Új Ember, 2006 (61. évfolyam, 52/2993. szám - 62. évfolyam, 53/3046. szám)

2006-07-09 / 28. (3021.) szám

G­ysímkfi­ Fórum Halála körülményei máig tisztázatlanok Emlékezés egy ferences szerzetesre 15-én délelőtt 10 órai kezdettel a Margit kör­úti ferences templom­ban. Fekete András, a szentendrei ferences gim­názium igazgatója mu­tatja be a szentmisét rendtársáért, aki negy­venöt éve, a kommunista egyházüldözés idején máig tisztázatlan körül­mények között halt meg. Somogyváry Hetény fe­rences szerzetes tanár emlékét idézik július- 1921-ben született Pester­zsébeten. A híres Rákóczia­­num hatodik osztályát elvé­gezve megérezte magában a ferences hivatást, ezért jelent­kezett a gyöngyösi rendház­ba. 1946. december 22-én szentelték pappá, abban az időben, amikor már érezhető­vé vált az ország légkörében az egyházellenes hangulat. Teológusként sokat olvasott, történelmi, néprajzi és lélek­tani érdeklődése fiatalon megmutatkozott. Korán kez­dett missziókat, lelkigyakor­latokat tartani, tehetsége és családi hagyományai alapján (hiszen a híres író, Somogy­váry Gyula unokaöccse volt) bekapcsolódott a közéleti munkába is. 1947-es szilveszteri beszé­déért, annak kemény erkölcsi hangvételéért letartóztatták. Két évet töltött a szegedi Csil­lag börtönben, és megjárta a Gyűjtőfogházat (akkori nevén „országos börtönt") is. Ami­kor „kiszabadult", az ajtóban elfogták, és három évre Kistarcsára internálták. Sza­badulása után az ÁEH nem járult hozzá, hogy folytassa papi hivatását, ezért Szent­endrén lakott egy családnál, és az egyházi adó beszedésé­vel foglalkozott, közben nem hivatalosan Pesterzsébeten prédikált, misézett és lelki­­gyakorlatokat tartott. Egy ideig az országúti ferences plébánián, majd nevelőtanár­ként az esztergomi ferences gimnáziumban szolgált. 1959- ben hittanárként helyezték a rend szentendrei gimnáziu­mába, ahol az érdeklődőbb diákok számára külön elő­adásokat tartott a ferences szellemről, mi több, fölvette őket a ferences harmadik rendbe, amely a tiltott vallá­sos társulatok közé tartozott. Ezt a tevékenységét az Állam­­védelmi Hatóság szervezke­désnek tekintette, s többször beidézték kihallgatásra a Gyorskocsi utcába. 1961. július 13-án saját ko­lostori cellája ajtajának belső kilincsére akasztva találtak rá - a hivatalos verzió szerint öngyilkosságot követett el, melyet a hatóságok érzékeny lelkével magyaráztak. Ez a hír megjárta a korabeli sajtót, s még külföldre is eljutott. A valóságban azonban valószí­nűsíthető, hogy az ÁVH verő­legényei működtek közre Hetény atya halálában, hi­szen 12-én késő éjjel két tag­baszakadt férfi hozta vissza a kihallgatásról a teljesen élet­telennek látszó papot a Mártí­rok útjára, s miután cellájába „kísérték" őt, a portásnak meghagyták, hogy legalább másnap délig senki se zavar­ja. Akkor találtak rá holtan rend­társai. Orvost és halott­kémet nem hívhattak, csupán a rendőrséget értesíthették, mely azonnal elszállíttatta a holttestet. A boncolás csak a kilincsakasztás tényét erősí­tette meg, a halál oka hivata­losan máig tisztázatlan ma­radt. Már közvetlenül a temeté­se után is suttogtak a gyilkos­ság lehetőségéről, az igazság azonban máig nem derült ki. Temetésén csak szűk családi kör lehetett jelen, még tanít­ványainak sem engedélyez­ték a részvételt. Egykori hitta­­nosai, ma a ferences harmad­rend (világi rend) tagjai kez­deményezték, hogy Hetény atyától, néhai lelki vezetőjük­től halálának negyvenötödik évfordulóján méltó búcsút ve­hessenek. Július 15-én emlé­kezzünk rá, és mindazokra a papokra és lelkészekre, akik a kommunizmus alatt üldözte­tést szenvedtek! Az eseményt október 7-én a szentendrei Ferences Gim­náziumban emléktábla-ava­tás fogja követni. Bokor Tamás MÚLTIDÉZŐ „Egyedül a felhők között" A negyvenes évek elején ezzel a címmel je­lent meg magyarul Antoine de Saint-Exupéry regénye, amely napjainkban Éjszakai repülés­ként ismert és népszerű. Akkor a németek eu­fóriában robogtak végig Európán, pillanatok alatt gyűrték le a franciákat, óriási légi fölé­nyük minden előnyét kihasználva sötétítették el a földrész egét. Egész sorozat jelent meg magyar nyelven is a zöldbe kötött német há­borús „repülős regényekéből, fényképekkel illusztrálva - s ezek szerény ellensúlyául a bordó kötésű franciák, Saint-Exupéryé talán épp elsőnek. Szinte még gyerek voltam, amikor először emeltem le a könyvespolcról, s vissza sem tet­tem, míg végig nem olvastam. Óriási élményt szerzett, amely máig sem kopott meg igazán, hiszen újra meg újra kézbe veszem, hogy nyo­mon kövessem a pilóta, Fabien hősies, de egyenlőtlen küzdelmét az elemekkel vívott harcban, s eltűnődtem a regény tanításán, ahogy a vég biztos tudatában a felhők fölé re­pül, s szeme elé tárul a békét és elnyugvást sejtető csillagos égbolt. Nem így vagyunk-e mindnyájan, akik az élet viharzónájából a ha­lál sejtelmével a csillagok felé fordítjuk kereső tekintetünket? Nem döbbenünk-e rá arra az égi balésre, amelyről Kosztolányi Dezső írt egyik legcsodálatosabb költeményében, a Haj­nali részegségben? Saint-Exupéry, kinek végzete Fabienéhez volt hasonlatos - a sivatagban leltek rá lezu­hant gépére -, páratlan hatású hőst teremtett a kis herceg személyében, aki új meg új nem­zedékek tanítómestereként arra int, hogyan éljünk, cselekedjünk, gondolkodjunk, ha iga­zán emberek akarunk lenni és maradni. „Ez az!" - mondta apám, amikor lefordította. Elő­előfordul, hogy a családban anyagi gondok nehezítik az életet. Ilyenkor túlvilági segítség­ként megjelenik a postás - aki ez alkalommal különösképp kedves szívünknek -, és A kis herceg sokadik kiadásának fordítói honoráriu­mával segít ki a bajból. Az égre tekintünk, és hálát rebegünk apámnak. Az ember földje, amely 1939-ben jelent meg, s a francia akadémia regény nagy díját nyerte el, sűrítve mutatja írója módszerét, amelynek az a lényege, hogy nem a történetmondás az iga­zán fontos számára, hanem a szeretet paradoxonénak átérzése: „Csak akkor léleg­­zünk szabadon, ha egy rajtunk kívül álló kö­zös cél köt össze testvéreinkkel; ilyenkor rá­eszmélünk, hogy szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelen­ti: együtt nézni ugyanabba az irányba." „A belső várkastély" felépítése és bejárása volt az ő ideálja is. Mert nem kötötték irodal­mi szabályok, hite és belső indíttatása szelle­mében írta a magasságok felé nyíló elmélke­déseit. Ez a várkastély (a Citadella című, töre­dékben maradt meditációs kötetében írt róla) a piramisra emlékeztet, amelynek nincs értel­me, ha nem emelkedik Istenig. A huszadik század transzcendens ihletett­­ségű irodalmának egyik legnagyobbjaként méltatták kortársai, jóllehet nem volt „irodal­már", hiszen a repülést tekintette hivatásá­nak, s emellett a francia ellenállás elkötelezett szervezője volt. De például A kis herceggel azt is bizonyította, hogy a szívünkre hallgatva békében, szeretetben és boldogan élhetnénk. Ennél hitelesebb és okosabb tanítása aligha le­het az irodalomnak. Rónay László Út Istenhez - a börtönön át... Jelenleg börtönbüntetésemet töltöm a sop­ronkőhidai börtönben. 2005 júniusa óta va­gyok ebben az intézetben, mielőtt ide hoztak, megjártam Baracskát is. Idekerülésem után két héttel kivittek dolgozni a konfekcióüzembe, mint szabász, hiszen ez a szakmám is. Tudok tanulni, olvasni és odafigyelni a családommal való kapcsolattartásomra, ami nagyon fontos. Őszintén megvallva, kint, a szabad életben nem éreztem Isten közelségét. Nem jártam templomba, és még csak meg sem keresztel­­kedtem. 2006. július 9. A lelki ellenállás jeleként emelkedett... Tusnádfürdő temploma huszonöt éves A világegyházban vannak ennél sokkal rangosabb év­fordulók is, de az erdélyi ma­gyarságnak és a Székelyföld­nek mégis jelentős jubileum ez, hiszen a Kisboldogasz­­szony tiszteletére épült temp­lom (alatta az új plébániával) az erdélyi magyarság legne­hezebb korszakában, a hír­hedt Ceausescu-korszakban, 1981-ben épült. Azokban a nehéz években ez az épülő templom volt az erdélyi magyarság lelki ellen­állásának egyik bátorító jele. A magyarokat gyűlölő diktá­tor vezette ateista rendszer falvak lerombolását, a romá­niai magyarok szétszórását tervezte­­ Erdélyben magyar templomot tilos volt építeni, ez csak a román ortodoxok ki­váltsága volt. Szemtanúja voltam ren­dünk akkori elöljárójával, Écsy János ferences tarto­mányfőnökkel együtt an­nak az elszánt küzdelem­nek, amelyet az akkori tus­­nádfürdői plébános, Incze Dénes folytatott éveken át. Alig tíz éve volt még pap, tele fiatalos lendülettel és buzgósággal: hitte, hogy lehetséges a lehetetlen. Sokszor beszélt erről ne­kem és Écsy főatyának lel­kesen itt, a csíksomlyói Szűzanya lábainál. Titok­ban együtt tervezgettünk. És nemcsak tervezgetett, hanem imádkozott is! Fel­ismerte, hogy a templom nemcsak téglából és kö­vekből épül, hanem első­sorban sok imádságból és szenvedésből. Lelkesedése minket, idősebbeket is ma­gával ragadott. Bármeny­nyire is hihetetlennek lát­szott az ügy kivitelezése, ek­kora hitet látva az erdélyi fe­rencesek mindegyike egy szívvel melléje állott! Incze Dénes fiatal papként fel sem tudta fogni a rá váró nehézségeket. A templomépí­téssel járó sok szenvedést és meghurcoltatást, a zaklatáso­kat. A központban megindult építkezést háromszor letiltot­ták, a fiatal papot sokszor megbüntették. A torony is csak tíz év múlva épülhetett fel. De Isten megsegítette szol­gáját, és a terv végül sikerült - az őt támogató és a támadá­sok kereszttüzében mindig mellé álló Jakab Antal püspök és az akkori tusnádfürdői hí­vek segítségével felépült az új templom. A huszonöt évvel ezelőtt még fiatal pap ma már túl van a hatvanadik életévén. Bizonyára megköszöni Isten­nek az eredményeken túl a sok keresztet is, amelyek ak­kor a vállára kerültek. És azo­kat is, amelyeket az 1989-es vál­tozás után zúdítottak a nyakába. 2000-től megroppant egész­séggel vezeti plébániáját. Tisztelik a más vallásúak és a helybeli románság is, mert ottléte alatt bebizonyította, hogy papi szívvel szereti és szolgálja az egész város la­kosságát. S míg egyenként el­­temetgeti a negyedszázad előtti templomépítőket, ma abba is belenyugszik, hogy a fiatal tusnádfürdői nemzedé­keknek már alig mond vala­mit az izgalmas múlt. Erdély katolikus népe isme­ri és tiszteli Incze Dénest, a templomépítő papot sok he­lyütt mondott missziós beszé­deiért éppúgy, mint a kilenc éve létrehozott Krisztus Vilá­gossága című havi, családi lel­­kiségi lapért. Mindmáig ke­resett a négykötetes Szentek élete is, amelyet Erdélyben először ő állított össze. Ki­tűnő kortörténetet foglal magában a Tusnádfürdői új templom története. Munkál­kodása eredményeiként kell említeni a Szent Anna­­villa visszaperelését, a ró­mai zarándokutak szerve­zését, a turisták lelki gon­dozását is. Tusnádfürdőn július 9- én, vasárnap délben ün­nepük a huszonöt éves templom jubileumát, ame­lyen részt vesz a főpásztor, Jakubinyi György, valamint a vatikáni Papi Kongregá­ció titkára, Ternyák Csaba érsek is. Márk József OFM csíksomlyói nyugalmazott házfőnök Táguló körök A katolikus újságíró-szövetség fotópályázata A Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége 2006-ban ünnepli fennállásának tizenötödik évfor­dulóját. A jubileumi évet, számos rendezvény kö­zött, sajtófotó-pályázattal és kiállítással teszi emlé­kezetessé. Ezért a tizenöt éves Magyar Katolikus Új­ságírók Szövetsége Táguló körök címmel fotó­­pályázatot hirdet a nyomtatott és elektronikus (országos, kisközösségi, iskolai) sajtó munka­társai számára határainkon innen és túl. Pályázhat mindenki, aki Magyarországon vagy bárhol a világon magyar nyelvű nyomta­tott vagy elektronikus sajtóorgánumnál (bele­értve bármilyen iskolai, kisközösségi és helyi sajtóterméket is) publikál fényképeket. Pályáz­ni olyan saját készítésű képekkel lehet, ame­lyek megfelelnek mottónknak: Mi hajt, újra s újra bevenni már elért magaslatokat? Mi akar teljesedni bennem, milyen fájdalom, mily gyönyör? Ahelyett, hogy zárulna végül, miért nyílik újra a kör? (Rákos Sándor: Táguló körök) Minden pályázó legfeljebb öt - bármilyen technikával, az elmúlt tizenöt évben készült­­ képpel pályázhat. A fotókat 13x18 centiméte­res méretben, papírkép formájában kell bekül­deni. Pályázni a nevezési lap kitöltésével lehet, amely a www.makusz.hu honlapról tölthető le, illetve személyesen, a Budapest I. kerületi Művelődési Házban (1011 Budapest, Bem rkp. 6.) szerezhető be. A nevezési lapokat kér­jük külön, zárt borítékban mellékelni a pálya­munkákat tartalmazó borítékban. A pályázat­nak nincs nevezési díja. Beküldési határidő: 2006. szeptember 30. Cím: Budavári Művelődési Ház 1011 Budapest, Bem rkp. 6. További tudnivalók a www.makusz.hu, sajtofoto@yahoo.com címen, vagy a +36-20/378-9633, illetve a +36-20/374-9779-es telefonszámon. MAKÚSZ Az Olvasó írja Ideérkezésem után elkezdtem rendszere­sen járni a római katolikus szentmisékre, amit Szekeres János atya tart az ebédlőben. Azért van szombat-vasárnap mise, mert kor­látozva van, hány személy lehet jelen. Az ebédlő töltöttkáposzta-szagú és nyikorgó székektől hangos, de ilyenkor Isten háza. Saj­nos a börtön vezetőségétől mindig azt a vá­laszt kaptuk, hogy nincs pénz börtönkápol­nára, pedig az ország majdnem minden bün­tetés-végrehajtási intézetében van már. Ter­mészetesen hitünk töretlen, és minden hétvé­gén tiszteletünket tesszük az Úr házában. Mi­óta János atyához járok misére, megváltoz­tam. Sokszor gondolkoztam, esetleg azért kellett ide, ebbe a börtönvilágba bekerülnöm, hogy megtaláljam az Istenhez vezető utat? Egyáltalán nem bánom, hogy ide bekerültem. Tudom, hamarabb is megvilágosodhattam volna, de 32. életévemet betöltve megtalál­tam a helyes utat! Megkeresztelkedtem. Meg­próbálok jó bárány lenni, és szabadulásom után is a jó úton megmaradni. Mindezt nem azért írtam, hogy az olvasók megsajnáljanak, hanem tudatni akartam, hogy megtérni sosem késő. Szűcs István Zsolt Sopronkőhida

Next