Új Holnap, 2002 (47. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - A KÖZMŰVELŐDÉS SZÍNTEREI - Utry Attila: Magyar bizánci emlékek
Utry Attila Magyar bizánci emlékek Maróti Andor 75. születésnapjára Imrényi Tibor szerkesztésében, a Miskolci Ortodox Múzeumért Alapítvány kiadásában látott napvilágot a Magyarság és Ortodoxia - Ezer esztendő című kötet. A hiánypótló könyv jeles évfordulók alkalmából, a magyar kereszténység és államiság millenniumának évében, a miskolci Magyar Ortodox Egyházi Múzeum fennállásának tizenötödik évében jelent meg. A kezdetekről A Magyar Ortodox Egyházi Múzeumban összegyűjtött anyag kultúrtörténeti háttere tulajdonképpen a XVII-XIX. század, de az egyházművészeti emlékek azokról az időkről is tanúskodnak, amikor népünk még csak ismerkedett a bizánci kultúrával, a kereszténységgel. Itt arról a hittérítő munkáról van szó, amely a VIII-IX. században - őseink kazár birodalmon belüli „hazájában” - bizánci szerzetesek révén megnyitotta és megmutatta az utat törzseink számára a kereszténység felé. „Ennek a VIII-IX. századi térítésnek - úgy látszik - egy maradandó eredménye is lett: a magyar rovásírás kialakítása (Erdélyben a XVII. századig fennmaradt), amitől végső fokon a magyar irodalom elindulása is számítható”. [1] Ha történelmünket alaposabban megvizsgáljuk, láthatóvá válik népünk egy részének - ma már kisebb részének - határozott és kitartó a kapcsolódása Bizánchoz, általánosságban a „közép-keleti” kultúrához, kereszténységhez. A szerb, román, orosz, görög patriarchátusokhoz tartozó, magyarul is beszélő ortodox hívek becsült száma mintegy 50 000 lélek. „Bizánc része a magyar műveltségnek is”. Továbbá: „Görögkeleti (ortodox) és görög katolikus testvéreinken keresztül tehát Bizánc bennünk van, nem is beszélve arról, hogy hazánk állandóan Dél sugárzásának körében élt.”[2] A gyökerek A római birodalom két részre tagolása, a latin Occidens (nyugati) és a görög Oriens (keleti), kulturális téren túlélte Róma (476) és Bizánc (1453) bukását, sőt napjainkig kísért emléke. [3]