Új Ember, 2012 (67. évfolyam, 52/3305. szám - 68. évfolyam, 51/3356. szám)
2012-12-16 / 51. (3356.) szám
2012. december 16. 12 tifímfa________ Kultúra F ényképezni nem csupán azt jelenti, hogy megörökíteni, hanem azt is, hogy tudósítani. Már a XIX. század végén is akadtak fotósok, akik a látvány megragadása mellett valami többet, mást is közölni kívántak a képeikkel. Félix Nadar a Le Journal illustré című párizsi lapban 1886. szeptember 5-én képes interjút jelentetett meg az akkor százéves Eugéne Chevreul francia kémikussal. Nadal ezzel új műfajt teremtett: a fotóriportot. E munkája során már tulajdonképpen a mozgókép alkotásmódjához közelített. „Arról álmodom - írta -, hogy egy szónak mozdulatait, arckifejezésének változásait folyamatosan rögzítve láthassam, mint ahogy a fonográf rögzíti a szavakat vagy az éneket." A fotó reprodukálása akkor vált lehetővé a nyomtatott sajtóban, amikor a képet sikerült egymást keresztező vonalrácson keresztül apró pontokra felbontani. Több kísérlet után ez a múlt század második felétől működött. A Fotóhónap 2012 keretében most az 1879-ben született Balogh Rudolf fotóriporter képeit csodálhatjuk meg az Országos Széchényi Könyvtárban. Olyan képeket is kiállítottak, amelyeket eddig még nem láthattunk. Szinte megelevenedik előttünk a régmúlt a Dunaparti kofák (1905) című felvételen. Az Árvíz Rákosszentmihályon című képe 1906-ból tudósít arról, miként önt el derékig egy falut a víz. Található a fényképek között olyan is, ahol maga az uralkodó, Ferenc József császár is jelen van Habsburg Rudolf szobrának avatásán, 1908-ban. A fotós munkái közül kiemelkedik a Blériot Budapesten című felvétel, amelyen jól látszik, hogy a repülés egykori úttörője bizony nem akármilyen ember volt. Az ilyenre szokás azt mondani, hogy igazi egyéniség. A fotósnak pedig a legjobb pillanatot sikerült elkapnia. Balogh Rudolf az első igazi magyar fényképész, aki a mai értelemben véve is fotóriporternek számított. Ezért nemritkán a „magyar fotóriporterek atyjaként" is szokták emlegetni. Igyekezett mindenhol ott lenni. Nem maradt távol az első világháborútól sem. Egyedülálló panorámafelvételein jól láthatók az 1915-17-es harctéri viszonyok, de fotózott szekereket lovakkal és harctéri tömegjeleneteket is. 1903-ban nyitott saját „Fényképészeti műintézetet" a Váci utca 12. szám alatt. A Vasárnapi Újság is ekkor kezdte közölni képriportjait. Balogh hírfotókat, eseményképeket készített a XX. század első évtizedeiben vasúti sztrájkokról, főhercegi látogatásokról, avatóünnepélyekről, szoboravatásokról. E képriportok általában öt-hat fotóból álltak. A húszas évek elején az Est lapok munkatársa lett, majd vezető szerepet kapott az 1925-ben indult Pesti Napló Képes Mellékleténél. 1930-ban a Fotóművészeti Hírek kiadója és felelős szerkesztője volt. Balogh Rudolf magyaros népviseletbe öltözött, jókedvű falusi lányokat is fényképezett, ahogyan az például a Bekecses kislány virágzó fán című képén is jól látszik. Szép, hangulatos magyar tájban halad az a hatökrös fogat is, amelyet 1930-ban örökített meg. Balogh Rudolf a magyar népélet, a népviseletek, a magyar táj szerelmese, hűséges fotográfusa volt. A két háború közti időszak egyik népszerű lapjában, az Érdekes Újságban jelent meg képe Horthy Miklós bevonulásáról a Nemzeti Hadsereg élén Budapestre, 1919-ben, s ugyanezt az eseményt jelentette meg a Pesti Napló Képes Műmellélzete is. Az Est lapok szerkesztősége a Rákóczi út 54. szám alatti Atheneum-palotában működött, itt székelt a Pesti Napló és testvérlapjai, Balogh Rudolf legsikeresebb munkahelye. A harmincas években a Magyar Film Iroda laboratóriumának vezetője lett, ott dolgozott élete végéig, 1944-ig. Különlegesnek számító képes anyaga volt a Fotóriport egy kiscica úri életéből című összeállítása, amelyet a korabeli sajtó előszeretettel közölt. A kiállítás különlegességeinek számítanak a fotós ránk maradt emléktárgyai, például „bábatáskája", amelyben a fényképezőgépét vitte magával. Érdekes látnivaló az Aranykoszorús díj is, amelyet munkássága elismeréseként kapott 1925-ben. Balogh Rudolf szakmai tudásával, kitűnő kompozíciós készségével, hazafias látásmódjával jelentősen hozzájárult Magyarország külföldi népszerűsítéséhez is. (A tárlat december 22-ig tekinthető meg az Országos Széchényi Könyvtárban.) Mészáros Ákos A látványnál valami többet Balogh Rudolf képei a Széchényi Könyvtárban Kislány népviseletben Táncoló vörösök, 1919 Ég és föld találkozása Esztergomban Prokopp Mária művészettörténész európai értékeinkről Ha a szükséges összeg rendelkezésre állna, akár egy éven belül meg lehetne nyitni a nagyközönség előtt Vitéz János érsek studiolóját - mondja Prokopp Mária művészettörténész. A támogatás és a pályázati pénzek kiszámíthatatlansága miatt azonban lassan halad a munka az esztergomi várban. A Botticellinek tulajdonítható freskónak, amely a négy sarkalatos erényt ábrázolja, legutóbb az erősség allegóriáját ábrázoló részlete újult meg. A török harcok idején omlottak be az esztergomi vár emeleti termei. A romok felett ágyúállásokat alakítottak ki. A betemetett helyiségek feltárására csak 1934 és 1937 között került sor. Építészetileg akkor állították helyre többek között Vitéz János studiolóját és a kápolnát is. A munkálatokat az 1938-as Szent István-év nemzetközi ünneplésére be kellett fejezni, így mélyreható vizsgálatukra nem kerülhetett sor. A millennium évében elnyert pályázati támogatásnak köszönhetően indulhatott el Prokopp Mária művészettörténész és Wierdl Zsuzsanna festő-restaurátor művész vezetésével a falképek korszerű felmérése, megtisztítása a háromszáznegyven év alatt rájuk kövesedett föld maradványaitól, az 1930-as évek cementtömítéseitől, valamint a hatvanas-hetvenes években történt átrajzolásoktól-átfestésektől és műanyag bevonatoktól. E nagy szakértelmet, odaadást, lelkesedést és hosszú időt igénylő munka során tűnik elő a freskók eredeti, eddig ismeretlen ecsetrajza. Az esztergomi vár lelkét, a studiolót és a kápolnát régóta nem láthatják a látogatók. A hazai és külföldi turisták bosszankodva szembesülhetnek a munkaterületet lezáró paravánokkal. Prokopp Máriát arra kértem, ha csak képzeletben is, de nézzünk mögéjük: Hol tart most a feltárás, a kutatás? Mit tudunk Botticelli közreműködéséről, illetve a dolgozószoba falképeinek összefüggéseiről? - Ebben az évben fejeződött be az erősség allegóriájának feltárása, megtisztítása. Előtűnt az eredeti kép, amelyről árad az ember lelki erősségének minden nehézséget legyőző hatalma: a fiatal leány lendületesen fordul az eldőlni készülő hatalmas oszlop felé, és szellemi-lelki erejének tudatában, a baljával könnyedén feltartja. A jobbjában lévő buzogány is a lelkéből fakadó erő jelképe. Átszellemült arcáról és dekoratívan megmintázott, légies alakjáról - egy nagy művész kivételes tehetsége révén - sugárzik az allegória, az ábrázolás lényege, a Lélek ereje, győzelme a rossz felett. A művészi reneszánsz loggiában, az eredetileg tündöklő, azuritkék háttér előtt álló leány lobogó szőke haján ma is felismerhetők az egykori színarany szemcsék. Az esztergomi királyi, majd érseki várpalota első emeleti reprezentatív termét az erényallegóriákkal Vitéz János érsek, Mátyás király kancellárja megrendelésére festették ki az általa alapított Universitas Istropolitana, a nemzetközi jelentőségű, négyfakultásos magyar egyetem ünnepélyes megnyitójára, 1467. június 20- ra. Az erényallegóriák felett, a boltozaton a csillagos eget ábrázolta a jeles festő a hét bolygó diadalmenetével, amelyből remekművű töredékeket ismerünk. Az európai léptékben gondolkodó tudós teológus, politikus Vitéz János programját a kutatás szerint az ifjú Botticelli valósította meg. Nagy valószínűséggel épp ezzel kezdődött festői karrierje 1466-67-ben. A női alakokként ábrázolt erények sorrendje a stúdióiéban a következő: Okosság, Mértékletesség, Erősség, illetve az ülő - a jelentőségét ezzel, illetve a kápolna közelségével kiemelt - Igazságosság. Az ókori gondolkodás szerint - ahogy Arisztotelész vallja - ezen erények az ember és az állam életének sarokkövei, amelyek gyakorlással elsajátíthatók. A keresztény felfogás szerint azonban érvényre jutásukat az isteni kegyelem is segíti. A terem egészének „ikonográfiáját" valójában Dante ihlette. Isteni színjátékában a Paradicsom első hét körét az erények uralják, és mindegyiket egyegy bolygó, Isten kegyelme világítja meg. Dante 1321-ben halt meg, de világképe még a XV. századot is áthatotta. Vitéz János az európai tudományos élet mecénásaként Esztergomba hívta többek között Regiomontanust, aki később a pápa csillagásza lett. Az érsek csillagvizsgálót rendezett be számára. A dolgozószoba boltozata a mennyei szférát, az eget és a bolygókat ábrázolta. A studiolo falképei így egységes koncepció szerint a hit és a tudomány, égi és földi találkozását-kapcsolatát jelenítették meg. A teremben eredeti helyére lehetne visszaállítani a darabjaiban megtalált úgynevezett zodiákus ívet a felfestett tizenkét csillagjeggyel. De megmaradt többek között a Mars diadalmenetének három részlete is. A töredékek is festőjük kivételes tehetségéről árulkodnak, aki nem karton után dolgozott. Annak nyomai is látszanak, hogy a friss vakolaton a művész még különböző változtatásokat hajtott végre. A világviszonylatban is egyedülálló csak II. Gyula pápa 1508-ban Raffaello által kifestett vatikáni Sala della Segnaturájához hasonlítható - dolgozószoba egységes, átgondolt kompozíció. Vitéz János programjának kivitelezését a hivatalos iratokban Sandro Mariano detto Botticello néven szereplő művész végezte el, akinek a vakolatba karcolt MB monogramja a mértékletesség allegóriája mellett látható. De Botticelli szerzőségére utalnak a felkutatott analógiák, ahogy a képek lendülete, az ecsetkezelés, a Botticellire jellemző, korábbi misztikára visszatekintő vízió is jellegzetes „aláírásként" jelenik meg a freskókon. A munka elvégzését követően az esztergomi érsek megbízásával hírnevet szerzett ifjú mester ezután hazatért Firenzébe, 1470-ben önálló műhelyt nyitott, és elnyerte a Mediciek kitüntető megbízásait... Prokopp Mária és munkatársainak kutatási eredményeit nem cáfolták, ellenvéleményt sem fogalmazott meg senki. De a hazai „szakma" - a feltárókon kívül - nem is foglalkozott az esztergomi falképekkel; igaz, Botticelli-szakértőink sincsenek. Az „ügy" előrehaladását azonban legfőképp az itthon annyira jellemző fásultság és érdektelenség gátolja. Figyelmeztető jeleként annak, hogy még mindig nem vagyunk tisztában Európa élvonalába tartozó értékeinkkel. A kultúra terén is általánosnak tűnik a fontossági sorrend betartásának és a „megkülönböztetés képességének" hiánya. Bőven van tehát feladat. És akkor még nem is beszéltünk a kiindulópontról, a korai ízlésformálásról, az igényesség kialakításáról, az iskolai művészeti oktatás felelősségéről. Pallós A studioló Vukov Konstantin építészmérnök rekonstrukciója szerint (Fotó: Wierdl Zsuzsanna)