Új Ember, 2003 (59. évfolyam, 1/2840-52/2890. szám)
2003-11-30 / 48. (2886.) szám
1 4 ? k.Éf.t4 * M HÉTFŐ KEDD SZERDA CSÜTÖRTÖK PÉNTEK SZOMBAT »HARNAP mtv értéket közvetít. ■4» Magazinok, portrék, dokumentumfilmek, gyermekhittan, Biblia-magyarázat és miseköz. A Magyar Televízióban 1990 óta készülnek a vallási és hitélettel kapcsolatos, illetve a történelmi egyházak életét, szertartásait, tanítását bemutató műsorok, akkor alakult meg ugyanis a Vallási és Egyházi Műsorok Szerkesztősége. Az itt dolgozó munkatársak közül többen vallják, köztük Csiszér Ferenc, a szerkesztőség vezetője, hogy ebben a közegben, az itt rendelkezésre álló lehetőségekkel teljesedhetett ki igazán televíziós műsorkészítő munkásságuk. Az itt készülő műsoroknak már nem kell, mint egykor, pusztán történelmi, művészeti, nyelvi, irodalmi, építészeti emlékekről szólniuk, hanem nyilvánvalóvá válhat a mindezek által hordozott hitbeli tartalom, sőt, a műsorok szólhatnak az egyház tanításáról és az azt megváltó, aszerint élő emberek és közösségek életéről is. A következőkben az Új Ember mostani, valamint egy decemberi, és egy januári számában bemutatjuk olvasóinknak az MTV Vallási és Egyházi Műsorok Szerkesztőségének néhány munkatársát, szólunk magukról a műsorokról és a szerkesztőség jövőbeni terveiről. Hogy ne kavicsok legyünk Téglásy Ferenc szerkesztő-rendező és T. Katona Ágnes szerkesztő-műsorvezető a Katolikus krónika és a Tanúságtevők című sorozat, illetve a szentmise-közvetítések alkotói. Téglásy Ferenc önéletrajzi ihletettségű játékfilmje, az 1987-ben forgatott Soha, sehol, senkinek Mannheimtől Chicagóig tizenkét nemzetközi filmfesztiválon nyert díjat. Televíziós munkásságát 1999-ben a püspöki konferencia Pro Ecclesia Hungáriáé kitüntetéssel ismerte el. T. Katona Ágnes szerencsésnek mondja magát, hiszen tizenhét éves kora óta jelen van a képernyőn. Amatőr főszereplője volt egy ifjúsági tévéfilmnek, verset mondott a Ki mit tud?ban, később színésznőként a Szerelmem, Elektra című tévéjátéktól kezdve több tévéfilmben szerepelt, tizenhárom éve pedig a katolikus műsorok szerkesztő-műsorvezetője. A „helyén" érzi magát eben a szerepkörben, ugyanakkor teljes életet élhet a családjával, gyerekeivel és férjével. Téglásy Ferenc számára már huszonegy éves korában fontos volt a hit, az emberi tartás és a tudás. Ezeket igyekezett megjeleníteni 1964-ben, elsőéves főiskolai vizsgafilmjében, amely Itt és most címmel az akkor kórházi mosodavezető Olofsson Placid bencés atyáról szólt, aki tíz évet töltött a szovjet Gulágon. Már húsz éve volt a Magyar Televízió munkatársa, amikor az újonnan alakult vallási és egyházi szerkesztőség keretében lehetőség nyílt katolikus tévéműsorok készítésére. Ekkor, következő játékfilmtervét félretéve döntött arról, hogy „hol a helye". 1990 májusában T. Katona Ágnes így köszöntötte a nézőket a Magyar Televízió képernyőjéről: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Sokan elmondhatják a műsorkészítőkkel együtt, hogy számukra ezzel a könnyes örömet jelentő köszöntéssel következett be a rendszerváltás. A Téglásy család számára mindenesetre azt is jelentette, hogy azóta minden kedden, most éppen hétszáztizenhetedszer ugyanezzel a köszöntéssel kezdődik a Katolikus krónika. Közel kétezer magazin, dokumentumportré, szentmise-közvetítés készült azóta Pákozdi István atyával a püspöki konferencia tévéreferensének felügyeletével és baráti segítségével. „Kölcsönösen egymásra bízott minket a Gondviselés" — értékeli a műsorkészítés találkozásait — a jezsuita Godó atyától kezdve Tímár Ágnes ciszterci apátnőig — T. Katona Ágnes. Hála Istennek, hosszan sorolhatná a neveket. A képernyős ismertség még ma is zavarba hozza olykor, mert a „mosolygós Katona Ági" nem egy szerep, hanem szolgálat, amely vele magával azonos. A katolikus műsorok készítői nem gondolják, hogy televíziós eszközökkel közvetlenül megmutathatnák az Istent. De megmutatható az Úr jelenléte a misén részt vevők, az imádkozók arcán. Az alkotót is erősíti, amikor megtudja, hogy egy szentmise-közvetítés után egy asszony mégsem ment a már elhatározott abortuszra, s hogy a katolikus műsor élménye eltérített valakit öngyilkossági szándékától. De kapnak közvetlen visszajelzést is: 1992-ben a Keresztút című filmmel elnyerték a Nemzetközi Keresztény Televíziós Hét fődíját, különdíját és közönségdíját. 1995-ben a német ARD televízió megvette a szerkesztőség egyik lírai dokumentumfilmjét. A katolikus műsorokért felelős kis csapat tagjai, akik között meg kell említeni az Erdélyből jött fiatalember, Danguly Zsolt nevét, nemcsak a mindennapokon teszik a dolgukat, számukra a vasárnap, az egyházi ünnep is igazi munkanap. Mégis ünnep, bár a megszokottól kissé eltérő módon ünnep a Téglásy Ferenc — T. Katona Ágnes házaspár és gyermekeik számára — a nagyobbik munkatársuk is már! — a karácsony és a húsvét, a vasárnap és természetesen a katolikus műsorok adásnapja. Az elmúlt több mint egy évtized mindig adott annyi bátorítást, biztatást, hogy hittel dolgozhassanak tovább. Hiszik, hogy a Gondviselés időről időre óriások közelébe, barátságába sodorta őket. Ezek az olykor megrendítő találkozások csodálatos ajándékok a számukra, mert a riportalanyok hite, embersége segíti a műsorkészítőt abban — bármennyire is méltatlannak érzi magát —, hogy az ő szeretetünket közvetítse. Remélik, hogy munkájukkal az Isten ügyében járnak, vágyva, hogy ne kavicsok legyenek egy patakban, melyek bár mindig vízben vannak, belül szárazon maradnak. T. Katona Ágnes Téglásy Ferenc 2003. november 30. Média A művészeten is túl Ézsiás Anikó szerkesztő és Kútvölgyi Katalin rendező talán legkedvesebb közös munkája az eddig több mint kilencven darabból álló Kánon, vallás és kultúra című műsor, amelyet jelenleg nem, de a jövő évtől ismét láthatnak a nézők. Hétről hétre készül „műhelyükben" az így szól az Úr — a Biblia üzenete, amely 1994 óta már több száz alkalommal került képernyőre. Számos papi portré, egyháztörténészi megnyilatkozás tévéműsor általi „megkomponálása", egyházi épületek és műkincsek bemutatása fűződik a nevükhöz. Együttműködésük nem új keletű, hiszen mindketten a televízió Képzőművészeti Osztályáról jöttek a vallási és egyházi szerkesztőséghez, Csiszér Ferenc hívására. Közös alkotásokat hoztak létre már akkor is, amikor egy-egy templom még nem mutatkozhatott szent helynek a műsorban, pusztán műemléki értékeiről volt szabad beszélni, s egy csodálatos szentségtartó csak ötvösművészeti remek lehetett, az Úr testének foglalata nem. De, mint mindketten vallják, akkor is megvolt a műsorkészítő reménye, hogy a szent tárgyak, épületek erre utaló szavak nélkül is jelentenek valami többletet a nézőnek, ami túlmutat a szépségükön, művészettörténeti jelentőségükön. A televíziós műsor kitűnő lehetőséget kínál ahhoz, hogy ismét „összehozzunk" valamiképpen szétszóródott dolgokat — mondja Ézsiás Anikó. Egy templomnak például nemcsak a jelen pillanatbeli állapota mutatható meg, hanem korábbi „arcai" is: a kamerával fel lehet kutatni a valaha ahhoz a templomhoz tartozó, de valamely okból onnan elkerült műtárgyakat, megemlíthetők az oda kapcsolódó történelmi események, s szólhat a műsorkészítő azokról az emberekről, akiknek a hite, munkássága ahhoz a templomhoz kötődik. Jól összeillik, s kiegészíti egymást a műsorban a művészettörténeti, szakmai igényesség és a közérthetőségre való törekvés is. Előbbi, a „rigorózus szakmaiság, a művészettörténeti kutatások eredményeinek hű tükrözése" elsősorban Ézsiás Anikó törekvése, s hogy a közönség, a nézők igényei is teljesüljenek, azt Kútvölgyi Katalin tartja szem előtt. Ézsiás Anikó magyar—történelem szakos tanár, s művészettörténész. Szerkesztői ars poéticája, hogy úgy maradjon háttérben a műsorkészítés folyamatában, hogy a felkészültsége révén mégis alkotó módon legyen jelen. A lelkesedés és a tudás harmóniájára törekszik, s ebben sokat segít a családja, szülei, testvérei, férje, kollégái és riportalanyai. Kútvölgyi Katalin már komoly televíziós tapasztalattal a tarsolyában, érettségi óta itt dolgozik, közben végezte el az egyetem magyar művészettörténet szakát. Őrangyalának jótékony közreműködését látja abban, hogy amikor megalakult a vallási szerkesztősége ide jöhetett munkatársnak. Úgy véli, hogy a Magyar Televízió utóbbi nyolc-tíz évében, amely meglehetősen viharos időszaknak mondható, ez a szerkesztőség a nyugalom völgye volt. Sem a művészetet, sem a művészettörténetet nem lehet megérteni egyházi ismeretek nélkül. A világi művészetet is — az építészettől a zenéig — át- meg átszövi a hit, az egyházi források hatása, az ihlet transzcendenciája. Igaz ez akkor is, ha tudjuk: a mai felnőttek elől igyekeztek eltitkolni mindezt a szocializmus hatalomgyakorlói. Régebben az ismeretterjesztés „ürügyén" lehetett segíteni ezen, ma már, hála Istennek az óvodás és a gyermekhittan sem hiányzik a televízió képernyőjéről. Sőt, a mostani műsorok arról is szólhatnak, hogy — Kútvölgyi Katalin szavaival — az ember nem ér véget a templom kapujában, akár befelé, akár kifelé lépi át Isten házának küszöbét. A hittel kapcsolatos ismeretek bizony alig-alig jutottak el a korábbi évtizedek generációihoz. Sok, egyébként ismert dologról talán nem is tudják, hogy szentírási eredetű, s ha ezt sikerül megmutatni a számukra, lehet, hogy a mélyebb hitbeli jelentés is közelebb kerül a szívükhöz. Bizonyára számosan ismerik a látszólag oktalanul és tétován álló emberre vonatkozó „áll, mint a Bálám szamara" mondást. Ám valószínűleg kevesen tudják, hogy Bálám próféta szamarát — a szamár az Ószövetség korában és ma is fontos „közlekedési eszköz" a Közel-Keleten — egy, a próféta számára láthatatlan angyal állította meg, amikor Bálám, esendő ember lévén, érdekből szembeszállt az Úr akaratával, és rossz útra akart térni. A műsorszerkesztő keres hát egy embert — ez esetben Ladocsi Gáspár püspök úr volt az —, aki szépen el tudja magyarázni a mondás eredetét, azokat az összefüggéseket, amelyek a régebbi korok embere számára ismertek, magától értetődőek voltak. Aki azonban nem vallásos szellemben nevelkedett, az könnyű szívvel továbbkapcsol, ha ilyennel találkozik. De egy egyébként ismert történet jól megfogalmazott magyarázatával, művészi értékek bemutatásával sokak érdeklődését fel lehet kelteni, s így elindítani egy olyan úton, amelyen járva továbbléphet a mélyebb hit felé. Ézsiás Anikó és Kútvölgyi Katalin egyetértésben vallják: aki a képernyőn felfedezi egy templom szépségét, az legközelebb talán be is megy abba a templomba. ______ Ézsiás Anikó Csiszér Ferenc Kútvölgyi Katalin