Új Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1985-10-01 / 5. szám - RÓNAI BÉLA: A magyar névtan ismét ünnepelhet
rendelkezésére. Ide kívánkozik a Nyergesújfalu anyagában található megjegyzés, Pesty Frigyest idézve: Minden magyar tud németül, és minden német magyarul is beszél. Íme a bilingvizmus (a kétnyelvűség) XIX. század közepéről való példája. A külön elvárások leszerelésére a szerkesztők megjegyzik, hogy „Az adattár tudományos célokra készült, tehát szűkszavú.” Ez a szerkesztési elv egyenetlenül, következetlenül érvényesül. Bár az is alapelv, hogy sem a gyűjtő, sem a közzétevő nem bocsátkozhat szófejtésbe, ez jó néhány esetben mégsem csillapítja kíváncsiságunkat. Ilyenkor hálásak vagyunk az adatközlőnek még a néphagyományban élő, mégoly átlátszó etimológiákért is. Ezek elmaradása esetén az a megjegyzés nyugtat meg bennünket, hogy „A név eredetét nem ismerik”. Ha ez valamilyen oknál fogva elmarad (elég sokszor) az a gyanúnk támadhat, hogy a gyűjtő esetleg meg sem kérdezte. Az adattár elsődlegesen a névtudomány kiapadhatatlan forrása, amely lehetővé teszi állandóan gazdagodó anyagon a névélettan, illetőleg a névtipológia kidolgozását, pontosítását. Ezen kívül azonban még olyan mérhetetlenül sok információt foglal magában, hogy túlzás nélkül nevezhető egy terület, jelen esetben Komárom megye enciklopédiájának. Most csak a legfontosabb határterületekre, interdiszciplináris kapcsolatokra utalok. A nevek hangtani és alaktani hitelessége felbecsülhetetlen értékű a nyelvjárástan, a dialektológia számára. A nevek hangalakjai alapján viszonylag pontosan megrajzolható a magyar nyelvjárástípusok elkülönítésében nagy jelentőségű és a helyes magyar kiejtésben oly sokat vitatott zárt e határa, továbbá a zárt í-zés, ami tudtommal a megye nyelvjárási képének egyik fő jellemzője. Ide sorolhatjuk a kocsizés adatolását is. A közzétevők nem felejtenek el szólni a migráció nyomán bekövetkező nyelvjárási kiegyenlítődésről sem, amely különböző mértékben az egész magyar nyelvterületen gyorsuló ütemben megy végbe. A névtan mellett a nyelvjárástudományt gazdagítja a földrajzi köznevek értelmezése, amelyet gazdag tapasztalataival ebben a kötetben is Markó Imre Lehel végzett el. A 279 értelmezett földrajzi köznév voltaképpen a tájszavak (valódi, jelentés és alak szerinti) szójegyzéke, szótára. Kérdésként teszem fel azonban, hogy a vadászház és a vadászlak értelmezése nem fordítva igaz-e (L. 1/424. Vadászház K. vadászlak). Az imént enciklopédiának neveztem a kötetet. Azt hiszem, joggal, mert megszámlálhatatlan adat beszél a megye múltjáról, társadalom-, gazdaság- és művelődéstörténetéről, természet- és gazdaságföldrajzáról, iparáról, mezőgazdaságáról. Az olvasó szeme előtt lepereg a magyar föld eme darabjának története a vértesszőlősi ősembertől máig; az itt megtelepedett magyarság történelme az Árpádoktól, kiknek fejedelmi, királyi székhelye e megye területén volt, az új társadalmat építő magyar nép jelenéig. A magyar történelem nevezetes eseményei, a magyar művelődéstörténet kiemelkedő személyiségei is sorra feltűnnek e könyv lapjain. Dobozy Mihály, Török Bálint, Thaly Kálmán, Csokonai Lillájával, Vörösmarty Csajághy Laurával, Petőfi Csapó Etelkával, Táncsics Mihály, Jászai Mari, Jókai Mór. A Hideglelős kereszt: Láz kereszt (1/330, 2/48; a Leányégető: Lányégető (69/114) stb. a megye népének hiedelemvilágába enged bepillantást, a Basaharci út (1/357), a Kis Simoncsúcs (1/419), az Ó-hegy (2/259) pedig a nép etimologizáló, szófejtő hajlandóságát mutatja. A táti (6), a csépi (59) és az etei (62) falucsúfoló, továbbá a Kazal körút (7/3) elnevezés az egészséges népi humorral feledtetik a kutató fáradtságát. Érdekességként vallatóra fogtam a kötetet a kvantitatív szövegtani szemléletmódja szerint. A gyár 93, a bánya 138, az akna 49 névcikkben fordul elő. A kender 150-szeri szereplése ennek az ipari növénynek múltbeli általános elterjedtségéről vall. A szőlő 493 névcikkbeli jelenléte ennek a mezőgazdasági kultúrának mind a mai napig való virágzását igazolja. A Mária névvel 27-szer találkozunk, beszédes bizonyítékaként a megyében még ma is eleven búcsújárás szokásának. A nemzet nagyjai közül a megye nagy szülötte, Jókai szerepel 67-tel, s őt csak Kossuth előzi meg 103- mal. íme, a nevek számában is milyen jól tükröződik a megye múltja és jelene. Feltétlen elismerést érdemel a rajzoló, Török Viktória munkája. Úgy gondolom, hogy a hellyel való takarékosság az indítéka a helységek jelentős részében a bel- és külterület együttábrázolásának. Némely esetben a belterületi térkép túlzsúfoltnak tűnik, nem is annyira a névcikkek azonosító számainak sűrűsége, hanem inkább az utcák hálórajza miatt. A kötet terjedelmének több mint negyedét a mutató tölti ki, amelyben az adat