Új Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-10. szám)

2017-01-01 / 1. szám

■■Mono/ IRODALOM MŰVÉSZETI TÁRSADALOM A képek több szinten olvashatóak. Első szinten rövid versikéket találunk. Ezek nagyon sűrű, hu­­szonegynéhány nyelv szabályainak és szavainak keveréséből megalkotott szövegek. Hexerich von Keichblatt szándéka szerint a világegység lehe­­tőségét ígérő, mindenki számára érthetőnek vélt zenei alapú világnyelven szólalnak meg. Második szinten ezeknek a „halandzsaszövegeknek" a tömör versváltozatait, majd a harmadik szinten mesévé duzzasztott történeteit rejtik a képek. Tartalmukat tekintve a kódex képeinek megfej­tése^?), fordítása^?) a teljesen egyénien hasz­nált alkimista szimbolika mögé rejtett belső mitikus táj leírását adják: az önmagát Hexerich von Keichblattnak nevező szerző megpróbálta vi­lágjobbító szándékkal megérteni, s a leszűrt ta­nulságokkal a közössége elé tárni emlékeit. Kovács Gáborján: Ószirmi költészet Ám az isten könyörületes. A moszkvai metró leg­mélyebben fekvő állomásán, a Majakovszkaján ovális ablakokon keresztül festett kék égre nyílik rálátás a vakolt mennyezeten, repülőgépekkel, tarka léggömbökkel és virágzó almafák ágaival. Nem kizárt, hogy a harmincas, negyvenes és öt­venes évek metróépítői, vagyis mindazok, akik­nek a moszkvai metró emlékművéül szolgál, pontosan ide távoztak­­ ebbe a festett kékségbe, ebbe a föld alatti égboltba, az örökös naple­mente dermedt, rózsaszínű felhői közé. Viktor Pelevin: Föld alatti égbolt

Next