Új Ember, 2019 (75. évfolyam, 1/3672-52/3723. szám)
2019-10-13 / 41. (3712.) szám
2019. október 13 Misszió 11 Az Egri Érseki Papnevelő Intézet és a Szent János Lelkigyakorlatos Ház adott otthont annak az október 4-5-én megrendezett konferenciának, melyre közel százötven, a szolgálatban elkötelezett cigány és nem cigány ember érkezett. Ők azok, akik tanodák, műhelyek, kulturális csoportok, plébániák munkatársaiként, illetve önsegítő programok keretében részt vesznek a cigánypasztorációban. A találkozón a szentmisék és az előadások mellett műhelyfoglalkozásokra is sor került, melyeken a jelenlévők megismerhették az Egyház legfrissebb pasztorális törekvéseit, és megoszthatták egymással tapasztalataikat, hogy hazatérve egyre jobban végezhessék szolgálatukat. Az eseményt a közelgő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületének jegyében tartották, ezért témája az Eucharisztia közösségteremtő ereje volt. Ehhez kapcsolódott Székely János szombathelyi megyéspüspöknek, az Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Verdate Bizottsága elnökének előadása is. A találkozó kezdete előtt - a Szentlélek segítségét kérve - Ternyák Csaba egri érsek mutatott be szentmisét a szeminárium kápolnájában. Hangsúlyozta, hogy nemtől, kortól, bőrszíntől függetlenül mindannyian Jézushoz tartozunk. Sok cigány ember életében hagyott nyomot őseinek több évszázadra visszamenő megalázottsága - mondta a főpásztor. Példaként a saját tapasztalatát említette: egy gyógyszertárban egy cigány asszony szóvá tette a patikus hangnemét, pedig az egyáltalán nem volt bántó. Vajon mivel magyarázható, hogy az asszony a hétköznapi, átlagosnak mondható hangvételre is úgy reagált, mintha megtámadták volna? Az ok minden bizonnyal a már szinte a génjeibe beépült megkülönböztetettség, a másodrendűség sokszor megélt tapasztalata lehetett - mondta a főpásztor. Az, hogy mi Jézus Krisztushoz tartozónak valljuk magunkat - folytatta az egri érsek -, mindannyiunkat felszabadít kisebbrendűségi érzéseink alól. Igazi emberséget, identitást ad nekünk, hiszen az ő jegyeit hordozzuk, s ez erőt nyújt mindenkinek. Méltóságunkat tőle kapjuk, mindannyian hozzátartozunk, s így egymás testvérei vagyunk. A szentmisét követő sajtótájékoztatón Ternyák Csaba arról is beszélt, hogy Magyarországon sorsdöntő kérdés a szegény, nehéz körülmények között élő cigány lakosság helyzetének megoldása. A gyerekek megkeresztelése fontos az egész közösség számára, a keresztelőre való felkészítés pedig mindenkiben tudatosítja az értékválasztást. Ternyák Csaba azonban hangsúlyozta, nem elég a keresztelés, evangelizációra is szükség van a családokban. Székely János püspök a Boldog Ceferino Intézet munkájáról beszélt, majd a demográfiai mutatókról szólt, és hangsúlyozta, rendkívül fontos a romák integrációja, ami a velük való kiegyensúlyozott együttélést segíti. Dúl Géza, az MKPK cigánypasztorációs referense a sajtótájékoztatón egy egészséges társadalom felépítésének reményéről szólt. Úgy fogalmazott: hidakat kell építeni. A pasztoráció szeretettel gyógyítja a sebeket, s azt tanítja, hogy Isten képmását kell tisztelnünk a másik emberben. Ez jelenti a hidak pilléreit. Csemer Csaba, egy cigány származású tanúságtevő a sajtótájékoztatón arról beszélt, hogyan talált rá a hitére huszonéves gyermeke halálakor. Felidézte, hogy fia egy nap elment dolgozni egy építkezésre, lezuhant a magasból, és szörnyethalt. Cigány szokás szerint virrasztottak mellette, ő pedig Istennel perlekedett, hogy miért vette el tőlük a fiút. Egyszer csak megszólalt a telefon. Az ismerős püspök hívta, aki értesült a tragédiáról. Csemer Csaba vele is vitába szállt, azt kérdezte tőle: „Milyen Istened van neked?" A püspök válasza azonban szíven ütötte, és megkönnyítette a szörnyű veszteség feldolgozását: „Nem tudjuk, mit miért tesz velünk az Isten, de ha az evangélium szerint élünk, mindenre választ kapunk, és egykor majd találkozhatsz a fiaddal is." Csemer Csaba elmondta, azóta eszerint próbál élni. Székely János püspök Az Eucharisztia és a közösség címmel tartott előadásában az Oltáriszentségől mint a Jézus Krisztustól kapott legnagyobb ajándékról beszélt. „Ez a katolikus hit legfőbb kincse, csúcs és forrás, amelyben Jézus önmagát adva átölel minket. Közösségbe kerülünk vele. Áldozáskor másokkal együtt egy testet eszünk, s ezáltal testvérekké válunk." Székely János azt is megemlítette, hogy Jézus korában milyen nagy volt az ellentét zsidó és nem zsidó között. Ma is hasonló a szembenállás a cigány és a nem cigány között, tette hozzá a főpásztor. A templomban azonban mindenki testvérré válik, ott leomlanak a falak, gyógyul a társadalom, ezért is fontos a cigánypasztoráció. A püspök azt is elmondta, hogy a 2020-as eucharisztikus kongresszus egyik szentmiséjén Egyházunk azokat a kincseket mutatja majd fel a világnak, amelyeket a cigányok képviselnek. Koós Ede plébános, az egri szeminárium teológiatanára arról beszélt, miként válhat közösséggé emberek egy-egy csoportja. Mint mondta, sokszor még a családon belül is figyelmeztetni kell valakit arra, hogy mennyi közös van bennünk. Emlékeztetni arra, hogy közös az anyánk, az apánk, a múltunk... Ugyanígy van ez a plébániával, az Egyházzal, a nemzetünkkel is. Ha megtaláljuk egymásban, ami közös, akkor jobban észrevesszük a másik embert is, hiszen „közülünk való". Balogh Győző, Rakacán szolgáló cigány származású görögkatolikus lelkész A cigány közösség sajátosságai az evangelizációban címmel tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy a család a legerősebb megtartó erő, s ezt a pasztorációban is figyelembe kell venni. Emlékeztetett arra is, hogy a cigány embert legtöbbször nem a racionalitás vezérli, hanem a szíve, s szót ejtett arról is, hogy a cigányság körében nagy jelentőségük van a hagyományoknak, a szokásoknak. A cigánypasztorációban ezt is figyelembe kell venni, éppúgy, mint a babonás hiedelmeket. A cigány emberek közül sokan hisznek az átok erejében, és úgy gondolják, vannak ártó szellemek. Mindezek ellen például a keresztségben kapott őrangyal segítő erejének hangsúlyozásával lehet küzdeni, mondta a lelkipásztor, és hozzátette: a cigányság körében egy ideje hivatalosan már nincsenek vajdák. A kereszténység fontosságának hangsúlyozását segítheti az a megfogalmazás is, hogy Jézus Krisztus „a legfőbb vajda". Oroszné Obbágy Rita pasztorációs vezető a görögkatolikus kispapoknak tartott cigánypasztorációs gyakorlati képzésről számolt be előadásában. Ezt megelőzően Cellár Adrienn és Lakatos Krisztián, a Jezsuita Roma Szakkollégium két hallgatója arról beszélt, mennyi sebet ejt a mélyszegénységben élőkön a társadalom nem cigány tagjainak elzárkózó magatartása. A két fiatal elmondta azt is, mennyire megváltozott az élete a szakkollégiumban. Ma már felsőoktatási intézményben tanulnak, s nyitottan és büszkén tudnak szóba állni bárkivel. A konferencia előadásai után műhelymunka következett, melynek során a résztvevők közösségépítő módszereket ismerhettek meg. Bókay LászlóFotó: Merényi Zita „A legfőbb vajda Krisztus" Országos cigánypásztor adós konferencia Egerben A budapesti Francia Intézet ad otthont október 16-án a Sant'Egidio közösség által szervezett jótékonysági koncertnek, amelyen Chopin, Liszt, Debussy és Ravel zongoradarabjai hangzanak el, és amelynek bevételét Mozambik és Malawi ciklon sújtotta területeinek helyreállítására fordítják. Szőke Pétert, a budapesti közösség vezetőjét kérdeztük. Miért éppen e két távoli ország megsegítése a cél ? - A Sant'Egidio közösség a nyolcvanas évek vége óta van jelen Mozambikban, és valamivel később Malawiban is megalakult. Olyan fiatalok hozták létre, akik európai mércével maguk is nagyon szegények, de felismerték, senki sem lehet olyan szegény, hogy ne tudna segíteni valaki nála szegényebbnek, így utcagyerekeket, börtönben élőket, újabban pedig időseket támogatnak. A mozambiki polgárháborút lezáró békemegállapodást a közösség közvetítette és vitte sikerre 1992. október 4-én. Azután van még egy háború, aminek véget kell vetni: az AIDS afrikai emberek ellen vívott háborúja. Mozambikban elindítottuk a DREAM programot ennek a betegségnek a felszámolására, és ma már Afrika számos országában működnek DREAM-központjaink. Egy ilyet látogatott meg nemrég Ferenc pápa Maputóban, ahol az irgalmas szamaritánus történetére utalva ezt mondta nekünk: „Ti nem mentetek tovább, mint mások [a pap és a levita a jerikói úton]. Nem engedtetek a kísértésnek, hogy azt mondjátok, itt nincs mit tenni, hanem elkezdtetek megoldásokat keresni. Meghallottátok a néma kiáltást." Ugyanez a logika vezet bennünket most is: a szeretet globalizációjában a távoli rászorulót is közelinek érezzük - a közöny globalizációjában a közeli szegénytől is távol maradunk. A jerikói út ma öt kontinensen át vezet, és Beirát - Mozambik harmadik legnagyobb városát -, illetve Malawit érinti. Beira és környéke a máriciusi trópusi vihar és az áradás következtében szinte teljesen elpusztult: nemcsak az épületek - köztük a mi DREAM- rendelőnk - rongálódtak meg, hanem az idei termés is odalett a földeken. Meghallottuk a kiáltást, amely messziről jött. Mocsári Károly szívesen vállalta a felkérést? - Mocsári Károly Liszt-díjas, nemzetközi hírű zongoraművész már nem először vállal jótékonysági fellépést a közösség kérésére. Néhány évvel ezelőtt a Petőfi Irodalmi Múzeumban adott önálló estet a DREAM javára, most pedig a Francia Intézet lesz a helyszín a Duna-parton. A monori rászorulóknak adott ebédeket megelőző imádságon rendszeresen orgonál, szegény barátaink is nagyon szeretik hallgatni a játékát. A francia kapcsolat a személyén keresztül is jelen van, hiszen húsz évig Párizsban élt és dolgozott. A francia nagykövet asszony, Pascale Andréani tavaly ellátogatott a budapesti közösség központjába, Emmanuel Macron köztársasági elnök pedig legutóbbi római és vatikáni látogatása során találkozott a Sant'Egidio alapítójával, Andrea Riccardival és elnökével, Marco Impagliazzóval. A francia kormány partner a közösség humanitárius folyosójának működtetésében. Ennek lényege, hogy különösen rászoruló menekültek ellenőrzött és biztonságos körülmények között, legálisan érkeznek Európába libanoni és etiópiai táborokból. Kiket várnak a koncertre? - Mindenkit, aki a klasszikus zongoramuzsikát, Mocsári Károly művészetét szereti, és szívesen áldozna arra, hogy egy afrikai nagyváros újjáépüljön egy természeti csapás után. A közösségünk ottani fiataljai nem várták meg a nemzetközi szervezetek akcióját, hanem saA szervezők szeretettel várnak mindenkit október 16-án 19 órára a Francia Intézetbe (1011 Budapest, Fő u. 17.) A belépés díjtalan. A résztvevők adományaikkal az újjáépítést és a DREAM programot támogatják, jót kezűleg elkezdték helyreállítani, amit lehetett. A kultúra, a művészetek és a szolidaritás régi barátok, közeli rokonok. A kultúra felemel, hogy ne csak a saját életünk gyakran szűk látóköreit fürkésszük, hanem messzire lássunk. A műveltség túlmutat önmagán: vágyat ébreszt a megismerésre, hogy többet tudjunk meg más emberekről, más népek történelméről, civilizációjáról, művészetéről. Akkor érzékenyek leszünk a másik ember, a másik nép bajára, reményeire, életére is. A művészet érzékenyebbé tesz, előkészít a találkozásra, az együttérzésre, arra, hogy ne csak a mindennapi gondjaink és céljaink, azaz ne csak a saját énünk körül forogjunk. A koncertnek lesz egy másik közreműködője is, Körtvélyessy Mónika, aki a közösség tagjaként, önkéntes orvosként már több alkalommal járt és dolgozott Malawiban. Ez egy Mozambikkal szomszédos kis ország, amely szintén súlyos szenvedéseken ment keresztül az Idái névre keresztelt ciklon miatt. Körtvélyessy Mónika fényképes beszámolót fog tartani a DREAM programról és a reményről, hogy minden, még a legkilátástalanabb helyzet is megváltozhat. Szóval mindenki jöjjön el, akit érdekel a szép zene, Afrika, és aki szeretne segíteni. Thullner Zsuzsanna Fotó: Merényi Zita Jótékonysági koncert Afrikáért Mocsári Károly zongoraművész estje a Sant'Egidio közösség szervezésében