Új Ember, 2006 (61. évfolyam, 52/2993. szám - 62. évfolyam, 53/3046. szám)
2006-07-09 / 28. (3021.) szám
Gysímkfi Fórum Halála körülményei máig tisztázatlanok Emlékezés egy ferences szerzetesre 15-én délelőtt 10 órai kezdettel a Margit körúti ferences templomban. Fekete András, a szentendrei ferences gimnázium igazgatója mutatja be a szentmisét rendtársáért, aki negyvenöt éve, a kommunista egyházüldözés idején máig tisztázatlan körülmények között halt meg. Somogyváry Hetény ferences szerzetes tanár emlékét idézik július- 1921-ben született Pesterzsébeten. A híres Rákóczianum hatodik osztályát elvégezve megérezte magában a ferences hivatást, ezért jelentkezett a gyöngyösi rendházba. 1946. december 22-én szentelték pappá, abban az időben, amikor már érezhetővé vált az ország légkörében az egyházellenes hangulat. Teológusként sokat olvasott, történelmi, néprajzi és lélektani érdeklődése fiatalon megmutatkozott. Korán kezdett missziókat, lelkigyakorlatokat tartani, tehetsége és családi hagyományai alapján (hiszen a híres író, Somogyváry Gyula unokaöccse volt) bekapcsolódott a közéleti munkába is. 1947-es szilveszteri beszédéért, annak kemény erkölcsi hangvételéért letartóztatták. Két évet töltött a szegedi Csillag börtönben, és megjárta a Gyűjtőfogházat (akkori nevén „országos börtönt") is. Amikor „kiszabadult", az ajtóban elfogták, és három évre Kistarcsára internálták. Szabadulása után az ÁEH nem járult hozzá, hogy folytassa papi hivatását, ezért Szentendrén lakott egy családnál, és az egyházi adó beszedésével foglalkozott, közben nem hivatalosan Pesterzsébeten prédikált, misézett és lelkigyakorlatokat tartott. Egy ideig az országúti ferences plébánián, majd nevelőtanárként az esztergomi ferences gimnáziumban szolgált. 1959- ben hittanárként helyezték a rend szentendrei gimnáziumába, ahol az érdeklődőbb diákok számára külön előadásokat tartott a ferences szellemről, mi több, fölvette őket a ferences harmadik rendbe, amely a tiltott vallásos társulatok közé tartozott. Ezt a tevékenységét az Államvédelmi Hatóság szervezkedésnek tekintette, s többször beidézték kihallgatásra a Gyorskocsi utcába. 1961. július 13-án saját kolostori cellája ajtajának belső kilincsére akasztva találtak rá - a hivatalos verzió szerint öngyilkosságot követett el, melyet a hatóságok érzékeny lelkével magyaráztak. Ez a hír megjárta a korabeli sajtót, s még külföldre is eljutott. A valóságban azonban valószínűsíthető, hogy az ÁVH verőlegényei működtek közre Hetény atya halálában, hiszen 12-én késő éjjel két tagbaszakadt férfi hozta vissza a kihallgatásról a teljesen élettelennek látszó papot a Mártírok útjára, s miután cellájába „kísérték" őt, a portásnak meghagyták, hogy legalább másnap délig senki se zavarja. Akkor találtak rá holtan rendtársai. Orvost és halottkémet nem hívhattak, csupán a rendőrséget értesíthették, mely azonnal elszállíttatta a holttestet. A boncolás csak a kilincsakasztás tényét erősítette meg, a halál oka hivatalosan máig tisztázatlan maradt. Már közvetlenül a temetése után is suttogtak a gyilkosság lehetőségéről, az igazság azonban máig nem derült ki. Temetésén csak szűk családi kör lehetett jelen, még tanítványainak sem engedélyezték a részvételt. Egykori hittanosai, ma a ferences harmadrend (világi rend) tagjai kezdeményezték, hogy Hetény atyától, néhai lelki vezetőjüktől halálának negyvenötödik évfordulóján méltó búcsút vehessenek. Július 15-én emlékezzünk rá, és mindazokra a papokra és lelkészekre, akik a kommunizmus alatt üldöztetést szenvedtek! Az eseményt október 7-én a szentendrei Ferences Gimnáziumban emléktábla-avatás fogja követni. Bokor Tamás MÚLTIDÉZŐ „Egyedül a felhők között" A negyvenes évek elején ezzel a címmel jelent meg magyarul Antoine de Saint-Exupéry regénye, amely napjainkban Éjszakai repülésként ismert és népszerű. Akkor a németek eufóriában robogtak végig Európán, pillanatok alatt gyűrték le a franciákat, óriási légi fölényük minden előnyét kihasználva sötétítették el a földrész egét. Egész sorozat jelent meg magyar nyelven is a zöldbe kötött német háborús „repülős regényekéből, fényképekkel illusztrálva - s ezek szerény ellensúlyául a bordó kötésű franciák, Saint-Exupéryé talán épp elsőnek. Szinte még gyerek voltam, amikor először emeltem le a könyvespolcról, s vissza sem tettem, míg végig nem olvastam. Óriási élményt szerzett, amely máig sem kopott meg igazán, hiszen újra meg újra kézbe veszem, hogy nyomon kövessem a pilóta, Fabien hősies, de egyenlőtlen küzdelmét az elemekkel vívott harcban, s eltűnődtem a regény tanításán, ahogy a vég biztos tudatában a felhők fölé repül, s szeme elé tárul a békét és elnyugvást sejtető csillagos égbolt. Nem így vagyunk-e mindnyájan, akik az élet viharzónájából a halál sejtelmével a csillagok felé fordítjuk kereső tekintetünket? Nem döbbenünk-e rá arra az égi balésre, amelyről Kosztolányi Dezső írt egyik legcsodálatosabb költeményében, a Hajnali részegségben? Saint-Exupéry, kinek végzete Fabienéhez volt hasonlatos - a sivatagban leltek rá lezuhant gépére -, páratlan hatású hőst teremtett a kis herceg személyében, aki új meg új nemzedékek tanítómestereként arra int, hogyan éljünk, cselekedjünk, gondolkodjunk, ha igazán emberek akarunk lenni és maradni. „Ez az!" - mondta apám, amikor lefordította. Előelőfordul, hogy a családban anyagi gondok nehezítik az életet. Ilyenkor túlvilági segítségként megjelenik a postás - aki ez alkalommal különösképp kedves szívünknek -, és A kis herceg sokadik kiadásának fordítói honoráriumával segít ki a bajból. Az égre tekintünk, és hálát rebegünk apámnak. Az ember földje, amely 1939-ben jelent meg, s a francia akadémia regény nagy díját nyerte el, sűrítve mutatja írója módszerét, amelynek az a lényege, hogy nem a történetmondás az igazán fontos számára, hanem a szeretet paradoxonénak átérzése: „Csak akkor lélegzünk szabadon, ha egy rajtunk kívül álló közös cél köt össze testvéreinkkel; ilyenkor ráeszmélünk, hogy szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba." „A belső várkastély" felépítése és bejárása volt az ő ideálja is. Mert nem kötötték irodalmi szabályok, hite és belső indíttatása szellemében írta a magasságok felé nyíló elmélkedéseit. Ez a várkastély (a Citadella című, töredékben maradt meditációs kötetében írt róla) a piramisra emlékeztet, amelynek nincs értelme, ha nem emelkedik Istenig. A huszadik század transzcendens ihletettségű irodalmának egyik legnagyobbjaként méltatták kortársai, jóllehet nem volt „irodalmár", hiszen a repülést tekintette hivatásának, s emellett a francia ellenállás elkötelezett szervezője volt. De például A kis herceggel azt is bizonyította, hogy a szívünkre hallgatva békében, szeretetben és boldogan élhetnénk. Ennél hitelesebb és okosabb tanítása aligha lehet az irodalomnak. Rónay László Út Istenhez - a börtönön át... Jelenleg börtönbüntetésemet töltöm a sopronkőhidai börtönben. 2005 júniusa óta vagyok ebben az intézetben, mielőtt ide hoztak, megjártam Baracskát is. Idekerülésem után két héttel kivittek dolgozni a konfekcióüzembe, mint szabász, hiszen ez a szakmám is. Tudok tanulni, olvasni és odafigyelni a családommal való kapcsolattartásomra, ami nagyon fontos. Őszintén megvallva, kint, a szabad életben nem éreztem Isten közelségét. Nem jártam templomba, és még csak meg sem keresztelkedtem. 2006. július 9. A lelki ellenállás jeleként emelkedett... Tusnádfürdő temploma huszonöt éves A világegyházban vannak ennél sokkal rangosabb évfordulók is, de az erdélyi magyarságnak és a Székelyföldnek mégis jelentős jubileum ez, hiszen a Kisboldogaszszony tiszteletére épült templom (alatta az új plébániával) az erdélyi magyarság legnehezebb korszakában, a hírhedt Ceausescu-korszakban, 1981-ben épült. Azokban a nehéz években ez az épülő templom volt az erdélyi magyarság lelki ellenállásának egyik bátorító jele. A magyarokat gyűlölő diktátor vezette ateista rendszer falvak lerombolását, a romániai magyarok szétszórását tervezte Erdélyben magyar templomot tilos volt építeni, ez csak a román ortodoxok kiváltsága volt. Szemtanúja voltam rendünk akkori elöljárójával, Écsy János ferences tartományfőnökkel együtt annak az elszánt küzdelemnek, amelyet az akkori tusnádfürdői plébános, Incze Dénes folytatott éveken át. Alig tíz éve volt még pap, tele fiatalos lendülettel és buzgósággal: hitte, hogy lehetséges a lehetetlen. Sokszor beszélt erről nekem és Écsy főatyának lelkesen itt, a csíksomlyói Szűzanya lábainál. Titokban együtt tervezgettünk. És nemcsak tervezgetett, hanem imádkozott is! Felismerte, hogy a templom nemcsak téglából és kövekből épül, hanem elsősorban sok imádságból és szenvedésből. Lelkesedése minket, idősebbeket is magával ragadott. Bármenynyire is hihetetlennek látszott az ügy kivitelezése, ekkora hitet látva az erdélyi ferencesek mindegyike egy szívvel melléje állott! Incze Dénes fiatal papként fel sem tudta fogni a rá váró nehézségeket. A templomépítéssel járó sok szenvedést és meghurcoltatást, a zaklatásokat. A központban megindult építkezést háromszor letiltották, a fiatal papot sokszor megbüntették. A torony is csak tíz év múlva épülhetett fel. De Isten megsegítette szolgáját, és a terv végül sikerült - az őt támogató és a támadások kereszttüzében mindig mellé álló Jakab Antal püspök és az akkori tusnádfürdői hívek segítségével felépült az új templom. A huszonöt évvel ezelőtt még fiatal pap ma már túl van a hatvanadik életévén. Bizonyára megköszöni Istennek az eredményeken túl a sok keresztet is, amelyek akkor a vállára kerültek. És azokat is, amelyeket az 1989-es változás után zúdítottak a nyakába. 2000-től megroppant egészséggel vezeti plébániáját. Tisztelik a más vallásúak és a helybeli románság is, mert ottléte alatt bebizonyította, hogy papi szívvel szereti és szolgálja az egész város lakosságát. S míg egyenként eltemetgeti a negyedszázad előtti templomépítőket, ma abba is belenyugszik, hogy a fiatal tusnádfürdői nemzedékeknek már alig mond valamit az izgalmas múlt. Erdély katolikus népe ismeri és tiszteli Incze Dénest, a templomépítő papot sok helyütt mondott missziós beszédeiért éppúgy, mint a kilenc éve létrehozott Krisztus Világossága című havi, családi lelkiségi lapért. Mindmáig keresett a négykötetes Szentek élete is, amelyet Erdélyben először ő állított össze. Kitűnő kortörténetet foglal magában a Tusnádfürdői új templom története. Munkálkodása eredményeiként kell említeni a Szent Annavilla visszaperelését, a római zarándokutak szervezését, a turisták lelki gondozását is. Tusnádfürdőn július 9- én, vasárnap délben ünnepük a huszonöt éves templom jubileumát, amelyen részt vesz a főpásztor, Jakubinyi György, valamint a vatikáni Papi Kongregáció titkára, Ternyák Csaba érsek is. Márk József OFM csíksomlyói nyugalmazott házfőnök Táguló körök A katolikus újságíró-szövetség fotópályázata A Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége 2006-ban ünnepli fennállásának tizenötödik évfordulóját. A jubileumi évet, számos rendezvény között, sajtófotó-pályázattal és kiállítással teszi emlékezetessé. Ezért a tizenöt éves Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége Táguló körök címmel fotópályázatot hirdet a nyomtatott és elektronikus (országos, kisközösségi, iskolai) sajtó munkatársai számára határainkon innen és túl. Pályázhat mindenki, aki Magyarországon vagy bárhol a világon magyar nyelvű nyomtatott vagy elektronikus sajtóorgánumnál (beleértve bármilyen iskolai, kisközösségi és helyi sajtóterméket is) publikál fényképeket. Pályázni olyan saját készítésű képekkel lehet, amelyek megfelelnek mottónknak: Mi hajt, újra s újra bevenni már elért magaslatokat? Mi akar teljesedni bennem, milyen fájdalom, mily gyönyör? Ahelyett, hogy zárulna végül, miért nyílik újra a kör? (Rákos Sándor: Táguló körök) Minden pályázó legfeljebb öt - bármilyen technikával, az elmúlt tizenöt évben készült képpel pályázhat. A fotókat 13x18 centiméteres méretben, papírkép formájában kell beküldeni. Pályázni a nevezési lap kitöltésével lehet, amely a www.makusz.hu honlapról tölthető le, illetve személyesen, a Budapest I. kerületi Művelődési Házban (1011 Budapest, Bem rkp. 6.) szerezhető be. A nevezési lapokat kérjük külön, zárt borítékban mellékelni a pályamunkákat tartalmazó borítékban. A pályázatnak nincs nevezési díja. Beküldési határidő: 2006. szeptember 30. Cím: Budavári Művelődési Ház 1011 Budapest, Bem rkp. 6. További tudnivalók a www.makusz.hu, sajtofoto@yahoo.com címen, vagy a +36-20/378-9633, illetve a +36-20/374-9779-es telefonszámon. MAKÚSZ Az Olvasó írja Ideérkezésem után elkezdtem rendszeresen járni a római katolikus szentmisékre, amit Szekeres János atya tart az ebédlőben. Azért van szombat-vasárnap mise, mert korlátozva van, hány személy lehet jelen. Az ebédlő töltöttkáposzta-szagú és nyikorgó székektől hangos, de ilyenkor Isten háza. Sajnos a börtön vezetőségétől mindig azt a választ kaptuk, hogy nincs pénz börtönkápolnára, pedig az ország majdnem minden büntetés-végrehajtási intézetében van már. Természetesen hitünk töretlen, és minden hétvégén tiszteletünket tesszük az Úr házában. Mióta János atyához járok misére, megváltoztam. Sokszor gondolkoztam, esetleg azért kellett ide, ebbe a börtönvilágba bekerülnöm, hogy megtaláljam az Istenhez vezető utat? Egyáltalán nem bánom, hogy ide bekerültem. Tudom, hamarabb is megvilágosodhattam volna, de 32. életévemet betöltve megtaláltam a helyes utat! Megkeresztelkedtem. Megpróbálok jó bárány lenni, és szabadulásom után is a jó úton megmaradni. Mindezt nem azért írtam, hogy az olvasók megsajnáljanak, hanem tudatni akartam, hogy megtérni sosem késő. Szűcs István Zsolt Sopronkőhida