Új Ember, 2004 (60. évfolyam, 1/2891-51/2940. szám)

2004-01-04 / 1. (2891.) szám

Eljöttünk, hogy hódoljunk elő­tte! SwijMwik­ fr *". "v­o l 1 . • Megjelent az Adoremus januári száma Uniós remények és aggodalmak a magyar egyház számára Erdő Péter bíboros írása 3. oldal A kiirtandó szemével... (ezerötszáz gyors) 3. oldal Ki az igazán beteg? Látogatás a kamilliánus szerzeteseknél Nyíregyházán 7. oldal Régi magyar drámai emlékek nyomában Beszélgetés Kilián István professzorral 11. oldal Karácsony Mongóliában Képes beszámoló a világ másik végéről 12. oldal A bíboros közleménye A karácsonyi ünnepeket követően, december 27-én Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom—budapesti érsek közleményt adott ki az iráni földrengés és a hazai ke­resztényeket illető gyűlölködő kijelentések­kel kapcsolatban. Értesülve az iráni földrengés természeti katasztró­fájáról, őszinte részvéttel és együttérzéssel emléke­zünk meg az áldozatokról és hozzátartozóikról. Kér­jük a hazai katolikus karitatív szervezeteket, hogy keressék a segítségnyújtás lehetőségét. Utólag jutott tudomásunkra, hogy a szenteste ün­nepi hangulatát egy magyarországi rádióadásban a keresztények elleni gyűlölködő kijelentések árnyé­kolták be. Szent István első vértanú példáját követve imádkozunk azért a személyért, aki ezeket a kijelen­téseket tette, és kérjük Isten segítéségét, hogy ha­zánk életét ne a gyűlölködés és a hangulatkeltés, ha­nem az igazságosság, a szeretet és a béke jellemezte — zárul a bíboros prímás közleménye. „ A terrorizmust nem lehet erőszakkal leküzdeni „A békére nevelés mindig időszerű feladat" A Béke Világnap eredetileg júliusban meghatározott témá­ja helyett — „A nemzetközi jog a békéhez vezető egyik út" — a pápa a békére nevelés témáját jelölte meg, és ezzel mintegy lezárta a v­ágnapi témák ívét, hiszen pápasága első újévi üze­netében is a békére nevelés fontosságát emelte ki. Olasz lapér­tesülések szerint viszont Giovanni Lajolo érsek, az új vatikáni „külügyminiszter" javasolta az új mottót, mert így akarta el­kerülni az amerikaiak nemzetközi jogot sajátosan kezelő ira­ki akciójának újbóli elítélését. A Szentatya üzenetét az újévi Béke Viágnapra karácsonyi számunk megjelenése után hozták nyilvánosságra. Mivel azon­ban remélhetőleg nálunk is terjed az a szokás, amelyet a katoli­kus közösségekben világszerte szorgalmaznak — hogy az ün­nepnapok után ismét vegyük elő átgondolásra, megbeszélésre az üzenetet —, az alábbiakban ismertetjük a dokumentumot. Az elkerülhetetlen önvédelmi csapáson kívül nem szabad a terrorizmus elleni küzdelemnek elnyomó és büntető akciókat alkalmaznia — írja a pápa. Fontos, hogy higgadtan elemezzük a terrorizmus kiváltó okait. Még a szükséges erő alkalmazásá­nál sem tekinthetünk el a jogállami elvektől. Az ENSZ-nek a békéért, az emberi jogok tiszteletéért és a népek szabadságáért tett erőfeszítései elismerésre méltóak, de adminisztratív intézmény helyett egyre inkább „erkölcsi köz­ponttá" kell válnia, amelyben minden nemzet otthonosan ér­zi magát. II. János Pál ezúttal nemcsak a politikusokhoz, jogászokhoz és nevelőkhöz, de magukhoz a terroristákhoz is fordul. „Azokhoz a férfiakhoz és nőkhöz, akik a terrorizmus elfogad­hatatlan eszközéhez nyúlnak, és így követelésüket végül is megkérdőjelezik." A terrorizmus elleni szükséges harc vonat­kozásában olyan nemzetközi jogi eljárásokat kell kidolgozni, amelyek a bűncselekmények megelőzésére és leküzdésére, az ellenakciók ellenőrzésére alkalmasak. De a politikai döntések­nél mindig tekintettel kell lenni az emberek alapvető jogaira, mert „a cél sohasem szentesíti az eszközt". Az egyház feladata a békéért elkötelezni magát. Békét azonban nem lehet az erkölcsi és jogrend tisztelete nélkül építeni. A nemzet­közi jog nem teszi lehetővé az erősebb jogá­nak érvényesülését. A fegyverek anyagi ere­jét a jog erkölcsi erejével kell helyettesíteni. A béke ugyanakkor nemcsak jogok tiszte­letben tartásán múlik, hanem szereteten, kien­­gesztelődésen is. A szentföldi mély válságra hivatkozva állítja a Szentatya: felül kell múlni az egyszerű igazságosság logikáját, hogy megnyílhassunk a megbocsátás logikájának. (MK) 4­ ­ é­­ 9­­ Omnia vincit amor Ma sem veszített aktualitásából Szent Ágoston „Isten városa" című műve, melynek egyik részletében az ural­kodó géniusz, Nagy Sándor és egy kalóz beszélgetnek egymással: „Ugyanúgy fosztogatok, mint te — mondja a kalóz —, de mivel nekem csak egy kis bárkám van, go­nosztevőnek hívnak. Neked a világ legerősebb flottája engedelmeskedik, téged ezért császárnak szólítanak." Szent Ágoston végkövetkeztetése szerint, ahol az emberi cselekedetekből hiányzik az igazságosság, ott elmosódik a különbség jótevő és gonosztevő között. „Ha az államok az igazságosságot nem tartják tiszteletben, bűnszövetke­zetekké válnak. A bűnözők pedig államokat alapítanak." Az idei Béke Világnapra kiadott üzenetében II. János Pál pápa Szent Ágoston gondolatait aktualizálja, hangsú­lyozva, hogy a békére nevelés mindig aktuális feladat, ennek pedig szerinte az első leckéje az igazságosság és a jog betartása. Évszázadok során olyan egyetemes elvek rajzolódtak ki, melyek szem előtt tartják az emberiség nagy családjának egységét és közös hivatását, messze megelőzve és felülmúlva az egyes államok belső jogrend­jét és pillanatnyi érdekeit. Ezen alapelvek sérülése olyan törvénytelen helyzetekhez, további feszültségekhez ve­zet, amikor a jog ereje helyett az erősebb joga érvényesül. A pápai üzenet kitér a nemzetközi intézményekre is, mint az ENSZ vagy a Biztonsági Tanács, amelyek az elmúlt év­tizedekben veszítettek tekintélyükből és hatékonyságuk­ból, és sokszor rideg, adminisztratív útvesztőkké degra­dálódtak. Eredeti hivatásukhoz visszatérve váljanak er­kölcsi centrumokká — írja a pápa —, ahol minden nem­zet otthon érezheti magát, és felépülhet a nemzetek nagy családja. A békére nevelés útján ez a második lecke, a harmadik pedig, hogy az igazi világbéke megteremtésé­hez nem nélkülözhető a szeretet. „Az igazságosság önma­gát tagadja meg, amennyiben nem nyitott a nagyobb erő iránt, amely a szeretet." Ami a nemzetközi intézményekre igaz, az persze, jó lenne, ha idehaza, kicsiben is érvényesülne — mintegy „házi feladatként", a parlamenttől a háztartásokig. Min­denekelőtt, hogy a törvényhozás ne pillanatnyi érdekek csapdájában vergődjék, hanem tükrözze az igazságossá­got és azokat a természettörvényben gyökerező alapelve­ket, melyek tiszteletben tartása nélkül Szent Ágoston sza­vai szerint: „az államok bűnszövetkezetekké válnak". Jó lenne továbbá, ha az előttünk álló esztendő során a köz­­intézmények, a minisztériumok vagy az önkormányzatok „erkölcsi centrummá" nőnék ki magukat, képviselve el­sősorban a szükséget szenvedők, a betegek, az idősek, a szegény sorsúak érdekeit, hogy idehaza mindnyájan megbecsültnek és otthon érezhessük magunkat! Amint pedig — és ez a harmadik házi feladat — a világbéke nem lehetséges az igazságosságot átható szeretet nélkül, úgy otthonainkban, a munkahelyeken, „határainkon innen és túl" sem számíthatunk békére a szeretet nélkül. „Omnia vincit amor." A szeretet mindent legyőz — fejeződik be a Szentatya év eleji üzenete. Ez a felhívás elsősorban ne­künk, keresztényeknek szól. Nem a pénz és a hatalom kényszerítő ereje, hanem Krisztusba vetett hitünk sürget — a látszólagos kudarcok ellenére is — hogy életünkkel hirdessük a jótettek értékét, az igazságosság erejét, a bé­ke esélyét és a szeretet győzelmét. Papp Tamás Út az öröm forrásaihoz Európai Ifjúsági Találkozó Hamburgban A „bizalom zarándokútának" újabb állomása — 2001- es budapesti és a 2002-es párizsi találkozót követően — idén a németországi Hamburg volt. A kikötőváros és környéke több mint háromszáz plébániáján és egyházi közösségében 2003. dec­e­mber 29. és 2004. január 2. között zajlott az Európai Ifjúsági Találkozó a taizéi közösség szervezésében. Az előkészítő csapat több hónapos mun­kája után a város és a környező vidékek felkészültek a vendégek fogadására. Több tízezer fiatal jött el Európá­ból és Európán kívülről, többek közt Ausztráliából is. A fogadásban, utaztatásban, étkezésekben és az imahelyek kialakításában segítő csoportok már december 27-én szombaton megérkeztek Hamburgba. A találkozó december 29-én, hétfőn kezdődött, amelyre a résztvevők autóval, repülővel, vonattal és majdnem hat­száz különbusszal érkeztek. Miután az egyházközségek­ben elfoglalták szállásaikat, aznap este az első közös imára gyűltek össze a hamburgi vásárközpont (Messe­hallen) külön erre a célra kialakított csarnokaiban. ■ „Az öröm forrásaihoz" cím­mel a taizéi közösség vezetője, Roger testvér levelet intézett a fiatalokhoz a hamburgi talál­kozó alkalmával, amelyben többek közt ezt írja: „Oly sok fiatalban él világ­szerte a béke, közösség és öröm iránti vágyakozás. Fi­gyelnek az ártatlanok megma­gyarázhatatlan szenvedésére is. Nagyon jól tudják, hogy a szegénység növekszik a világ­ban. Nem csak a nemzetek ve­zetői építik a jövőt. A legesleg­alázatosabbak is szerepet játsz­hatnak a békés és bizalomteli jövő megteremtésében. Bár­mily erőtlenek vagyunk is, Is­ten képessé tesz minket arra, hogy kiengesztelődést vi­gyünk az ellentétek közé, és re­ményt oda, ahol nyugtalanság van. Isten arra hív minket, hogy az emberek számára éle­tünkkel láthatóvá tegyük együttérzését. Ha a fiatalok életének középpontjában a bé­ke áll, felragyog a világosság, bárhol legyenek is." Ez a levél a 2004-es év folyamán Taizé­­ben és a világ más részein megrendezett találkozók egyik elmélkedési témája lesz. Az év végi találkozó délelőt­ti programjai azokban az egy­házközségekben zajlottak, ahol a fiatalok a szállásukat kapták. A remény jeleit keresték és fe­dezhették fel a fiatalok ezeken az együttléteken. Délután kü­lönböző témájú előadásokat tartottak a vásárközpontban és a város különböző részein. A vásárközpont csarnokaiban kora délután és este mindenki imára gyűlt össze. A pavilonok a találkozó idejére az imádság színhelyeivé váltak. Az idei ta­lálkozón is feldíszítették a hely­színeket: a központban tizen­kilenc, egy XV. századbeli észak-németországi művész munkája álal ihletett ikon állt. Körössy Flore mu­s

Next