Új Ember, 2003 (59. évfolyam, 1/2840-52/2890. szám)

2003-12-07 / 49. (2887.) szám

A­z Olvasó írja Mindnyájan meghívást kaptunk... A pszichológusok szerint négy vérmérsékleti típusba sorolhatók az emberek, illet­ve ezek változataiba: koleri­­kus, szangvinikus, melankoli­­kus, flegmatikus. Mindegyik­ben vannak jó és rossz meg­nyilvánulások. Akkor nehéz elviselni őket, ha nem tudják vagy nem is akarják kordában tartani negatív kilengéseiket. Mire gondolok? Nagyon ke­vés toleranciát tanúsítunk a robbanékony, heves, kiabálós hangnemmel szemben. Az uralkodni, parancsolgatni akarók nem kedvelt szemé­lyek. Ugyancsak menekülünk az örökös panaszkodók elől, a kórosan pesszimisták, szo­­morkodók elől is. Ha ezeket nem tartják fiatalabb korban helyes mederben, akkor öreg­korban erre is érvényes a köz­mondás: öreg fát átültetni nem lehet. Voltak is, de lesz­nek is minden típusba tarto­zók között szentek, csak akar­ni kell felülkerekedni a nega­tív tulajdonságokon. Vannak érzékenyek, vannak durvák, irigyek, féltékenyek, félénkek és így tovább. Ha életükben ezeken úrrá tudnak és akar­nak lenni, Isten szentjei közé léphetnek, ahová mindnyájan meghívást kaptunk. Azonban az önneveléssel nem várha­tunk sokat, mert nem tudjuk földi életünk végének sem a napját, sem az óráját. Le­gyünk tiszták, hősök, szen­tek! Fenyvessy Lajos Dunakeszi indul, és a boldoggá avatott dr. Batthyány-Strattmann Lász­ló szemorvosi és közéleti munkásságának bemutatásá­val folytatódik. A továbbiak­ban a szegények orvosának gyógyító, karitatív tevékeny­ségét tárja a látogatók elé ere­deti dokumentumok és kora­beli tárgyak segítségével. A Batthyány-családnak kö­szönhetően a boldoggá ava­tott orvos személyes tárgyait is megtekinthetik az érdeklő­dők. Batthyány doktor orvosi köpenye, karórája, a maga fa­ragta halotti feszület, a család misekönyve, a magánkórhá­zából származó eredeti recept, Blanka lányának naplói, meg­hívók, családi fotók gazdagít­ják a tárlatot. A kiállítás érté­kes darabja Lesenyei Márta Munkácsy-díjas szobrászmű­vésznek a szegények orvosát ábrázoló alkotása. Az eredeti dokumentumok között bemu­tatjuk Batthyány László kamarási kinevezésének okle­velét, a Szent István-rend kis keresztjének adományozó le­velét, a felsőházi tagságot megerősítő oklevelet, vala­mint az Országos Revíziós és Legitimista Párt oklevelét a Batthyány László által adott válasszal együtt. Különösen szép darabja a kiállításnak a tizennyolcadik századból származó, kézzel festett Bat­thyány családfatöredék, ame­lyet a Rába Helytörténeti Mú­zeumtól kaptunk kölcsön a ki­állítás időtartamára. A kiállítás hétfő kivételével naponta 10.30-tól 16.00 óráig látogatható. G.B. Se ahová elment, ahová hívták. Különösen szívesen látogatta az iskolákat, prédikált és sza­valt fáradhatatlanul — a vallá­sos nevelés érdekében. Egy ilyen alkalommal látogatta meg iskolámat, az egri ciszter­ci szerzetesrend gimnáziumát, 1946 tavaszán. Iskolánknak nemcsak szimfonikus zeneka­ra, fúvószenekara, irodalmi színjátszó köre, de hatvantagú szavalókórusa is volt, melynek én is tagja voltam. Műsorunk repertoárjában szerepelt Mécs László Vád és védőbeszéd című verse is. Mécs László látogatásának napján megszakították az isko­lában az órákat, hogy előadják számára e nagyszerű költe­ményt. A szerző jelenléte a sza­valókórust érthetően nagyon inspirálta. A produkciót köve­tően a költő szokatlanul hosz­­szú, kínos csend után elérzéke­­nyülve szólalt meg tanáraink gyűrűjében: „Amikor ezt a költeményt írtam, ilyennek képzeltem el. Köszönöm!" Ennyit mondott. Ennél na­gyobb elismerésben nem lehe­tett volna részünk. Mindany­­nyian boldogok voltunk, és ma is örülök, amikor ez a találko­zás eszembe jut. íme egy versszak a költe­ményből: Én, Mécs, Isten szavának trombitája , mint költő, élő lelkiismeret: szétkürtölöm most minden égi tájra, hogy vannak züllött ifjú emberek, kikből nem lesz se szent, se honfi hős! S e fiúkért valaki felelős! Jelenleg is időszerű Mécs László költeménye, lezüllött, erkölcstelen világunkban. Is­ten nélküli, igazi értékek nél­küli fiataljainkért „e fiúkért" jelenleg is „valaki felelős"! Hogy ki? Mi, mindannyian. Boldog Batthyány- Strattmann László, az orvos A Semmelweis Orvostörté­neti Múzeum dr. Batthyány- Strattmann Lászlónak, a szegé­nyek orvosának a boldoggá avatásához kapcsolódva idő­szaki kiállítást rendezett. A kiállítás a magyar szemészet történetének bemutatásával Találkozás Mécs Lászlóval Mécs László olyan jelentős vallásos költő volt, hogy a kor legnagyobbjai — hívei és ellen­ségei — egyaránt felfigyeltek rá. Különösen hevesen bírálta a II. világháborút követő erköl­csi lezüllést, és főleg az ifjúság vallástalan nevelésére való tö­rekvést. Járta az országot, min­ Hevesi Imre Budapest Fórum 2003. december 7. • •Ökumené Közép és Kelet-Európában (Folytatás az 1. oldalról.) A konferencián a volt kommunis­ta országok egyházai képviseltet­ték magukat. Milyen az ökumené helyzete ebben a térségben, ahol évtizedekig üldözték a vallásos embereket? — Beszámolókat hallgat­tunk meg az egyes országok helyzetéről. Összességében az a tapasztalat, hogy a közösen elszenvedett üldözés sorskö­zösségbe vonta az egyházakat, a régi ellentétek elhalványul­tak, s átadták helyüket az ösz­­szefogásnak, a közös cselek­vésnek, az egymás jobb megis­merése iránti szándéknak. Problémák azonban nyilván van­nak... — Természetesen. Közis­mert, hogy az ortodox többsé­gű országokban, súlyos nézet­­eltérések vannak az ortodox és a görög katolikus, illetve álta­lában az ortodox és a katolikus egyház között. Az ukrajnai helyzetről Majnek Antal mun­kácsi katolikus püspök szá­molt be. A gondok mellett azt is elmondta, hogy az ökumeni­kus imahetet Kárpátalján a kö­zelmúltban rendezték meg először, és a különböző feleke­zetekhez tartozó hívek kitörő örömmel fogadták, amikor a katolikus és a protestáns lelké­szek egymás templomaiban hirdették az Igét, és békecsókot váltottak. A sok-sok szenve­dés után az emberek ki vannak éhezve a megbékélésre és a testvéri szeretetre. A keresztény egységtörekvésekre hatással van-e az a tény, hogy a gazdasági és politikai egységesü­lés az utóbbi évtizedekben földré­szünkön felgyorsult, és hamaro­san újabb tíz országgal bővül az Európai Unió? — Mindez ösztönzőleg hat az egyházakra, hiszen a népek közötti kiengesztelődés, a poli­tikai és gazdasági összefogás immár nem utópia, hanem kéz­zel fogható valóság. Ebben a légkörben a kereszténység megosztottsága egyre anakro­­nisztikusabb. Az Ökumenikus Charta, amelyet sok éves ke­mény munka, számtalan egyeztetés, tanácskozás előzött meg, nem végállomás, hanem egy folyamat fontos állomása, ennek újabb és újabb állomásai, amikor egy-egy nemzet helyi egyházainak vezetői — közvé­leményük támogatásával — a chartát közösen aláírják. Az európai egyházi vezetők és szervezeteik, a CCEE és a KEK tá­mogatják Európa politikai és gaz­dasági egységesülését, bár számos fontos kérdésben bírálatukat is megfogalmazzák. E bírálatokat hogyan fogadja az Európai Unió? — Az unió soros elnöke, Romano Prodi szavait idézném, aki mikor fogadta az egyházak képviselőit, így fogalmazott: „Szükségünk van az önök út­mutatásaira, de kérem önöket, hogy ne külön-külön hallassák hangjukat, hanem egymással közösségre, egységre jutva, a katolikus, az ortodosz és a pro­testáns hagyomány szent hár­masságában". Szerdahelyi Csongor Majnek Antal püspök az ukrajnai helyzetről beszélt Egyházi ingatlanok visszaadása Újra egyházi iskola... Az államosításkor, 1948- ban Debrecenben, a Szent An­na utca 17. szám alatt műkö­dő piarista gimnáziumot álla­mosították, és Csokonai Vitéz Mihály nevét viselő állami gimnáziumként indult újra a tanítás a falai között. Bosák Nándor püspök 1996-ban Szent József Fiúgimnázium és Kollégium néven újraindítot­ta a katolikus gimnáziumot, a Szent Anna utca 19. szám alatt, amely korábban általá­nos iskolaként működött a je­lenlegi Csokonai Gimnázium szomszédságában. Mivel a pi­arista rend szerzetesei ember­hiány miatt nem tudták vál­lalni az iskola működtetését, ezért jelenleg a gimnázium, a Debrecen—nyíregyházi Egy­házmegye fennhatósága alá tartozik. A hét éve működő is­kola — bár helyhiánnyal küszködött — folyamatosan fejlődött, így 2004 szeptembe­rétől ötéves képzés indul ide­gen nyelvű előkészítő osz­tállyal. A kormánynak az egyházi ingatlanok visszaadásáról ho­zott döntése lehetővé teszi, hogy a fiúgimnázium 2005. augusztus 1-jétől az impo­záns 900 millió Ft értékű 25 tantermes, előadótermekkel, könyvtárral, tornateremmel rendelkező — hajdani piarista iskola — épületébe költözzék. Az épület felújítását folya­matosan végzi majd el az egy­házmegye. A jelenlegi Szent József Gimnázium épületét a tervek szerint kulturális cé­lokra fogják hasznosítani. A debreceni Szent Anna utca ed­dig is számos katolikus intéz­ménynek adott helyet: itt ta­lálható a püspökség székháza, a Szent Anna-székesegyház a plébániával, a Szent József Kollégium az egyházmegyei könyvtárral, a Szent József Fiúgimnázium, a karitász, a Svetits Katolikus Óvoda, Álta­lános Iskola, Gimnázium és Kollégium. És most már a volt piarista gimnázium épülete is, amely ismét egyházi oktatási intézménynek adhat otthont. Kovács Ágnes Fóton is közeleg „az igazságtétel napja" Remélhetőleg végleges és mindenkit megnyugtató megoldást hoz a kormány döntésének eredményeként megtörténő katolikus egyházi ingatlanrendezés nagyközsé­günkben. Még a rendszerváltozás előtt fogalmazódott meg a szülőkben, hogy világnézeti­leg elkötelezett oktatási intéz­mény legyen. A felmenő rendszerben tervezett keresz­tény tagozat indítását akkor a tanács elutasította. A szülők nem nyugodtak bele. A szer­vezést tovább folytatták. A rendszerváltozás adta le­hetőséggel élve 1991-ben a négy helyi keresztény feleke­zet összefogásával megala­kult a Fóti Ökumenikus Álta­lános Iskola. A kezdeménye­zés létjogosultságát bizonyí­totta, hogy mind a nyolc évfo­lyamon kellett osztályt indíta­ni, sőt három esetében párhu­zamos osztályt is. A semmi­ből, egyik napról a másikra kétszázharminc diákkal in­dult meg a tanítás. A kezdetekkor is volt és ma is lenne elegendő iskolai férőhely a településen a világ­nézetileg elkötelezett iskola nélkül is, így küzdelmes évek, az életben maradásért folytatott harc jegyében telt az eddigi tizenkét tanév. Mikor a változások ered­ményeképpen várható volt az egyházi ingatlanok rendezé­se, az önkormányzat úgy ha­tározott, hogy az alakuló is­kolának átadja a majd későb­biekben kötelezően is átadan­dó épületet. Azonban — aho­gyan a legtöbb egyházi iskola alakulásakor általában, úgy településünkön is — voltak a békés átmenetnek kerékkö­tői. Ők elfelejtették, hogy an­nak idején egyik napról a má­sikra szétzavarták az egyházi iskolát. Meg is akadályozták, hogy az elődeink által elkö­vetett hiba jóvátételeként az épületet legalább használatra átadhassa a helyi hatalom. Hangulatkeltés, rágalmak, diákok megalázása, pedagó­gussztrájk eszközeihez nyúl­va az ellenzők elérték, hogy az önkormányzat visszavonja határozatát az épület átadá­sáról. E helyzetből követke­zően a mai napig nincs az in­tézménynek saját épülete. Négy különböző helyen — önkormányzati, egyházi tu­lajdonban (a református egy­házközség visszakapott épü­letében), valamint az önkor­mányzat által a közoktatási megállapodásban vállalt kö­telezettség alapján bérelt álla­mi ingatlanban — szétszórva kell dolgozni, mert az épület átadásának megakadályozá­sával kénytelenek voltunk más lehetőséget teremteni az induláshoz. Úgy döntöttünk, hogy visszavonultan végez­zük munkánkat, kivárva azt az időpontot, amikor az igaz­ságtétel törvényi úton kötele­zi a volt egyházi ingatlan visszaadását. A kormány döntésének kö­vetkeztében ez 2005-ben fog bekövetkezni. A helyi önkor­mányzat több mint félmilli­­árd forintot (560 millió) kap az államtól az átadandó épü­let kiváltására. A sors fintora, hogy míg annak idején egy fillér kártalanítás nélkül vet­ték el az egyházi ingatlant, most az ellentételezés össze­gét tizenkét teljesen felszerelt tanterem és tornaterem költ­ségei alapján állapították meg. Reméljük, hogy önmagá­ban e tény is abba az irányba viszi a jelenlegi tulajdonost, illetve annak képviselőit, va­lamint az épületet használó­kat, hogy méltányos módon, az épületet berendezve és a jó gazda gondosságával karban­tartott állapotban fogják az egyháznak átadni, így a tizenkét éves hányat­tatás során a négy évfolyamos gimnáziummal is kibővült, közel négyszáz tanulóval mű­ködő keresztény iskola is mél­tó körülmények között és nyugodt légkörben élheti majd mindennapjait. Tyukász Tamás iskolaigazgató Sebők Sándor plébános Várakozó szeretet Mint egy fadarab. Lehullott s most moz­dulatlanul hever, így feküdtem az ágyon. Börtön négyszögében. Hidegrázással kezdődött. Aztán mintha a piros térdzoknit húztam volna a lábamra. Szédelegtem, a lázam soha nem sejtett ma­gaslatokba szökött fölt. Feleségem és a fiam támogattak, jóformán lépni sem tudtam. Másnap megjelent Tamás barátom, akit megmentőmnek is nevezhetek. Harmad­nap egész kis csapat vett részt az elgeny­­nyedt sebek kitisztításában. Tamás sziké­vel, a vejem géppel, fiam lámpával. Felesé­gem kezébe kapaszkodtam. Mentőöv a kín tengerében. A műtét sikerült, a beteg maradjon nyugton. A gyógyulás lassú folyamat, tü­relmet igényel. Fekszem hát, s kezdem megtanulni, mi­lyen szeretettől bekerítve, a szeretet vára­kozásában élni. Vejem naponta megjelenik, átköti a sebet, előbb azonban ellenszenves csipesszel kotorja az elhalt részeket. Baráta­im naponta telefonálnak. Feleségem szemé­ből féltés és aggodalom sugárzik, de moso­­lyog, így próbálja leplezni. Gyerekeim fel­váltva posztolnak körülöttem. Ananászt hoznak, csodás diétás süteményekkel trak­­tálnak. Fiam a fotelban üldögél, nehogy egyedül maradjak. Időnként csöng a telefon. Unokáim. „Nagyapa, karácsonyra meg kell gyógyul­nod! Mindig együtt ünnepelünk. Imádko­zunk érted!" Rám fér. Néha reménytelennek érzem a sorsom. Aztán a nyereségeimre gondolok és vigasztalódom. Nyertem egy másik fiút. Vejem mintha gyermekem volna, olyan sze­retettel és tapintattal sertepertél gyógyító eszközeivel az ágyam körül. „Na, papa, nézzük!" Géz, jód, csipesz. „Fáj?" Nyögök válaszul. „Az a jó!" Csak ne fütyörészne, az mindig rosszat jelent. Szerdánként a tanítványaim. Eljönnek a messzeségből. A postás irigykedve áll az aj­tóban, ennyi csinos lány! Egyikük cukorbe­tegeknek szánt süteménnyel érkezik. „Po­gácsát ehet, tanár úr?" Egy hét múlva ér­keznek a sasak. Egy hadosztálynak elegen­dő mennyiség. Sógorom arra készül, hogy misét mond. A magányos órákban párbeszélek az égiek­­kel. Van vétkem elég, megérdemlem a fáj­dalmakat. Vigaszul Jékely versét olvasga­tom: „Azt bünteti, akit szeret az Úr." Esténként feleségem mosdat. Fél lábam kilógatom a kádból. Utána az ágyban nyögdécselek. Hallgatom valamelyik mi­sét. Laci barátom új lemezeket hoz. Neki is pihennie kellene, de jön, derűt lop a szürke őszbe. Csak azok az éjszakák ne volnának! Az ember magára figyel, a fájdalom növekszik, már-már elviselhetetlen. „Valami baj van?" Feleségem áll az ágyam mellett. Éjjel fél há­rom. Úgy alszik, hogy azonnal pattanjon. Baj? Hogy is lehetne baj, ha az embert szeretik? — Javul! — örömkiáltások, leplezett könnyek. „Na, papa!" A vejem is elmoso­lyodik. Fogynak a várakozás napjai. A messzeségben biztató fények villódznak. Rónay László

Next