Új Ember, 2012 (67. évfolyam, 52/3305. szám - 68. évfolyam, 51/3356. szám)
2011-12-25 - 2012-01-01 / 52-1. (3305-3306.) szám
2011. december 25-2012. január 1. Ünnep 3 A Magyar Katolikus Családegyesület szervezésében tartották meg Gödöllő-Máriabesnyőn a XVIII. családkongresszust és -fesztivált. A család évének záróeseménye ünnepi szentmisével ért véget, melyet Erdő Péter bíboros mutatott be. Az alábbiakban az ő szentbeszédéből idézünk. Nem véletlen, hogy a család szóhoz gyakran a segítés, támogatás kifejezések párosulnak a mai közbeszédben. Nehéz dolog lett családot vállalni, családot nevelni. A gazdasági statisztikákban, érdekekben gondolkodó, pénzügyi számoktól rettegő és ilyen számoknak örülő világban ritkán fogalmazódik meg az ember igazi érdeke: az élet, az egészség, a biztonság, amely mindennek a feltétele - és maga az örök üdvösség, amely mindennek a célja. Hanem inkább arról hallunk, hogy az embernek - dehogy az embernek, a munkaerőnek! - rugalmasnak, mobilnak kell lennie. Képesnek kell lennie arra, hogy a gazdaság, sőt nem is a reálgazdaság, hanem a pénzügyi számítások szempontjai szerint költözzön, áttelepüljön az ország egyik végéből a másikba, a Föld egyik országából a másikba. Közben a nyelvi közösségek, a lakóhelyi emberi kapcsolatok és a családok is széthullanak a körülmények nyomása alatt. Mert felületes lenne egyszerű moralizálással válaszolni erre a kérdésre. Helytelen és felületes lenne csupán azt mondani, hogy az emberek felelőtlenek lettek, hogy tehernek találják a gyermekeket és az időseket, hogy egymást is nehezen tudják elviselni. Az igazság ugyanis az, hogy minden emberi gyengeségen túl manapság a körülmények borzalmas nyomása alatt élünk. Ez kényszeríti rá sokszor a család egyik tagját, hogy a többieket otthagyva például egy kelet-európai faluban Spanyolországba menjen dolgozni, más nyelvű emberek közé. Ez kényszerít rá sokakat, hogy tanult szakmájukat, hivatásukat elhagyva másból próbáljanak megélni, mert arra, amit esetleg szívesen és szakértelemmel végeztek, most éppen nincs kereslet. Ez pedig a bizonytalanság és a munkanélküliség problémáját veti föl, azt a gondot, amely a családalapítást és a családok együtt maradását a leginkább akadályozza. Sokak szerint vissza kellene térni a tervgazdálkodás idejéből ismert régi gondolatokhoz: minden foglalkozásból annyi embert kellene képezni, amennyit a gazdaság alkalmazni kíván. Csakhogy maga a gazdaság aligha tervezhető. Nagy tehetség kell ahhoz, hogy valaki öt évre előre megmondja, milyen foglalkozásban hány munkahely lesz, és mennyit lehet majd ott keresni. A család tehát az egyik legemberibb és legkiszolgáltatottabb valósága életünknek. Ugyanakkor nélkülözhetetlen értékek forrása. Benne sajátítjuk el az egymást segítő emberi szeretet, a szolidaritás, a kultúra és gyakran a hit és az emberség legfőbb értékeit. A családok széttöredezése és vergődése hasonló az élővilág, a környezet nagyarányú pusztulásához, amelyet sokszor a világban működő emberi önzés és felelőtlenség idéz elő. Nekünk azonban erről a kiszolgáltatottságunkról is Isten színe előtt kell gondolkodnunk. Hitünk fényében a teremtő és megváltó Istentől várjuk az igazi segítséget családjaink számára is. Emberi igyekezetünk önmagában aligha lesz elegendő. Ugyanakkor a történelemben a szépnek, az igaznak, a jónak a munkálását az embereken keresztül kezdi el Krisztus. Nem véletlenül tanítja a II. vatikáni zsinat, hogy Krisztus rábízta az egyházra, hogy folytassa az ő művét a történelemben. Nekünk kell a szeretettel, Jézus utánzásával sugározni magunk körül, és szolgálni a kiengesztelődést. Hozzájárulni ahhoz, hogy a Földön is szebb, igazabb, igazságosabb viszonyok alakuljanak ki. Persze ez az út nem lesz rövid, mert nem olyan, hogy látványos sikereket hozna az ember életében. Tehát a hit szeme kell ahhoz, hogy az eredményt egyáltalán észrevegyük. A hit türelme kell ahhoz, hogy az Isten mértékével tudjunk mérni. És ha az Emberfia talál hitet a földön, talál igazságosságot is, s akkor ennek az igazságosságnak nagy és nyilvánvaló napja jön el egyszer, amikor mindaz a jó, ami megindult az emberiség életében, egyszerre csak kivirágzik és kiteljesedik az idők végén, Krisztus második eljövetelének ragyogásában. Vegyük észre a családok értékét, elkötelezett szeretettel szolgáljuk is ennek az értéknek az erősödését és az igazságosság terjedését körülöttünk a világban. A legemberibb valóság Erdő Péter bíboros a családok kiszolgáltatottságáról és értékéről A békesség fénye Magyarországon a betlehemi láng Immár hagyomány, hogy a betlehemi Születés templomából lángot hoznak Európába, és karácsonyig több országba is elviszik. 1986 óta minden évben egy felső-ausztriai cserkész gyújtja meg a lángot Betlehemben, így az először Bécsbe érkezik, onnan jut el a kontinens különböző városaiba. Útja minden állomásán átadási ünnepséget szerveznek, jelképezve, hogy a békét és a szeretetet embertől emberig kell továbbítani. Magyarországra december 11-én érkezett a láng. Lapzártánk idején, december 17-én éppen Szegeden volt, ahol a népes közösség a dómban fogadta a békesség világ körüli úton járó fényét. Kiss-Rigó László főpásztor beszédében így jellemezte a lángot: több, mint fény, összekötő erő az emberiség életében... Jelképek erdejében ma különös érték, ha családok, közösségek ajtót nyitnak a fénynek. A Szeged-csanádi egyházmegye és a Csongrád megyei rendőr-főkapitányság, az IPA Temesi Régió és a Temesvári Kulturális Akadémia Alapítvány rendezte ünnepség programjában élménydús szerepet vállalt az európai karácsonyi kórusműveket előadó Bánáti Filharmonikus Zenekar és Énekkar, Ioan Coriolan Garboni vezetésével. Az ünnepi alkalmon jelen volt többek közt B. Nagy László kormánymegbízott, Orza Adrian temesvári polgármester-helyettes, Bogosé Sabin temesvári rendőrkapitány, Moldovan Gheorghe régióelnök, Siluan Gyula román ortodox püspök. A főpásztori gondolatok után Lukács János rendőr dandártábornok, főkapitány mondott beszédet. Egyedi, ünnepi tiszteletadás volt a világhírű román festőművész, Stefan Popa Popa's ikonkiállítása szentekről és Boldog II. János Pál pápáról. A megnyitót az Új Ember munkatársa, Tóth Sándor mondta. Vezérgondolata lehetett a betlehemi fényfogadásnak a XX. századi költő, Pierre Jean Jouve sora: „...te, Krisztus/ változhatatlan! ...szegény szívünk élővé alakítod." ,ro (-o-h-) Fotó:Kozmér Kinga A magyar cserkészek átveszik a lángot Bécsben (Folytatás az 1. oldalról.) A FAFCE elnöksége megismerve a magyar családpolitika új irányait elismerését fejezte ki, és nemzetközi sajtónyilatkozatban üdvözölte az EU családügyi miniszterek gödöllői tanácskozása elé terjesztendő magyar javaslatokat, különösen azt az irányelvet, hogy az EU a politikai paletta teljes keresztmetszetében érvényesítse legelső szempontként a családok érdekét. Ez adja ugyanis a kulcsot ahhoz, hogy egyensúly jöjjön létre a családban és a munkahelyen végzett feladatok között. Ezért a munkafeltételeket a család érdekeinek figyelembevételével kell kialakítani, nem pedig a munka igényelte feltételekhez igazítani a családi életet. A FAFCE elnöksége üdvözli azt az állítást is, mely szerint a társadalom alapegysége az egy férfi és egy nő tartós szövetségére alapuló család. A figyelemfelkeltő hetet záró miniszteri tanácskozáson Orbán Viktor miniszterelnök kiemelte: Európa a népek versenyében akkor kerülhet az élre, ha a család és az értékteremtő munka megkapja az őt megillető megbecsülést. Ezért eltökélten, kitartóan kell munkálkodnunk, mindenkinek a saját közösségében. A püspöki konferencia határozata értelmében nem egyetlen nagyszabású, sokakat megmozgató eseményre került sor a család évében: az ország minden részében és az év folyamán egymást érték a rendezvények. A csaladeve.hu honlapon kétszázhoz közelít a bejegyzések száma. Sok helyen tartottak konferenciát, ünnepséget, tanácskozást a család éve keretében más felekezetek, világi intézmények is, itthon és határainkon túl egyaránt. Ez az esztendő felragyogtatta a házasságon alapuló család értékét, a jövő zálogát. A család évét beárnyékolta az Európát sújtó gazdasági válság. Az Istent felejtő ember jövőkép nélküli, ezért a pillanatban akarja megtalálni örömét, így a fogyasztás kiszolgáltatottja lett. Többet fogyaszt, mint amennyit termelni tud, a hitelezők pedig elkezdik bevasalni az adósságot, így érzékelhető módon krízisbe kerül mind a család, mind a társadalom. E gazdasági krízis mögött alapvetően spirituális krízis van, melynek alapvető oka az istenfelejtés. Világosan fogalmaz a görög ortodox püspökök télen megjelent nyilatkozata: A globális válság mesterségesen teremtett válság, mely ürügyül szolgál arra, hogy korántsem emberszerető erők ragadják magukhoz a hatalmat, és tartják ellenőrzésük alatt a világot. A társadalom morálisan elszegényedett, sokakat csak a könnyű meggazdagodás és a féktelen jólétteremtés érdekel, sokan felelőtlenül éltek, és elfordultak az igazság szavától. A család ügye azonban világszerte egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerül. Az amerikai székhelyű World Family Congress június végén Moszkvában tartotta demográfiai csúcsértekezletét, amelyen a világ hatvanöt országának képviselői találkoztak. Zárónyilatkozatuk hangsúlyozza: „A természetes család a társadalom alapvető egysége és értéke, amely a földi civilizációk létezésének és az egész emberiségnek szükséges előfeltétele, alternatívák nélküli szükséges feltétel minden nemzet és állam túlélése, valamint fejlődése szempontjából. (...) Támogatjuk a magyar embereket és a magyar kormányt abban a szándékában, hogy megvédje a természetes családi értékeket és az emberi életet a fogantatástól kezdve a természetes halálig az új magyar Alkotmányban rögzített elveknek megfelelően." Az április végén elfogadott új Alkotmány, Magyarország alaptörvénye ugyanis rendelkezik egy sor családjogi és gyermekvédelmi intézkedésekről, és rögzíti: együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, alapvető értékei pedig a hűség, a hit és a szeretet. Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját, támogatja a gyermekvállalást, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg. A család éve meghirdetésekor célul tűztük ki, hogy felmutassuk a család értékeit. Amellett, hogy tanúsítani kívánjuk, hogy családban élni boldogság és öröm, és érdemes a családi boldogságért megküzdeni, ünnepelni is akarunk, ünnepelni a családot és dicsőíteni azt, aki a családot az emberiségnek ajándékozza, aki a házastársakat egymáshoz vezeti, és igent mond az ő igenjükre. 2012-ben esedékes a családok hetedik világtalálkozója, melynek mottója: Család, munka és ünnep. XVI. Benedek pápa erről írja: „A munka és az ünneplés szorosan kapcsolódik a családok életéhez: meghatározza a döntéseket, befolyásolja a házastársi, illetve a szülő-gyermek kapcsolatot, és hat a családnak a társadalommal és az egyházzal való kapcsolatára. (...) Napjainkban a munkaszervezés elvét és gyakorlatát a piaci verseny és a legnagyobb profit határozza meg, az ünnepet pedig olyan lehetőségnek fogják fel, amikor az ember elmenekülhet és fogyaszthat. Ez pedig hozzájárul a család és a társadalom szétzilálásához és az individualista életmód terjedéséhez. (...) Ezért segítsük összeegyeztetni a munka igényeit és időbeosztását a családéval, törekedjünk az ünneplés igazi értelmének újrafelfedezésére is." Az előttünk álló esztendőben építsük programunkat a világtalálkozó mottójára, segítsük családjainkat az evangélium szellemében dolgozni és ünnepelni. Bízom abban, hogy mind többen lesznek, akik hűségesek az Isten megálmodta családideálhoz, akik azon munkálkodnak, hogy egyre több ünnepelni valójuk legyen. Isten beoltotta az emberek szívébe a házasság utáni vágyat, és soha nem szűnik meg szeretetével ezt a vágyat táplálni. A „válság" sokakat elbizonytalanít, ugyanakkor erősödik is a vágy a „boldogabb családok" iránt. Adjunk hálát Istennek azért a sok kegyelemért, amelyet a család évében kaptunk, és kérjük buzgón: „Isten áldd meg a magyart!" Az igazság szava Bíró László püspök: nem a család van válságban