Új Ember, 2006 (61. évfolyam, 52/2993. szám - 62. évfolyam, 53/3046. szám)
2006-07-23 / 30. (3023.) szám
2006. július 23.Fórum Veletek keresztény - értetek püspök Felszentelték Varga Lajost (Folytatás az 1. oldalról.) Krisztus személyében mutatja be a szentmiseáldozatot, a hívőket pedig a tanító Krisztus igazi küldötteként és a pásztor Krisztus képviselőjeként oktatja és vezeti az egyházban. A püspök egyben tagja a püspökök egész testületének is, a világ minden katolikus püspökével szolidáris közösségben kell végeznie szolgálatát, így kell munkálkodnia, Szent Péter utódának vezetésével. De különleges kötelessége a püspöknek az is - mégpedig egyházunk mai rendje szerint hangsúlyosabban, mint a világiaknak vagy az áldozópapoknak -, hogy kiválóan erős legyen hitében, jámborságában, okosságában. A megyés püspökről pedig külön hangsúlyozza az Egyházi Törvénykönyv is, hogy a nem keresztények felé, a nem hívők felé is van feladata, ők is rá vannak bízva, »hogy számukra is felragyogjon annak a Krisztusnak a szeretete, akinek a püspök mindenki számára tanúja kell, hogy legyen«. A segédpüspökök - segítőtársakként, egységben megyés püspökükkel - kiveszik a részüket ebből a szolgálatból." A szentbeszéd után következett a püspöki fogadalomtétel, a kézrátétel és a püspöki jelvények átadása. A papság kegyelmének teljességét Istentől kiesdve a szentelési szertartást vezető Erdő Péter bíboros püspökké szentelte Varga Lajost. Juliusz Janusz nuncius, Beer Miklós püspök - akinek segédpüspöke lett Varga Lajos -, Paskai László bíboros, Keszthelyi Ferenc nyugalmazott váci megyés püspök és a többi jelen lévő főpap is sorban az új püspök fejére tette a kezét. A szentmise további részében már új váci segédpüspökként vett részt az egykori pásztói plébános az oltárnál a szentmise bemutatásában. Áldozáskor a szentélyben ülő rokonokat, ismerősöket áldoztatta az új főpap, majd a hajóban álló hívekhez vonult. Ezt követően végighaladt a székesegyházon, hogy első alkalommal, püspökként adjon áldást a füvekre. A szentmise vége előtt néhány szóval köszöntötte a szentelésére egybegyűlteket. Többek közt e szavakat mondta: „A társadalom, a közösség élete bennünket is érdekel. Identitásunkat megőrizve, saját értékrendszerünkkel kell hozzájárulnunk a társadalom életéhez, éppen ezért mondom nektek az ősi keresztény hagyomány szerint: veletek vagyok keresztény, értetek vagyok püspök." Szöveg és fotó: Bókay László Vallási ismertterjesztő játékunk Második évét zárta az Új Ember Talentumjátéka, mely korábban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárságának támogatásával indult. Idén az iskolás korosztályok és a családok mellett a plébániák is összemérhették erejüket. Hétről hétre hat kérdést tettünk fel a játékosoknak a tudomány, a kultúra és a vallási ismeretek világából. Ötezernél is több versenyző kapcsolódott internetes játékunkhoz. Sok szülő és pedagógus kifejezte köszönetét, hogy a gyermekek megtanulták hasznos módon kezelni a számítógépet, és eközben tudásukban is gyarapodtak. A világhálón keresztül a határon túli magyar ajkú plébániák is bekapcsolódhattak a játékba - az egyik fődíjat épp egy erdélyi település plébániája kapta. Négy fordulóban összesen hatszáznegyven könyvet sorsoltunk ki idén a résztvevők között, közel egymillió forint értékben. A fődíjak nyertesei hasonló összegben számítógépet, digitális fényképezőgépet, kerékpárt, tábori felszerelést kaptak. Idei játékunk meghirdetésekor kéréssel fordultam a plébániákhoz, hogy anyagilag támogassák ezt a hitéleti kezdeményezést, mivel annak folytatása az Új Ember számára nem kis anyagi áldozatot jelent. Ezúton is kérem a plébános atyákat, egyházközségeket, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák az immár hagyománnyá váló Talentum játékunkat. Az Önök jóindulatától függ, hogy a következő tanévben is megindulhat-e a Talentum. Számlaszámúnk: 11707024-20168207 vagy 11100104-19719407. A „Megjegyzés" rovatban kérjük, tüntessék fel: Talentum. Támogatásukat előre is köszönjük. Papp Tamás Fődíjak nyertesei az 1. kategóriában (1-4. osztály): Sípos Sára (Rózsa Úti Általános Iskola, Veszprém), nyereménye: 1 db számítógép Párkányi Rebeka (Szent Imre Általános Iskola, Székesfehérvár), nyereménye: 1 db fényképezőgép Nagy Bernadett (II. Rákóczi Ferenc Általános és Művészeti Iskola, Téglás), nyereménye: 1 db kerékpár Fődíjak nyertesei a 2. kategóriában (5-8. osztály): Szentes Júlia (Általános Iskola, Ságújfalu), nyereménye: 1 db számítógép Nagy Emőke (Szent Orsolya Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium, Sopron), nyereménye: 1 db fényképezőgép Bálint Zádor (Kittenberger Kálmán Általános és Művészeti Iskola, Nagymaros), nyereménye: 1 db kerékpár Fődíjak nyertesei a 3. kategóriában (9-12. osztály): Domán Anna (Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola, Salgótarján), nyereménye: 1 db számítógép Varga Gábor (Fráter György Katolikus Gimnázium, Miskolc), nyereménye: 1 db fényképezőgép Fazekas Flóra (Padányi Katolikus Gyakorlóiskola, Veszprém), nyereménye: 1 db kerékpár Fődíjak nyertesei felnőtt kategóriában: Balog Béla (Apc), nyereménye: 1 db számítógép Dobiné Besenyei Orsolya (Budapest), nyereménye: családi tábori felszerelés (1 db négyszemélyes sátor, 4 db hálózsák és laticel) Ipsits Csaba (Szarvas), nyereménye: egy húszezer forint értékű Új Ember-könyvutalvány Fődíjak nyertesei a plébániák versenyében: Római katolikus plébánia (Somoskőújfalu), nyeremény: 1 db pingpongasztal 10 db ütővel Kaplonyi Szent Antal római katolikus plébánia, nyeremény: 3 db négyszemélyes sátor Krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébánia (Budapest), nyeremény: 2 db kicsi futballkapu (kb. 80x120 cm) hálóval és 3 db labdával . Pajzs és védőbástya voltunk... Bábel Balázs érsek Nándorfehérvárról és az összefogásról Ötszázötven évvel ezelőtt a magyarok Hunyadi János vezérletével Nándorfehérvárnál 1456. július 22-én legyőzték az oszmán török sereget. Győztesként kerültünk ki a keresztény kultúra létét is veszélyeztető harcból - ha akkor csatát vesztünk, velünk bukhattak volna a magukra oly büszke nyugati nagyhatalmak is. A világjelentőségű diadal után II. Piusz pápa III. Frigyes császárhoz küldött levelében méltatta vitézségünket, s szállóigévé vált mondatában fejezte ki, mit jelentett Európa számára ez a hőstett: „Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védője." Véráldozatot hoztunk a nyugati kultúra jövőjéért, s később belerokkantunk a küzdelembe. A hősöket nem szabad elfelejtenünk: az emlékezés az egyedüli lehetőség, hogy ma is merjünk harcolni emberi jogainkért, testvéreinkért, országunkért, s merjünk állhatatosak maradni a hitben. A jogos büszkeséget csak a felejtés veheti el tőlünk. Merjünk emlékezni őseink hőstetteire, kereszténységünk értékeire, kitartásunkra, világjelentőségű diadalunkra! Nándorfehérvár (Belgrád) fél évezrede a kalocsai érsekséghez tartozott, ezért természetes, hogy az emlékezés zászlóvivője, az ünnepség szervezője a mai kalocsai érsek, Bábel Balázs. Őt kerestük meg hivatalában. A Kalocsa-kecskeméti főegyházmegye vállalta az egész katolikus egyház nevében az ünnepség megrendezését, amely egy hálaadó szentmise lesz, augusztus 6- án tíz órakor a kalocsai székesegyház előtti téren, Szabadtéren lesz, hiszen sok hívőre számítunk. A püspöki kar jelentős része is eljön, sőt Pénzes János szabadkai püspök lesz a szónok, hiszen ma ő a nándorfehérvári vidék magyar főpásztora. 1456-ban a Kalocsához tartozó vár erősségünk volt a végeken, s szorosan a kalocsa-bácsi érsekséghez tartozott, tehát nem is a tartományhoz, ezért méltó és igazságos, hogy mi rendezhessük ezt az ünnepet. A diadal ötszázadik évfordulóján még nem ünnepelhettünk, 1956-ban nem olyan idők jártak, de a püspöki kar kiadott egy körlevelet, amely magán viseli a kor bélyegét. Ez a forradalmat hangsúlyozta, aktualizálta a nándorfehérvári diadalt. Mi elsődlegesen nem egy haditettet ünneplünk, hanem valamiképpen a keresztény hit, a keresztény Európa - benne a keresztény Magyarország - védelmének hőstettét. A diadal emlékét III. Kallixtusz pápa fogadalmi ünneppel jelölte meg. A figyelemfelkeltő déli harangszóval kapcsolatban már 1456 júniusában bullát adott ki, a veszély miatt fontosnak tartotta, hogy a hívek minden délben elmondják az úrangyala imádságot, kérjék a Szűzanya közbenjárását a keresztény sereg győzelméért. Miután június 22-én győzelmet arattak, az oszmán sereg megfutamodott. A pápa is tudomást szerzett a történtekről. A figyelmeztető harangszó megmaradt, majd a következő héten még egy rendelet született, s augusztus 6-a, Urunk Színeváltozásának ünnepe hálaadó nap lett. Az akkori viszonyok sok tekintetben hasonlítottak a maihoz, az országban széthúzás uralkodott, nagy veszélyek leselkedtek ránk, de kevesen ismerték fel annak fontosságát, hogy meg kell állítani a belső romlást, s még kevesebben azt, hogy mivel jár az iszlámmal szemben elveszített harc, az ország megszállása. A pápa anyagilag, de szellemi és erkölcsi tekintélyével is jelentősen hozzájárult a sikerhez. Éleslátását, megfontoltságát magyarázza származása, hiszen a spanyol egyházfőben elevenen élt a történelmi tapasztalat, amelyet a spanyolok szereztek az iszlám hódítással kapcsolatban. A mórok jelenléte az Ibériai-félszigeten nemcsak a kultúra, hanem az ehhez szorosan kapcsolódó keresztény értékek pusztulását is jelentette. Tudta, hogy a kereszténységnél sokkal harcosabb iszlám hódítást meg kell akadályozni, ellentámadást kell indítani, s végső soron ki kell űzni őket Európából. Ám az uralkodók nemigen támogatták elképzeléseit, sem anyagi, sem erkölcsi hajlandóságot nem mutattak a törökellenes harchoz. Ebben a helyzetben talált segítőre az itáliai származású, diplomáciai érzékkel és remek szónoki képességekkel egyaránt megáldott Kapisztrán János ferences barát személyében. Ő pappá szentelése előtt jogászként, illetve a nápolyi törvényszék elnökeként tevékenykedett. Itt barátokat, de ellenségeket is szerzett magának. 1416-ban Rimini ura elfogatta és börtönbe vetette. A fogságában fogadta meg, hogy szakít addigi világi életével, s esetleges szabadulása után szerzetesi fogadalmat tesz. A rendben önmegtartóztató életet élt, válságos időkben nagyhatású prédikációival rengeteg embert vonzott az egyházba. Jóval később, hetvenéves korában állt támogatóként a pápa „keresztes hadjárata" mellé, s 1456 tavaszától lelkesítő, tényfeltáró prédikációkkal szerzett támogatókat, illetve toborzott katonákat a harchoz. Magyarországon nem is értették a beszédét, csak látták nagy hitbuzgalmát, s melléálltak a jobbágyok, a diákok, szerzetesek, elsősorban a pálosok. Hunyadi János kormányzó mindeközben a maga eszközeivel próbálta biztosítani a vár védelmét, de annak ellenére, hogy az ország leghatalmasabb főurának számított, ereje kevés volt ahhoz, hogy megakadályozza a hatalmas oszmán birodalom előrenyomulását. Sógora, Szilágyi Mihály volt a vár parancsnoka. Ők hármasban teljes egyetértésben, keresztény elkötelezettségből fogtak össze. Az idős ferences pap nemcsak a szervezésből, hanem a küzdelemből is kivette a részét: buzdította, lelkesítette a vár védőit, akiknek sikerült is visszaverniük a török ostromot. A sikeren felbuzdulva, vagy inkább belső indíttatásból fakadóan, katonái élén keresztjét magasba emelve rontott rá a vár alján táborozó törökökre. Ezt látva Hunyadi is kitört katonáival a várból, s együttes erővel sikerült elűzniük a támadókat. A győzelem Magyarország hetven évig tartó viszonylagos függetlenségét eredményezte. De máig érezhető hatásai is vannak e sikernek. Mivel a török itt később tudta megvetni a lábát, mint például a Balkánon, innen korábban ki is lehetett űzni. A mai Balkán etnikai és vallási megosztottságának kialakulásában alapvető szerepe volt a hosszúra nyúlt iszlám uralomnak, s végső soron ez vezetett a közelmúltban lezajlott szörnyű polgárháborúhoz is. A nándorfehérvári diadal hálára és ünneplésre kötelez bennünket. Az összefogás győzelme a példa erejével mutatja meg nekünk, mai magyaroknak, keresztényeknek, hogy csak az összefogás, az önzetlenség és az áldozatvállalás vezethet sikerre. Ma nem fegyverrel, hanem más eszközökkel kell vívnunk a harcunkat. Sajnos ma a hitbéli lazaság, a keresztény hit feladása hoz hosszú távú szellemi, lelki elnyomatást, nehezebben észrevehető rabságot A testvériség érzésének hiánya miatt kevesebb hajlandóságunk van az összefogásra, s kevésbé vállalunk áldozatokat egymásért, mint 1456 tavaszán. A történelmi Magyarország az egyház segítsége nélkül nem tudta volna megőrizni identitását, de a török elvonulása után talpra állni sem tudott volna. Az újjászülető Magyarországon a püspökségekben indult meg először az élet, s innen hatotta át az egész országot. Ha például nem kezdik el a kalocsai érsekség kiépítését, azt hiszem, Kalocsa is azon települések sorsára jutott volna, amelyek a középkorban még megvoltak, de ma már a nevüket sem igen ismerjük. Ma is nagy szerep hárul az egyházra, a hívekre, s ma is meg kell próbálni folytatni az ősök országépítő munkáját. Az ünnepségre sokakat várunk, a határainkon túlról is, hasonlóan a csíksomlyói búcsúhoz, mely évente a magyar keresztények összefogásának példaértékű megnyilvánulása. Váczi GáborFotó: Komondy Ferenc A nándorfehérvári - ma belgrádi - vár részlete