Új Ember, 2003 (59. évfolyam, 1/2840-52/2890. szám)
2003-12-07 / 49. (2887.) szám
Az Olvasó írja Mindnyájan meghívást kaptunk... A pszichológusok szerint négy vérmérsékleti típusba sorolhatók az emberek, illetve ezek változataiba: kolerikus, szangvinikus, melankolikus, flegmatikus. Mindegyikben vannak jó és rossz megnyilvánulások. Akkor nehéz elviselni őket, ha nem tudják vagy nem is akarják kordában tartani negatív kilengéseiket. Mire gondolok? Nagyon kevés toleranciát tanúsítunk a robbanékony, heves, kiabálós hangnemmel szemben. Az uralkodni, parancsolgatni akarók nem kedvelt személyek. Ugyancsak menekülünk az örökös panaszkodók elől, a kórosan pesszimisták, szomorkodók elől is. Ha ezeket nem tartják fiatalabb korban helyes mederben, akkor öregkorban erre is érvényes a közmondás: öreg fát átültetni nem lehet. Voltak is, de lesznek is minden típusba tartozók között szentek, csak akarni kell felülkerekedni a negatív tulajdonságokon. Vannak érzékenyek, vannak durvák, irigyek, féltékenyek, félénkek és így tovább. Ha életükben ezeken úrrá tudnak és akarnak lenni, Isten szentjei közé léphetnek, ahová mindnyájan meghívást kaptunk. Azonban az önneveléssel nem várhatunk sokat, mert nem tudjuk földi életünk végének sem a napját, sem az óráját. Legyünk tiszták, hősök, szentek! Fenyvessy Lajos Dunakeszi indul, és a boldoggá avatott dr. Batthyány-Strattmann László szemorvosi és közéleti munkásságának bemutatásával folytatódik. A továbbiakban a szegények orvosának gyógyító, karitatív tevékenységét tárja a látogatók elé eredeti dokumentumok és korabeli tárgyak segítségével. A Batthyány-családnak köszönhetően a boldoggá avatott orvos személyes tárgyait is megtekinthetik az érdeklődők. Batthyány doktor orvosi köpenye, karórája, a maga faragta halotti feszület, a család misekönyve, a magánkórházából származó eredeti recept, Blanka lányának naplói, meghívók, családi fotók gazdagítják a tárlatot. A kiállítás értékes darabja Lesenyei Márta Munkácsy-díjas szobrászművésznek a szegények orvosát ábrázoló alkotása. Az eredeti dokumentumok között bemutatjuk Batthyány László kamarási kinevezésének oklevelét, a Szent István-rend kis keresztjének adományozó levelét, a felsőházi tagságot megerősítő oklevelet, valamint az Országos Revíziós és Legitimista Párt oklevelét a Batthyány László által adott válasszal együtt. Különösen szép darabja a kiállításnak a tizennyolcadik századból származó, kézzel festett Batthyány családfatöredék, amelyet a Rába Helytörténeti Múzeumtól kaptunk kölcsön a kiállítás időtartamára. A kiállítás hétfő kivételével naponta 10.30-tól 16.00 óráig látogatható. G.B. Se ahová elment, ahová hívták. Különösen szívesen látogatta az iskolákat, prédikált és szavalt fáradhatatlanul — a vallásos nevelés érdekében. Egy ilyen alkalommal látogatta meg iskolámat, az egri ciszterci szerzetesrend gimnáziumát, 1946 tavaszán. Iskolánknak nemcsak szimfonikus zenekara, fúvószenekara, irodalmi színjátszó köre, de hatvantagú szavalókórusa is volt, melynek én is tagja voltam. Műsorunk repertoárjában szerepelt Mécs László Vád és védőbeszéd című verse is. Mécs László látogatásának napján megszakították az iskolában az órákat, hogy előadják számára e nagyszerű költeményt. A szerző jelenléte a szavalókórust érthetően nagyon inspirálta. A produkciót követően a költő szokatlanul hoszszú, kínos csend után elérzékenyülve szólalt meg tanáraink gyűrűjében: „Amikor ezt a költeményt írtam, ilyennek képzeltem el. Köszönöm!" Ennyit mondott. Ennél nagyobb elismerésben nem lehetett volna részünk. Mindanynyian boldogok voltunk, és ma is örülök, amikor ez a találkozás eszembe jut. íme egy versszak a költeményből: Én, Mécs, Isten szavának trombitája , mint költő, élő lelkiismeret: szétkürtölöm most minden égi tájra, hogy vannak züllött ifjú emberek, kikből nem lesz se szent, se honfi hős! S e fiúkért valaki felelős! Jelenleg is időszerű Mécs László költeménye, lezüllött, erkölcstelen világunkban. Isten nélküli, igazi értékek nélküli fiataljainkért „e fiúkért" jelenleg is „valaki felelős"! Hogy ki? Mi, mindannyian. Boldog Batthyány- Strattmann László, az orvos A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum dr. Batthyány- Strattmann Lászlónak, a szegények orvosának a boldoggá avatásához kapcsolódva időszaki kiállítást rendezett. A kiállítás a magyar szemészet történetének bemutatásával Találkozás Mécs Lászlóval Mécs László olyan jelentős vallásos költő volt, hogy a kor legnagyobbjai — hívei és ellenségei — egyaránt felfigyeltek rá. Különösen hevesen bírálta a II. világháborút követő erkölcsi lezüllést, és főleg az ifjúság vallástalan nevelésére való törekvést. Járta az országot, min Hevesi Imre Budapest Fórum 2003. december 7. • •Ökumené Közép és Kelet-Európában (Folytatás az 1. oldalról.) A konferencián a volt kommunista országok egyházai képviseltették magukat. Milyen az ökumené helyzete ebben a térségben, ahol évtizedekig üldözték a vallásos embereket? — Beszámolókat hallgattunk meg az egyes országok helyzetéről. Összességében az a tapasztalat, hogy a közösen elszenvedett üldözés sorsközösségbe vonta az egyházakat, a régi ellentétek elhalványultak, s átadták helyüket az öszszefogásnak, a közös cselekvésnek, az egymás jobb megismerése iránti szándéknak. Problémák azonban nyilván vannak... — Természetesen. Közismert, hogy az ortodox többségű országokban, súlyos nézeteltérések vannak az ortodox és a görög katolikus, illetve általában az ortodox és a katolikus egyház között. Az ukrajnai helyzetről Majnek Antal munkácsi katolikus püspök számolt be. A gondok mellett azt is elmondta, hogy az ökumenikus imahetet Kárpátalján a közelmúltban rendezték meg először, és a különböző felekezetekhez tartozó hívek kitörő örömmel fogadták, amikor a katolikus és a protestáns lelkészek egymás templomaiban hirdették az Igét, és békecsókot váltottak. A sok-sok szenvedés után az emberek ki vannak éhezve a megbékélésre és a testvéri szeretetre. A keresztény egységtörekvésekre hatással van-e az a tény, hogy a gazdasági és politikai egységesülés az utóbbi évtizedekben földrészünkön felgyorsult, és hamarosan újabb tíz országgal bővül az Európai Unió? — Mindez ösztönzőleg hat az egyházakra, hiszen a népek közötti kiengesztelődés, a politikai és gazdasági összefogás immár nem utópia, hanem kézzel fogható valóság. Ebben a légkörben a kereszténység megosztottsága egyre anakronisztikusabb. Az Ökumenikus Charta, amelyet sok éves kemény munka, számtalan egyeztetés, tanácskozás előzött meg, nem végállomás, hanem egy folyamat fontos állomása, ennek újabb és újabb állomásai, amikor egy-egy nemzet helyi egyházainak vezetői — közvéleményük támogatásával — a chartát közösen aláírják. Az európai egyházi vezetők és szervezeteik, a CCEE és a KEK támogatják Európa politikai és gazdasági egységesülését, bár számos fontos kérdésben bírálatukat is megfogalmazzák. E bírálatokat hogyan fogadja az Európai Unió? — Az unió soros elnöke, Romano Prodi szavait idézném, aki mikor fogadta az egyházak képviselőit, így fogalmazott: „Szükségünk van az önök útmutatásaira, de kérem önöket, hogy ne külön-külön hallassák hangjukat, hanem egymással közösségre, egységre jutva, a katolikus, az ortodosz és a protestáns hagyomány szent hármasságában". Szerdahelyi Csongor Majnek Antal püspök az ukrajnai helyzetről beszélt Egyházi ingatlanok visszaadása Újra egyházi iskola... Az államosításkor, 1948- ban Debrecenben, a Szent Anna utca 17. szám alatt működő piarista gimnáziumot államosították, és Csokonai Vitéz Mihály nevét viselő állami gimnáziumként indult újra a tanítás a falai között. Bosák Nándor püspök 1996-ban Szent József Fiúgimnázium és Kollégium néven újraindította a katolikus gimnáziumot, a Szent Anna utca 19. szám alatt, amely korábban általános iskolaként működött a jelenlegi Csokonai Gimnázium szomszédságában. Mivel a piarista rend szerzetesei emberhiány miatt nem tudták vállalni az iskola működtetését, ezért jelenleg a gimnázium, a Debrecen—nyíregyházi Egyházmegye fennhatósága alá tartozik. A hét éve működő iskola — bár helyhiánnyal küszködött — folyamatosan fejlődött, így 2004 szeptemberétől ötéves képzés indul idegen nyelvű előkészítő osztállyal. A kormánynak az egyházi ingatlanok visszaadásáról hozott döntése lehetővé teszi, hogy a fiúgimnázium 2005. augusztus 1-jétől az impozáns 900 millió Ft értékű 25 tantermes, előadótermekkel, könyvtárral, tornateremmel rendelkező — hajdani piarista iskola — épületébe költözzék. Az épület felújítását folyamatosan végzi majd el az egyházmegye. A jelenlegi Szent József Gimnázium épületét a tervek szerint kulturális célokra fogják hasznosítani. A debreceni Szent Anna utca eddig is számos katolikus intézménynek adott helyet: itt található a püspökség székháza, a Szent Anna-székesegyház a plébániával, a Szent József Kollégium az egyházmegyei könyvtárral, a Szent József Fiúgimnázium, a karitász, a Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium. És most már a volt piarista gimnázium épülete is, amely ismét egyházi oktatási intézménynek adhat otthont. Kovács Ágnes Fóton is közeleg „az igazságtétel napja" Remélhetőleg végleges és mindenkit megnyugtató megoldást hoz a kormány döntésének eredményeként megtörténő katolikus egyházi ingatlanrendezés nagyközségünkben. Még a rendszerváltozás előtt fogalmazódott meg a szülőkben, hogy világnézetileg elkötelezett oktatási intézmény legyen. A felmenő rendszerben tervezett keresztény tagozat indítását akkor a tanács elutasította. A szülők nem nyugodtak bele. A szervezést tovább folytatták. A rendszerváltozás adta lehetőséggel élve 1991-ben a négy helyi keresztény felekezet összefogásával megalakult a Fóti Ökumenikus Általános Iskola. A kezdeményezés létjogosultságát bizonyította, hogy mind a nyolc évfolyamon kellett osztályt indítani, sőt három esetében párhuzamos osztályt is. A semmiből, egyik napról a másikra kétszázharminc diákkal indult meg a tanítás. A kezdetekkor is volt és ma is lenne elegendő iskolai férőhely a településen a világnézetileg elkötelezett iskola nélkül is, így küzdelmes évek, az életben maradásért folytatott harc jegyében telt az eddigi tizenkét tanév. Mikor a változások eredményeképpen várható volt az egyházi ingatlanok rendezése, az önkormányzat úgy határozott, hogy az alakuló iskolának átadja a majd későbbiekben kötelezően is átadandó épületet. Azonban — ahogyan a legtöbb egyházi iskola alakulásakor általában, úgy településünkön is — voltak a békés átmenetnek kerékkötői. Ők elfelejtették, hogy annak idején egyik napról a másikra szétzavarták az egyházi iskolát. Meg is akadályozták, hogy az elődeink által elkövetett hiba jóvátételeként az épületet legalább használatra átadhassa a helyi hatalom. Hangulatkeltés, rágalmak, diákok megalázása, pedagógussztrájk eszközeihez nyúlva az ellenzők elérték, hogy az önkormányzat visszavonja határozatát az épület átadásáról. E helyzetből következően a mai napig nincs az intézménynek saját épülete. Négy különböző helyen — önkormányzati, egyházi tulajdonban (a református egyházközség visszakapott épületében), valamint az önkormányzat által a közoktatási megállapodásban vállalt kötelezettség alapján bérelt állami ingatlanban — szétszórva kell dolgozni, mert az épület átadásának megakadályozásával kénytelenek voltunk más lehetőséget teremteni az induláshoz. Úgy döntöttünk, hogy visszavonultan végezzük munkánkat, kivárva azt az időpontot, amikor az igazságtétel törvényi úton kötelezi a volt egyházi ingatlan visszaadását. A kormány döntésének következtében ez 2005-ben fog bekövetkezni. A helyi önkormányzat több mint félmilliárd forintot (560 millió) kap az államtól az átadandó épület kiváltására. A sors fintora, hogy míg annak idején egy fillér kártalanítás nélkül vették el az egyházi ingatlant, most az ellentételezés összegét tizenkét teljesen felszerelt tanterem és tornaterem költségei alapján állapították meg. Reméljük, hogy önmagában e tény is abba az irányba viszi a jelenlegi tulajdonost, illetve annak képviselőit, valamint az épületet használókat, hogy méltányos módon, az épületet berendezve és a jó gazda gondosságával karbantartott állapotban fogják az egyháznak átadni, így a tizenkét éves hányattatás során a négy évfolyamos gimnáziummal is kibővült, közel négyszáz tanulóval működő keresztény iskola is méltó körülmények között és nyugodt légkörben élheti majd mindennapjait. Tyukász Tamás iskolaigazgató Sebők Sándor plébános Várakozó szeretet Mint egy fadarab. Lehullott s most mozdulatlanul hever, így feküdtem az ágyon. Börtön négyszögében. Hidegrázással kezdődött. Aztán mintha a piros térdzoknit húztam volna a lábamra. Szédelegtem, a lázam soha nem sejtett magaslatokba szökött fölt. Feleségem és a fiam támogattak, jóformán lépni sem tudtam. Másnap megjelent Tamás barátom, akit megmentőmnek is nevezhetek. Harmadnap egész kis csapat vett részt az elgenynyedt sebek kitisztításában. Tamás szikével, a vejem géppel, fiam lámpával. Feleségem kezébe kapaszkodtam. Mentőöv a kín tengerében. A műtét sikerült, a beteg maradjon nyugton. A gyógyulás lassú folyamat, türelmet igényel. Fekszem hát, s kezdem megtanulni, milyen szeretettől bekerítve, a szeretet várakozásában élni. Vejem naponta megjelenik, átköti a sebet, előbb azonban ellenszenves csipesszel kotorja az elhalt részeket. Barátaim naponta telefonálnak. Feleségem szeméből féltés és aggodalom sugárzik, de mosolyog, így próbálja leplezni. Gyerekeim felváltva posztolnak körülöttem. Ananászt hoznak, csodás diétás süteményekkel traktálnak. Fiam a fotelban üldögél, nehogy egyedül maradjak. Időnként csöng a telefon. Unokáim. „Nagyapa, karácsonyra meg kell gyógyulnod! Mindig együtt ünnepelünk. Imádkozunk érted!" Rám fér. Néha reménytelennek érzem a sorsom. Aztán a nyereségeimre gondolok és vigasztalódom. Nyertem egy másik fiút. Vejem mintha gyermekem volna, olyan szeretettel és tapintattal sertepertél gyógyító eszközeivel az ágyam körül. „Na, papa, nézzük!" Géz, jód, csipesz. „Fáj?" Nyögök válaszul. „Az a jó!" Csak ne fütyörészne, az mindig rosszat jelent. Szerdánként a tanítványaim. Eljönnek a messzeségből. A postás irigykedve áll az ajtóban, ennyi csinos lány! Egyikük cukorbetegeknek szánt süteménnyel érkezik. „Pogácsát ehet, tanár úr?" Egy hét múlva érkeznek a sasak. Egy hadosztálynak elegendő mennyiség. Sógorom arra készül, hogy misét mond. A magányos órákban párbeszélek az égiekkel. Van vétkem elég, megérdemlem a fájdalmakat. Vigaszul Jékely versét olvasgatom: „Azt bünteti, akit szeret az Úr." Esténként feleségem mosdat. Fél lábam kilógatom a kádból. Utána az ágyban nyögdécselek. Hallgatom valamelyik misét. Laci barátom új lemezeket hoz. Neki is pihennie kellene, de jön, derűt lop a szürke őszbe. Csak azok az éjszakák ne volnának! Az ember magára figyel, a fájdalom növekszik, már-már elviselhetetlen. „Valami baj van?" Feleségem áll az ágyam mellett. Éjjel fél három. Úgy alszik, hogy azonnal pattanjon. Baj? Hogy is lehetne baj, ha az embert szeretik? — Javul! — örömkiáltások, leplezett könnyek. „Na, papa!" A vejem is elmosolyodik. Fogynak a várakozás napjai. A messzeségben biztató fények villódznak. Rónay László