Új Ember, 2003 (59. évfolyam, 1/2840-52/2890. szám)
2003-11-09 / 45. (2883.) szám
2003. november 9. Ünnep És hétköznap ÜLte* Akit „Krisztus szeretete sürgetett" Renda Johanna gyermekkora a francia forradalom idejére esett. 1786. szeptember 9- én született Confortban. Édesapját korán elvesztette, így az özvegy édesanyára maradt a négy kislány felnevelése. Johanna már a serdülőkor felé közeledett, amikor ismét békésebb napok virradtak Franciaországra. A falujuktól nem messze levő Orsolyák iskolájába íratták be, s ott is lakott. Szíve már ekkor a városkában lévő kórház betegei és szegényei felé fordult. Tanulmányait befejezve azt kérte édesanyjától, hogy ebben a kórházban dolgozhasson megtanulva a betegek ápolását, édesanyja ebbe bele is egyezett. Johanna itt megismerkedett egy fiatal leánnyal, aki elárulta, hogy rövidesen Párizsba megy a vincés nővérek noviciátusába. Mivel Johanna is hivatást érzett erre az életre, elhatározta, hogy barátnőjével tart. Még tizenhat éves sem volt ekkor. A forradalom a vincés nővérek rendjét is megtépázta. Megritkult soraik pótlására nagy szükség volt, s ezért örömmel fogadták 1802. május 25-én a két új jelentkezőt. Rozália nővért — Johanna ezt a nevet kapta — Párizs legszegényebb negyedébe osztották be. Itt töltötte egész hátralévő életét, több mint ötven évet, a szegények és betegek gondozásával. Huszonnyolc éves korában a ház főnöknőjévé tették. Nagy volt a forgalom a nővér fogadójában: szegények és gazdagok egyaránt keresték őt testi-lelki gondjaikkal. Az egyetemi hallgatók, Frederic Ozanam vezetésével arra is vállalkoztak, hogy elvigyék a szegényekhez a nővérek szeretetadományát, vagy saját adományukat, utána pedig jelentést tettek Rozália nővérnek a további szükségletekről. Ebből a kezdeti vállalkozásból fejlődött ki hamarosan a Páli Szent Vince Társaság, amelynek tagjai ma világszerte gondozzák a szegényeket. 1832-ben a kolera szedte áldozatait egész Európában. A nővérek rettenthetetlen bátorsággal ápolták a betegeket. A forradalom után halálra keresték annak főbb résztvevőit, akik néha Rozália nővérnél kerestek menedéket, aki sikeresen elrejtette őket üldözőik elől. Emiatt a rendőrfőnök őt is le akarta tartóztatni, ám látva munka közben, a letartóztatás helyett megelégedett egy barátságos figyelmeztetéssel, csupán azt kérve tőle, hogy ne szegüljön szembe a törvénnyel. Rozália nővér azonban ezt válaszolta: „Én vincés nővér vagyok. Valahányszor egy szerencsétlen a segítségemet kéri, nem ítélkezni akarok felette, hanem jót tenni vele." Erre a rendőrfőnök eltávozott, s többet nem zavarta Rozália nővért. 1848-ban ismét kitört a forradalom, s noha csak néhány napig tartott, rengetegen haltak meg az utcákon emelt torlaszok mindkét oldalán. Rozália nővér ismét kivette részét a menekültek megsegítésében. Egy alkalommal életét veszélyeztetve felállt az egyik torlaszra, és rákiáltott az egymást gyilkoló ellenfelekre: „Hagyjátok abba ezt a lövöldözést! Nincs már elég özvegyem és árvám, akikre gondot kell viselnem?!" Ekkor megtörtént a csoda — abban a körzetben elhallgatott a tüzelés, s nem sokkal később másutt is. Rozália nővér még életének utolsó napjaiban istevékenykedett, amikor nagy erővel kitört rajta a benne lappangó betegség: mellhártya- és tüdőgyulladás. Két napon keresztül tódultak hozzá a látogatók, s ő halálos ágyáról is intézkedett a szegények érdekében. 1856. február 6-án, minden haláltusa nélkül ment át az örökkévalóságba. Egész Párizs gyászolta őt. A Mont Parnasse temetőben nyugszik ma is, s nagy kőkereszt hirdeti sírján: „Jó Rozália anyánknak, hálás barátai, a szegények és a gazdagok." Nagy Magdolna, tartományfőnök Mozaikok Rendy Rozália (1786—1856) vincés nővér életébőlAz erdélyi katolicizmus fellegvára Kétszázötven esztendős a gyulafehérvári szeminárium Negyed évezrede folyik papnevelés a gyulafehérvári szemináriumban. Ebből az alkalomból II. János Pál pápa levélben köszöntötte Jakubinyi György érseket, aki az október 23. és 25. között tartott ünnepségen így beszélt az intézmény küldetéséről: „Gondolatban mindig a kezdeteket keressük, az eredeti alapítást. A szeminárium szó csemetekertet jelent. Szeminárium: papi nemzedékek neveldéje. Gondolt-e az Úr Jézus ilyen intézményre? Mivel megszoktuk azt, hogy mai egyházi életünk gyökereit az Úr Jézus korában keressük, sok jámbor elmélkedés született az Úr Jézus szemináriumáról. Vándorszeminárium volt, mert apostolait a mindennapi gyakorlatban képezte ki, nyilvános működése alatt. De milyen hosszú volt az út az apostolok vándorszemináriumától a Tridentinum papneveldéjéig! A trentói zsinat tette ugyanis kötelezővé a mai értelemben vett egyházmegyei szemináriumok és főiskolák felállítását... Tudom, hogy a II. vatikáni zsinat és az azt követő útmutatások nagy változásokat hoztak a szemináriumok életében. Mégis azt gondolom, hogy szűkebb hazánkban továbbra is a klasszikus szeminárium modelljét kell követnünk, mindig figyelembe véve a Szentszék vonatkozó útmutatását. Nem az újítás láza, hanem a kitaposott és kipróbált utak megújítása és új körülményekre való alkalmazása a cél." Marton József pap, egyháztörténész a kétszázötven esztendős múltra tekintett vissza előadásában: „A kétszázötven éve alapított gyulafehérvári teológia történelme összegzi a Gyulafehérvári Egyházmegye, s immár ötven éve az erdélyi egyházmegyék (nagyváradi, temesvári, szatmári) küzdelmét és jövőjét. A papneveldét Sztojka Zsigmond Antal püspök (1749—1759) alapította 1753- ban. Jelentős eseménynek számított a szeminárium életében az új papnevelde felépítése néhány év múlva. Sztojka püspök utódainak sikerült egységesíteniük az erdélyi papképzést. Korábban ugyanis az egyházmegye növendékpapságának egy része Kolozsváron, Nagyszombatban tanult. A jezsuita rend 1773-as feloszlatása után Gyulafehérváron üresen maradt jezsuita kollégium csupán rövid időre adott helyet az erdélyi papképzésnek. II. József központosító rendelete értelmében ugyanis az erdélyi kispapok Kolozsváron és Pesten tanultak. A király halála után nyílhattak meg újból az egyházmegyei szemináriumok. Batthyány Ignác erdélyi püspöknek 1792-ben sikerült kieszközölnie, hogy a II. József által feloszlatott trinitárius rend épületegyüttesét a Pestről hazakerült papnevelde rendelkezésére bocsássák. A templom helyére a csillagvizsgáló és a könyvtár került, a zárdai részbe a szeminárium költözött, így az erdélyi kispapok — ötven éve a többi egyházmegyések is — a mai szeminárium épületében állandó otthonra találtak. Mailáth G. Károly és Márton Áron védőpajzsként óvták a papképzést szolgáló gyulafehérvári papneveldét. 1948- ban érkezett el a romániai katolikus teológiai képzés »keresztútjának golgotájára«. A gyulafehérvári papnevelde államjogilag szinte ellehetetlenült. Míg a többi katolikus szemináriumot felszámolták, addig a gyulafehérvári »gyakorlatilag« (de nem törvényesen) működhetett. Kétszáz év alatt - 1803-tól 2003-ig - 1564 teológiai hallgató végzett a gyulafehérvári szemináriumban, köztük későbbi püspökök és érsekek, írók és folyóirat-szerkesztők, kiváló lelkipásztorok." Oláh Zoltán rektor így vall az intézmény mai helyzetéről: „Szemináriumunk képezi a papokat az erdélyi római katolikus egyházmegyék számára. A négy egyházmegye papjainak döntő többsége a gyulafehérvári szemináriumban kapta lelki és szellemi kiképzését. A hittudományi főiskola szellemisége és lelkisége nagymértékben meghatározza az erdélyi katolicizmust. Intézményünket nyugodtan nevezhetjük az erdélyi katolicizmus fellegvárának." i. e. Merre tovább, nyugdíjak?! Lesz-e nyugdíjunk, és mekkora? Kit ne foglalkoztatna ez a kérdés a mai átmeneti időkben. A nyugdíjrendszerek válsága, illetve reformja szerte a világon az érdeklődés középpontjában áll. Azokban az országokban is, ahol a tulajdonviszonyokat és a jóléti intézményeket, vívmányokat nem áldozták fel utópisztikus, kommunisztikus kísérletek oltárán. Nálunk azonban, és valószínűleg a többi volt szocialista országban is csak egy dolog biztos, az, hogy egyelőre kiszámíthatatlan, megjósolhatatlan, milyen feltételekkel köszöntenek majd ránk a megérdemelt pihenés évei, esetleg évtized Ezért is nagy érdeklődés kísérte Mészáros József, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság volt vezetője előadását a nyugdíjrendszer kívánatos átalakításáról október 30-án Újpesten, a Barankovics Akadémia és az Ister Kulturális Egyesület szervezésében. A jelenlegi nyugdíjrendszerek Európában azért kerültek válságba az utóbbi évtizedben, mert a várható élettartam állandóan emelkedik, és egyre csökken a születések száma. Vagyis nő a népességen belül az idősek, s fokozatosan csökken az aktív munkavégzők aránya. Emiatt a társadalombiztosításnak egyre növekvő ellátási igényekre kell felkészülnie — a csökkenő járulékbevételek mellett. Az állami nyugdíjrendszer nem azt jelenti, hogy az állam gondoskodik a nyugdíjasokról. A nyugdíjrendszer lényege az államilag elrendelt és irányított kényszermegtakarítás, tehát a nyugdíjasok valójában önmagukról gondoskodnak, viszont az állam „gondoskodik" helyettük (nem hagyja, hogy ne takarékoskodjanak!). A nyugdíjrendszerekkel kapcsolatosan egy megkerülhetetlen fogalom a szolidaritás. Nagyon sokan ezt a nyugdíjrendszerek lényegének tekintik, de ez nem helyes — mutatott rá az előadó. — Szolidaritásra szükség van, de nem szabad, hogy ettől a nyugdíjrendszer kiszámíthatatlanná váljék. Ezért a rendszert úgy kell megkonstruálni, hogy a szolidaritási jellegű magyar nyugdíjrendszer az elmúlt egy évtized alatt sokat változott, történtek jelentős reformlépések, de még nem beszélhetünk egy olyan rendszerről, melynek hosszú távú fennmaradása biztosított volna — mondotta az előadó. Ezért elkerülhetetlen a rendszer további reformja, egyelőre azonban nincs összhang a szakértők között. A tömegeket érintő nyugdíj alig több mint százéves múltra tekint vissza, kialakulásának legfontosabb oka az idősekről gondoskodó hagyományos közösségek felbomlása, s az általuk nyújtott biztonsági háló megszűnése volt, ami párhuzamosan zajlott a személytelen intézmények és intézményi megoldások, vagyis nyugdíjrendszerek kiépülésével. Ez a folyamat csak állami beavatkozással történhet, hiszen a nyugdíjrendszerek lényege az állam által előírt kényszermegtakarítás. Erre azért van szükség, mert az egyének hajlamosak előnyben részesíteni a jelen fogyasztást a későbbivel szemben, ezért önkéntesen általában nem képesek az előtakarékosságra, újraelosztás mértéke rögzítve legyen. A jó, illetve a kívánatos nyugdíjrendszer átlátható, korrekt, teljes körű, rugalmas, harmonizált, tiszta, feltőkésített, és elősegíti a hosszú távú gazdasági fejlődést. Egy rendszer akkor átlátható, ha a befizetések és a jogosultságok között szoros összefüggés van, s ezt mindenkor pontosan köztik az érintettekkel. Az átláthatóság alapkövetelménye, hogy a rendszer alapját a befizetések adják. A korrektség azt jelenti, hogy a befizetések és a kifizetések minden biztosított esetében átláthatóak, követhetőek. A korrektség fő korlátja a teljes körűség követelménye. Eszerint a rendszernek alapszinten gondoskodnia kell azokról is, akik nem tudnak magukról gondoskodni, vagyis a nyugdíjrendszernek be kell töltenie bizonyos szolidarisztikus funkciót is, de természetesen ennek is kiszámíthatónak kell lennie. Fontos az is, mondotta az előadó, hogy a nyugdíjrendszer rugalmas legyen, hogy a nyugdíjba vonulás ne jelentsen abszolút cezúrát, mint jelenleg, hiszen a nyugdíjat fel lehet függeszteni és újraindítani, s általában a nyugdíjba vonulás időpontját és körülményeit tág határok közt maga a biztosított szabja meg. A feltőkésítés, vagyis a nyugdíjalapok feldúsítása az állami vagyonból Mészáros József szerint azért fontos, mert leveszi az aktív korosztályról a náluk idősebb korosztály aktuális eltartásának a terhét, s a nyugdíj nagyságát biztosabbá teszi, amennyiben az nem fog függeni az esetleges kedvezőtlen demográfiai folyamatoktól. Sz. Cs. P. BÉRES Az egészséges emberért Az Actival Max a Magyar Olimpiai Csapat hivatalos multivitaminja A Béres Csepp mellett mára az Actival multivitamin termékcsalád a Béres Gyógyszergyár Rt. legnépszerűbb termékévé vált, mely gyermekek, felnőttek és idősebbek között is egyforma népszerűségnek örvend. Az Actival termékcsalád minden korosztály részére a szervezetük számára fontos vitaminokat, nyomelemeket és ásványi anyagokat tartalmazza. A termékcsalád felnőtteknek kifejlesztett tagja az Actival Max, amelyet mindenkinek ajánlunk, akinek fontos az egészsége, aki tart a téli megbetegedéstől, aki gyakran érzi, hogy fogytán az ereje. Ajánlott az Actival Max szedése egy-egy szigorú diéta közben, vegetáriánus életmód mellett, valamint mindazoknak, akik fokozott fizikai vagy szellemi igénybevételnek vannak kitéve, hiszen ilyenkor a vitaminok és ásványi anyagok folyamatos pótlására van szükség. Ilyen fokozott igénybevételt jelent például az intenzív sportolás, hiszen ilyenkor jelentősen megnövekedhet a szervezet vitaminszükséglete. A 2003-as ősz újdonsága, hogy a Béres Gyógyszergyár Rt. és a Magyar Olimpiai Bizottság szeptember 22-én együttműködési megállapodást kötött. A megegyezés értelmében az Actival Max „a Magyar Olimpiai Csapat hivatalos multivitaminja”, és a Béres Gyógyszergyár Rt. a Magyar Olimpiai Csapat aranyfokozatú támogatója lett. A megállapodás szerint minden magyar olimpikon az Actival Max szedésével készülhet a 2004-es olimpiai játékokra. Dr. Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke így vélekedett a támogatásról: „Nagy örömmel és az athéni olimpiára készülő sportolóink nevében hálásan írtam alá ezt az együttműködési megállapodást. A sport mai világában megfelelő orvosi háttér támogatása nélkül elképzelhetetlen a sikeres felkészülés és az eredményes szereplés. Ezen a téren a táplálékkiegészítők és vitaminok egyre nagyobb szerephez jutnak. Az olimpiai keretek tagjai - mivel erre korábban nem mindig tudtunk megfelelő forrást biztosítani - több ízben nem kevés anyagi áldozattal maguk voltak kénytelenek ezeket az elengedhetetlenül szükséges táplálékkiegészítőket beszerezni. A Béres Rt. most segítségünkre sietett az Actival Max rendelkezésre bocsátásával. Reméljük, hogy ez a kiváló magyar termék újabb olimpiai diadalokhoz segíti csapatunkat, és e sikerek a magyar tudomány jó hírét, tekintélyét is növelik a nagyvilágban".