Új Ember, 2004 (60. évfolyam, 1/2891-51/2940. szám)

2004-02-22 / 8. (2898.) szám

.*­­ A 2001-ben végzett horvátországi népszámlálás adatai szerint, amelyben kötelező volt nyilatkozni a­­ vallási hovatartozásról is, a Horvát Köztársaságnak 4 437 460 lakosa van. A lakosság 88 százaléka katoli­­­­kusnak, 4,42 százaléka ortodoxnak, 1,28 százaléka mohamedánnak vallotta magát. Más vallási közösség tagsága nem haladja meg a 2­1 százalékot, míg 5,21 százaléka kijelentette, hogy nem tartozik semmilyen­­ felekezethez. * * * A horvát katolikus egyház tizennégy püspökségre oszlik három egyháztartomány, Zágráb, Fiume és Split keretében. Van ezenkívül egy önálló érseksége, Zára és egy Tábori Püspöksége. A zágrábi egyháztar­tományhoz tartozik Zágráb mellett Pozsega, Varasd, Diakovár, Szerémség és a Körösi Görög Katolikus­­ Püspökség. A spliti egyháztartomány püspökségei: spliti érsekség, Sibenik, Hvár, Dubrovnik és Kattaro (ma Horvátországon kívül, Montenegróban). A fiu­mei egyháztartomány püspökségei: a fiumei érsek­ség, krki, porecs-pólai és a gospity­senji püspökség. * * * A horvát katolikus egyház központi oktatási intéz­ménye a Zágrábi Egyetem Teológiai Kara, amelynek keretében különböző intézmények működnek: Kateketikai Intézet, Egyházzenei Intézet, a Világi Hí­vők Teológiai Kultúráját előmozdító Intézet, Egyház­történeti Intézet, Mariológiai Intézet, Keresztény Lel­­kiségi Intézet és az Ökumenikus Teológia és Párbe­széd Intézete. A zágrábi teológiai karnak négy affiliált területi felsőoktatási intézete van: a diakovári és a fiumei teológiai intézet, a szarajevói teológiai fő­iskola és a szarajevói ferences teológia. Split szintén rendelkezik saját teológiai karral, amely a spliti egye­tem részét képezi. A teológiai felsőoktatási intézmé­nyek között foglal helyet a pólai „Redemptoris Ma­ter" teológiai főiskola, amelyet a neokatekumen moz­galom működtet, a jezsuiták Filozófiai-teológiai Inté­zete, amely a római Gregorianumhoz affiliálódott, valamint az ugyancsak jezsuita bölcsészeti tanszék, amely a zágrábi egyetem keretében működik. A hor­vát katolikus egyház csak a papságra való előkészítés érdekében tart fenn középiskolákat. Az országban összesen kilenc ilyen gimnázium működik. * * * A horvát egyház megkülönböztetett figyelmet szentel a külföldön élő horvátok pasztorációjának, hi­szen a horvátság egyharmada (körülbelül kétmillió ember) az anyaországon kívül él. A szomszédos álla­mokban élő horvátoknak mintegy nyolcvan plébániá­juk van, rajtuk kívül a tengeren túl, valamint Nyugat- Európában élnek horvátok, köztük az utolsó balkáni háború menekültjei. A külföldön élő horvátok rend­szeres pasztorációja 1969-ben kezdődött, akkor ne­veztek ki első ízben nemzeti felelőst erre a területre. Nyugat-Európában 124 horvát katolikus misszió mű­ködik, az Egyesült Államokban 32, Kanadában 18 horvát plébánia van, de találunk ilyet Új-Zélandon és Dél-Afrikában is. A különböző külföldi horvát közös­ségekben mintegy száznyolcvan szerzetes pap és egy­házmegyés pap, valamint mintegy százhatvan szerze­tesnő szolgál. A horvátok ragaszkodása a katolikus hithez és a ró­mai apostoli székhez pél­daértékű. Már történel­mük hajnalán kapcsolatba kerültek a kereszténységgel. A mai területre érkezésük előtt a legtöbb horvát ku­tató szerint Krakkó környékén éltek, egyesek viszont azt feltételezik, hogy őseik iráni származásúak. Az egykori Illiricum területére a bizánci császár hívta őket, hogy tá­maszai legyenek az avarokkal való leszámolásban. Az V. századi barbár támadások a mai Szlavóniában, sőt a horvát tengerparton is szinte min­den ősi püspöki székhelyet feldúl­tak. A kereszténység újraéledése ezeken a tájakon a horvátok megke­­resztelésének köszönhető, amely fo­lyamat a hetedik század második fe­létől a kilencedik­ század közepéig tartott. Eközben nem észlelhetők tö­rések vagy bármiféle erőszakos visszautasítása a kereszténységnek, de még a pogánysághoz való vissza­térési törekvésekről sem számolnak be a korabeli források. A glagoliták népe Az első „horvát érzésű" püspök Ninói Gergely volt. Gergely a spala­­tói szinódusokon (925. és 928.) ugyan horvát püspökként akarta el­fogadtatni magát, de Dalmáciában még erős volt a római hagyomány, s ezért a spalatói (ma: Split) érseket - aki a szaloniki egyház jogutódjának tartotta magát - nevezték ki „prí­mus Dalmatiae et totiusque Croa­­tiae" (Dalmácia és egész Horvátor­szág prímásává), amit VI. Leó pápa is elismert. Az egyház központja azonban alig másfél évszázaddal később áttevődött Zágrábba. 1091- ben szent királyunk, László fárado­zásainak köszönhetően megalakult a zágrábi püspökség, és felépítették a székesegyházat. Látoga­tóit nemrégiben még Szent László és Szent István szobra köszöntötte a jelen­legi székesegyház bejárata fölött. Napjainkban a tata­rozás miatt lekerültek, de bizonyos negatív jelek elle­nére is remélhető, hogy ha­marosan újra a régi helyről köszöntenek majd bennün­ket. Felicián esztergomi ér­sek 1134-ből származó fel­jegyzése minden kétséget kizárva kimondja, hogy a Sljeme-hegy alatt álló vá­ros egyházi székhellyé va­ló válását Szent László ki­rályunknak köszönheti, aki a Szent Istvánnak adott pá­pai kiváltság alapján állí­totta fel a püspökséget. A megtérés folyamata alatt jelenik meg a horvá­tok között Szent Cirill és Metód, valamint tanítvá­nyaik, akiknek nagy hatása volt a horvát kultúrtörté­netre is. Tevékenységük nyomait szinte napjainkig megőrizte az úgynevezett glagolita írás és liturgia. Ennek kü­lönösen a nyugat-adriai területek hí­vei vették hasznát, hiszen már a má­sodik vatikáni zsinat előtt is nép­nyelven hallhatták az istentisztele­tet, ami egyedülálló jelenség a nyu­gati liturgiában. Az Adria partjáról Zágrábba Az Apostoli Szentszékkel fenntar­tott szoros, kapcsolatok eredménye volt, hogy a horvátok első királyát pápai küldött koronázta meg. VII. Gergely pápa Gebizon apátot bízta meg, hogy 1075 októberében „zász­lóval, karddal és koronával" - a nép igenlő közfelkiáltását követően - Dmitar Zvonimirt a szolini Szent Pé­­ter-templomban „Horvátország és Dalmácia" királyává koronázza. A király viszont ígéretet tett, hogy mindenben ügyel a „Szentszék irán­ti hűségre". Erős történelmi hagyo­mánya van annak is, hogy a horvá­tok még első királyuk megkoronázá­sa előtt eskü keretében megfogadták a Péter-utódnak, hogy sohasem foly­tatnak hódító háborút. Zvonimir megkoronázásával a horvát állam nemzetközi elismerésben részesült. Teljes függetlenségét azonban nem sokáig élvezhette. A magyarokkal kötött perszonális unió (1102) és a Habsburgok (1527) elfogadása, vala­mint az 1868-as horvát-magyar ki­egyezés részben korlátozta az állam szuverenitását. A teljes függetlensé­get, nagy véráldozatok árán csak a legutóbbi balkáni háború során, a múlt század utolsó évtizedében sike­rült visszaállítaniuk. A horvát állam 1918-ban a Szerb-Szlovén-Horvát Királyság része lett, majd először a második világháborúban mondhatta magát szinte teljesen önállónak, de alárendelt szövetségesi viszonyban állt a náci hatalmakkal. A zágrábi püspökség felállításáig Nin volt az uralkodói székhely és az „episcopus regni" székhelye, majd Zvonimir uralkodásától kezdve az egyházi élet központja áttevődött Zágrábba. Zvonimir a gergelyi (clunyi) reformok támogatója volt, s már királlyá kenése alkalmával hű­ségesküt tett a pápának, amelyben többek között megfogadta: lemond a laikus invesztitúráról, küzd a simónia és a nikolaitizmus ellen, az országát a jog és az igazság alapján vezeti, védi a szegényeket, küzd az emberkereskedelem és a rabszolga­ság ellen. Horvátországnak többször ke­mény harcokat kellett vívnia, hogy megőrizze vagy visszaszerezze el­csatolt területeit. Nagy veszélyt je­lentett Velence, amely két alkalom­mal (1409 és 1797) Dalmácia ideigle­nes ura lett. A törökök sem kímélték az országot. Hódításukat a horvátok többször is a magyarokkal karöltve igyekeztek visszatartani. Ennek kö­szönhetően nyerték el X. Leó pápá­tól az „antemurale christianitatis" megtisztelő címet. A késő középkori horvát egyház­ra jellemző a szerzetesrendek gyors terjedése és nagyszámú jelenléte. De amilyen gyorsan terjedtek, szinte olyan gyorsan be is zárták kolosto­raikat - mindenekelőtt a bencések, mígnem a ferencesek különböző ágazatai bizonyultak a legszívósab­­baknak egészen napjainkig. A kö­zépkorban virágoztak a horvát egy­házban a keresztény testvérületek, amelyek közül több tévhitek terjesz­tőjévé vált. Legjelentősebb eretnek­ség a bosnyák-humi mozgalom, amelynek megszüntetésére elsőként IV. Miklós pápa küld inkvizítorokat, ám csekély eredménnyel, mert a he­lyi bán és más feudális urak akadá­lyozzák tevékenységüket. A magyar nép is gazdagította szerzetesekkel a horvát egyházat és az országot. A pálosok mozdították elő a horvát gazdasági életet, a gyá­ripart és az orvostudományt, de gyógyszerészettel is foglalkoztak, nem beszélve arról, hogy ők voltak az ország fő védelmezői a törökkel és a protestáns szellemű germán kultúra behatolásával szemben. Helytállás az újkorban pedig a zsinat után a Hittani Kong­regáció prefektusa lett. A zsinat alat­ti és utáni horvát teológiai gondol­kodás nemcsak az akkori Jugoszlá­via népei előtt nyitotta meg egy új korszak ablakát, hanem Európa is felfigyelt rá. Jórészt ennek köszön­hető, hogy a horvátokat máig úgy ismerjük, mint hitüket gyakorló né­pet. A múlt század kilencvenes éve­iben újra önállósult nemzetet és álla­mot - miként történelmük kezdetén - most is az Apostoli Szék ismerte el az elsők között. Harmath Károly : Megtérés megrázkódtatások nélkül A török előretörés következtében Szerémség és Szlavónia területén súlyos vereséget szenved a katoli­cizmus, s Boszniában a ferencesek vezette ellenállás ellenére is töme­gek térnek át az iszlámra, más terü­letekről pedig menekül a lakosság. A védettebb vidékeken, így például a dalmát tengerparton azonban szinte zavartalanul fejlődik az egy­házi és vallási élet, ennek jele, hogy 1459-ben a zárai domonkosok meg­alapíthatják az első egyetemet. E századokban kell még szembe­néznie a horvát egyháznak az orto­dox előrenyomulással és a reformá­ció veszélyével is. Míg a reformáció csak Muraközben járt némi sikerrel, az ortodoxia a későbbi századok fő- A zágrábi székesegyház nyamán még véres összetűzések főhomlokzata okozójává is vált. A XIX. és a XX. század egyházi vonatkozásai közül említést érdemel, hogy 1852-ben a zágrábi püspök­séget érseki és metropolitai rangra emelik, valamint, hogy az egyház kiemelkedő egyéniségei sz­ínes­ lélekkel kiállnak a nemzeti megúj­hodás mellett, amely nem­csak a nemzeti szuvereni­tást, a nyelv és kultúra önállósítását tartja célkitű­zésének, hanem részben hangoztatja a délszláv né­pek egyesülésének fontos­ságát is. Ez utóbbinak azon­ban később, különösen a huszadik században, kese­rű következményei lesznek a nemzet kárára. A kommunista Jugoszlá­viában élő horvát egyház igen aktívan be tudott kap­csolódni a II. vatikáni zsinat munkájába. Horvát teoló­gusok zsinati szakértőkként működtek. Seper bíboros Az oldalt szerkesztette: Szikora József Horvátország­­ és egyháza: egykor és ma „Ő saját Fiát sem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta!" (Rom 8,32) Nagyböjt öt vasárnapján (feb­ruár 29-től) az esti fél 7 órai szentmiséhez kapcsolódóan dr. Barsi Balázs atya konferencia­­beszéd-sorozatban elmélkedik életszentség, erkölcs és vallás kapcsolatáról, folytatva ezzel az adventi időszakban meg­kezdett sorozatát. A vasárnapi szentmise után nagyböjti vesperást éneklünk. Nagyböjt péntekje­in, az esti fél 7-es szentmise után keresztutat imádkozunk. Hétfőtől szombatig a 6.35-kor kez­dődő reggeli dicséretre is szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt! A nagyböjti készület keretében március 27-én, szombat este, a fél 8 órakor kezdődő egyházzenei áhítat keretében J. S. Bach János Passiója csendül fel rangos zeneművészek közreműködésével. Emellett nagyböjt folyamán is teljes miseren­dünkkel és gyóntatószolgálatunkkal (mindennap 6-12 és 16-19.30) állunk a hívek rendelkezésére. Előzetesen hirdetjük a Szent Háromnap fő­szertartásainak kezdési időpontját templomunk­ban: nagycsütörtök 18.00 óra, nagypéntek 18.00 óra, nagyszombat 20.00 óra. Mindenkit szeretettel várunk! Alkantarai Szent Péter Lelkészség Pesti Ferences Templom A zágrábi székesegyház Az ország természeti szépségekben bővelkedik. Képünkön a Plitvicei-tavak Josip Bozanic bíboros és érsek, a horvát egyház feje Közép-európai Katolikus Találkozó 2004. február 22.

Next