Új Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1990-04-01 / 2. szám - KÖRMENDI FERENC: Religiózus beat? (szociográfia)
hogy meddig lehet történelmileg képtelenné vált, lejárt eszmeköröket felfrissíteni, elhitetve sok emberrel, hogy a módszer maga a lényeg.” E szavakkal minősíti és értelmezi Nádas Péter az Abonyban tapasztaltakat, majd visszaadja a szót Zöldi atyának, hogy elmondja véleményét „a gitármisék jövőjéről”: ,,A beat-stílus haladó, de ugyanakkor múlandó is, tehát nem olyan, mint a dzsessz, mert a dzsessz-mise, ha azt ma meghallgatják és tetszik, az 50 év múlva is elfogadható lesz és nagy lesz, a beatstílus viszont nem nagy. .. És éppen ezért nem szabad túlzottan hozzákötődni, mert a beat-stílus előreláthatólag, mint minden tánczenei stílus, egyszer megdől, s hogy helyet adjon valami másnak. Most, hogy az egyházi beatmisék is megdőlnek, hát az nagyon kínos lenne.”5 Nádas Péter riportjából — azt olvasmányosnak, tárgyilagosnak, a kölcsönös tisztelete és a nemzeti összefogás szellemét sugárzónak minősítve — hosszasan idén három hét múlva az Új Ember, majd (helyszíni szemle alapján) a következőkkel egészíti ki: „1) Az énekszövegek egyöntetűen jóváhagyott egyházi szövegek voltak, 2) a beatmise szövege húsvéti, ezért más alkalommal nem tudják előadni, legfeljebb egy év múlva, 3) a misét bemutatták előadás előtt és után egyházzenei szakembereknek, akik megtették észrevételeiket, jónak tartották, mint kezdeményezést, s úgy tekintették, mint első lépést egy fejleszthető úton, 4) az abonyi káplán külön kihangsúlyozta, hogy legfontosabb feladata minden beatmisének, hogy hangvétele kidomborítsa vallásos, áhítatot keltő jellegét, hogy élesen elkülönüljön más jellegű népszerű zenéktől, 5) ezzel a tudattal adták elő miséjüket, a forma változott tehát, a lényeg nem, 6) kiemeljük Cselényi József plébános szerepét, aki fiatal káplánjainak lehetőséget adott a kezdeményezésre, 7) érdekességként megjegyezzük, hogy Zöldi Sándor édesapja nyerte a rádió Ki mit tud 60 éven felül? vetélkedőjének szavalódíját, egyik testvére pedig a nagy sikerű vietnami riportfilm alkotója, 8) az április 2-i beatmise megmutatta, hogy Istent beat-muzsikával is lehet dicsérni.”6 „Abonyban elvezényeltem, de többet nem csináltam. Még annyit, hogy befejezésül előadott Szentek meneteléséhez a magyar szöveget én csináltam. Abony volt a tizennegyedik helyem, addig a leghosszabb, a mise után tovább kellett állnom.” Így összegez Zöldi Sándor. Ezzel ér véget a Szilas-mise drámájának első felvonása. A „Teenager mass” a Mátyás-templomban Nem várták meg a következő húsvétot, mert a beat-mise előadásra került Pécelen. „Szilas a plébánia zongoráján lejátszotta az Örvendjetek angyalokat. Hallgatva a zenét úgy éreztem, így még nem örültek Húsvétnak, s azonnal megalkudtam vele. Nem volt különösebben nagy propaganda, csak a szomszéd papoknak szóltam. Hétköznap délután volt. Nem toborzót akartam, hanem ajándékot a mieinknek. Azóta is énekeljük”, emlékezik vissza Halász Endre atya, kényszer-nyugdíjaztatásái,g Pécel plébánosa. Előadták a tabáni templomban is, s helyet kaptak az ottani próbateremben, mindaddig, amíg az őket felvállaló, de súlyos szívbeteg plébános helyettese le nem állította őket, mert nagyon félt a hatóságoktól. Széll Vince gondolt egyet, s egy téli napon a vasárnapi nagymise után néhány „dalostársával” beállított a Mátyás-templomba. „Mondtuk