat érte, maradványaiból később kolumbáriumot alakítottak ki. 1952-ig a kriptát használták istentiszteleti célokra. Ekkor a közelben álló Kolling-féle éttermet alakították át misézőhellyé, védőszentjének Szent Ágostont választották. Bíró Imre lelkész, majd plébános áldozatos szervezőmunkája következtében 1975 májusában megkezdődött a jelenlegi templom építése. A költségekhez nagymértékben járultak hozzá a farkasréti hívek, de egész Budapest területéről is érkeztek adományok. A terveket Szabó István készítette. A kivitelezés irányítása és a díszítés — beleértve az üvegablakokat is — a tervező nevéhez fűződik, akit ezért a munkájáért Ybl-díjjal tüntettek ki. Az új templomot Lékai László bíboros 1977. április 10-én szentelte fel mindenszentek tiszteletére, és ugyanakkor plébániai rangra emelte a lelkészséget. Az ünnepi program a háború után Budapesten elsőként épült templom történetét és építését bemutató jubileumi kiállítással kezdődött, amelyet Ladocsi Gáspár püspök nyitott meg, majd a hívek a szombat esti vigília-misén vettek részt. A vasárnapi ünnepi hálaadó misét Tempfli József nagyváradi megyéspüspök mutatta be. A püspök úr és Szederkényi Károly plébános a vendégek között köszöntötte az Erdélyből érkezett paptestvérek mellett megjelent evangélikus lelkészeket, valamint Antall Józsefnét, Klára asszonyt, az építő Szabó István özvegyét, Pokorni Zoltánt, a Fidesz Magyar Polgári Párt elnökét és Sasvári Szilárdot, a Fidesz parlamenti képviselőjét is. A szentmisére érkező híveket a templom körül megrendezett kézműves vásár fogadta. Délután orgonakoncertet hallgathattak, este pedig a MOM Művelődési Házban tartott gálaműsoron vehettek részt az érdeklődők. Cser István Április 23.: Szent Adalbert napja Európa ma keresztény, gyökereit és új identitását keresi. Az egyesült Európa politikai felelősei azt állítják: szükség van egy lelki dimenzióra is, az igazi egységet nem lehet pusztán politikai és gazdasági alapokra építve megteremteni. Ebben van Szent Adalbert időszerűsége, aki meg akarta újítani az egyházat és az államhoz fűződő kapcsolatát. Szent Adalbert követendő példa lehet Európa lelke számára. Azt se feledjük, hogy a földrész védőszentjének, Szent Benedeknek tanítványa volt. Szent Adalbert az egységes Európa, Nyugat és Kelet embere egyaránt. Adalbert 956-ban született Libicében, cseh hercegi családból. Eredeti neve Vojtech, az Adalbert nevet a bérmál mssodik püspöke lett. Minden erejével arra törekedett, hogy népét az igazi kereszténységre vezesse. Sok meg nem értéssel találkozott, sőt hazáját is el kellett hagynia, Rómába menekült. Magyarországon is járt vándormisszionáriusként (992—994), Esztergomban ő bérmálta meg első szent királyunkat, Istvánt. A pogány poroszok közt térítve szenvedett vértanúságot 997. április 23-án. 999-ben avatták szentté. Ereklyéit Prágában, Esztergomban és a római Szent Bertalan-templomban őrzik. Esztergomban az kor kapta. A magdeburgi szék első székesegyházat az ő tiszkesegyházi iskolában tanult, teletére építtette Szent István 983-ban Prága városának ma király 1010-ben. A hetvenöt éve, 1927. április 2-án elhunyt Prohászka Ottokár püspök szobrát április 9-én leplezték le az Egyetemi templomban bemutatott megemlékező szentmisét követően Budapesten, a Központi Szeminárium kertjében. G BÉRES Az életerő cseppekben mérhető Minden reggel és minden délután találkozom velük. Lelkesen üdvözölnek, pedig csak látásból ismerjük egymást. Szeretetük megható. Ezért is fogadjuk őket magunk mellé oly sokan. Hogy kiket? Természetesen kedvenc kutyánkat, macskánkat. Igyekszünk mindent megadni nekik is. Sokan vélik, hogy elég a megfelelő táplálás, a séta, és kedvencünk örökké csillogó szőrű, egészséges barátunk marad. De ez sajnos nem így van. Az optimális nyomelem és ásványianyag-ellátottság azonban az ő esetükben is elengedhetetlen feltétele az egészség megőrzésének. Ezek az anyagok — bár nagyon kis mennyiségben találhatóak az élő szervezetben — fontos szerepet töltenek be az anyagcsere-folyamatokban és enzimreakciókban, a természetes védekezőrendszer működésében. Hiányukban csökken az ellenálló képesség, megbetegedések léphetnek fel. A nyomelemek pótlása ilyenkor tavasszal még fontosabb, hiszen télen, a zord körülmények, a kevesebb napfény, a szabadban eltöltött rövidebb idő miatt a szervezet kevesebb energiához jut, és ez nagy megpróbáltatást jelent. És ez nemcsak ránk, emberekre vonatkozik, hanem az állatokra is. Ez ösztönözte a Béres kutatóit arra, hogy a sikerrel alkalmazott humán felhasználású készítményei után kifejlesszék a Minera cseppeket kutyák és macskák részére. A Minera készítmények összetétele mind menynyiségi, mind minőségi szempontból alkalmazkodik a kutyák és macskák szükségletéhez, így az a humán cseppel nem helyettesíthető. Mire jó a Minera? Jelentősen növelhetjük állataink ellenálló képességét, általános kondícióját. Vemhesség és szoptatás idején erősíthetjük az anyaállatot és ezzel természetesen kicsinyeit is. De ha kedvencünk étvágytalan, gyenge, beteg, vagy esetleg műtéten esett át, gyógyszeres kezelésre szorul, a készítmény segíti a gyorsabb felépülést, a gyógyulást. Szőrzetük rendszeres külső ápolása mellett a csillogó, egészséges megjelenés titka is a Minera. A Minera cseppek modern kiszerelésének köszönhetően testre szabottan, könnyen adagolható, így igazán könnyedén elérhetjük, hogy kedvencünk mindig egészséges, erős és jókedvű legyen!