Új Holnap, 2002 (47. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 4. szám - A KÖZMŰVELŐDÉS SZÍNTEREI - Utry Attila: Magyar bizánci emlékek

Utry Attila Magyar bizánci emlékek Maróti Andor 75. születésnapjára Imrényi Tibor szerkesztésében, a Miskolci Ortodox Múzeumért Alapítvány kiadásában látott napvilágot a Magyarság és Ortodoxia - Ezer esztendő című kötet. A hiánypótló könyv jeles évfordulók alkalmából, a magyar kereszténység és államiság millenniumának évében, a miskolci Magyar Ortodox Egyházi Múzeum fennállásának tizenötödik évében jelent meg. A kezdetekről A Magyar Ortodox Egyházi Múzeumban összegyűjtött anyag kultúrtörténeti hát­tere tulajdonképpen a XVII-XIX. század, de az egyházművészeti emlékek azokról az időkről is tanúskodnak, amikor népünk még csak ismerkedett a bizánci kultú­rával, a kereszténységgel. Itt arról a hittérítő munkáról van szó, amely a VIII-IX. században - őseink kazár birodalmon belüli „hazájában” - bizánci szerzetesek ré­vén megnyitotta és megmutatta az utat törzseink számára a kereszténység felé. „Ennek a VIII-IX. századi térítésnek - úgy látszik - egy maradandó eredménye is lett: a magyar rovásírás kialakítása (Erdélyben a XVII. századig fennmaradt), ami­től végső fokon a magyar irodalom elindulása is számítható”. [1] Ha történelmünket alaposabban megvizsgáljuk, láthatóvá válik népünk egy részének - ma már kisebb részének - határozott és kitartó a kapcsolódása Bizánchoz, általánosságban a „közép-keleti” kultúrához, kereszténységhez. A szerb, román, orosz, görög patriarchátusokhoz tartozó, magyarul is beszélő or­todox hívek becsült száma mintegy 50 000 lélek. „Bizánc része a magyar mű­veltségnek is”. Továbbá: „Görögkeleti (ortodox) és görög katolikus testvérein­ken keresztül tehát Bizánc bennünk van, nem is beszélve arról, hogy hazánk ál­landóan Dél sugárzásának körében élt.”[2] A gyökerek A római birodalom két részre tagolása, a latin Occidens (nyugati) és a görög Oriens (keleti), kulturális téren túlélte Róma (476) és Bizánc (1453) bukását, sőt napjainkig kísért emléke. [3]

Next