Új Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1996-09-01 / 7. szám - Vekerdi László: Gyorsválaszféle Lengyel László Levélféléjére

____________________ÚJ FORRÁS____________________ Vekerdi László Gyorsválaszféle Lengyel László Levélféléjére Lengyel Lászlóhoz hasonlóan én is jó sokáig lehettem A Valóság vendége. 1963-ban jelent meg az első cikkem, 1980-ben az utolsó. A hetvenes évek közepétől azonban mind ritkábban közölték cikkemet, szép csöndben kimaradtam. Nem elsősorban azért, mert kezdte a lap túl gyakran alkalmazni a Lengyel László tanulmányában találóan vázolt elutasító mechanizmusát; ezt megédesítette Körösi embersége, egy (nékem) ked­ves cikkemet—Foucault alapos bírálatát akkor, amikor a helyi intellek­tuális élvonal még csak nem is igen ismerte a nevét — például ezzel a szöveggel küldte vissza: „Lacikám, bocsásd már meg ezt nekünk!" Hát lehet ezt nem megbocsátani? Azért maradtam elsősorban el, mert vala­mikor a hetvenes évek eleitől-közepitől kezdtem megérezni, hogy nem vagyok már szívesen látott vendég. Azt viszont csak Lengyel László szép szubjektív tanulmányából értettem vagy inkább sejtettem meg, hogy miért: nem voltam elég elfogadható, elég előkelő, vagy az ő szavával: nem voltam eléggé „elit". És ebben „százszázalékosan" iga­zuk volt, amint igaza van, ha — szerencsére, de erről később — nem is „százszázalékosan" a Hatalom-W­osag-Elitség „(szerelmi?)három­­szög" elemzésében Lengyel Lászlónak. Miért nem idéztem akkor hát a tanulmányát? Ez bizony hiba, de hát amikor a megbízást elfogadtam úgy döntöttem (ez is külön „sztori" lehetne, a régi Valósághoz se teljesen méltatlan tán), hogy alapos, pontos, jól dokumentált, unalmas (ez sike­rült) száraz filosz-cikket fogok írni, minden személyes emléket és érzést kikapcsolva (többé-kevésbé tán ez is sikerült). Márpedig Lengyel László szép, szubjektív írása elfele húzott ettől a célkitűzéstől, így amint egyre jobban belemerültem a szó szerint kimerítő filoszkodásba, egyszerűen elfelejtkeztem róla. Különben is ha bemegyek az ő utcájába, abból legalább olyan hosszú kitérő kerekedett volna ki, mint a két részre bontott hosszú cikk fele, így hát most se tudom sorolni, amivel Lengyel László tanulmányában nem értek egyet, de szeretnék — és tudnék — szót érteni vele. Ha egyszer a Lap vállalná, hogy közli, és Lengyel 70

Next