Új Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-10. szám)

2007-12-01 / 10. szám - Wehner Tibor: Az időlegesen Tatabányára visszatért kihelyezett tagozat

Wehner Tibor Az időlegesen Tatabányára visszatért kihelyezett tagozat A Kortárs Galéria kiállítása Úgy vélem, a Kihelyezett tagozat-cím érzékletes és pontos kifejezés: jelzi, hogy a keretek kissé meglazultak, hogy az azonos vonásokkal jellemezhető, eredetileg összetartozó szereplők kissé eltávolodtak egymástól - de a kapcsolatok azért nem szakadtak meg, a dolgok természete, lényege a távolság, a fizikai jellegű különállás ellenére nem változott. A szülőhely, az útra indító táj, a felnőtté érés közege minden ember életében, pályáján meghatározó, és különösen fontos, determináns tényező a művészek esetében. A Tatabányáról elszármazott, Tatabányától eltávolodott alkotók túlnyomórészt gyermekkorukat, fiatal éveiket élték meg ebben a városban és csak néhányan vannak, akik később, rövidebb ideig váltak az itt zajló művészeti élet szereplőivé, hogy aztán később ismét más terekben és közegekben fejtsék ki munkásságukat. A Kemstok Károly Művészeti Alapítvány és a Kortárs Galéria meghívására 2007. szeptemberében-ok­­tóberében a Tatabányán született, Tatabányáról indult, munkásságuk egy-egy szakaszával ide kötődő, az országban és a világban szétszóródott alkotók tértek vissza műveikkel egykori városukba: a Kihelyezett tagozat című kiállítás izgalmas történeti, művészetszociológiai, művészettörténeti vonatkozásokkal és adalékokkal kamatozó együttest tárt az érdeklődők elé. Tatabánya kultúrhistóriájában, a település művészetének történetében a várossá alakulás óta kiemelt szerepe volt és van a vizuális művészetek alkotóinak: az itt élt, itt dolgozó, és a napjainkban is itt élő, itt tevékenykedő képző- és iparművészek csapata mindig népesebb és aktívabb volt, mint a Turul-hegy lábánál munkálkodó íróké és költőké, zenészeké vagy színé­szeké. Ennek a jobbára a város- és megyehatárok közé zárt művészeti történetnek a nyitánya a Bányász Képzőművészeti Szabadiskola a várossá nyilvánítást követő, 1948-as megalakulása volt. A szabadiskola egy évvel későbbi, 1949-es budapesti kiállításának katalógusában írta az alapí­tó-tanár Luzsicza Lajos festőművész (az ezen a kiállításon szereplő Luzsicza Lajos Árpád édesapja): „A szabadiskola azzal a határozott akarással kezdte meg működését, hogy Tatabánya város és a közelvidék tehetséges, művészi adottságokkal rendelkező munkásait a szabad is-

Next