Új Ember, 2006 (61. évfolyam, 52/2993. szám - 62. évfolyam, 53/3046. szám)

2006-07-23 / 30. (3023.) szám

2006. július 23.Fórum Veletek keresztény - értetek püspök Felszentelték Varga Lajost (Folytatás az 1. oldalról.) Krisztus személyében mu­tatja be a szentmiseáldozatot, a hívőket pedig a tanító Krisztus igazi küldötteként és a pásztor Krisztus képviselőjeként oktat­ja és vezeti az egyházban. A püspök egyben tagja a püspö­kök egész testületének is, a vi­lág minden katolikus püspö­kével szolidáris közösségben kell végeznie szolgálatát, így kell munkálkodnia, Szent Pé­ter utódának vezetésével. De különleges kötelessége a püs­pöknek az is - mégpedig egy­házunk mai rendje szerint hangsúlyosabban, mint a vilá­giaknak vagy az áldozópapok­nak -, hogy kiválóan erős le­gyen hitében, jámborságában, okosságában. A megyés püs­pökről pedig külön hangsú­lyozza az Egyházi Törvény­­könyv is, hogy a nem kereszté­nyek felé, a nem hívők felé is van feladata, ők is rá vannak bízva, »hogy számukra is fel­ragyogjon annak a Krisztus­nak a szeretete, akinek a püs­pök mindenki számára tanúja kell, hogy legyen«. A segéd­püspökök - segítőtársakként, egységben megyés püspökük­kel - kiveszik a részüket ebből a szolgálatból." A szentbeszéd után követ­kezett a püspöki fogadalom­tétel, a kézrátétel és a püspöki jelvények átadása. A papság kegyelmének teljességét Is­tentől kiesdve a szentelési szertartást vezető Erdő Péter bíboros püspökké szentelte Varga Lajost. Juliusz Janusz nuncius, Beer Miklós püspök - akinek segédpüspöke lett Varga Lajos -, Paskai László bí­boros, Keszthelyi Ferenc nyu­galmazott váci megyés püs­pök és a többi jelen lévő főpap is sorban az új püspök fejére tette a kezét. A szentmise to­vábbi részében már új váci se­gédpüspökként vett részt az egykori pásztói plébános az oltárnál a szentmise bemuta­tásában. Áldozáskor a szentélyben ülő rokonokat, ismerősöket áldoztatta az új főpap, majd a hajóban álló hívekhez vonult. Ezt követően végighaladt a székesegyházon, hogy első alkalommal, püspökként ad­jon áldást a füvekre. A szent­mise vége előtt néhány szó­val köszöntötte a szentelésére egybegyűlteket. Többek közt e szavakat mondta: „A társa­dalom, a közösség élete ben­nünket is érdekel. Identitá­sunkat megőrizve, saját ér­tékrendszerünkkel kell hoz­zájárulnunk a társadalom éle­téhez, éppen ezért mondom nektek az ősi keresztény ha­gyomány szerint: veletek va­gyok keresztény, értetek va­gyok püspök." Szöveg és fotó: Bókay László Vallási ismertterjesztő játékunk Második évét zárta az Új Ember Talentum­játéka, mely korábban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárságának támoga­tásával indult. Idén az iskolás korosztályok és a családok mellett a plébániák is összemér­hették erejüket. Hétről hétre hat kérdést tet­tünk fel a játékosoknak a tudomány, a kultú­ra és a vallási ismeretek világából. Ötezernél is több versenyző kapcsolódott internetes já­tékunkhoz. Sok szülő és pedagógus kifejezte köszönetét, hogy a gyermekek megtanulták hasznos módon kezelni a számítógépet, és eközben tudásukban is gyarapodtak. A világ­hálón keresztül a határon túli magyar ajkú plébániák is bekapcsolódhattak a játékba - az egyik fődíjat épp egy erdélyi település plébá­niája kapta. Négy fordulóban összesen hat­száznegyven könyvet sorsoltunk ki idén a résztvevők között, közel egymillió forint ér­tékben. A fődíjak nyertesei hasonló összeg­ben számítógépet, digitális fényképezőgépet, kerékpárt, tábori felszerelést kaptak. Idei játé­kunk meghirdetésekor kéréssel fordultam a plébániákhoz, hogy anyagilag támogassák ezt a hitéleti kezdeményezést, mivel annak folytatása az Új Ember számára nem kis anyagi áldozatot jelent. Ezúton is kérem a plébános atyákat, egyházközségeket, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák az im­már hagyománnyá váló Talentum játékunkat. Az Önök jóindulatától függ, hogy a követke­ző tanévben is megindulhat-e a Talentum. Számlaszámúnk: 11707024-20168207 vagy 11100104-19719407. A „Megjegyzés" rovatban kérjük, tüntessék fel: Talentum. Támogatásu­kat előre is köszönjük. Papp Tamás Fődíjak nyertesei az 1. kategóriában (1-4. osztály): Sípos Sára (Rózsa Úti Általános Iskola, Veszprém), nyereménye: 1 db számítógép Párkányi Rebeka (Szent Imre Általános Isko­la, Székesfehérvár), nyereménye: 1 db fényké­pezőgép Nagy Bernadett (II. Rákóczi Ferenc Általá­nos és Művészeti Iskola, Téglás), nyereménye: 1 db kerékpár Fődíjak nyertesei a 2. kategóriában (5-8. osztály): Szentes Júlia (Általános Iskola, Ságújfalu), nyereménye: 1 db számítógép Nagy Emőke (Szent Orsolya Római Katoli­kus Általános Iskola és Gimnázium, Sopron), nyereménye: 1 db fényképezőgép Bálint Zádor (Kittenberger Kálmán Általá­nos és Művészeti Iskola, Nagymaros), nyere­ménye: 1 db kerékpár Fődíjak nyertesei a 3. kategóriában (9-12. osztály): Domán Anna (Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola, Salgótarján), nyereménye: 1 db számítógép Varga Gábor (Fráter György Katolikus Gim­názium, Miskolc), nyereménye: 1 db fényké­pezőgép Fazekas Flóra (Padányi Katolikus Gyakorló­­iskola, Veszprém), nyereménye: 1 db kerékpár Fődíjak nyertesei felnőtt kategóriában: Balog Béla (Apc), nyereménye: 1 db számí­tógép Dobiné Besenyei Orsolya (Budapest), nyere­ménye: családi tábori felszerelés (1 db négy­személyes sátor, 4 db hálózsák és laticel) Ipsits Csaba (Szarvas), nyereménye: egy húszezer forint értékű Új Ember-könyvutal­vány Fődíjak nyertesei a plébániák versenyében: Római katolikus plébánia (Somoskőújfalu), nyeremény: 1 db pingpongasztal 10 db ütővel Kaplonyi Szent Antal római katolikus plé­bánia, nyeremény: 3 db négyszemélyes sátor Krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plé­bánia (Budapest), nyeremény: 2 db kicsi fut­­ballkapu (kb. 80x120 cm) hálóval és 3 db lab­dával . Pajzs és védőbástya voltunk... Bábel Balázs érsek Nándorfehérvárról és az összefogásról Ötszázötven évvel ezelőtt a magyarok Hunyadi János vezérletével Nándorfehérvárnál 1456. július 22-én le­győzték az oszmán török sereget. Győztesként kerültünk ki a keresztény kultúra létét is veszélyeztető harcból - ha akkor csatát vesztünk, velünk bukhattak volna a ma­gukra oly büszke nyugati nagyhatalmak is. A világjelen­tőségű diadal után II. Piusz pápa III. Frigyes császárhoz küldött levelében méltatta vitézségünket, s szállóigévé vált mondatában fejezte ki, mit jelentett Európa számá­ra ez a hőstett: „Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védője." Véráldozatot hoztunk a nyugati kultúra jövőjéért, s később belerokkantunk a küzdelembe. A hősöket nem szabad elfe­lejtenünk: az emlékezés az egyedüli lehetőség, hogy ma is merjünk harcolni emberi jo­gainkért, testvéreinkért, or­szágunkért, s merjünk állha­tatosak maradni a hitben. A jogos büszkeséget csak a felej­tés veheti el tőlünk. Merjünk emlékezni őseink hőstetteire, kereszténységünk értékeire, kitartásunkra, világjelentősé­gű diadalunkra! Nándorfehérvár (Belgrád) fél évezrede a kalocsai érsek­séghez tartozott, ezért termé­szetes, hogy az emlékezés zászlóvivője, az ünnepség szervezője a mai kalocsai ér­sek, Bábel Balázs. Őt kerestük meg hivatalában.­­ A Kalocsa-kecskeméti fő­egyházmegye vállalta az egész katolikus egyház nevé­ben az ünnepség megrende­zését, amely egy hálaadó szentmise lesz, augusztus 6- án tíz órakor a kalocsai szé­kesegyház előtti téren, Sza­badtéren lesz, hiszen sok hí­vőre számítunk. A püspöki kar jelentős része is eljön, sőt Pénzes János szabadkai püs­pök lesz a szónok, hiszen ma ő a nándorfehérvári vidék magyar főpásztora. 1456-ban a Kalocsához tartozó vár erősségünk volt a végeken, s szorosan a kalocsa-bácsi ér­sekséghez tartozott, tehát nem is a tartományhoz, ezért méltó és igazságos, hogy mi rendezhessük ezt az ünnepet. A diadal ötszázadik évfordu­lóján még nem ünnepelhet­tünk, 1956-ban nem olyan idők jártak, de a püspöki kar kiadott egy körlevelet, amely magán viseli a kor bélyegét. Ez a forradalmat hangsúlyoz­ta, aktualizálta a nándorfe­hérvári diadalt. Mi elsődlege­sen nem egy haditettet ün­neplünk, hanem valamikép­pen a keresztény hit, a keresz­tény Európa - benne a keresz­tény Magyarország - védel­mének hőstettét. A diadal em­lékét III. Kallixtusz pápa foga­dalmi ünneppel jelölte meg. A figyelemfelkeltő déli ha­rangszóval kapcsolatban már 1456 júniusában bullát adott ki, a veszély miatt fontosnak tartotta, hogy a hívek minden délben elmondják az úran­gyala imádságot, kérjék a Szűzanya közbenjárását a ke­resztény sereg győzelméért. Miután június 22-én győzel­met arattak, az oszmán sereg megfutamodott. A pápa is tu­domást szerzett a történtek­ről. A figyelmeztető harang­szó megmaradt, majd a kö­vetkező héten még egy rende­let született, s augusztus 6-a, Urunk Színeváltozásának ün­nepe hálaadó nap lett. Az akkori viszonyok sok tekintetben hasonlítottak a maihoz, az országban széthú­zás uralkodott, nagy veszé­lyek leselkedtek ránk, de ke­vesen ismerték fel annak fon­tosságát, hogy meg kell állíta­ni a belső romlást, s még keve­sebben azt, hogy mivel jár az iszlámmal szemben elveszí­tett harc, az ország megszállá­sa. A pápa anyagilag, de szel­lemi és erkölcsi tekintélyével is jelentősen hozzájárult a si­kerhez. Éleslátását, megfon­toltságát magyarázza szárma­zása, hiszen a spanyol egy­házfőben elevenen élt a törté­nelmi tapasztalat, amelyet a spanyolok szereztek az iszlám hódítással kapcsolatban. A mórok jelenléte az Ibériai-fél­szigeten nemcsak a kultúra, hanem az ehhez szorosan kapcsolódó keresztény érté­kek pusztulását is jelentette. Tudta, hogy a kereszténység­nél sokkal harcosabb iszlám hódítást meg kell akadályoz­ni, ellentámadást kell indítani, s végső soron ki kell űzni őket Európából. Ám az uralkodók nemigen támogatták elképze­léseit, sem anyagi, sem erköl­csi hajlandóságot nem mutat­tak a törökellenes harchoz. Ebben a helyzetben talált segítőre az itáliai származású, diplomáciai érzékkel és remek szónoki képességekkel egy­aránt megáldott Kapisztrán Já­nos ferences barát személyé­ben. Ő pappá szentelése előtt jogászként, illetve a nápolyi törvényszék elnökeként tevé­kenykedett. Itt barátokat, de ellenségeket is szerzett magá­nak. 1416-ban Rimini ura elfo­gatta és börtönbe vetette. A fogságában fogadta meg, hogy szakít addigi világi éle­tével, s esetleges szabadulása után szerzetesi fogadalmat tesz. A rendben önmegtartóz­tató életet élt, válságos idők­ben nagyhatású prédikációi­val rengeteg embert vonzott az egyházba. Jóval később, hetvenéves korában állt támo­gatóként a pápa „keresztes hadjárata" mellé, s 1456 tava­szától lelkesítő, tényfeltáró prédikációkkal szerzett támo­gatókat, illetve toborzott kato­nákat a harchoz. Magyaror­szágon nem is értették a be­szédét, csak látták nagy hit­buzgalmát, s melléálltak a job­bágyok, a diákok, szerzetesek, elsősorban a pálosok. Hunyadi János kormányzó mindeközben a maga eszkö­zeivel próbálta biztosítani a vár védelmét, de annak elle­nére, hogy az ország leghatal­masabb főurának számított, ereje kevés volt ahhoz, hogy megakadályozza a hatalmas oszmán birodalom előrenyo­mulását. Sógora, Szilágyi Mi­hály volt a vár parancsnoka. Ők hármasban teljes egyetér­tésben, keresztény elkötele­zettségből fogtak össze. Az idős ferences pap nemcsak a szervezésből, hanem a küzde­lemből is kivette a részét: buzdította, lelkesítette a vár védőit, akiknek sikerült is visszaverniük a török ostro­mot. A sikeren felbuzdulva, vagy inkább belső indíttatás­ból fakadóan, katonái élén ke­resztjét magasba emelve ron­tott rá a vár alján táborozó tö­rökökre. Ezt látva Hunyadi is kitört katonáival a várból, s együttes erővel sikerült elűz­niük a támadókat. A győzelem Magyarország hetven évig tartó viszonyla­gos függetlenségét eredmé­nyezte. De máig érezhető ha­tásai is vannak e sikernek. Mi­vel a török itt később tudta megvetni a lábát, mint példá­ul a Balkánon, innen koráb­ban ki is lehetett űzni. A mai Balkán etnikai és vallási meg­osztottságának kialakulásá­ban alapvető szerepe volt a hosszúra nyúlt iszlám ura­lomnak, s végső soron ez ve­zetett a közelmúltban lezajlott szörnyű polgárháborúhoz is. A nándorfehérvári diadal hálára és ünneplésre kötelez bennünket. Az összefogás győzelme a példa erejével mutatja meg nekünk, mai ma­gyaroknak, keresztényeknek, hogy csak az összefogás, az önzetlenség és az áldozatvál­lalás vezethet sikerre. Ma nem fegyverrel, hanem más eszközökkel kell vívnunk a harcunkat. Sajnos ma a hitbé­li lazaság, a keresztény hit fel­adása hoz hosszú távú szelle­mi, lelki elnyomatást, nehe­zebben észrevehető rabságot A testvériség érzésének hiá­nya miatt kevesebb hajlandó­ságunk van az összefogásra, s kevésbé vállalunk áldozato­kat egymásért, mint 1456 ta­vaszán. A történelmi Magyaror­szág az egyház segítsége nél­kül nem tudta volna megőriz­ni identitását, de a török elvo­nulása után talpra állni sem tudott volna. Az újjászülető Magyarországon a püspöksé­gekben indult meg először az élet, s innen hatotta át az egész országot. Ha például nem kezdik el a kalocsai ér­sekség kiépítését, azt hiszem, Kalocsa is azon települések sorsára jutott volna, amelyek a középkorban még megvol­tak, de ma már a nevüket sem igen ismerjük. Ma is nagy sze­rep hárul az egyházra, a hí­vekre, s ma is meg kell pró­bálni folytatni az ősök országépítő munkáját. Az ünnepségre sokakat vá­runk, a határainkon túlról is, hasonlóan a csíksomlyói bú­csúhoz, mely évente a ma­gyar keresztények összefogá­sának példaértékű megnyil­vánulása. Váczi Gábor­Fotó: Komondy Ferenc A nándorfehérvári - ma belgrádi - vár részlete

Next