Új Ember, 2004 (60. évfolyam, 1/2891-51/2940. szám)
2004-02-22 / 8. (2898.) szám
.* A 2001-ben végzett horvátországi népszámlálás adatai szerint, amelyben kötelező volt nyilatkozni a vallási hovatartozásról is, a Horvát Köztársaságnak 4 437 460 lakosa van. A lakosság 88 százaléka katolikusnak, 4,42 százaléka ortodoxnak, 1,28 százaléka mohamedánnak vallotta magát. Más vallási közösség tagsága nem haladja meg a 21 százalékot, míg 5,21 százaléka kijelentette, hogy nem tartozik semmilyen felekezethez. * * * A horvát katolikus egyház tizennégy püspökségre oszlik három egyháztartomány, Zágráb, Fiume és Split keretében. Van ezenkívül egy önálló érseksége, Zára és egy Tábori Püspöksége. A zágrábi egyháztartományhoz tartozik Zágráb mellett Pozsega, Varasd, Diakovár, Szerémség és a Körösi Görög Katolikus Püspökség. A spliti egyháztartomány püspökségei: spliti érsekség, Sibenik, Hvár, Dubrovnik és Kattaro (ma Horvátországon kívül, Montenegróban). A fiumei egyháztartomány püspökségei: a fiumei érsekség, krki, porecs-pólai és a gospitysenji püspökség. * * * A horvát katolikus egyház központi oktatási intézménye a Zágrábi Egyetem Teológiai Kara, amelynek keretében különböző intézmények működnek: Kateketikai Intézet, Egyházzenei Intézet, a Világi Hívők Teológiai Kultúráját előmozdító Intézet, Egyháztörténeti Intézet, Mariológiai Intézet, Keresztény Lelkiségi Intézet és az Ökumenikus Teológia és Párbeszéd Intézete. A zágrábi teológiai karnak négy affiliált területi felsőoktatási intézete van: a diakovári és a fiumei teológiai intézet, a szarajevói teológiai főiskola és a szarajevói ferences teológia. Split szintén rendelkezik saját teológiai karral, amely a spliti egyetem részét képezi. A teológiai felsőoktatási intézmények között foglal helyet a pólai „Redemptoris Mater" teológiai főiskola, amelyet a neokatekumen mozgalom működtet, a jezsuiták Filozófiai-teológiai Intézete, amely a római Gregorianumhoz affiliálódott, valamint az ugyancsak jezsuita bölcsészeti tanszék, amely a zágrábi egyetem keretében működik. A horvát katolikus egyház csak a papságra való előkészítés érdekében tart fenn középiskolákat. Az országban összesen kilenc ilyen gimnázium működik. * * * A horvát egyház megkülönböztetett figyelmet szentel a külföldön élő horvátok pasztorációjának, hiszen a horvátság egyharmada (körülbelül kétmillió ember) az anyaországon kívül él. A szomszédos államokban élő horvátoknak mintegy nyolcvan plébániájuk van, rajtuk kívül a tengeren túl, valamint Nyugat- Európában élnek horvátok, köztük az utolsó balkáni háború menekültjei. A külföldön élő horvátok rendszeres pasztorációja 1969-ben kezdődött, akkor neveztek ki első ízben nemzeti felelőst erre a területre. Nyugat-Európában 124 horvát katolikus misszió működik, az Egyesült Államokban 32, Kanadában 18 horvát plébánia van, de találunk ilyet Új-Zélandon és Dél-Afrikában is. A különböző külföldi horvát közösségekben mintegy száznyolcvan szerzetes pap és egyházmegyés pap, valamint mintegy százhatvan szerzetesnő szolgál. A horvátok ragaszkodása a katolikus hithez és a római apostoli székhez példaértékű. Már történelmük hajnalán kapcsolatba kerültek a kereszténységgel. A mai területre érkezésük előtt a legtöbb horvát kutató szerint Krakkó környékén éltek, egyesek viszont azt feltételezik, hogy őseik iráni származásúak. Az egykori Illiricum területére a bizánci császár hívta őket, hogy támaszai legyenek az avarokkal való leszámolásban. Az V. századi barbár támadások a mai Szlavóniában, sőt a horvát tengerparton is szinte minden ősi püspöki székhelyet feldúltak. A kereszténység újraéledése ezeken a tájakon a horvátok megkeresztelésének köszönhető, amely folyamat a hetedik század második felétől a kilencedik század közepéig tartott. Eközben nem észlelhetők törések vagy bármiféle erőszakos visszautasítása a kereszténységnek, de még a pogánysághoz való visszatérési törekvésekről sem számolnak be a korabeli források. A glagoliták népe Az első „horvát érzésű" püspök Ninói Gergely volt. Gergely a spalatói szinódusokon (925. és 928.) ugyan horvát püspökként akarta elfogadtatni magát, de Dalmáciában még erős volt a római hagyomány, s ezért a spalatói (ma: Split) érseket - aki a szaloniki egyház jogutódjának tartotta magát - nevezték ki „prímus Dalmatiae et totiusque Croatiae" (Dalmácia és egész Horvátország prímásává), amit VI. Leó pápa is elismert. Az egyház központja azonban alig másfél évszázaddal később áttevődött Zágrábba. 1091- ben szent királyunk, László fáradozásainak köszönhetően megalakult a zágrábi püspökség, és felépítették a székesegyházat. Látogatóit nemrégiben még Szent László és Szent István szobra köszöntötte a jelenlegi székesegyház bejárata fölött. Napjainkban a tatarozás miatt lekerültek, de bizonyos negatív jelek ellenére is remélhető, hogy hamarosan újra a régi helyről köszöntenek majd bennünket. Felicián esztergomi érsek 1134-ből származó feljegyzése minden kétséget kizárva kimondja, hogy a Sljeme-hegy alatt álló város egyházi székhellyé való válását Szent László királyunknak köszönheti, aki a Szent Istvánnak adott pápai kiváltság alapján állította fel a püspökséget. A megtérés folyamata alatt jelenik meg a horvátok között Szent Cirill és Metód, valamint tanítványaik, akiknek nagy hatása volt a horvát kultúrtörténetre is. Tevékenységük nyomait szinte napjainkig megőrizte az úgynevezett glagolita írás és liturgia. Ennek különösen a nyugat-adriai területek hívei vették hasznát, hiszen már a második vatikáni zsinat előtt is népnyelven hallhatták az istentiszteletet, ami egyedülálló jelenség a nyugati liturgiában. Az Adria partjáról Zágrábba Az Apostoli Szentszékkel fenntartott szoros, kapcsolatok eredménye volt, hogy a horvátok első királyát pápai küldött koronázta meg. VII. Gergely pápa Gebizon apátot bízta meg, hogy 1075 októberében „zászlóval, karddal és koronával" - a nép igenlő közfelkiáltását követően - Dmitar Zvonimirt a szolini Szent Péter-templomban „Horvátország és Dalmácia" királyává koronázza. A király viszont ígéretet tett, hogy mindenben ügyel a „Szentszék iránti hűségre". Erős történelmi hagyománya van annak is, hogy a horvátok még első királyuk megkoronázása előtt eskü keretében megfogadták a Péter-utódnak, hogy sohasem folytatnak hódító háborút. Zvonimir megkoronázásával a horvát állam nemzetközi elismerésben részesült. Teljes függetlenségét azonban nem sokáig élvezhette. A magyarokkal kötött perszonális unió (1102) és a Habsburgok (1527) elfogadása, valamint az 1868-as horvát-magyar kiegyezés részben korlátozta az állam szuverenitását. A teljes függetlenséget, nagy véráldozatok árán csak a legutóbbi balkáni háború során, a múlt század utolsó évtizedében sikerült visszaállítaniuk. A horvát állam 1918-ban a Szerb-Szlovén-Horvát Királyság része lett, majd először a második világháborúban mondhatta magát szinte teljesen önállónak, de alárendelt szövetségesi viszonyban állt a náci hatalmakkal. A zágrábi püspökség felállításáig Nin volt az uralkodói székhely és az „episcopus regni" székhelye, majd Zvonimir uralkodásától kezdve az egyházi élet központja áttevődött Zágrábba. Zvonimir a gergelyi (clunyi) reformok támogatója volt, s már királlyá kenése alkalmával hűségesküt tett a pápának, amelyben többek között megfogadta: lemond a laikus invesztitúráról, küzd a simónia és a nikolaitizmus ellen, az országát a jog és az igazság alapján vezeti, védi a szegényeket, küzd az emberkereskedelem és a rabszolgaság ellen. Horvátországnak többször kemény harcokat kellett vívnia, hogy megőrizze vagy visszaszerezze elcsatolt területeit. Nagy veszélyt jelentett Velence, amely két alkalommal (1409 és 1797) Dalmácia ideiglenes ura lett. A törökök sem kímélték az országot. Hódításukat a horvátok többször is a magyarokkal karöltve igyekeztek visszatartani. Ennek köszönhetően nyerték el X. Leó pápától az „antemurale christianitatis" megtisztelő címet. A késő középkori horvát egyházra jellemző a szerzetesrendek gyors terjedése és nagyszámú jelenléte. De amilyen gyorsan terjedtek, szinte olyan gyorsan be is zárták kolostoraikat - mindenekelőtt a bencések, mígnem a ferencesek különböző ágazatai bizonyultak a legszívósabbaknak egészen napjainkig. A középkorban virágoztak a horvát egyházban a keresztény testvérületek, amelyek közül több tévhitek terjesztőjévé vált. Legjelentősebb eretnekség a bosnyák-humi mozgalom, amelynek megszüntetésére elsőként IV. Miklós pápa küld inkvizítorokat, ám csekély eredménnyel, mert a helyi bán és más feudális urak akadályozzák tevékenységüket. A magyar nép is gazdagította szerzetesekkel a horvát egyházat és az országot. A pálosok mozdították elő a horvát gazdasági életet, a gyáripart és az orvostudományt, de gyógyszerészettel is foglalkoztak, nem beszélve arról, hogy ők voltak az ország fő védelmezői a törökkel és a protestáns szellemű germán kultúra behatolásával szemben. Helytállás az újkorban pedig a zsinat után a Hittani Kongregáció prefektusa lett. A zsinat alatti és utáni horvát teológiai gondolkodás nemcsak az akkori Jugoszlávia népei előtt nyitotta meg egy új korszak ablakát, hanem Európa is felfigyelt rá. Jórészt ennek köszönhető, hogy a horvátokat máig úgy ismerjük, mint hitüket gyakorló népet. A múlt század kilencvenes éveiben újra önállósult nemzetet és államot - miként történelmük kezdetén - most is az Apostoli Szék ismerte el az elsők között. Harmath Károly : Megtérés megrázkódtatások nélkül A török előretörés következtében Szerémség és Szlavónia területén súlyos vereséget szenved a katolicizmus, s Boszniában a ferencesek vezette ellenállás ellenére is tömegek térnek át az iszlámra, más területekről pedig menekül a lakosság. A védettebb vidékeken, így például a dalmát tengerparton azonban szinte zavartalanul fejlődik az egyházi és vallási élet, ennek jele, hogy 1459-ben a zárai domonkosok megalapíthatják az első egyetemet. E századokban kell még szembenéznie a horvát egyháznak az ortodox előrenyomulással és a reformáció veszélyével is. Míg a reformáció csak Muraközben járt némi sikerrel, az ortodoxia a későbbi századok fő- A zágrábi székesegyház nyamán még véres összetűzések főhomlokzata okozójává is vált. A XIX. és a XX. század egyházi vonatkozásai közül említést érdemel, hogy 1852-ben a zágrábi püspökséget érseki és metropolitai rangra emelik, valamint, hogy az egyház kiemelkedő egyéniségei színes lélekkel kiállnak a nemzeti megújhodás mellett, amely nemcsak a nemzeti szuverenitást, a nyelv és kultúra önállósítását tartja célkitűzésének, hanem részben hangoztatja a délszláv népek egyesülésének fontosságát is. Ez utóbbinak azonban később, különösen a huszadik században, keserű következményei lesznek a nemzet kárára. A kommunista Jugoszláviában élő horvát egyház igen aktívan be tudott kapcsolódni a II. vatikáni zsinat munkájába. Horvát teológusok zsinati szakértőkként működtek. Seper bíboros Az oldalt szerkesztette: Szikora József Horvátország és egyháza: egykor és ma „Ő saját Fiát sem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta!" (Rom 8,32) Nagyböjt öt vasárnapján (február 29-től) az esti fél 7 órai szentmiséhez kapcsolódóan dr. Barsi Balázs atya konferenciabeszéd-sorozatban elmélkedik életszentség, erkölcs és vallás kapcsolatáról, folytatva ezzel az adventi időszakban megkezdett sorozatát. A vasárnapi szentmise után nagyböjti vesperást éneklünk. Nagyböjt péntekjein, az esti fél 7-es szentmise után keresztutat imádkozunk. Hétfőtől szombatig a 6.35-kor kezdődő reggeli dicséretre is szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt! A nagyböjti készület keretében március 27-én, szombat este, a fél 8 órakor kezdődő egyházzenei áhítat keretében J. S. Bach János Passiója csendül fel rangos zeneművészek közreműködésével. Emellett nagyböjt folyamán is teljes miserendünkkel és gyóntatószolgálatunkkal (mindennap 6-12 és 16-19.30) állunk a hívek rendelkezésére. Előzetesen hirdetjük a Szent Háromnap főszertartásainak kezdési időpontját templomunkban: nagycsütörtök 18.00 óra, nagypéntek 18.00 óra, nagyszombat 20.00 óra. Mindenkit szeretettel várunk! Alkantarai Szent Péter Lelkészség Pesti Ferences Templom A zágrábi székesegyház Az ország természeti szépségekben bővelkedik. Képünkön a Plitvicei-tavak Josip Bozanic bíboros és érsek, a horvát egyház feje Közép-európai Katolikus Találkozó 2004. február 22.