Új Holnap, 1997 (42. évfolyam, január-december)
1997 / november - Ferenczi László: "Magyar képzelőerő, nagy írói öntudat" : (Megjegyzések a Herzl-irodalom néhány kérdéséhez)
ben - a valószínűleg Jókai (is) inspirálta ős új országban - Achad Haam csak nyugati kultúrát talál. Zangwill 1898-as esszéjében bemutatja a kongressszus résztvevőit. „Furcsán válogatott vezetők csoportja ez [...] mindannyian többékevésbé azt hiszik, hogy a tollnak a milliomos aranyánál nagyobb hatalma van." Zangwill, a szigetországbeli író jellemzi így kontinentális kollegáit. Mert ugyan az arisztokrata Shelley nevezte hajdan a költőket a világ öntudatlan törvényhozóinak, elsősorban a kontinensen terjedt el ez az eszme, ahol a költészet - legalábbis művelői számára - a vallás helyére lépett, és ahol a költők - legyenek középosztálybeliek vagy éhenkórászok - a próféták jogait igényelték. Vajon ismerte-e Herzl e gondolat egyik legradikálisabb megfogalmazását, Petőfi A XIX. század költői című versét? Nem tudom. Zangwill szerint Herzlt a „magyar képzelőerő, nagy írói öntudat és zsidó szív" jellemzi. Nagyon fontos és összegző mondat ez. A későbbi méltatok általában megfeledkeznek a költői öntudatról és a magyar képzelőerőről. Természetesen mindenki megemlíti, hogy Herzl író volt, olykor ismertetik műveit, és idéznek is belőlük, de inkább csak a politikus „színpadi fogásairól szólnak", míg a költői öntudat jelentőségéről (egy-két kivétellel, mint Ernst Pawel) hallgatnak. Voltaire volt az első, aki a világ hatalmasaival mint költő (és mert költő) egyenlőként kívánt beszélni. Herzl egyik kötetének a Filozófiai mesék címet adta. (Bécsben akkoriban Voltaire nagyon népszerű volt.) A Herzl Tivadarral foglalkozók általában mellőzik a komparatisztikai vizsgálatokat, és elkerüli a figyelmüket, hogy több nemzeti felszabadítási mozgalom vezetője költő volt. Sok szerzőt, így a diplomáciai kapcsolatokban feltehetően jártas Avinerit is meglepte az a fesztelenség és magabiztosság, mellyel Herzl a világ vezető személyiségeivel tárgyalt, és ami nehezen magyarázható a cionista vezető (Naplója tanúsága szerint) sokszor Adyra emlékeztető költői öntudata nélkül. Herzl egyébként az akkori világ legjobb politikai propaganda- és színpadi iskolájába járt, a francia parlamentbe. A fogásokat gondosan lejegyezte, még mielőtt sejtette volna, hogy egyszer majd felhasználhatja azokat. Zangwill nem részletezi, hogy mit jelent a magyar képzelőerő. Szövegében evidencia erejével hat, mint amit mindenkinek ismerni kell. A XIX. század végén Angliában még élt a magyar 1848-49 emléke. Jókait az orosz realistákkal egyenértékű nagy írónak tartották, és maga Zangwill tudott Kossuth angliai diadalútjáról. Egy harcosan anticionista orosz-amerikai zsidó, J. Menuhin, aki a judaizmus XX. századi válságáról értekezik, a magyar szabadságharcot teszi felelőssé a cionizmusért, mert Petőfi és Kossuth tanították meg az orosz zsidó fiatalokat, hogy nacionalisták, azaz cionisták legyenek. Petőfi és Kossuth hatásáról objektív történetírók is beszélnek. Herzl maga több ízben is kijelentette, hogy a korabeli Európában csupán Angliában és Magyarországon nincs antiszemitizmus (noha tartott kirobbanásától). A bécsi zsi