Új Forrás, 1993 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1993-01-01 / 1. szám - Monostori Imre: „Ki sem térhettem volna a feladat elől" (interjú)

területei, ahol a népsűrűség 140-150 fő négyzetkilométerenként. És megint más a helyzet, ha a gazdasági vagy az ipari potenciált vizsgál­juk, ha a környezetvédelemben szorító gondokat rangsoroljuk, ha a megyében létrehozott művészeti értékeket vesszük számba, vagy a térség történelmébe tekintünk vissza. Az ilyen rangsoroknak egyéb­ként is csak egyetlen szempontból van értelmük: mennyiben szolgálják az ország és az itt lakók érdekeit. Nem lenne szerencsés persze, ha a „legkisebb megye" fogalompárja minden itteni teljesítményt egyaránt jellemezne, de erről nincs is szó. Akár a múltat, akár a jelent vizsgáljuk, pozitív és negatív tendenciák, teljesítmények és hiányok egymás mellett élnek, és ezek jelentik azt a feltételrendszert, amelyben élnünk, dolgoznunk adatott. Ugyanakkor az ország helyzete ebben a megyében is meghatározó. Hiszen a munkanélküliség országos arányszámai, az infláció, a gazda­ság keserves kibontakozása olyan közeget jelent, amelyből előretörni akkor sem lenne könnyű, ha a belső adottságok erre predesztinálnának bennünket. De erről szó sincs. Elég csak arra gondolni, hogy például a szénbányászat válsága Komárom-Esztergom megyében összehasonlít­hatatlanul nagyobb traumát okozott az itteni bányavállalatok számá­nál, súlyánál fogva, mint az ország más részein. Ugyanígy az ipari szerkezetváltás többi kényszerlépése. És vannak persze örökölt gondja­ink, hiszen például a Bakony­alja kistelepülésein mind ez idáig nem sikerült megtalálni azt a húzó ágazatot, azt a kiugrási lehetőséget, amely az ottani súlyos foglalkoztatási, illetve infrastrukturális gondo­kat képes lenne megoldani. A Duna-menti üzemek alig prosperálnak, az ugrásra készen álló nyugati tőke, úgy tűnik, egyelőre csak ábránd. A mezőgazdaságban az átalakulás terheit még nem sikerült pontosan felmérni. Amiben talán jobban állunk az országos átlagnál, az egyik részről a már meglévő és kiépülő infrastruktúra — víz, villany, úthálózat, vala­mint telefon, gáz, csatornázás —, amelyen belül természetesen nagy eltérések vannak. A másik a kiművelt emberfők száma, ami talán ala­pot adhat a kibontakozáshoz. És van azért, ami biztató: az a tény, hogy az egyik legnagyobb japán autógyár ezt a régiót választotta, hosszú távon prosperálást sejtet. — Milyen lehetőséget lát a nem túl biztatóan alakuló magyar-szlovák kap­csolatok megyei, tehát helyi relációban történő javítására, netán fejlesztésére?

Next