Új Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-10. szám)
2018-01-01 / 1. szám
utrofió/ IRODALOM MŰVÉSZETI TÁRSADALOM minden csillag magányosan üvölt a sötétbe W. S. Merwin: Villanyoltás Mondd csak: nem lehetne az ember nő létére festő? Ha azzal keresné a kenyerét, hogy szép képeket fest? Drágák a festmények. Apácskám ezer pesetát fizetett egy olyanért, amelyiken valahol messze csak egy hegy látszott, idébb négy csenevész fa, az előtérben meg egy pocsolya két árva vadkacsával. Látod. És nem mehetne el a nő írónak? Benito Pérez Galdós: Tristana E két költői életművet a nyelvek, az egyéni sors, valamint a költészet egyedi természete kétségkívül szétválasztják, ám mindezek ellenére újra és újra összefűzi őket a találkozás igénye. Ahogy a francia költő írja Celanról: „A találkozás továbbra is szükséges maradt, valószínűleg ebben rejlett az ereje. És a találkozásban, amelyről álmodott, sem a kölcsönös lecsupaszítás, sem a prófétai vádaskodás vihara nem volt jelen." A költői szimbiózis pedig, amely épp e találkozásból ered, egyszerre mutatkozik meg kettejük vonatkozásában mind az egyéni életút, mind a költészet terén. Kovács Krisztina: Útkereszteződések