Új Ember, 2015 (71. évfolyam, 2/2463-52/2513. szám)
2015-01-04 / 2. (2463.) szám
2015. január 4. Ára 195 Ft • 1 euró LXXI. évf. 2. (3463.) ujember.hu • ujember@ujember.hu MAGYARORSZÁG KATOLIKUS HETILAPJA Az új esztendő gazdasági kilátásairól Beszélgetés Bojta János vállalkozóval 3. oldal Bosák Nándor püspök 75 éves Interjú a 4. oldalon Evangélium fokról fokra A hitre nevelésről a Családrovatban 7. oldal A szerzetesek éve Portrésorozatunk indul 9. oldal ISSN 0133-1205 Felejteni való Még emlékszem, mennyire kerestük karácsonykor a pártállami sajtóban az ünnep táján időnként felbukkanó nemes - ha nem is vallásos - gondolatokat, képeket. Kevés volt belőlük, de örömmel számoltunk be róluk. Véletlenül került a kezembe azokból az évekből a párizsi katolikus folyóirat egy emlékezetes címoldala, amely azóta is kíséri karácsonyaimat. Egy palesztin menekültcsalád szerepelt rajta egy sivár barlangban, s a kép híven fejezte ki a szent család helyzetét a „rongyos istállóban". Feledhetetlen, senkit sem sértő, inkább sokatmondó kép volt. Idén karácsonykor azonban sajnos sok olvasó számára visszatetsző címlapkép hívta fel magára a figyelmet a hazai sajtóban. Ez is a Szent Családra utalt, csak éppen furcsa politikai karikatúraként. Vallásos értelmiségiek egy csoportja ki is fejezte tiltakozását, de valószínűleg jóval több olvasót bántott meg a tapintatlan címlapkép. A politikai szereplőkkel megrajzolt betlehemi karikatúra nem vált díszére a lapnak. Szíves örömest elfelejtenénk azt a képet. Rosdy Pál Szakcsi Lakatos is segíti az autizmussal élőket A ferences rend jótékonysági koncertet rendez az autizmussal élők megsegítésére január 16-án a Zeneakadémián. Szakcsi Lakatos Béla, a legelismertebb magyar jazz-zongorista és barátai lépnek fel. Három muzsikus és négy énekes tolmácsolásában szólalnak meg Gershwin és Bernstein művei. „Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a ferencesek engem kértek fel erre a szép feladatra" - mondta a Nemzet Művésze elismeréssel is kitüntetett jazz-zongorista, zeneszerző. A műsorban hallhatjuk Horváth Ádám operaénekest, illetve Vörös Szilviát, a Marton Éva-énekverseny idei győztesét. A klasszikus előadók mellett színpadra áll Zséda, aki a pop műfaj talán legnagyobb hazai sztárja, de otthonosan mozog a jazz világában is, valamint Szőke Nikoletta, aki az egyik legjobb hazai jazz- énekesnő. „Rajtuk kívül ott lesz még a Zeneakadémián egy őrült jazzzongorista - aki én lennék -, illetve egy kiváló bőgős és egy nagyszerű dobos, Orbán György és Balázs Elemér. Mi kísérjük az énekeseket, valamint jómagam Bernstein- és Gershwin-művekből készült zongoraparafrázisokat is játszom majd" - mondta el Szakcsi Lakatos Béla. A rangos művész hisz az transzcendens értékekben és a szeretet fontosságában. Mint mondta: „Ha hiszel az ima erejében, imádkozz azért, hogy az emberek találják meg magukban a változásokhoz szükséges erőt. Olyan világban élünk, amelyben minden villámgyorsan változik: az éghajlat, az életünk körülményei, a technológiák. Egyetlen dolog változatlan: a szeretet." Sz. Cs. H 7 J Szakcsi Lakatos Béla: Olyan világban élünk, amelyben minden villámgyorsan változik: az éghajlat, az életünk körülményei, a technológiák.Egyetlen dolog változatlan: a szeretet. Fotó: Nagy Károly Zsolt „Te harangozol az egész világnak" Újévi beszélgetés Gombos Miklós aranykoszorús harangöntőmes terrel „A hajnali harangszónak gilingalangója / Hirdetgeti, hogy az évnek itt a fordulója. / Azért friss jó egészséget, bort, búzát és békességet / adjon Isten bőven az új esztendőben" - szól a rigmus. „Szilveszterkor, amikor mások petárdáznak, mi harangozunk"- mondja az ország egyetlen harangöntő mestere, az Orbottyánban élő Gombos Miklós. A múlt év őszén, az Etele úti Boldog Meszlényi Zoltán-templom harangjainak elhelyezésekor fiával és munkatársaival együtt tette a dolgát. Határozottan, biztos kézzel. A harangszentelést pedig úgy tette emlékezetessé, hogy az eltartó kötél végét rábízta a torony környékén összegyűlt gyerekekre... - Ezek a gyerekek amíg csak élnek, emlékezni fognak a templom felszentelésére, mert segíthettek felhúzni a toronyba a három harangot. Többször megtapasztaltam, hogy ha az embereknek lehetőségük van részt venni egy-egy harang felhúzásában, azt még évtizedek múlva is emlegetik. (Interjúnk a 6. oldalon.) Esélyek és remények Január elején, gondolom, velem együtt sokan vannak úgy, hogy nem tudják eldönteni, vajon a félelem vagy a reménykedés erősebb-e bennük az új évvel kapcsolatban. A lezárt év már a múlté, öröme és bánata messze jár, s az új még bizonytalan, két- vagy még inkább többesélyes. Tapasztalt, bölcs kollégám gyakran mondja viccesen, amikor azt hallja, hogy jól vagyok: „Nem baj, majd elmúlik!". Valóban féltjük, ami jó, és tíz körömmel ragaszkodunk a jelen vélt és valós boldogságához. Ha pedig úgy gondoljuk, hogy most már éppen elég nehéz a helyzetünk, s ennél rosszabb már nem jöhet, akkor is ott motoszkál bennünk az aggodalom, de mi van, ha mégis? Olyan jó lenne azt hallani egymástól: a rossz is elmúlik egyszer, ne félj! És persze jó volna el is hinni ezt. Tele vagyunk hát nyugtalansággal a jövőt illetően, s ez az aggódás egyfelől főként a saját és szeretteink egészségét érinti, másfelől a megélhetésre, a munkahelyre és az anyagiakra vonatkozik. Mindez jogos is, ha csupán a statisztikákat és a valós hazai helyzetet tekintjük. A nyugati életszínvonaltól évtizedekre lemaradva, rozoga egészségi állapotban, széteső családokkal, döntésképtelen, elvándorló fiatal nemzedékkel, elbocsátottakkal és dolgozni nem akarókkal, a bűnből élő semmirekellőkkel, elnéptelenedő falvakkal és nem utolsósorban a templomok üresedő padsoraival kell számolnunk. Mégse mondjuk azt, hogy kész, vége, semmit sem tudok tenni, minden elromlott. Aki az elmúlt évben rendszeresen olvasta lapunkat, az számtalan jó kezdeményezéssel, életet és reményt adó ötlettel találkozhatott az oldalainkon. Ezt szeretnénk tenni a jövőben is: megmutatni a jó kezdeményezéseket, és örömöt, reményt sugározni azoknak a lelkébe, akik elcsüggedtek vagy elvesztették a hitüket. Akire sokat bíztak, attól többet kérnek majd számon, ezt jól tudjuk. De mindannyian felelősek vagyunk a saját és gyermekeink jövőjéért. Felelősek vagyunk azért, hogy mit olvasunk, mit nézünk, milyen gondolatokat engedünk be az életünkbe. És felelősek vagyunk az egyházunkért is, azért, hogy legyenek szerzetesi, papi és szülői hivatások, hogy legyen közösség, és szeretet legyen benne. Megválasztása óta Ferenc pápa folyamatosan iránymutatást ad nekünk. Csak figyelnünk kell a szavaira, melyekkel a krisztusi alapokhoz vezet vissza minket. Minden szava az egyszerűséget, a békét, a befogadó, átölelő szeretetet hirdeti. Ezt adjuk tovább mi is az új esztendőben, és akkor biztos vagyok benne, hogy az életünk megtelik reménnyel. Merjünk végre jót tenni, legyen erőnk minden félelmünket, aggodalmunkat és gondunkat Jézus kezébe helyezni! Rátkai Balázs főszerkesztő