Új Ember, 2009 (65. évfolyam, 1/3151-52/3202. szám)

2009-10-18 / 42. (3192.) szám

2009. október 18. Köz­élet _________stiímcet^ 3 Hála és tisztelet az afrikai egyháznak Erdő Péter bíboros szinódusi felszólalása A szinódus kezdetén a kontinensek püspö­ki konferenciáinak elnökei szólaltak fel. Az alábbiakban Erdő­ Péter bíboros, az Eu­rópai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) elnökének felszólalását foglaljuk össze. Miután tolmácsolta az európai főpásztorok szívélyes üdvözletét emlékeztetett rá, hogy a földrész püspöki konferenciáinak elnökei né­hány nappal ezelőtt tartották plenáris ülésü­ket Párizsban. Itt beszámoltak arról a közös munkáról is, amelyet a CCEE és a SECAM - az afrikai és madagaszkári főpásztorokat tö­mörítő szimpózium - végez. Ezeken a megbe­széléseken olyan témákkal is foglalkoznak, mint a migráció vagy a rabszolgaság. Erdő Péter bíboros megállapította: „Európa földje is vértől áztatott." Amikor a berlini fal leomlása után a földrész nyugati és keleti ré­szének lakói, főleg a katolikusok, szabadon találkozhattak egymással, tudomást kellett venniük közös történelmük összetettségéről. A kelet-európai népek történelmük során gyakran úgy érezték, hogy gyarmati helyzet­ben vannak, és kizsákmányolják őket. Európa népei a közelmúltban számos sebet kaptak, amelyek még mindig nem gyógyultak be teljesen. Az emberiség történel­mében legtöbb életáldozatot kö­vetelő II. világháború után a nyugat-európai népek közül a németek és a franciák - olyan katolikus politikusok, mint Robert Schuman, Konrad Adenauer és Alcide De Gasperi alapvető segítségével - megta­lálták a békés együttélés és a mélyen gyökerező kiengesztelő­­dés útját. Ma Európa középső és keleti térségére vár a feladat, hogy keresse a szívek kiengesz­­telődését, az emlékezet megtisz­títását és az építő testvériséget. Gyakran éppen a katolikus főpásztorok azok, akik a kien­­gesztelődés első lépéseit megteszik. A német és a lengyel püspökök nagy gesztusát kezdet­ben társadalmaik számos csoportja értetlenül fogadta. A korszak néhány nagy teológusa azonban - különösen Joseph Ratzinger - szen­vedélyes szavakkal védelmezte ezt a prófétai tettet. Az utóbbi években a kiengesztelődés és a testvériség hasonló gesztusaira került sor többek között Lengyelország és Ukrajna, Szlo­vákia és Magyarország között. A tömegtájékoztatási eszközök gyakran nem szentelnek elegendő figyelmet ezeknek az ese­ményeknek. És vannak olyan érdekcsoportok is, amelyek politikai és gazdasági előnyre szá­mítva feszültséget és ellenségeskedést szítanak népek, etnikai közösségek vagy vallások között. Krisztus azonban, aki a világ világossága, meg­világítja az emberi történelem sötétségét. Őt so­ha semmilyen homály, gyűlölet vagy rossz nem győzheti le - hangsúlyozta Erdő Péter bíboros. Krisztusban van a reménységünk. Még ha az egyház hangja és az egyes keresztények tanú­ságtétele gyöngének is tűnik, ez a halk hang erősebb minden zajnál, hazugságnál, propa­gandánál vagy manipulációnál. A vértanúk erejéről tanúskodunk - folytatta beszédét Erdő Péter bíboros. Megkezdődött a XX. századi hit­vallók boldoggá és szentté avatása. A hosszú üldöztetés során emléküket kényszerű hallga­tás fedte, mégis ott éltek a hívők szívében. Most kezdtük el a sírgödrök felnyitását. Földi marad­ványaik áthelyezése minden egyes alkalommal mélyen megrázza a jelenlévők lelkét. A nagy fe­szültség, amely egy meggyilkolt ember végső gyöngesége és ugyanannak a személynek a leg­­magasztosabb ereje között van, rendkívül erős spirituális lendületet ad közösségeinknek. Mi, európai katolikusok megtanultuk tör­ténelmünkből, hogy figyelemmel kövessük az afrikai keresztények sorsát. Megtanultuk nagyra becsülni hűségüket, tanúságtételüket. Az utóbbi idők évről évre növekvő számú af­rikai vértanúi Krisztusért és egyházáért adják életüket, így tehát értünk is. Az afrikai helyi egyház megérdemli hálánkat és mély tisztele­tünket - mutatott rá a magyar prímás. Isten szolgája, II. János Pál erőteljes és vilá­gos tanítást hagyott ránk az isteni irgalmas­ságról. Az olykor ördöginek tűnő köröket - amelyek népeket, etnikai csoportokat, társa­dalmi osztályokat tartanak a gyűlölet, a bosz­­szú, a kétségbeesés, az igazságtalanság struk­túráinak fogságában­­ nem győzhetnénk le pusztán emberi erővel. De az isteni irgalmas­ság képessé tesz arra, hogy kövessük Krisztus parancsolatát: „Legyetek tehát irgalmasak, amint a ti Atyátok is irgalmas" (Lk 6,36). Meggyőződésünk, hogy az ajándékok ki­cserélése olyan program, amely nemcsak Eu­rópa nyugati és keleti részére érvényes - foly­tatta szinódusi felszólalásában Erdő Péter bí­boros. Ez a hívek kötelessége az egyes konti­nensek között és egyetemes szinten. Ugyan­akkor jobban el kívánjuk mélyíteni az afrikai­ak liturgikus, kateketikai tapasztalatát, a papi hivatások dinamizmusát, annak a lehetősé­gét, hogy közösen építsük Krisztus egyházát Európában, Afrikában és világszerte - mond­ta a CCEE elnöke. A világ nagy gazdasági és politikai mozga­tóerői gyakran nem a szeretet és az igazságos­ság logikája szerint működnek. Olykor meg­feledkeznek az igazi valóságról, a dolgok és az ember természetéről. Az emberi méltóság azonban nem hatékonyságunk, nem e világi sikereink függvénye. Minden ember azonos, elidegeníthetetlen méltósággal rendelkezik, mivel Isten saját képmására és hasonlatossá­gára teremtette. Az emberi méltóság nem ösz­­szeegyeztethetetlen a szenvedéssel. Hamis lenne egy olyan ideológia, amely azt állítaná, hogy méltóságunk megőrzéséhez jobb lenne a halált választani, semmint szenvedni. Az óko­ri görög-római gondolkodás vallotta ezt, ame­lyet még nem világított meg az evangélium tanítása. Krisztus példája azonban arra mutat rá, hogy a legnagyobb szenvedés a legna­gyobb méltóság és dicsőség pillanata lehet. A teremtett valóság természete változatlan, még ha korunkban sokan nem hallgatják is meg a Teremtő hangját, és nem nyitottak az igazság befogadására, a szeretet gyakorlására. Az igazságosság és az isteni irgalmasság ettől függetlenül érvényre jut a világ működésé­ben, a történelem lefolyásában - mondta Erdő Péter bíboros, majd ezekkel a szavakkal fejez­te be: „Biztosítunk benneteket imáinkról és szolidaritásunkról, hogy megtaláljátok a kien­gesztelődés, az igazságosság és a béke elő­mozdításának útjait, hogy számunkra is tá­maszt nyújtsatok tapasztalataitokkal, hitetek­kel és tanúságtételekkel." VIS Valótlan tartalmú tájékoztatás A Székesfehérvári Egyházmegyei Hivatal tiltakozása A Székesfehérvári Egyházmegyei Hivatal sajtónyilatkozatot adott ki, amelyben az alábbiakat szögezi le. Nagyszámú médium - Spányi Antal megyés püspök személyét is érintően - köznyilvános­ság elé tárta azt, hogy rágalmazás vétsége miatt Spányi Antal megyés püspök és sértett tár­sai magánvádas büntető eljárást kezdeményeztek a Székesfehérvári Városi Bíróság előtt. Több írott és az elektronikus sajtó is azt sugallja, hogy homoszexuális képek készültek a püspökről és a többi sértettről. Ezen állítás nem felel meg a valóságnak. A sértettek szexuális identitására vonatkozó tényállítás miatt terjesztették elő a magánvádat. Szexuális tartalmú fénykép nem készült, nem is készülhetett a sértettekről, ilyen képek nem léteznek. Tiltakozunk a valótlan tartalmú tájékoztatások ellen. Az új enciklika a válságról XVI. Benedek pápa - nemrég magyar nyelven is megjelent - Caritas in veritate (Szeretet az igazságban) kezdetű enciklikája korábbi pápák híres szociális enciklikáinak sorát kívánta folytatni, kifejtve és magyarázva az egyház szociális tanítását - a jelen kihí­vásaira válaszolva. Közéleti embereket kértünk, fogalmazzák meg ezzel kapcsolatos gondolataikat. A­z enciklika különösen is gondolatébresztő ré­szei számomra azok, amelyek a legújabb nemzet­közi pénzügyi válság megér­tését segítik. Ingadozások és ciklikusságok mindig vannak a gazdasági életben, de ennek a mostani krízisnek a mélysé­ge a figyelmes elemzőket és a döntéshozó szakembereket is meglepte: túlságosan hittek az egyéni érdekek úgymond egymást féken tartó és egyen­súlyhoz elvezető mechaniz­musában, a tulajdonosi önér­dekben, az érzelemmentes ra­cionális üzleti kalkulációban. Ennek ellenére nagy tőkeerejű bankok sora ment csődbe, ha­talmas tőkék úsztak el a fele­lőtlenség és a mohóság követ­keztében. Pedig az enciklika világosan kimondja: minden üzleti döntésnek, minden po­litikai cselekedetnek van eti­kai tartalma, mindenki felelős döntései következményeiért. Még a fogyasztó is hordoz fe­lelősséget a gazdasági rend­szerben, legfeljebb nincs tu­datában döntései súlyának, ezért nevelésre és felvilágosí­tásra szorul. A krízis után nagy kihatású döntések meg­hozója nem hivatkozhat jó lel­kiismerettel arra, hogy az „üzlet egy dolog, az etika más dolog", vagy „én nem lehetek tekintettel másokra, mert az üzleti életben nincs helye az érzelmeknek". Csak remélni lehet, hogy a figyelmeztető szavak meghallgatásra talál­nak, és a gazdasági tényezők a várt javulás beálltával nem feledkeznek el a válság mé­lyén felismert tanulságokról. Bod Péter Ákos egyetemi tanár A­z enciklika egyik újdonsága az, hogy a jogot és az igazságosságot azon sze­mélyközi viszonyokban értelmezi, amely emberi kapcsolatok mintája a szenthá­­romságos Isten személyei közötti szeretet-kap­­csolat. Az igazságosságnak így a szeretet a mércéje, amelytől elválaszthatatlan. Azonban a szeretet igényli az igazságosságot is, hiszen az „igazságosság a szeretet első útja", és az első lépés az, hogy mindenki megkapja azt, ami őt megilleti. Mindenkinek elidegeníthetetlen joga van az élethez, de az életben maradáshoz is, így tehát az embernek sérthetetlen joga van az ivóvízhez és az élelemhez. Ezen alapvető jogok biztosításának kötelezettsége határt szab min­den más jogigénynek. Egyáltalán, jogokat csak a kötelességek adta kereten belül lehet érvé­nyesen megfogalmazni, amely kötelességeket az ember személyi mivoltából fakadó követel­mények határozzák meg, ennek lényegi jellem­zője az ember társas létmódja. Meg kell tehát adni az igazságosság és a szeretet révén a má­siknak, a többieknek, a népeknek azt, ami őket az említett elvek alapján megilleti. Az emberi­ség családjának észlelnie kell az ember társiasságából fakadó szolidaritási kötelékek jelenlétét. A Szentatya felhívja a figyelmet arra, hogy szükséges kutatni a személyközi kapcso­latok filozófiai, metafizikai természetét is. En­nek jegyében úgy gondolom, hogy a család belső kapcsolatai például mintát szolgálhatnak a nemzeti és a nemzetközi közösség tagjai kö­zött érvényes elvek meghatározására. Az igaz­ságra irányuló és a szeretetet szem előtt tartó igazi párbeszédben, a dia­logosz szellemében kellene kutatni az igazságosság újszerű szem­léletéből fakadó követelményeket. Frivaldszky János jogfilozófus Hivatalos és javasolt fordítás A Caritas in veritate enciklika nem egyszerű olvasmány, s ez részben a tárgyalt témakörök összetettségéből, részben a do­kumentum keletkezéstörténe­téből fakad. Az enciklika előké­szítésében ugyanis nagy szere­pet játszott az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa, amely több külső szakértő bevonásá­val dolgozott a többszörösen átírt szövegen. Nem csoda, ha ez a végső változaton is észre­vehető - állapítja meg a Vatiká­ni Figyelő internetes portál. A szöveg munkanyelvének az olasz tekinthető, XVI. Benedek pápa általában anyanyelvén, németül fogalmaz. Az encikli­ka hivatalos szövegének pedig a latin tekintendő, így nem ke­vés kihívással kellett szembe­néznie a magyar fordításnak. A Vatikáni Figyelő szer­kesztői szemelvényt hoznak a hivatalos magyar fordításból, majd ugyanazt latinul, olaszul, németül, angolul, és végül egy javasolt magyar fordításban közlik, így például az encikli­ka 41. pontjában, „az állam jel­lemzői" cím alatt a hivatalos magyar fordításban ez áll: „Nem szükségszerű, hogy az állam jellegzetességei egyszer s mindenkorra ugyanolyanok maradjanak." A világnyelvek­kel összevetve a javasolt fordí­tás így szól: Nem szükséges, hogy az állam mindenütt azo­nos jellemzőkkel bírjon. A 76. pontban ír az encikli­ka „az ember lelki és erkölcsi jólétéről", a hivatalos magyar fordítás szerint a következő­képpen: „Nincs teljes körű fejlődés és egyetemes közjó olyan személyek nélkül, akik a lelki és erkölcsi javakat a lé­lek és a test egységében szemlélik." A javasolt fordí­tás szerint: Nem lehetséges a teljes körű fejlődés és az egyetemes közjó megvalósu­lása a test és lélek egysége­ként értelmezett ember lelki és erkölcsi jólétének biztosí­tása nélkül. A 79. pont a hivatalos fordí­tás alapján a következő szavak­kal hangsúlyozza, hogy „imád­kozó keresztényekre van szük­ség": „A fejlődésnek szüksége van a keresztényekre, akik az imádság gesztusaiban Istenhez emelik a szegényt." A javasolt fordítás így fo­galmaz: „A fejlődéshez karju­kat imádkozva Istenhez emelő keresztényekre van szükség." Folytathatnánk a sort a szubszidiaritás és a globalizá­ció, a technokrata békefelfo­gás veszélyei, a média állítóla­gos semlegessége vagy a tech­nika mint ideológia címsza­vak elemzésével, de már eny­­nyi is kifejezi, milyen nehéz feladattal kellett szembenéz­niük a Caritas in veritate encik­lika fordítóinak. (Összeállításunk a Vatikáni Figyelő alapján készült) „Erkölcs nélkül nincs ember" Seneca alapigazságát választotta címéül az ötödik alkalommal megrendezett Klebelsberg pedagógia nap Kaposváron. A Klebelsberg Kö­zépiskolai Kollégiumban mintegy kétszázöt­ven oktatási szakember hallgatta a jeles előadó­kat, akik vallják: erkölcsi felemelkedésünk, megmaradásunk útja egyedül a megtérésben rejlik. Szita Károly kaposvári polgármester hangsú­lyozta: gyökereket és szárnyakat adni gyermeke­inknek - ez a legtöbb, amit adhatunk. Az oktatás­­irányítók azonban csak tervszámokat látnak, és üzemszerűen tudják elképzelni az iskolaügyet. A somogyi megyeszékhely oktatási intézményeitől például 614 millió forintot akarnak elvonni jövő­re. Ez négy kaposvári iskola éves költségvetése. Hoffmann Rózsa egyetemi docens, ország­­gyűlési képviselő arra is felhívta a figyelmet, hogy a tudás erkölcs nélkül veszélyes, és szá­mára az erkölcs - ahogy Maczkó Mária énekmű­vész kezdő dalában hallhattuk - „lélekben megszólaló fényes hang". Üdvösségünket itt, a földön kell elkezdeni építenünk, ami meglehe­tősen nehéz olyan környezetben, ahol államér­dekké emelték az erkölcs hiányát. Csak a peda­gógusok tudnak ezen változtatni - vallja Hoffmann Rózsa -, hiszen ők képesek a legha­tékonyabban befolyásolni a gyerekek érték­rendjét. Papp Lajos szívsebész szerint elég volt a véráldozatból, az élőket kell tisztelni. Ha a pe­dagógus jól érzi az ég üzenetét, akkor a legna­gyobb kegyelmet kapja, mert minden gyerek csoda, csiszolatlan gyémánt. Ha képes áldo­zatot hozni ezért, akkor csodatévő lehet. Szentséggel és böszmeséggel egyaránt át­itatódik a társadalom - mondta Czakó Gábor író. De ha most megfogadjuk a Szent Ágoston-i intelmet, hogy „szeress, és tégy amit akarsz", akkor könnyebben szálhatunk harcba a rosszal. Czakó Gábor szerint az igaz­ságot, a jóságot, a szépséget és a szeretetet nemcsak befogadni kell, hanem tovább is kell adnunk, s így még inkább tapinthatóvá válik: az erkölcsös magatartás nem csupán szabály­tartó, hanem örömforrás is. Lőrincz Sándor

Next