Új Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-10. szám)

2006-02-01 / 2. szám - Wehner Tibor: Tatabánya köztéri szobor-tükre (Vázlat egy majdan megírandó nagyobb tanulmányhoz)

Wehner Tibor Tatabánya köztéri szobor-tükre Vázlat egy majdan megírandó nagyobb tanulmányhoz Alig több mint egy évszázados a tatabányai szobrok története: néhány kisebb szakrális emlék mellett az első, a város elődtelepüléseinek történelmi legendájához kapcsolódó, az egykori falvak arculatát meghatározó - a városképet ma is uraló - monumentális műként a Donáth Gyula /1850- 1909/ által alkotott, az 1896-os millenniumon állított Turul-emlékmű valósult meg. A 20. század első felében csak néhány monumentális em­lékjelet emeltek ezen a tájon: a húszas években - mint a magyarországi városok és kisebb települések általában - Felsőgalla, Alsógalla, Óváros és Bánhida is emlékművel tisztelgett az első világháború hőseinek és ál­dozatainak. (Érdekes - ugyanakkor érthetetlen - és jellemző, hogy ezeket az emlékműveket az 1977-es Tatabányai szobrok és az 1985-ös Köztéri alkotások Tatabányán című kiadvány sem tárgyalja.) A köztéri szobrászat kibontakozása előtt a községek egyesítése és Tatabánya 1947-es várossá, majd 1950-es megyeszékhellyé nyilvánítása, és ezzel összefüggésben a szocialista bányászváros kiépítése révén nyíltak meg a lehetőségek. Az ún. szocialista realista építészeti-városépítészeti elvek (és a művészeti beruházásokat kötelező érvénnyel ösztönző ún. két ezrelékes rendelet) szellemében és gyakorlata szerint az új lakó-, közösségi és ipari épületek azonnal megkapták szobordíszeiket is, majd a nyolcvanas évekig a Képző- és Iparművészeti Lektorátus központi beruházási keretéből és szakmai­ideológiai kontrollja alatt, a helyi és az országos igények és szükségletek egyeztetésével és a központi ideológiai kényszerek érvényesítésével való­sulhattak meg a város közösségi rendeltetésű (emlékmű-jellegű, emlékőrző, propagandisztikus vagy esztétikai célzattal állított-elhelyezett) köztéri ob­jektumai. A stílusjegyek, a műformák és a műtípusok, az anyagok és a technikák (valamint a méretek és a helyválasztások) arról tanúskodnak, hogy Tatabánya közösségi célzatú műegyüttese is könnyen és zökkenőmentesen beilleszthető abba az országos (és kelet-európai) köztéri-monumentális szobrászati összképbe, amelynek legfontosabb jellemzője a központosítás, az uniformizálás, s funkcionális meghatározója az aktuálpolitikai-propa­­gandisztikus célok szolgálata volt. A gazdasági megszorítások, az anyagi

Next