Új Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-10. szám)
1997-02-01 / 2. szám - Lengyel András: Balvégzetű évtized? (Füzi László könyvéről)
ÚJ FORRÁS Lengyel András Balvégzetű évtized? Füzi László könyvéről A cím — ahogy mondani szokás—dupla fenekű. Kérdőjel nélküli változata a kötet egyik fontos tanulmányának, az 1930-as évek magyar irodalmát mérlegre tevő írásnak a címe, így, kérdőjellel s az egész könyv címeként viszont valamiképpen a teljes anyagra vonatkozik, azaz ma is tartó fél- és közelmúltunkra. Füzi László esszéinek és tanulmányainak gyűjteménye ugyanis csak kisebb részben történeti érdekű. A könyv jórészt mai irodalmi (s nemcsak irodalmi) viszonyainkról szól. Még amikor történeti témáról, például Németh Lászlóról ír, valójában akkor is a jelent értelmezi, hiszen Némethről szólva is az író mai —1995-ös — recepcióját mérlegeli. A hetvenes évek Korunkjáról s főszerkesztőjének, Gáli Ernőnek nevezetes „sorsmetaforájáról”, vagy a magyar vidéki folyóiratkiadás gondjairól szóló esszék pedig—történeti dimenziójuk ellenére, vagy talán éppen azzal együtt — éppúgy jelen idejűek, ahogy a könyvbe fölvett kritikák (Baka Istvánról s másokról) is. Az intellektuális pozíció, amelyet Füzi elfoglal, sajátos kettősséget mutat. Szövege egyértelműen tanúsítja, hogy az irodalom önelvűsége, sajátszerűsége, nagy, sőt alapvető érték számára. S az irodalom politikai funkcióinak mai bönyészését is örömmel nyugtázza. Fűzi azonban nemcsak kritikus és irodalomtörténész, de immár jó ideje folyóiratszerkesztő is, így nézőpontja értelemszerűen magában foglalja az irodalom szerveződési folyamatának kontextusára, az irodalmi életre való nagyfokú érzékenységet is. Ennek jeleit ott is érzékelni lehet, ahol mondandója lényege magára a művek sorozatára vonatkozik (például a Baka-esszében). A kontextus, az a közeg, amelyben nemcsak élnünk, de amelyben intellektuálisan is léteznünk és megnyilatkoznunk kell, egy-egy szempont vagy utalás erejéig ilyenkor is megjelenik írásaiban. Valamiképpen „hatástörténet’-et ír tehát, jóllehet