Új Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1982-12-01 / 6. szám - Kulcsár Emil: A bánhidai Turul (tanulmány-vázlat)

Donáth Gyula a szobor mintáját szeptember közepére készítette el. A Turul Bizottság nevében a szakértők (Lala György, Bezerédy Gyula és Róna József szob­rászművészek) kitűnőnek ítélték meg az alkotást. A szobor vörösrézbe történő ön­tésével a Zellerin Rt.-t bízták meg. A munkát a Zellerin Rt. kezdetben 5800 Ft-ért, később a különféle pótlólagos munkákat is fölszámítva 6493 Ft-ért vállalta el. A kikötött összeget a vármegye jóvá is hagyta. (összehasonlításul, ebben az időben 1 mázsa kőszén 1 forint 20 krajcárba került.) A szobor nagy mintáját Donáth Gyula már decemberben elkészítette, de az öntési munkálatokat a Zellerin gyár még 1897 januárjában sem kezdte meg, mivel a nagymintát a művésztől a megyei bizottság pénzügyi problémák miatt nem vette át. A hiányzó pénz előteremtésére újabb felhívásokat bocsátottak ki. Az ada­kozást a megye lakói most sem tagadták meg. Az 1897 június—augusztusi dunai árvízkárok helyreállítása és a rendkívüli segé­lyek folyósítása miatt azonban a megye pénzeszközeit a Turul-emlékmű építésé­től elvonták. Az alapozási költség a korabeli tájékoztatás szerint mintegy 3000 Ft -ot tett ki, a már korábban említett költségeken kívül. A Turul Bizottság többször is ülésezett, és végül az a döntés született, hogy a Donáth Gyula által elkészített szobor nagymintáját át kell venni. (Az átvételen a vármegye megbízásából Sárközy Aurél főispán, Tuba János országgyűlési képviselő és Feszty Lajos, továbbá a szakértőként felkért Feszty Árpád festőművész, Rónai József szobrászművész és a technikai szakértő Czekulius Aurél műszaki tanácsos voltak jelen.) Az átvételi bizottság egybehangzó véleménye az volt, hogy a millen­niumi emlékművek között ez lesz a legszebb. A Zellerin Rt. gyári megbízottai — az átvétel után — vállalták, hogy az öntési munkálatokat négy hónap alatt elvégzik. Amíg az öntési munkák folytak, a Turul Bizottság megtekintette a bánhidai magaslaton folyó alapozási munkálatokat. A helyszíni szemlén a vármegye megbí­zásából Kuprcs József királyi főmérnök és Dávidházy János járási szolgabíró vettek részt. Megállapításuk szerint 1898 tavaszára az alapozási munkák befejeződnek, és az emlékmű a helyére kerülhet. 1898 májusában a Turul emlékmű egyes részeit darabokban szállították a hegyre, ami — a terepviszonyok miatt — rendkívüli munkának bizonyult. Az emlékmű egyes darabjainak fölvontatására a bánhidai, az alsógallai és a szőlősi gazdák, továbbá Práger és Wilheim fagyosi bérlők adtak kocsikat és lovakat. A munkála­tokat Szabó Zsigmond úrmester irányította, és 1898 júliusában (hatalmas vasszer­kezeten ugyan, de) már a helyén állt a szobor. A munka utolsó fázisaként 1898. augusztus 13-án az aranyozott korona és az Árpád-kard is a helyére került. Az 1898. december 30-án megtartott megyei közgyűlésen a főispán — a Túrul Bizottság nevében — jelentést tett a vármegye küldötteinek a Turul-emlékmű munkálatainak állásáról. Az emlékmű hivatalos átadása azonban még a századfordulón sem történt meg. Kesereg is miatta a korabeli cikkíró: „Pogány ez a szobor mint egy újszülött, aki még nincs megkeresztelve.” Végül aztán 1907. október 9-én (Árpád fejedelem halálának 1000. évfordulóján) rendeztek ünnepélyt a bánhidai Turul emlékműnél. Az ünnepséget a ..Tata, Kisbér Vidéki Néptanítók Egylete” szervezte és rendezte meg, mivel a XV­. évi rendes közgyűlésük székhelye éppen Bánhida volt. Az ünnepségen Ghyzy Dénes alispán, Lőrinczy György királyi tanfelügyelő, Fáy István tatai járási főszolgabíró, Horváth Ernő bánhidai jegyző, Harasta János bánhidai törvénybíró és sokan mások is részt vettek. Az ünnepi szónoklatot Weninger Ernő esperesplébános tartotta . . . A Turulról azt is tudjuk, hogy az 1920—30-as években a tatabányai szénme­dence kommunista bányászainak rendszeres találkozási helye volt, továbbá, hogy a II. világháború alatt találat érte. Az oldalán sokáig hatalmas nyílás tátongott, és mivel a talapzat is megsérült, a m­adáralak is megbillent. A sérült szobor egyes darabjait — a koronát és a kardot — az 50-es években ellopták. A szobrot 1958-ban a tatabányai Városi Tanács megbízásából a Tatabányai Szénbányák Vállalat köz­ponti Műhely­ Üzemének dolgozói állították helyre. 80

Next