Új Ember, 2017 (73. évfolyam, 2/3568-53/3619. szám)
2017-12-03 / 49. (3615.) szám
ujember.hu ujember@ujember.hu MAGYARORSZÁG KATOLIKUS HETILAPJA LXXIII. évf. 49. (3615.) 2017. december 3. Ára 195 Ft • 1 euró „Ez volt a legszemélyesebb találkozás" Veres András, az MKPK elnöke az ad limina látogatásról A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai november 20. és 24. között ad limina látogatáson vettek részt Rómában. A küldöttség tagjaként az Örök Városban tartózkodó Veres András győri megyéspüspököt, az MKPK elnökét Vértesaljai László kérdezte tapasztalatairól, élményeiről a Vatikáni Rádióban. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke sajátos és kiemelt felelősséget hordoz az ad limina látogatáson. Ennek jegyében köszöntötte Veres András püspök Ferenc pápát a püspöktársak nevében hétfőn délelőtt a kihallgatáson, és foglalta össze röviden a Magyar Katolikus Egyház helyzetét. Melyek voltak ennek az összefoglalónak a legfőbb pontjai? - Igyekeztem a Szentatya elé tárni jelen helyzetünket, hiszen meggyőződésem, hogy azért van szükség ilyen látogatásokra, hogy valós kép alakuljon ki a Szentatyában, illetve a dikasztériumokban a magyar Egyház jelen helyzetéről. Utaltam történelmünkre, arra, hogy Magyarország egy keresztény ország, hiszen az evangélium államalapításunk óta, a kereszténység felvétele óta meghatározza a gondolkodáskultúrát, egyáltalán a mindennapi életünket; különösen hangsúlyoztam azt, hogy Szent István volt, aki elsőként ajánlotta föl országát a Szűzanyának, és a keresztény tudat megmaradt mind a mai napig, és sokunkat segít. Hála Istennek, sok magyar szent van, akiknek a közbenjárásában bízunk, a segítségüket kérjük. (Folytatás a 7. oldalon.) Aki nem a sikereinket nézi Misztikus gondolatok a "belső várkastélyról" 3. oldal Ünnepeljünk együtt! A Magyar Katolikus Családegyesület segíti a családokat 8. oldal Létezik-e magyar lelkiség? Beran Ferenc jegyzete 11. oldal “ 1* és 8 ÍÍSfllSSsá vált^Hm ^ Madarász Viktor jubileumi kiállítása és egy kultuszkép története A Király! A királyod? Több tízezren voltak együtt az Úrral november 25-én A 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) készülve Krisztus Király főünnepének előestéjén, november 25-én egyórás szentségimádásra hívták a híveket az esemény szervezői. A szentségimádáson a becslések alapján több tízezren vettek részt, a legtöbben Veresegyházon gyűltek össze. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szervezői arra biztatták a híveket, hogy különböző helyszíneken, de egy időben, együtt imádkozzunk azért, hogy az önmagát értünk feláldozó és az Oltáriszentségben velünk lévő Krisztust felismerjük, és egyre jobban szeressük. Az esemény szervezői mindenkit arra kértek, hogy aki az adott időpontban imádkozik a kihelyezett Oltáriszentség előtt, az regisztráljon a krisztuskiraly.iec2020.hu honlapon. Vasárnap kora délután 20 967 főnél tartott az esemény honlapjának számlálója. A szentségimádásba a Kárpát-medencében élő katolikusok kapcsolódtak be a legnagyobb számban, de Európa- és világszerte regisztráltak csatlakozók. A két legtávolabbi helyszín Tokió és a kanadai Vancouver volt. Európában Rómától Koppenhágán, Salisburyn, Münsteren és Prágán keresztül egészen Bukarestig számtalan helyen lehetett bekapcsolódni a közös imádságba. (Folytatás a 3. oldalon.) Éhező lelkek Az irgalomról, amely átalakítja a világot November 26-án elindult a Katolis Karitász szíveket nyitogató adve adománygyűjtő akciója. A kis udvarban, a vigasztalan esőben végig az jár a fejemben, hogy ennek a rendezvénynek sokkal nagyobb szabásúnak, „előkelőbbnek" kellene lennie, hiszen nagy vállalásokról, az egész országot érintő akcióról szól. És Saint-Exupéry óta tudjuk, hogy a buta felnőttek csak arra figyelnek oda, ami nagynak, jelentősnek, tiszteletre méltónak mutatja magát. Ám aztán rájövök: nincs is jelképesebb annál, mint hogy Kispesten, a templom árnyékában, a karitászház mögött gyűltünk össze, egy ennyire eldugott helyen, és ráadásul a lehető legbarátságtalanabb időben. Ez ugyanis hozzásegít ahhoz, hogy átérezzük, mit jelent a közelítő tél azok számára, akiket nem vár otthon meleg szoba, tele hűtő. Akik számára az élet bizonytalansággal, sötét kilátásokkal van tele. Házigazdánk a plébánia karitászcsoportja, amelyhez hasonló még körülbelül nyolcszáz van az országban, mondja Zagyva Richárd országos igazgatóhelyettes, majd Berecz András ősi, áhítatos Mária-éneket ad elő. Bizonyára soha nem énekelt még ridegebb körülmények és kisebb közönség előtt. Szép tanúságtétel a jelenléte. Ecsy Gábor országos igazgató kihirdeti: itt és most kezdődik a Katolikus Karitász országos adventi segélyakciója, a Tárjátok ki szíveteket! Máris eljuttattak a rászorulókhoz kétszáz kályhát, és sokakat segítenek tüzelővel. Újdonság, hogy Budapesten, a Népligetben mindennap kétszáz (összesen háromezer-kétszáz) adag meleg ételt fognak kiosztani az akció napjain, azonfelül, amit a plébániai csoportok már amúgy is osztanak. Idén is meghirdették továbbá a Gyermekek a gyermekekért segélyprogramot, amely azontúl, hogy játékokhoz és édességhez juttatja a nehéz sorsú gyerekeket, azért is fontos, mert már gyerekkortól szolidaritásra nevel. Több tízezer, összeállított csomagot fognak kiosztani országszerte, ennek megvalósításához önkéntesek segítségét várják. (Folytatás a 9. oldalon.) Tárjuk ki szívünket! Beszélgetés Spányi Antal püspökkel, a Katolikus Karitász elnökével A Katolikus Karitász november 26-án indította el adventi segélyakcióját Tárjátok ki szíveteket! címmel, melynek során adománygyűjtő programokat hirdet, és segíti a rászoruló családokat az adventi, a karácsonyi és a téli időszakban. Ebből az alkalomból beszélgettünk Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspökkel, a szervezet elnökével. Karácsonykor a gazdagon megterített ünnepi asztal, az ajándékokkal körberakott fenyőfa a legtöbb ember számára természetes. Ön hogyan látja, mennyire vagyunk nyitottak arra, hogy másoknak is adjunk ebből a bőségből? - A társadalom egyik része sajnos nem gondol erre. Talán azért, mert sokan úgy látják, érzik, hogy amit kaptak, az nem csupán az övék, adniuk kell belőle azoknak, akiknek nincsen. Karácsonykor ez a nyitottság kézzelfoghatóbb, de valójában az egész esztendőt végig kellene kísérnie ennek a lelkületnek. Napjainkban mintha előbbre léptünk volna ebben a kérdésben, mintha többen lennének azok, hogy megdolgoztak azért, akikben ott a segítő szándék, amijük van, és csak a szerette- akik felelősen gondolkodnak ik szűk körével szeretnék az emberek közötti, szeretet megosztani azt. Mellettük vezérelte kapcsolatról, azonban ott találjuk azokat is, akiknek nyitott a szívük, akik (Folytatás a 9. oldalon.)