Új Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1997-02-01 / 2. szám - Lengyel András: Balvégzetű évtized? (Füzi László könyvéről)

ÚJ FORRÁS Lengyel András Balvégzetű évtized? Füzi László könyvéről A cím — ahogy mondani szokás—dupla fenekű. Kérdőjel nélküli változata a kötet egyik fontos tanulmányának, az 1930-as évek magyar irodalmát mérlegre tevő írásnak a címe, így, kérdőjellel s az egész könyv címeként viszont valamiképpen a teljes anyagra vonatkozik, azaz ma is tartó fél- és közelmúltunkra. Füzi László esszéinek és tanulmányainak gyűjteménye ugyanis csak kisebb részben történeti érdekű. A könyv jórészt mai irodalmi (s nemcsak irodalmi) viszonyainkról szól. Még amikor történeti témáról, például Németh Lászlóról ír, valójában akkor is a jelent értelmezi, hiszen Némethről szólva is az író mai —1995-ös — recepcióját mérlegeli. A hetvenes évek Korunkjáról s főszerkesztőjének, Gáli Ernőnek nevezetes „sorsmetaforájáról”, vagy a magyar vidéki folyóiratkiadás gondjairól szóló esszék pedig—történeti dimenziój­uk ellenére, vagy talán éppen azzal együtt — éppúgy jelen idejűek, ahogy a könyvbe fölvett kritikák (Baka Istvánról s másokról) is. Az intellektuális pozíció, amelyet Füzi elfoglal, sajátos kettősséget mutat. Szövege egyértelműen tanúsítja, hogy az irodalom önelvűsége, sa­játszerűsége, nagy, sőt alapvető érték számára. S az irodalom politikai funkcióinak mai böny­észé­sét is örömmel nyugtázza. Fűzi azonban nemcsak kritikus és irodalomtörténész, de immár jó ideje folyóiratszerkesztő is, így nézőpontja értelemszerűen magában foglalja az irodalom szerveződési fo­lyamatának kontextusára, az irodalmi életre való nagyfokú érzékenységet is. Ennek jeleit ott is érzékelni lehet, ahol mondandója lényege magára a művek sorozatára vonatkozik (például a Baka-esszében). A kontextus, az a közeg, amelyben nemcsak élnünk, de amelyben intellektuálisan is léteznünk és megnyilatkoznunk kell, egy-egy szempont vagy utalás erejéig ilyenkor is megjelenik írásaiban. Valamiképpen „hatástörténet’-et ír tehát, jóllehet

Next