Új Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1979-06-01 / 3. szám - Monostori Imre: Szakmunkástanulók és a Makra (esettanulmány)

MONOSTORI IMRE Szakmunkástanulók és a Makra Részlet egy nagyobb tanulmányból Az oroszlányi szakmunkásképző intézet újító törekvésekre fogékony és kultúrát pártoló igazgatójának, agilis könyvtárosának és lelkes magyar­tanárainak jóvoltából igen érdekes olvasásszociológiai, pontosabban: re­génybefogadási kísérletet irányíthattam. Önként jelentkező szakmunkás­­tanulók vállalkoztak arra, hogy egy — számos szempontot mérlegelő el­gondolás alapján összeállított — kísérleti regénysort, összesen nyolc ma­gyar regényt (Balázs Anna: Tettének oka ismeretlen; Polgár András: Apuka; Móricz: Forró mezők; Tersánszky: Bűnügy lélekelemzéssel; Kosz­tolányi: Édes Anna; Örkény: Tóték; Fejes: Rozsdatemető; Kertész Ákos: Makra) elolvasnak, minden regény után beszámolnak élményeikről és „leosztályozzák” a regényeket. (Kísérletünk bevezetőjében a hazai olva­sáskutatás elfogadott és bevált mutatórendszerét felhasználva megállapí­tottuk kísérleti alanyainknak az olvasással közvetlenül kapcsolatos sze­mélyiségjellemzőit is.) Regénysorunk összeállításának és magának a sorrendnek a lényege az volt, hogy a könnyen befogadható lektűrtől bi­zonyos — itt most nem részletezhető — fokozatokon át haladtunk a ran­gos irodalmi alkotások felé. Mintegy kedvcsinálóként (bízva a krimi va­rázserejében) külön is felhívtuk a figyelmet arra, hogy mindegyik re­gényben valamiféle nem természetes halálnem (gyilkosság, öngyilkosság), illetve bűntény fordul elő. Jóllehet a regényeink többségében csak perifé­rikus a bűntény maga, de mi éppen arra voltunk kíváncsiak, hogy el lehet-e fogadtatni remekműveket szakmunkástanulókkal oly módon, hogy mintegy mellékesen — a sorozat második felében — krimibe ke­verten nyújtunk át nekik irodalmi értékeket. A negyven önkéntesünk közül tizenheten telje­sítették a valamennyi elolvasandó könyvvel kapcsolatos valamennyi fela­datot. Közülük választottuk ki a tizenkét leginkább karakterisztikus olvasóportrét. Tanulmányunk — amelyből az alábbi részlet való — jó néhány meglepetést tartalmaz. Az egyik éppen a Makrával regénysorunk utolsó darabjával kapcsolatos. Kertész Ákos regényével ismét visszatértünk a történelmi félmúltba, illetve a jelenbe, méghozzá munkáskörnyezetbe. Mégsem volt véletlen, hogy ez a nagy szellemi erőfeszítést igénylő re­gény az olvasás idejét tekintve az utolsó helyre került. 15—16 éves fejjel azt megérteni ugyanis, hogy egy munkásember pozitív tulajdonságai ré­vén — ha akarata ellenére is — kiemelkedik a langyos kispolgáriságból, azután önnön lehetőségeitől megriadva vissza akar oda térni, ám ez nem sikerülhet neki, nos ezt megérteni, feldolgozni nem kis teljesítmény. S ha már az olvasmánybefogadás eme döntő fázisán eredményesen túr is

Next