Új Ember, 2003 (59. évfolyam, 1/2840-52/2890. szám)

2003-11-30 / 48. (2886.) szám

1­ 4 ? k.É­f.t­4 * M HÉTFŐ KEDD SZERDA CSÜTÖRTÖK PÉNTEK SZOMBAT »HARNAP mtv értéket közvetít. ■4» Magazinok, portrék, dokumentumfilmek, gyermekhittan, Biblia-magyarázat és miseköz. A Magyar Televízióban 1990 óta készülnek a vallási és hitélettel kapcsolatos, illetve a történelmi egyházak életét, szertartásait, tanítását bemutató műsorok, akkor alakult meg ugyanis a Vallási és Egyházi Műsorok Szerkesztősége. Az itt dolgozó munkatársak közül többen vallják, köztük Csiszér Ferenc, a szerkesztőség vezetője, hogy ebben a közegben, az itt rendelkezésre álló lehetőségekkel teljesedhetett ki igazán televíziós műsorkészítő munkásságuk. Az itt készülő műsoroknak már nem kell, mint egykor, pusztán történelmi, művészeti, nyelvi, irodalmi, építészeti emlékekről szólniuk, hanem nyilvánvalóvá válhat a mindezek által hordozott hitbeli tartalom, sőt, a műsorok szólhatnak az egyház tanításáról és az azt megváltó, aszerint élő emberek és közösségek életéről is. A következőkben az Új Ember mostani, valamint egy decemberi, és egy januári számában bemutatjuk olvasóinknak az MTV Vallási és Egyházi Műsorok Szerkesztőségének néhány munkatársát, szólunk magukról a műsorokról és a szerkesztőség jövőbeni terveiről. Hogy ne kavicsok legyünk Téglásy Ferenc szerkesztő-rendező és T. Kato­na Ágnes szerkesztő-műsorvezető a Katolikus krónika és a Tanúságtevők című sorozat, illetve a szentmise-közvetítések alkotói. Téglásy Ferenc önéletrajzi ihletettségű játékfilmje, az 1987-ben forgatott Soha, sehol, senkinek Mannheimtől Chicagóig tizenkét nemzetközi filmfesztiválon nyert díjat. Televíziós munkásságát 1999-ben a püspöki konferencia Pro Ecclesia Hungáriáé ki­tüntetéssel ismerte el. T. Katona Ágnes szerencsésnek mondja ma­gát, hiszen tizenhét éves kora óta jelen van a képernyőn. Amatőr főszereplője volt egy ifjúsá­gi tévéfilmnek, verset mondott a Ki mit tud?­­ban, később színésznőként a Szerelmem, Elektra című tévéjátéktól kezdve több tévéfilmben sze­repelt, tizenhárom éve pedig a katolikus műso­rok szerkesztő-műsorvezetője. A „helyén" érzi magát eben a szerepkörben, ugyanakkor teljes életet élhet a családjával, gyerekeivel és férjével. Téglásy Ferenc számára már huszonegy éves korában fontos volt a hit, az emberi tartás és a tudás. Ezeket igyekezett megjeleníteni 1964-ben, elsőéves főiskolai vizsgafilmjében, amely Itt és most címmel az akkor kórházi mo­sodavezető Olofsson Placid bencés atyáról szólt, aki tíz évet töltött a szovjet Gulágon. Már húsz éve volt a Magyar Televízió munka­társa, amikor az újonnan alakult vallási és egy­házi szerkesztőség keretében lehetőség nyílt katolikus tévéműsorok készítésére. Ekkor, kö­vetkező játékfilmtervét félretéve döntött arról, hogy „hol a helye". 1990 májusában T. Katona Ágnes így köszöntötte a nézőket a Magyar Te­levízió képernyőjéről: Dicsértessék a Jézus Krisz­tus! Sokan elmondhatják a műsorkészítőkkel együtt, hogy számukra ezzel a könnyes örö­met jelentő köszöntéssel következett be a rendszerváltás. A Téglásy család számára min­denesetre azt is jelentette, hogy azóta minden kedden, most éppen hétszáztizenhetedszer ugyanezzel a köszöntéssel kezdődik a Katoli­kus krónika. Közel kétezer magazin, doku­mentumportré, szentmise-közvetítés készült azóta Pákozdi István atyával a püspöki konfe­rencia tévéreferensének felügyeletével és bará­ti segítségével. „Kölcsönösen egymásra bízott minket a Gondviselés" — értékeli a műsorkészítés talál­kozásait — a jezsuita Godó atyától kezdve Tímár Ágnes ciszterci apátnőig — T. Katona Ágnes. Hála Istennek, hosszan sorolhatná a neveket. A képernyős ismertség még ma is zavarba hozza olykor, mert a „mosolygós Katona Ági" nem egy szerep, hanem szolgálat, amely vele magá­val azonos. A katolikus műsorok készítői nem gondol­ják, hogy televíziós eszközökkel közvetlenül megmutathatnák az Istent. De megmutatható az Úr jelenléte a misén részt vevők, az imádkozók arcán. Az alkotót is erősíti, amikor megtudja, hogy egy szentmise-közvetítés után egy asszony mégsem ment a már elhatározott abortuszra, s hogy a katolikus műsor élménye eltérített valakit öngyilkossági szándékától. De kapnak közvetlen visszajelzést is: 1992-ben a Keresztút című filmmel elnyerték a Nemzetközi Keresztény Televíziós Hét fődíját, különdíját és közönségdíját. 1995-ben a német ARD televízió megvette a szerkesztőség egyik lírai dokumen­tumfilmjét. A katolikus műsorokért felelős kis csapat tag­jai, akik között meg kell említeni az Erdélyből jött fiatalember, Danguly Zsolt nevét, nemcsak a mindennapokon teszik a dolgukat, számukra a vasárnap, az egyházi ünnep is igazi munkanap. Mégis ünnep, bár a megszokottól kissé eltérő módon ünnep a Téglásy Ferenc — T. Katona Ág­nes házaspár és gyermekeik számára — a na­gyobbik munkatársuk is már! — a karácsony és a húsvét, a vasárnap és természetesen a katoli­kus műsorok adásnapja. Az elmúlt több mint egy évtized mindig adott annyi bátorítást, bizta­tást, hogy hittel dolgozhassanak tovább. Hiszik, hogy a Gondviselés időről időre óriások közelé­be, barátságába sodorta őket. Ezek az olykor megrendítő találkozások csodálatos ajándékok a számukra, mert a riportalanyok hite, embersége segíti a műsorkészítőt abban — bármennyire is méltatlannak érzi magát —, hogy az ő szerete­­tünket közvetítse. Remélik, hogy munkájukkal az Isten ügyében járnak, vágyva, hogy ne kavi­csok legyenek egy patakban, melyek bár mindig vízben vannak, belül szárazon maradnak. T. Katona Ágnes Téglásy Ferenc 2003. november 30. Média A művészeten is túl Ézsiás Anikó szerkesztő és Kútvölgyi Katalin rendező ta­lán legkedvesebb közös mun­kája az eddig több mint ki­lencven darabból álló Kánon, vallás és kultúra című műsor, amelyet jelenleg nem, de a jö­vő évtől ismét láthatnak a né­zők. Hétről hétre készül „mű­helyükben" az így szól az Úr — a Biblia üzenete, amely 1994 óta már több száz alkalommal került képernyőre. Számos papi portré, egyháztörténészi megnyilatkozás tévéműsor általi „megkomponálása", egyházi épületek és műkin­csek bemutatása fűződik a nevükhöz. Együttműködésük nem új keletű, hiszen mind­ketten a televízió Képzőmű­vészeti Osztályáról jöttek a vallási és egyházi szerkesztő­séghez, Csiszér Ferenc hívásá­ra. Közös alkotásokat hoztak létre már akkor is, amikor egy-egy templom még nem mutatkozhatott szent helynek a műsorban, pusztán műem­léki értékeiről volt szabad be­szélni, s egy csodálatos szent­ségtartó csak ötvösművészeti remek lehetett, az Úr testének foglalata nem. De, mint mind­ketten vallják, akkor is meg­volt a műsorkészítő reménye, hogy a szent tárgyak, épüle­tek erre utaló szavak nélkül is jelentenek valami többletet a nézőnek, ami túlmutat a szépségükön, művészettörté­neti jelentőségükön. A televíziós műsor kitűnő lehetőséget kínál ahhoz, hogy ismét „összehozzunk" vala­miképpen szétszóródott dol­gokat — mondja Ézsiás Ani­kó. Egy templomnak például nemcsak a jelen pillanatbeli állapota mutatható meg, ha­nem korábbi „arcai" is: a ka­merával fel lehet kutatni a va­laha ahhoz a templomhoz tar­tozó, de valamely okból on­nan elkerült műtárgyakat, megemlíthetők az oda kap­csolódó történelmi esemé­nyek, s szólhat a műsorkészí­tő azokról az emberekről, akiknek a hite, munkássága ahhoz a templomhoz kötődik. Jól összeillik, s kiegészíti egymást a műsorban a művé­szettörténeti, szakmai igé­nyesség és a közérthetőségre való törekvés is. Előbbi, a „ri­gorózus szakmaiság, a művé­szettörténeti kutatások ered­ményeinek hű tükrözése" el­sősorban Ézsiás Anikó törek­vése, s hogy a közönség, a né­zők igényei is teljesüljenek, azt Kútvölgyi Katalin tartja szem előtt. Ézsiás Anikó magyar—tör­ténelem szakos tanár, s művé­szettörténész. Szerkesztői ars poéticája, hogy úgy maradjon háttérben a műsorkészítés fo­lyamatában, hogy a felké­szültsége révén mégis alkotó módon legyen jelen. A lelke­sedés és a tudás harmóniájára törekszik, s ebben sokat segít a családja, szülei, testvérei, férje, kollégái és riportala­nyai. Kútvölgyi Katalin már ko­moly televíziós tapasztalattal a tarsolyában, érettségi óta itt dolgozik, közben végezte el az egyetem magyar­ művé­szettörténet szakát. Őrangya­lának jótékony közreműködé­sét látja abban, hogy amikor megalakult a vallási szerkesz­tősége ide jöhetett munkatárs­nak. Úgy véli, hogy a Magyar Televízió utóbbi nyolc-tíz évében, amely meglehetősen viharos időszaknak mondha­tó, ez a szerkesztőség a nyu­galom völgye volt. Sem a művészetet, sem a művészettörténetet nem lehet megérteni egyházi ismeretek nélkül. A világi művészetet is — az építészettől a zenéig — át- meg átszövi a hit, az egyhá­zi források hatása, az ihlet transzcendenciája. Igaz ez ak­kor is, ha tudjuk: a mai felnőt­tek elől igyekeztek eltitkolni mindezt a szocializmus hata­lomgyakorlói. Régebben az is­meretterjesztés „ürügyén" le­hetett segíteni ezen, ma már, hála Istennek az óvodás és a gyermekhittan sem hiányzik a televízió képernyőjéről. Sőt, a mostani műsorok arról is szól­hatnak, hogy — Kútvölgyi Ka­talin szavaival — az ember nem ér véget a templom kapu­jában, akár befelé, akár kifelé lépi át Isten házának küszöbét. A hittel kapcsolatos ismere­tek bizony alig-alig jutottak el a korábbi évtizedek generáci­óihoz. Sok, egyébként ismert dologról talán nem is tudják, hogy szentírási eredetű, s ha ezt sikerül megmutatni a szá­mukra, lehet, hogy a mélyebb hitbeli jelentés is közelebb ke­rül a szívükhöz. Bizonyára számosan ismerik a látszólag oktalanul és tétován álló em­berre vonatkozó „áll, mint a Bálám szamara" mondást. Ám valószínűleg kevesen tudják, hogy Bálám próféta szamarát — a szamár az Ószövetség korában és ma is fontos „közlekedési eszköz" a Közel-Keleten — egy, a prófé­ta számára láthatatlan angyal állította meg, amikor Bálám, esendő ember lévén, érdekből szembeszállt az Úr akaratá­val, és rossz útra akart térni. A műsorszerkesztő keres hát egy embert — ez esetben Ladocsi Gáspár püspök úr volt az —, aki szépen el tudja ma­gyarázni a mondás eredetét, azokat az összefüggéseket, amelyek a régebbi korok em­bere számára ismertek, magá­tól értetődőek voltak. Aki azonban nem vallásos szel­lemben nevelkedett, az könnyű szívvel továbbkap­csol, ha ilyennel találkozik. De egy egyébként ismert történet jól megfogalmazott magyará­zatával, művészi értékek be­mutatásával sokak érdeklődé­sét fel lehet kelteni, s így elin­dítani egy olyan úton, ame­lyen járva továbbléphet a mé­lyebb hit felé. Ézsiás Anikó és Kútvölgyi Katalin egyetértés­ben vallják: aki a képernyőn felfedezi egy templom szépsé­gét, az legközelebb talán be is megy abba a templomba. ______ Ézsiás Anikó Csiszér Ferenc Kútvölgyi Katalin

Next