Új Ember, 2005 (60. évfolyam, 52/2941. szám - 61. évfolyam 51/2992. szám)
2005-05-29 / 22. (2963.) szám
2005. május 29.Fórum líllmjee- 9 Kamaszok vallottak szüleikről Háromszázat ér egy ötös... Ilyenkor, gyermeknap táján a szülők egy része azon töri a fejét, mivel lephetné meg csemetéjét. Hova vigye, mit vásároljon neki, aminek mindennél jobban örülne. Sokan - talán megszólaló lelkiismeretüknek köszönhetően - ezen az egyetlen napon akarják törleszteni mindazt, amit az elmúlt esztendőben elmulasztottak. A gyerekek zöme természetesen átlátja a helyzetet, s talán hálás is apának, anyának a hirtelen jött szeretetzuhatagért, ám lehet, hogy csak azon a május végi vasárnapon. Mi, felnőttek, vajon tudjuk-e, milyen kép él rólunk a gyermekeinkben ? Egy, a közelmúltban végzett, a szülői szerepeket, a családi státusokat vizsgáló kutatás sokat elárul arról, miként gondolkodnak szüleikről a (kis)kamaszok, akiknek mindössze 8 százaléka szeretne ugyanolyan apa, illetve anya lenni, mint a sajátja. 18 százalékuk hasonló szülőként szeretné gyermekeit nevelni, ám 74 százalékuk teljesen másfajta apa, illetve anya akar lenni. Tóth Istvánné, a Tanárképzők Országos Egyesületének elnökségi tagja, a Kaposvári Egyetem Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai Főiskolai Karának adjunktusa magyar szakos hallgatóival 10-14 éves diákok között vizsgálódott az elmúlt években. Megállapításaival már többször sokkolta a közvéleményt, hiszen bebizonyította: generációk nőnek fel hit, erkölcs és példaképek nélkül, s a tizenévesekben meglehetősen negatív kép él a munka világáról; legtöbbjük nem szeretne dolgozni, vagy csak zsíros állást fogadna el. Legszívesebben plasztikai sebész, sztárügyvéd, bankár vagy építési vállalkozó lenne. A hét éve kezdődött beszélgetéssorozatban egy hallgatókból és már dolgozókból álló tízfős csoport vett részt - mondta a tanárnő. - Olyan gyerekekkel beszélgettünk, akikkel találkoztunk az iskolai tanítási gyakorlatok, szabadidős foglalkozások, táborok során, s akik maguk is akartak velünk beszélgetni. Háromszáz, városban és kistelepülésen élő somogyi tanuló 645 felnőtt szülői szerepét láttatta velünk. Senkit sem befolyásoltunk, csak hallgattuk őszinte kitárulkozásukat, sok esetben meghökkentő megállapításaikat. Ilyeneket például: „Igaz, hogy ügyvéd, de otthon bunkó." „Tanár létére csak kiabálni tud." „Legszívesebben a bankkártyáját dédelgeti." „A vezérigazgató úr úgy káromkodik, akár egy kocsis." Hogyan vélekedtek a gyerekek a család gazdálkodásáról? Ki kezeli például a kasszát? A gyerekek szerint a többet kereső szülő, általában az apa a pénzügyminiszter. Jelentős hányada úgy véli: a szülő, az eltartó a felelős azért, hogy mennyi a családi jövedelem, ha pedig ez nem elegendő, akkor keressen más munkát, vagy hétvégenként is dolgozzék, hogy megvehessék a vágyott ruhadarabot. A kamaszlány elvárja, hogy köztisztviselő anyja takarítással egészítse ki a jövedelmét, és a fiútestvérek is természetesnek tartják, hogy sofőr édesapjuk a szabadnapján egy autószerelőnél dolgozzék 10-14 órát. Egy 12 éves fiú például azon háborodott fel, hogy a nyáron kifestették a lakást, ezért nem mehetett el lovastáborba. A 14 éves lány meg azért sértődött meg, mert édesanyja nem adott neki több ezer forintot rasztafrizurára, pedig csak egy közüzemi számla befizetését kellett volna elcsúsztatnia egy hónappal... Mennyi zsebpénzt kapnak a gyerekek? A 8-10 évesek 10 százaléka kap rendszeresen zsebpénzt. Van, aki egész hónapra, egy összegben 500-2000 forintot, van, aki heti 100-600 forintot. A nagyobbak 22 százaléka rendszeresen részesül zsebpénzben - pár száz forinttól több ezer forintig terjed a skála, és egy részük saját bankkártyával rendelkezik. A legtöbben pénzt kapnak a házimunkákért: a mosogatás, a szemétlevitel, a bevásárlás, a porszívózás, az ablaktisztítás és az autómosás a leggyakrabban dotált munka. Többen mesélték: a hónap végén szoktak kölcsönadni szüleiknek, és a fizetéskor egy kicsit többet kapnak vissza... A legtöbb, 128 ezer forint egy kisfiú számláján volt. A hízott bankkártyához természetesen jól fejlett felsőbbrendűségi tudat társult. Az is előfordult, hogy az egyik fiú társának kamatra adott kölcsönt. Sajnos a gyerekek 25 százaléka iskolai teljesítményéért is pénzjutalomban részesül. Egy-egy ötös 20-300 forint, a négyes 20-100 forint, a jó bizonyítvány ezreket ér, de találkoztunk olyan esettel is, hogy a „nem bukott meg" kategória ért több ezer forintot. A családi tekintély idáig süllyedt? A szülőknek mindössze hét százaléka vívta ki gyereke tiszteletét. Az indok sokféle: sokat dolgozik értünk, mindene a családja, sokra vitte, bármit megtenne értünk. Beigazolódik, hogy sem a foglalkozás, sem a beosztás, sem pedig a kereset nem jár együtt a tekintéllyel. Például: az anya, aki ügyintéző menedzser, ezért aztán sokat ad a külsejére, mindenkit leint (az apát, aki mérnök, csődtömegnek tartja, mert keveset keres és ügyeskedni sem tud). Szupermimben jár, ő használja az Opelt. Szerinte mosni, takarítani bárki tud a családban, csinálja az, aki ráér. Hétvégenként viszont kárpótlásul elmehetnek vele „shoppingolni". Más: a vezérigazgató apát szolgálati autó hozzá-viszi. A két gyerek veszi le a kabátját, s rakja el a táskáját. Otthon nem csinál semmit, de ha valami nem tetszik neki, repül a tányér, a könyv, a papucs. Lehülyéz mindenkit, és káromkodik. S nem győzi eléggé hangsúlyozni, hogy az óvónő anya mellett a két gyerek nélküle éhen halna. De arról is hallottunk, hogy az ügyvéd apa hetente néhányszor nem alszik otthon. Nem is titkolja, hogy barátnője van, akivel szórakozni, nyaralni jár. Felesége mos rá, még a cipőjét is kitisztítja. A gyerek szerint jó családapa, szereti is őket, de szüksége van barátnőre is. Vajon ők milyen követésre méltó modellt találnak az apjukban, anyjukban? Arról nem szóltak a diákok, hogy egyáltalán jó-e az adott családban gyereknek lenni? - De igen. Kiderült: nem függ össze az anyagi helyzettel, hogy a gyerek jól érzi-e magát szülei, nagyszülei, testvérei között. Az érzékelhető szeretet sem függ össze az anyagi léttel; sem egyenesen, sem pedig fordítottan nem arányos vele. Minden család egyedi módon család. Az viszont elgondolkodtató, hogy sok az éretlen, felelőtlen szülő, a még mindig csak önmagával törődő, önmaga körül forgó férfi vagy nő. Egyáltalán nem megmosolyogni való, amikor a kamaszok azt mondják: anyu most nem ér rá velünk törődni, mert „megvalósítja önmagát", apa azért hagyott el bennünket (három gyerekkel), mert „rájött, hogy nem elég érett a családhoz", anya elment, mert azt mondta, „még nem is élt igazán"... Milyen önkép alakult ki a gyerekekben? A gyerekeknek csupán egynegyede érzi magát fontosnak a családban, fele elviselhetőnek, egynegyede jelentéktelennek. Az első kategóriában van a legtöbb magabiztos, határozott, céltudatos. A középsőben a hangyaszorgalmútól a passzív szemlélőkig terjed a skála. Az utolsóban sok az önbizalom-hiányos, visszahúzódó, de akadnak agresszívek is. Sok esetben nemcsak a szülők, hanem még a nagyszülők is porig rombolják a gyerek önbizalmát, így „segítenek be" a negatív önkép kialakításába: anyád már régen férjhez mehetett volna, ha te nem lennél a nyakán; az egész famíliában nincs ilyen ronda, vörös hajú, te hogyan lettél ilyen; apád szép kisgyerek volt, te hogyan lehetsz ilyen idétlen... Ha viszont a gyerek mellé állnak a családtagok, akkor könnyebb nekik elfogadniuk önmagukat, helyzetüket. S ha a szülők dicsérik csemetéjüket, másként alakul a személyisége is: a jogszabályzó szükséges rossz, de meglesz az eredménye, a vörös haj gyönyörű, sokan festetnék ilyen árnyalatúra a sajátjukat, a szemüveg okos, intelligens külsőt kölcsönöz... Lőrincz Sándor Szűcs Édua grafikája Hívom a családokat 2005 júniusában Kedves házas- és jegyespárok, plébániai és mozgalmi családcsoportok és mindazok, akik családban élnek vagy családot szeretnének alapítani! Június: A zöldár veszélyezteti vetéseinket. Óvakodjunk az „utánam az özönvíz!" szemlélettől, nehogy elvakítson a kollektív önzés! A szerelem vakságba sodorhat bennünket, de látóvá is tehet. A kapcsolatépítés lényeges eleme egymás kölcsönös megismerése. Ha két ember közös jövőt akar, meg kell bizonyosodniuk, mennyire közös az értékrendjük, hitük és világnézetük, mennyire harmonikusak a holnapról alkotott elképzeléseik. Gyakori eset: megismerkedtek, egymásba szerettek, gyorsan egybekeltek, nem törődve senkivel és semmivel, sem múltjukkal, sem jövőjükkel. „Most akarok boldog lenni, most akarok magamnak mindent, a másikat is. Nem érdekel, kinek mi a véleménye." Elvakultan rohannak, nincs türelmük kivárni, amíg szerelmük megérik, s igazán látóvá lesz, hogy egymást olyannak ismerjék meg, amilyenek, nem pedig olyannak, amilyennek a másikat képzelik, vagy vakságukban látni szeretnék. A régi időkben a fiatalok általában a saját kultúrájukon belül mozogtak, olyanokkal találkoztak, akiknek értékrendje, világnézete, gondolkodásmódja az övékhez hasonló volt. Napjainkban viszont egyre nagyobb annak a matematikai valószínűsége, hogy különböző emberek találkozzanak. A világ sokszínűvé vált, a közgondolkodás korántsem igazodik egységes elvekhez, megingott az értékekbe vetett bizalom. Tanúi vagyunk egy modern népvándorlásnak: idegen népek tőlünk különböző kultúrákból érkeznek hozzánk, nemcsak látogatóként, turistaként, hanem bekapcsolódva társadalmi életünkbe. Korunknak az is jellemzője, hogy mindnyájan sokfelé járunk, sokféle emberrel találkozunk, sok lehetőségünk adódik, hogy velük kapcsolatba lépjünk. Éppen ezért nagyon fontos, hogy éberek legyünk, hogy ne pillanatnyi érzelmek, hangulatok uralkodjanak rajtunk, hanem őszinte érdeklődéssel és elfogadással törekedjünk megismerni egymást. Igaza van annak az osztályfőnöknek, aki újra meg újra így búcsúztatja érettségiző diákjait: amikor jövendőbelitekkel találkoztak, első legyen a jellem, aztán a szellem, majd a kellem, s csak negyedikként a küllem. Manapság egyre gyakoribbak a vallási, világnézeti vagy akár kulturális különbségek. Találkozhattok vallástalanokkal - ateistákkal és közömbösökkel, más vallásúakkal, langyos keresztényekkel, akik inkább társadalmi konvenciónak tekintik valamely felekezethez való tartozásukat, mint értékrendjük meghatározójának. Összefuthattok különböző ideológiák, idegen szokások hatása alatt állókkal. Ez a másság olykor még vonzó is lehet számotokra. De hogy egy életen át is az maradjon, nagyon mélyen kell megismernetek és elfogadnotok egymást. „A hitvallásbeli különbség a házastársak között nem jelent leküzdhetetlen házassági akadályt, ha (...) képesek kölcsönösen megtanulni egymástól, hogy miként élnek Krisztus iránti hűségben. (...) A hitbeli különbségek és magáról a házasságról vallott különböző fölfogások, sőt a különböző vallási lelkületek is feszültségek forrásává válhatnak a házasságban, főként a gyermekek nevelésében. És így megjelenhet a kísértés: a vallási közömbösség" (KEK 1634). Nem lehet valaki a másik kedvéért kevésbé vallásos, cserébe azért, hogy ő meg egy kissé vallásossá váljon. A hívő fél egyre következetesebben, egyre elmélyültebben élje meg hitét, abban a reményben, hogy sikerül azt továbbadnia leendő házastársának és majdan gyermekeiknek is. Ha egy házasságot hitvallásbeli közösség nélkül kötnek meg, még ha meg is állapodtak abban, hogy a hívő fél gyakorolhatja hitét és a gyermekeket hitben neveli, sok-sok figyelmet és energiát követel, nehogy a társa kirekesztettnek érezze magát. Az értékrend, a gondolkodásmód, a mentalitás különbözősége is sok veszéllyel jár. Bármennyire igyekeztek megérteni egymást, ha a lét legmélyebb kérdéseiben nem tudtok egyetérteni, nehéz lesz eggyé válnotok. Szabó Lőrinc keserűen írja: Nem illettem az európai rendbe / (a vallhatóba): ösztöneimet / törték hitek, szokások, kényszerek, / melyek másoknak szentek: kételyekbe / temetett - rég nem lelkiismeret, de gyöngeség sint alku, az, hogy egyre alkalmazkodtam, beteggé gyötörve magamat és aki csak szeretett. (A huszonhatodik év, 30.) Nagy veszélye lehet a szerelemnek az, ha nagy empátiával megérzed, a másik mit vár tőled, és - szinte észre sem veszed - belemész egy szerepjátékba. Egy életen át nem lehet színészkedni, álarcot hordani. Különbözhet műveltségetek, érdeklődési körötök, szórakozási igényetek is. Fontos kérdés, vajon olyannak mutatjátok-e egymás előtt magatokat, amilyenek tényleg vagytok? Óvakodjatok attól, hogy álarc mögé rejtsétek igazi éneteket! Tartós kapcsolatok kialakulhatnak sok tekintetben nagyon különböző emberek között is. Ha nem is értenek egyet mindenben, bizonyos célok vagy feladatok elegendő alapul szolgálhatnak. Például egy zenekar tagjai évtizedeken át együtt muzsikálnak. Amíg zenélnek, a közös cél összetartja őket, a közös produkcióban segítik, támogatják egymást. Egymás nélkül nem is tudnának érvényesülni. A zenekaron kívül azonban nincs sok közük egymáshoz. A házasság másfajta közösség, a felek nem szorítkozhatnak néhány közös területen való együttműködésre, eggyé kell válniuk. A házasságért „elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek" (Tér 2,24). Ezt az eggyé válást veszélyezteti, ha a házasulandók értékrendje eltérő. Kedves fiatalok! Az igazi szerelem látóvá tesz. Tudjátok megvárni, míg igazán megismeritek egymást, míg igazán egyet akartok! Kedves szülők! Nagy izgalmat jelent nektek, amikor gyermeketek bemutatja szíve választottját. Ha világnézetében, hitében közösségben van veletek, felszabadultan fogadjátok őt családtaggá. Ha tőletek idegen kultúrát vagy világnézetet képvisel, tele vagytok szorongással, más menyről vagy vőről álmodtatok. Társadalmunk sokszínűségének „hozománya" ez. Legyetek segítségére gyermeketeknek azzal is, hogy megújultok keresztény elköteleződésetekben. Megélt kereszténységetek, a családi élet ünnepei és hétköznapjai legyenek vonzóak, meghívóak. Őszintén legyetek azok, akik vagytok, hogy a jelentkező új családtag megfogalmazhassa az örömöt: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!" Beszéljétek meg a családi körben vagy közösségeitekben. Ha házasok vagytok. Hogyan ismertétek meg egymás hitét, világnézetét, értékrendjét? Mi volt az, amit csak az esküvő után értettetek meg egymásból? Mit fogadtatok el fenntartás nélkül, és mi volt az, ami megváltozott a találkozásaitok, beszélgetéseitek során? Milyen örömök fakadtak a közös hitből és értékrendből családotokban? Miből éreztétek azt, hogy házastársatok családja befogadott titeket? Ha még a házasság előtt álltok: Milyen szempontok fontosak számodra a párválasztás kapcsán? Elképzelésed szerint hogyan ismerhetnéd meg párod hitét, családi hátterét, értékrendjét? Mihez ragaszkodtok, mit tartotok feláldozhatónak, amikor a közös értékrendről gondolkoztok? Mit tehettek azért, ha más gondolkozásával találkoztok, hogy még közelebb kerüljetek egymáshoz? Kiktől kérhettek majd segítséget? Milyen gyümölcsök fakadnak abból, ha párod a hitben is támaszod? Beszélgessetek, gondolkozzatok, legyetek kölcsönösen az egyként megélt hit örömének jelévé! Bíró László, az MKPK családreferens püspöke, a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke