Új Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-10. szám)
2020-01-01 / 1. szám
"■ones IRODALOM MŰVÉSZET TÁRSADALOM Kidőlni, mint egy tölgy saját felségterületén azután, hogy száz évig nézte a napot szemből szembe. Pedro Flores: Kidőlni Az utolsó percekben felváltva forogtak veszélyben a kapuk, noha a magyarok tűntek kezdeményezőbbnek. Aztán amikor már mindenki elkönyvelte a döntetlent, megtört a jég: Nagy A. hozta játékba a ciprusi térfél közepéről egy hosszú átadással Nyilasit, aki három védőtől kísérve addig küzdött a labdáért, míg végül sikerült azt a hálóba lőnie. A következő pillanatban belevetette magát az alapvonal mellett a sárba, a többiek pedig „kicsi a rakást"játszva ráugrottak. Benedek Szabolcs: Ballada egy csapatról A Hajnali háztetők című film vízválasztó is lehet. A magyar filmgyártásra mindig is jellemző volt, hogy irodalmi szövegeket dolgozott fel, és az 1980- as évekig e két médium szoros kölcsönhatásban volt mind tematikailag, mind formailag. Ám az irodalomban bekövetkező prózafordulatot már nem tudták lekövetni a fősodorbeli filmes alkotók, még ha a periférián voltak is erre kísérletek: az 1983 és 1987 között készített Kutya éji dala (rendezte: Bódy Gábor), Őszi almanach (rendezte: Tarr Béla) és az Álombrigád (rendezte: Jeles András) című filmek mind új kifejezési nyelvet próbáltak kialakítani, de útkeresésükben nem találtak követőkre. Gagyi Miklós: „...egy közép-európai művészsors a 20. század történelmének színpadán"