Új Ember, 2008 (64. évfolyam, 1/3099-52/3050. szám)
2008-01-06 / 1. (3099.) szám
Megjelent az Adoremus januári száma! Ára: 125 Ft • 12 korona • 1 új lejétékadó Ingyenes műsormelléklettel! Magyarország szegényeiért Egyháziak tiltakozó éhségsztrájkja 3. oldal Az ünnep állócsillaga alatt Karácsony a börtönben 8. oldal Püspökszentelés Esztergomban Székely János kinevezett esztergom-budapesti segédpüspököt január 5-én délelőtt fél tizenegykor szenteli püspökké Erdő Péter bíboros prímás az esztergomi bazilikában. Az új püspök 1964-ben Budapesten született, felsőfokú tanulmányait az esztergomi szemináriumban, a budapesti Hittudományi Akadémián és Betlehemben végezte. Többéves lelkipásztori szolgálat és római posztgraduális tanulmányok után 2006-ban nevezték ki az Esztergomi Hittudományi Főiskola rektorává. 2007 óta a társadalmi-oktatási-kulturális szakterület püspöki helynöke. Több teológiai, biblikus és lelkiségi írás szerzője, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán az újszövetségi tanszék docense. Püspöki jelmondatát Szent Lukács evangéliumából választotta: Omnes vivant et - Mindenki érte él. Lehet-e az erőszak a politika eszköze? Benazir Bhutto halála Sokan teszik fel ezt a kérdést terrorizmustól és erőszaktól sújtott vitágunkban. Most is, amikor pár héttel a pakisztáni választások előtt, december 27- én egy iszlámábádi választási gyűlésen öngyilkos merénylő áldozata lett Benazir Bhutto, az ellenzék vezetője. Mivel a politika célja csak a nemzet közös javának (a „közjónak") szolgálata lehet, az erőszak semmiképpen nem szolgálhatja ezt. Ezért is állunk döbbenten Bhutto tragédiája előtt. XVI. Benedek pápa elítélte a „kegyetlen, terrorista merényletet". Imádkozik azért, hogy elkerülhető legyen minden további erőszak. A Szentatya együttérzéséről és lelki közelségéről biztosította Bhutto családját és az egész pakisztáni népet. A Szentszék szóvivője, P. Federico Lombardini „tragikusnak és szörnyűnek" nevezte a tettet. Az 1953-ban született, angliai és amerikai tanulmányokat folytatott Benazir Bhutto kétszer volt miniszterelnök (az első nő, aki egy iszlám országban kormányfő lehetett), októberig emigrációban élt. Talán tehetett volna valamit honfitársaiért. Az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet talán ezért ítélte halálra. De az iszlám világ hívő, gondolkodó emberei a párbeszéd útját keresik... Rosdy Pál Határnyitás 2007. december 20-án éjfélkor Magyarország három (a szlovén, az osztrák és a szlovák) határszakaszán megszűnt az ellenőrzés, velük, valamint Csehországgal, Észtországgal, Lettországgal, Litvániával, Máltával és Lengyelországgal együtt immár a schengeni térség teljes jogú tagjai lettünk. „Bizonyos értelemben visszatérünk a középkori kereszténység egységes területéhez, ahol például a Németországból Santiago de Compostelába vagy Szlovéniából Rómába tartó zarándoknak nem volt szüksége útlevélre vagy vízumra - állapította meg az esemény kapcsán Franc Rodé bíboros, a Szerzetesi Kongregáció prefektusa, akinek szülőhazája január 1-jétől a volt kommunista országok közül elsőként tölti be a soros EU-elnökséget. Sok helyütt ünnepelték a határnyitást: Hegyeshalomtól Komáromon és Esztergomon át Balassagyarmatig. A szlovák-magyar határhoz közeli Abaújtoma plébániatemplomában a határ mindkét oldaláról érkező hívek és közéleti személyiségek jelenlétében december 20-án este Bartal Károly Tamás jászóvári premontrei apát vezetésével mutattak be hálaadó szentmisét. Éjfélkor, a határsorompók ünnepélyes eltávolítása után Gábor Bertalan szepsi esperes arról beszélt, hogy az elvesztett háborúk sebeire csak a béke szolgálhat balzsamul. Mi, anyaországiak közelebb kerültünk felvidéki, muraközi és burgenlandi magyar testvéreinkhez, de - egy időre legalábbis - valamivel nehezebb lett a kapcsolattartás az erdélyiekkel, délvidékiekkel, horvátországiakkal, kárpátaljaiakkal. Ez a határnyitás valójában határok áthelyezését jelenti. Az öröm tehát nem teljes. Az pedig egyre fontosabb kérdéssé válik, hogy miként lehetne feltartóztatni mindazt, aminek az országba áramlása nem gazdagítja, hanem rombolja életünket. (et) 770133 120540" ISSN 0233-1205 Régi hivatás - új kihívások Elkezdődött az iskolanővérek jubileumi éve 9. oldal A „részvét bölcse" a XX. században A Puccini-év margójára 11. oldal A nemzet és az ország szimbóluma Harminc éve tért haza a Szent Korona 12. oldal Istentől érkezik a remény A taizéi közösség „új útja" - jubileumi találkozó Genfben Új utak keresése a béke és a kiengesztelődés felé a nemzetközi tapasztalatok alapján - így összegezhető az idei év „taizéi programja", fő témája, amelyet Alois testvér, a taizéi perjel fejtett ki levelében, amelyet a Genfben megtartott év végi európai ifjúsági találkozóra írt. A három évtizeddel ezelőtt Roger testvér - a taizéi közösség alapítója - által kezdeményezett Bizalom zarándokútának jubileumi alkalmán 2007. december 28. és 2008. január 1. között több tízezer fiatalt - köztük négyszáz magyart -fogadtak be Genf területén (és környékén, a Léman-vidéken) lévő, valamint Svájccal határos franciaországi egyházközségek. A találkozót üzenetben üdvözölte XVI. Benedek pápa, Ban Ki-Moon ENSZ-főtitkár, Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka, II. Alekszij moszkvai pátriárka, Rowan Williams, Canterbury érseke, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke. A következő év végi zarándoklat Brüsszelben lesz, de addig is számos országban lesznek helyi, regionális találkozók, többek közt Kolozsvárott május 30-tól június 1-jéig. Európa számára fontos, hogy felfigyeljen Latin-Amerika hangjára, ahol olyan sok nő és férfi éli az evangéliumot, mondta a múlt év elején Alois testvér, és ezt megerősítendő a genfi találkozóra is ebben a szellemben írta meg gondolatait, még Cochabambában, Bolívia fővárosában. „A föld számtalan vidékén megjelenő társadalmi feszültségek abból fakadnak, hogy a történelem ejtette sebek nem hegedtek be" - írja a taizéi perjel, és a bolíviai tapasztalatok tükrében felteszi a kérdést: hogyan találhatunk gyógyulást, amikor a tehetetlenség érzése lesz úrrá rajtunk a világméretű egyenlőtlenségekkel szembesülve? A Cochabambában összegyűlt fiatalok megmutatták, hogy a különbözőségek korántsem vezetnek szükségképpen megosztottsághoz vagy rivalizáláshoz, ezek egymás gazdagításának és a kölcsönös örömnek az ígéretét hordozzák magukban. Bolíviában sikerült olyan bátor keresztényeket találnunk, akik egész lényükkel testesítik meg azt, amire az evangélium szólítja fel őket: a kiengesztelődött szívvel folytatott küzdelmet. Alois testvér hozzáteszi: „Belső élet nélkül azonban nem vagyunk képesek a végsőkig menő elszántságra. Istenben örömre találunk, benne megtaláljuk az élet teljességének reményét. Hát nem maga Isten tette-e meg az első lépést felénk? Jézus eljövetelével Isten valódi párbeszédre és kölcsönös osztozásra kötelezte el magát minden emberi lénnyel. Bármennyire is fölfoghatatlan ez számunkra, Isten egészen közel van hozzánk - írja levélbe foglalt meditációjában a taizéi közösség vezetője, majd felteszi az „új utakra" vezető gyakorlati kérdéseket: Mi vajon visszatükrözzük-e Isten résztvevő izgalmát az emberek felé? Képesek vagyunk-e meghallgatni a másikat a konfliktusokkal terhes helyzetekben? Képesek leszünk-e a javak méltányosabb elosztására? Közeledünk-e a nálunknál szegényebbekhez? Elmegyünk-e odáig, hogy megbocsássunk? A taizéi perjel erősen hisz abban, hogy a kiengesztelődés alapjaiban tudja megváltoztatni az emberi társadalmakat, ehhez azonban ki kell mozdulnunk a holtpontról, meg kell tennünk az első lépéseket. Egy bolíviai lány, Roxana szavait is idézi levelében: „Ha osztozni akarunk egy nép szenvedéseiben, közelednünk kell ahhoz a reményhez, amely Istentől érkezik hozzánk." Körössy László (Összeállításunk a találkozóról a 7. oldalon.) Mosolya azonnal elárulja Magyar nyelvünk kincse. Mindössze két szótag - latinul egyetlenegy - mégis könyvtárnyi kötetet szült már az emberiség történelme során. Szabadabb a szabadságnál. Bezárni képtelenség, megállítani, feltartóztatni egyszerűen lehetetlen. A kőkemény mindennapi életből táplálkozik, miközben az álmokban szárnyal. A sötét éjszakát beragyogja, de a nappali fénynél sem alszik ki. A hideg értelem keskeny útvesztőit felmelegíti, a közömbösséget kijátssza, a lehetetlennek tűnő ügyekért könyörtelenül harcol. A világ sebeit bekötözi. Csókja a lázas fájdalmakat begyógyítja. Aki természetfeletti erejében bízik, az soha nem csalatkozik. Az élet hajótörötteit a legnagyobb örvényekben is utoléri. A magány börtönének legjobban őrzött celláját is kizárja. A hideg téli utcák didergő lakóinak végtagjait felmelegíti, hívatlanul benyit a kórházi szobákba, és megsimogatja a betegek homlokát. Leül az elfekvők kiszolgáltatott lakóinak ágyához, hogy megvilágosítsa a homályos ködbe vesző jövőt. Ha kell, megtisztítja az emlékezetet, a lélek legmakacsabb csomóit játszi könnyedséggel kioldja. A kilátástalanság mélységeibe is utánunk ereszkedik, hogy az újrakezdés ígéretét fülünkbe súgja. Ragyogása egyetemes, nekünk, keresztényeknek ugyanakkor mindig új, egészen egyedülálló fényt hoz az életünkbe. Valamennyi megnyilvánulása a Teremtő ujjlenyomata. A világ egyik sarkától a másikig, hat és fél milliárd ember belőle él, de nem fogy el, miközben egyikünk sem mondhatja a magáénak. Háborúk, járványok, természeti katasztrófák és sötét próféciák árnyékolják be a jövőt, káprázatos ereje mégis képes megújítani mindazokat, akik e borzalmak ellenére is odafigyelnek rá és hisznek kimeríthetetlen tartalékaiban. Vigyázzunk erre a kincsünkre, mert, bár hihetetlenül erős, mégis rendkívül törékeny... Minden tekintet mögé képes elrejtőzni, de mosolya azonnal elárulja. Mindig éppen ott van, ahol nem várnánk. Türelmes, jóságos, hűséges és kitartó. Bizonyára felfedezték, ki ő. Az Isten nagyszerű ajándéka, a hit és a szeretet erényeinek testvére, aki az előttünk álló esztendő egyetlen napján sem csal meg bennünket: a remény! Papp Tamás