Új Ember, 2016 (72. évfolyam, 53/3514. szám - 73. évfolyam, 1/3567. szám)

2016-11-27 / 48. (3562.) szám

2016. november 27. 8 tis Imre: Család | A hűség és az önátadás öröme Az első magyar szent család közbenjárását kérték Székesfehérváron Spányi Antal megyés püspök Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre Székesfehér­váron őrzött és tisztelt ereklyéi előtt a szent család oltalmába ajánlotta a családokat november 12-én, a magyar szentek és boldo­gok emléknapjához kapcsolódó szentmisén. Az ünnepre az egyházközségek képviseletében számos család érkezett, hogy a főpásztori misén megerősödjenek hitükben, és tagjaik megújítsák egymás iránti szeretetüket. Spányi Antal meghívta a szertartásra a katolikus iskolák diákjait is, hogy a fiatalokban növekedjen a családi élet fontosságá­nak és az összetartozás erejének tudata. A misén részt vettek az egyházmegye papjai is, és imájuk­kal támogatták a szülőket és a gyermekeket. A megyés püspök beszédében hangsúlyozta, hogy azt a reményt, amely a családi életből fakad, semmilyen más életforma nem helyettesítheti. Jó látni a boldog családokban élő gyerekeket és fel­nőtteket, akik ebben a borongós őszi időben is fényt visznek a világba, akik egymást elfogadva élnek, erősítik egymást a nehézségekben, közösen élik meg a hitüket, és valódi közösséget alkotnak - mondta a püspök. Ezer évvel ezelőtt, keresztény történelmünk kezdetén ilyen volt Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre családja is. A keresz­tény hit az ő idejükben még alig-alig gyökerese­dett meg hazánkban, ám ők mégis egy egész nem­zetnek példát tudtak adni arról, hogy milyen a ke­resztény család - emlékeztette a jelenlevőket Spányi Antal. Boldog családi életről álmodtak, ám az ő éle­tükben is jelen volt a fájdalom, a szenvedés, a gyermekek halála is. A pogányság lázadásai elle­nére kitartóan dolgoztak a nemzet jövőjéért, egy eszme, egy igazság, egy életeszmény elterjesztésé­ért. Honnan merítettek erőt ehhez? A szentek éle­téből tudjuk, hogy erejüket Istentől kapták, az imádságon és az istentiszteleten keresztül, a Szentírás tanulmányozásából, a tanítás befogadá­sából, a szolgálat készségéből. Szent Istvánt ezért nem törte le a meg-megújuló lázadás, sem a csa­ládját sújtó gyász. Tudta, hogy az ég felé kell néz­ni, így látta meg a Boldogságos Szent Szüzet, akinek felajánlotta or­szágát. Nekünk is ennek megfelelő­en kell élnünk, nem feledve ezt a fel­ajánlást - buzdított a főpásztor. Az elmúlt évek hagyományát kö­vetve a szentmisében a székesfehér­vári püspök a magyar szent család oltalmába ajánlott minden magyar családot. Imájában arra kérte a mennyei Atyát, segítse és erősítse a családokat, adjon erőt a házastársi hűséghez, az önátadáshoz, a családi élet örömeinek megéléséhez, hogy a fiatalok biztonságban növekedhes­senek, a keresztény élet példáját ta­nulják meg szüleiktől, és azt válasz­szák az önpusztító, boldogtalanság­ba taszító élet helyett. „Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre her­ceg, imádkozzatok a ma élő családokért, ahogyan egykor mindennapi fohászatokkal vezettétek a magyar népet: találjanak oltalmat a koronázópalást alatt..." - szólt Spányi Antal imádsága. A felajánló ima után a püspök megáldotta az egyházközsége­ket képviselő családokat. Forrás: Székesfehérvári egyházmegye Fotó: Berta Gábor­ ­ Az első magyar informatikatanár Kovács Mihály tudós piarista szerzetesre emlékeztek Szegeden A Piarista Rend Magyar Tartománya és a Neumann Já­nos Számítógép-tudományi Társaság november 10-én Szegeden, az NJSZT informatikatörténeti kiállításának helyet adó Szent-Györgyi Albert Agorában konferenciá­val és tárlatvezetéssel emlékezett a száz éve született Kovács Mihály piarista szerzetes tanárra. A Piarista Rend Magyar Tartománya és a Neumann Já­nos Számítógép-tudományi Társaság Kovács Mihály szü­letésének centenáriuma alkal­mából együttműködött az el­ső magyar középiskolai infor­matikatanár emlékének ápolá­sában. A Jövőbe látó piaristák cí­mű, október 20-áig megtekint­hető közös kiállítást követően emlékkonferenciát rendeztek a pedagógus szerzetes szülő­városában, Szegeden. „Értéket mentünk, értéket őrzünk és értéknek örülünk" - ezekkel a szavakkal kezdte kö­szöntőbeszédét Alföldi István, az NJSZT ügyvezető igaz­gatója, aki a „minikonferen­cia" mintegy hetven résztve­vőjét, köztük a szegedi Dugo­nics András Piarista Gimnázi­um diákjait üdvözölte. Ki­emelte, hogy Kovács Mihályt a Társaság körében mindig is nagy tisztelet övezte, amit többek között az is bizonyít, hogy a díj alapításának évé­ben, 1987-ben ő kapta meg el­sőként az NJSZT oktatók szá­mára adományozott Tarján­­emlékérmét. Kovács Mihály életműve és az NJSZT mai te­vékenysége között világos ív látszik: ő volt az első magyar középiskolai informatikata­nár, aki más tanórákon, pél­dául a fizika oktatásában is használta a kibernetika mód­szereit, a tantermet is gépesí­tette - az NJSZT pedig most vezeti be az IKT (interaktív, kreatív tanítási módszertan - a szerk.) pedagógusoknak kép­zési modulját, amely nem in­formatika szakos tanároknak segít, hogy az infokommuni­kációs technológiákat alkal­mazzák óráikon. Károlyi Attila történész, a Dugonics András Piarista Gimnázium igazgatóhelyette­se Kovács Mihály szegedi ifjú­koráról mutatott be érdekes, a húszas, harmincas évek okta­tási és vallási életét is felvil­lantó adalékokat. Életrajzát is­mertetve elmondta, Kovács Mihály 1919-ben elvesztette asztalosmesterként dolgozó édesapját, aki a spanyolnátha­­járvány áldozata lett. Tőle örökölhette fizikai munkák és mesterségek iránti vonzalmát, ami pályáját is végigkísérte. Jó tanuló volt, ami mást je­lentett, mint napjainkban: évfolyama száznegyven­­kilenc diákjából harminc­­ketten érettségiztek, saját osztályából mindössze hárman, ő jelesre. A len­dületesen fejlődő Szege­den 1930-ban megalakult az Aero Klub, a repülés számára is életre szóló szerelem lett. 1941-ben pappá szentelték, majd táborilelkész-képzésen is részt vett, később osztály­főnök volt Szegeden, eze­ket az éveket már a hábo­rú árnyékolta be. Mind­emellett vízi cserkész-ve­zetőként és repülési elő­adóként is szervezte di­ákjai szabadidős tevé­kenységeit. Görbe László Sch. Kovács Mihály pályaképét vázolta fel, megemlítve a második világ­háborúban végzett vöröske­resztes szolgálatát, majd azt a hősies cselekedetét, hogy utá­nament a nyugatra hurcolt le­ventéknek, hogy lelkigondo­zásukat, tanításukat megszer­vezze, a hadifogságból haza­hozza őket. Innen eredtek a nyugati segélyszervezetekkel kialakult kapcsolatai, amelye­ket későbbi állomáshelye, a budapesti Piarista Gimnázium érdekében is kamatoztatott. Az ötvenes, hatvanas évek Magyarországán kihasználta azt a rendeletet, amely oktatá­si célra vámmentesen tette le­hetővé eszközök beszerzését. Az egyházi iskola tanulóit sok tekintetben diszkriminálták, viszont az iskola szertára, a „Fizikum" színvonalában több egyetemi laboratóriumot is meghaladott. Ez ideális kör­nyezetet biztosított Kovács Mihály szakköreihez, az atom­fizikától a kibernetikáig. Az is­kola 1974-ben már egy tizen­hatezer dollár értékű Hewlett- Packard programozható szá­mológépet is beszerzett, de a kibernetika szakköri oktatását már jóval korábban, a modern magyar informatika születése idején, 1958-59-ben elkezdte a szerzetes tanár. Görbe László röviden bemutatta az analóg számológépeket, a relés logi­kai gépeket is, amelyeket a Kovács-tanítványok építettek. A konferencia záró előadá­sát Kovács Mihály tanítványa, Woynarovich Ferenc fizikus tar­totta. Felidézte a kibernetika­­szakkör mindennapjait, a Mikromat kibernetikai építő­készlet születését, és azt, hogy egy tanár kisugárzása, egyéni­sége miként határozza meg diákjai pályáját. A konferencia után tárlat­­vezetésen vehettek részt az ér­deklődők, akik a budapesti Pi­arista Gimnáziummal együtt­működésben megvalósult in­formatikatörténeti kiállítás ré­szeként megtekinthették a Mikromat idén ötvenéves, Tü­­csök­ nevű prototípusát és Ko­vács Mihály egyik kiberneti­kai játékának, a Műegérnek egy kései változatát. Woyna­rovich Ferenc rögtönzött be­mutatót is tartott a Mikromat működéséről. A világ legnagyobb számí­tástechnikai gyűjteményei kö­zé tartozó kiállítás azon tár­gyait a szervezők külön ki­emelték, amelyek valamilyen módon Kovács Mihály pályá­jához is kapcsolódtak, az M-3-astól a HT-1080/7 számító­gépig- Képes Gábor Teremtésvédelem Belső feszültségek a marrakech-i klímacsúcson Az elmúlt napokban fejeződött be a „klí­macsúcs" Marrakech-ben, ahol kis lépések­ben, de óriási belső feszültségek közepette folytatódott a párizsi egyezmény végrehaj­tását előkészítő munka. A feszültséget egy­részt a finanszírozás, különösen a fejlődő országok igényeinek minél hatékonyabb ki­elégítésével kapcsolatos kérdések, másrészt az Amerikai Egyesült Államok várható jö­vőbeni szerepének bizonytalansága okozta. Igaz ugyan, hogy az USA az egyik legna­gyobb üvegházhatású gázkibocsátó, de a fejlődő országokat támogató nemzetközi kibocsátáscsökkentési, valamint alkalmaz­kodási programok egyik legfőbb finanszí­rozója is. Ezért, ha kiszáll az egyezményből, akkor nemcsak annak megvalósítása, ha­nem a klímaváltozás elleni küzdelem is szinte lehetetlenné válhat. A különböző nyilatkozatok ellenére bizakodnunk kell, hiszen ezen a téren még semmi sem dőlt el, érdemes megvárni a jövő év eseményeit. Alighogy Marrakech-ben véget ért a klí­macsúcs, november 28-án máris megkez­dődik egy másik jelentős nemzetközi ta­nácskozás, a második Budapesti Víz Világ­­találkozó, amelyre az előzetes várakozá­soknál is nagyobb az érdeklődés. A hivatalos program szerint a találkozó fő eseményeit a kiemelt meghívottak rész­vételére épülő tematikus plenáris ülések adják, amelyeken a vízzel kapcsolatos fenntartható fejlődési célkitűzéseket és az azok végrehajtásával kapcsolatos kérdése­ket tárgyalják meg (a „vízhez és a köztisz­tasághoz való hozzáférés biztosítása min­denki számára, valamint a fenntartható víz- és szennyvízgazdálkodás" kérdéseit.) A tematikus üléseket három bevezető elő­adás indítja, amelyeket egy fejlődő ország, egy fejlett ország és egy nemzetközi szer­vezet, illetve egy nem kormányzati szerve­zet (NGO) képviselői tartanak. A felvezető előadásokat moderált panelbeszélgetések követik, amelyeken a résztvevők más-más földrajzi adottságú területeket képvisel­nek. A rendezvény utolsó napján várható­an sor kerül majd a „Budapesti Nyilatko­zat 2016" elfogadására. Az addig kibonta­kozó tárgyalássorozat izgalmas folyamat, hiszen ezeken a tematikus és plenáris érte­kezleteken dől el, hogy melyek lesznek azok az elemek, amelyek nagy súllyal sze­repelnek abban a fő üzenetben, amelyet majd megismer a világ. A Budapesti Víz Világtalálkozó 2016 üléseivel párhuzamo­san a meghatározó érdekcsoportok (tudó­sok, fiatalok, civil szervezetek, nők fóru­ma) találkozói zajlanak, s az ott megszüle­tett állásfoglalások is bekerülhetnek a zá­rónyilatkozatba. Vajon mire is gondolhatnak a döntésho­zók egy-egy ilyen fontos nemzetközi talál­kozó után? Talán arra, hogy a diplomácia terén megtettek mindent, de ilyen a világ, nem lehet javítani rajta. Szép gondolatok és tervek kerülnek be a záródokumentu­mokba, amelyeket valóban keményen dol­gozó szakértők és diplomaták állítanak össze, nagyobb részben a nemzeti érdeke­iknek megfelelően, és kisebb részben a jö­vő fenyegető kockázatainak csökkentése érdekében. Ám meg kell jegyezni: ezek a dokumentumok a jövőről szólnak, ugyan­akkor a jelen hatalmi viszonyait tükrözik. Pedig az éghajlatváltozást figyelembe véve nagyon komolyan kellene gondol­nunk a jövőre, sőt a közeljövőre is. Tudjuk, hogy a Kárpát-medence viszonylag gaz­dag édesvizekben, ám a klímaváltozás egyik lehetséges következményeként ez a helyzet is jelentősen változhat a maihoz képest. Emellett azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a világon rendkívül egyenlőtlen a víz területi eloszlása. Külö­nösen a fejlődő országokban óriási erőfe­szítéseket igényel a tiszta vízhez, valamint a vízzel összefüggő minimális közegész­ségügyi szolgáltatásokhoz való szabad hozzáférés biztosítása, ami a vízhiányos területeken élő hárommilliárd ember na­gyobb részének csupán minimális szinten adatik meg. Egyre gyorsabban fogynak az egy főre eső vízkészletek, Afrikában olyannyira, hogy ez a jelenség százmillió­kat megmozgató népvándorlást idézhet elő a következő tíz-tizenöt évben. Úgy tű­nik, hogy ezzel a fenyegető problémával nem foglalkoznak kellő súllyal a nagy tő­kével rendelkező országok, országcsopor­tok. Pedig a világ nagyhatalmainak megfe­lelő anyagi forrás áll a rendelkezésükre ah­hoz, hogy például a vízhez való hozzáfé­rés kérdését megnyugtatóan megoldják. Nemes Csaba

Next