Holnap, 1992 (37. évfolyam, 5-12. szám)
1992 / 5. szám - SZÉPIRODALOM - Kalász László: Világgá vivő; Szűkülő; Apró katonák; Ágaktól szakadó [versek]
4 KALÁSZ LÁSZLÓ Világgá vivő fuvalom mért gyeplőztél lovaidon? s raktad meg gyors szekered csillagvirágok sásfüvek díszítgették életünket rétek gyönyörűsége zsendült s gyűjtött gyöngyöket hajnalonta csillagvirágok sásfüvek szépítgették életünket fényes-fürge élesség pendült s rendbe hervadt a réti pompa hazám széle kunkorodik pocsékoló iszaposba lzukuló szememben a világ megrebben: magam már nem bírom elintézni sorsát csillámló bogarak szántják pupillámat kerek üveg-dombon árnyékukat hordják felnőttem hitemből bizonytalanságba legpirosabb vágyam szürke lett meg sárga rezzennek a színek formák szétriadnak gyönyörű vonalak rángógörcsöt kapnak Jordánban kívánnék megkeresztelődni halak lihegését űzött szemem őrzi sikló sikoltását szemembe vibrálja, s nem csap rajtam víz át folyós tenger árja SZÉPIRODALOM Apró katonák a rögben szél fúj sürgős gyülekezőt harci riadó köröttem viadalt kezdnek a mezők magkatonák, magvitézek böknek az égnek vitézül kebelükből fakadt fegyvert nőttön növő csodadárdát aljaszélben megforgatják időt várnak segítségül s szöknek türelemszakállak szálkásan a magasságnak: unják az éretlen békét hívják az érlelő Napot S Ágaktól szakadó madarak rebbennek az ég mint a savó áttetsző a szemnek erdők fái között átlóból a szél is engem megkötözött s megvakít a fény is madarak rebbennek szelek útrakelnek ha tudnék se tudnék menni merre menjek? HOLNAP