Új Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-10. szám)
2021-04-01 / 4. szám - H[amvas]. B[éla].: Szavak születése (1929)
A PÓROK NYELVE Széchenyi és Kossuth már a végén éltek annak a korszaknak, amelyet a nyelvújítás korának neveznek. 1810-től, de még azelőtt is, elhanyagolt magyar nyelvünkben alig volt szó a megváltozott kor fogalmainak 37 kifejezésére. Tömegével gyártottak szavakat, különösen elvont fogalmakra, vagy egyáltalában olyan fogalmakra, amelyeket az egyszerű földműves parasztnép nem ismerhetett. A XVIII. században a főurak franciául, a polgárok németül, a nemesség latinul beszélt. Csak a pórok használták a magyar nyelvet, így aztán minden finomabb és nemesebb, mélyebb és elvontabb színét elvesztette. Alig volt gyűjtőfogalmunk, elvont szavunk is egyáltalában nem. Hiszen Bugátnak ilyen szavakat kellett alkotnia: — „bonctan", „gyógyszer", „tudor", „hajlam" stb. Bugát egyike volt a legfanatikusabb újítóknak. Rengeteg csúnya és rossz szót csinált (például: „parti iram" ( ló), „szerbencs" (osztriga), „véneny", „iblany", „hameleg" stb.), de rendkívül sok szava azóta átment a közhaszná f latba és bár sok közötte a nyelvtanilag helytelen képzésű szó, kiirt-hatatlanná vált. 00 Faludi igen sok szép és használható szót alkotott. A XVIII. szá- -zadnak ez a kiváló prózaírója teremtette meg a következő szavakat: a „búcsúszó", „hajpor", „vélemény", „napirend". Ő csinálta a „sajnos" szót is, sőt igét is alkotott, a „javasol" igét a „helyesel"mintájára. Verseghynek köszönhetjük a következő, bár nem kifogástalanul képzett, de pótolhatatlan szavakat: „gyönyör", „téboly", „mosoly", „magány", a „viszony", „gúny" stb. Gyöngyösi István nemes ízlésével különösen csiszolta a nehézkes és gördülő versei számára alkalmatlan szavakat, így alkotta meg a „győzedelem" szóból a „győzelem", a bizodalomból a „bizalom" szót. Megcsinálta a szép „balsors" kifejezést és az ilyen szavakat: „tanulmány", „hangzat" stb. A legnagyobb nyelvújító Kazinczy Ferenc volt. Igen sok szép és hasznos szavunknak ő a szerzője. Ezek közül a legtöbb szinte napok alatt átment a köztudatba és a nyelv eleven része lett. A XIX. század közepén a magyar nyelv, hála a nyelvújítóknak, nagy költőinknek, íróinknak és szónokainknak, már csak annyiban állott a többi nyugat-európai nyelv mögött, hogy nélkülözte a filozófiai hajlékonyságot. A magyar nyelvnek ez a fogyatékossága a legújabb korig megvolt, csak a XX. században sikerült a magyar nyelvet ebből a szempontból is a nyugat-európai nyelvekkel egy színvonalra emelni. Szókincsünk azonban már Petőfi, Arany és Jókai korában képes volt arra, hogy világirodalmi remekműveket alkossanak vele. Arany szókincse szépségben és gazdagságban vetekszik Shakespeare-ével, Jókai semmiben sem marad Scott, Petőfi pedig Byron vagy Béranger mögött.