Új Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1979-06-01 / 3. szám - Monostori Imre: Szakmunkástanulók és a Makra (esettanulmány)
MONOSTORI IMRE Szakmunkástanulók és a Makra Részlet egy nagyobb tanulmányból Az oroszlányi szakmunkásképző intézet újító törekvésekre fogékony és kultúrát pártoló igazgatójának, agilis könyvtárosának és lelkes magyartanárainak jóvoltából igen érdekes olvasásszociológiai, pontosabban: regénybefogadási kísérletet irányíthattam. Önként jelentkező szakmunkástanulók vállalkoztak arra, hogy egy — számos szempontot mérlegelő elgondolás alapján összeállított — kísérleti regénysort, összesen nyolc magyar regényt (Balázs Anna: Tettének oka ismeretlen; Polgár András: Apuka; Móricz: Forró mezők; Tersánszky: Bűnügy lélekelemzéssel; Kosztolányi: Édes Anna; Örkény: Tóték; Fejes: Rozsdatemető; Kertész Ákos: Makra) elolvasnak, minden regény után beszámolnak élményeikről és „leosztályozzák” a regényeket. (Kísérletünk bevezetőjében a hazai olvasáskutatás elfogadott és bevált mutatórendszerét felhasználva megállapítottuk kísérleti alanyainknak az olvasással közvetlenül kapcsolatos személyiségjellemzőit is.) Regénysorunk összeállításának és magának a sorrendnek a lényege az volt, hogy a könnyen befogadható lektűrtől bizonyos — itt most nem részletezhető — fokozatokon át haladtunk a rangos irodalmi alkotások felé. Mintegy kedvcsinálóként (bízva a krimi varázserejében) külön is felhívtuk a figyelmet arra, hogy mindegyik regényben valamiféle nem természetes halálnem (gyilkosság, öngyilkosság), illetve bűntény fordul elő. Jóllehet a regényeink többségében csak periférikus a bűntény maga, de mi éppen arra voltunk kíváncsiak, hogy el lehet-e fogadtatni remekműveket szakmunkástanulókkal oly módon, hogy mintegy mellékesen — a sorozat második felében — krimibe keverten nyújtunk át nekik irodalmi értékeket. A negyven önkéntesünk közül tizenheten teljesítették a valamennyi elolvasandó könyvvel kapcsolatos valamennyi feladatot. Közülük választottuk ki a tizenkét leginkább karakterisztikus olvasóportrét. Tanulmányunk — amelyből az alábbi részlet való — jó néhány meglepetést tartalmaz. Az egyik éppen a Makrával regénysorunk utolsó darabjával kapcsolatos. Kertész Ákos regényével ismét visszatértünk a történelmi félmúltba, illetve a jelenbe, méghozzá munkáskörnyezetbe. Mégsem volt véletlen, hogy ez a nagy szellemi erőfeszítést igénylő regény az olvasás idejét tekintve az utolsó helyre került. 15—16 éves fejjel azt megérteni ugyanis, hogy egy munkásember pozitív tulajdonságai révén — ha akarata ellenére is — kiemelkedik a langyos kispolgáriságból, azután önnön lehetőségeitől megriadva vissza akar oda térni, ám ez nem sikerülhet neki, nos ezt megérteni, feldolgozni nem kis teljesítmény. S ha már az olvasmánybefogadás eme döntő fázisán eredményesen túr is