Új Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-10. szám)

2007-12-01 / 10. szám - Fekete J. József: Csokonai rolléjában

Fekete I. József Csokonai ron­éjában Bálint Péter: „Végbúcsúmat tiszta szívvel fogadjátok” Kapóra jött Bálint Péternek a Csokonai Vitéz Mihály tiszteletére Debre­cenben meghirdetett regénypályázat. Nem (csupán) azért, mert (Balla Lászlóval megosztva) elnyerte annak első díját, hanem mert a pályázatra készült regényében mindarról írhatott, ami korábban is foglalkoztatta: Debrecenről, a cívis város nyakas kálomistáiról, erkölcsről és etikáról, a levél- és naplóírásról, Montaigne-ről, Rousseau-ról, Voltaire-ről, saját elmélyült tépelődéseiről, mindezt írói tükörcselek által, amelyek nyomán a halálra készülő, feljegyzéseit rendezgető Csokonai ábrázata mögött folyamatosan tükröződik a regényt író Bálint Péter derűs, olykor fanyar mosolya. Mosolyog, mert játszhat, alakoskodhat kedvére, abbéli félelem nélkül, hogy végleg arcához tapadhat próteuszi alaköltésének a teljes regény ideje alatt viselt maszkj­a, ugyanis álarca is stilizált, igaz, éppen csak annyira, hogy mögötte ne csak sejtsük a szereplőt életre hívó színész, ez esetben az író kilétét, hanem ki is emelje, hangsúlyozza demiurgoszi szerepének alaköltését. A hosszan kitartott azonosulás magasfeszültségű indulattal is j­ár, ilyetén, ha egymásra kopírozódik Csokonai és az elbeszélő én, a narratív én és a megjelenített ő érzelemvilága, kettőjük azonos energiájú morális indulata, az emberi kapcsolatok feletti megkeseredésük, az elbeszélői derű komorságba csap át, és bizonyossá válik, hogy a szerepjátékon túl sokkal nagyobb a tét: az álarc-regény voltaképpen az én-regény megírásának álarca. A Janus-arcúságnak a szerzőt a szereplővel egybejátszó jelzése már anélkül is feltűnik, hogy egyetlen sort olvastunk volna a regényből: a kötet fedőlapján ugyanis a Csokonai napló­feljegyzései alcím szerepel, a szennycímlapon és a belső címlapon pedig egyaránt - zárójelek között - Hátrahagyott feljegyzéseim olvasható. Meglehet, hogy a fedőlapon a kiadó kívánta egyértelműen közölni, hogy Csokonaival foglalkozó műről van szó, ugyanakkor szerzői játéként is értelmezhető a címadással felvetett kérdés: tulajdonképpen kinek is a feljegyzéseit vagy naplóbejegyzéseit olvashatjuk majd a könyvben? Csokonaiét, de még inkább Bálint Péterét, ennek fölismeréséhez a szerző korábbi regényeinek ismerete ad magabiztosságot: amit itt gyanútlanul Csokonai rekonstruált gondolataiként olvasunk, azt Bálint Péter már

Next