Új Horizont, 1990 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1990-01-01 / 1. szám
XVII. évfolyam, 1. szám SZÁNDÉK ÉS ESÉLY Szűkebb pátriánk kétes nevezetessége, hogy nincs folyóirata—immár a múltté. Miként az a parancsuralmi gyanakvás, mely csírájában fojtott el itt tartós értékek felmutatására és szellemi pezsgés gerjesztésére vállalkozó lapokat. Az alkotó elmék s leginkább az olvasóközönség kárára. Jóvátétel, vagy inkább jövőt féltő igény hozta létre a hiányzó fórumot, a megfáradt Horizont közművelődési tájékoztató helyett. A tavaly hirtelen kisarjadt négy élénk szám a megannyi alkotó erő mozgósításának lehetőségét is jelzi. A további gyürközésre szívesen szegődtem el, és szorongó bizakodással kezdem a szerkesztést. Személyes felelősségem csak hivatásszerető szakemberekkel együttműködésben érvényesülhet. Nem szegi kedvünket fanyalgás és gáncsoskodás, mert leleményes elődömmel s más tapasztalt és tevékeny társaimmal közhasznú szolgálatként igyekszünk a folyóirat gondját viselni. S örömünkre: egyre többen hisznek értelmében és életrevalóságában. Ez évben hat jelentkezést tervezünk, hogy folyamatosan és minél közvetlenebb legyen a Horizont befolyása, érdekfeszítő írásokkal. Szerzők és olvasók megnyeréséhez persze nélkülözhetetlen a bizalommal egyenrangú anyagi biztonság. Mert önfenntartásra nagy múltú, országos folyóiratok se képesek, nemhogy e halmozott hátránnyal induló vidéki. Hiszen még a megyénk iránt elfogult írók java is másutt publikál. Reménybeli olvasóink nagy része pedig nehezen bír eligazodni a sajtótermékek bőséges és drága piacán, valódi értékek és alpári ösztönöket csiholó vagy illékony napi szenzációk között. Ez utóbbiakból mi nem kínálunk, bár talán jövedelmezne is. S hatalmi, politikai csatározások szolgálatába se szegődünk. A szakcikkeket, tanulmányokat meg réteglapoknak hagyjuk. Értékes és ígéretes irodalmi műveket, míves és olvasmányos művészeti, tudományos elemzéseket kérünk, várunk és szorgalmazunk. S a jó minőségű írások között kiváltképp örülünk azoknak, amelyek alkotójukkal, témájukkal, szellemiségükkel tájegységünkhöz kötődnek, egyszersmind távolabbi figyelmet kelthetnek. Országosan sem érdektelen fóruma szeretne lenni folyóiratunk a Bakony, a Balaton-felvidéki tág vonzásköre alkotóinak és olvasóinak. Elparlagiasodás veszélye nélkül, s valódi szükségletek kielégítése és serkentése érdekében nem szűkítheti azonban horizontunkat földrajzi határ. A magyarság és Európa kulturális értékeire nyitottan, főleg a nemzet erkölcsi erejének növelésére törekszünk. Mennyire szolgálhatja az írás közösség vagy magánélet épülését? — ez a megítélésének mércéje, műfaji, nemzedéki vagy stílusmegkötés nélkül. Tehát akkor is helyet kap, ha a szerkesztő ízlésétől elüt, de felfedező örömet, szépséget, szokatlan élményt, gondolatot sugall a humánum hangjára. Természetesen tévedhetünk, ám szándékunk szerint tekintély és barátság sem fedezhet minőségi engedményeket. Kortárs alkotók, kutatók friss teljesítményeivel, kulturális örökség és művészeti áramlatok tudatosításával, termékeny vitákkal bekacsolódhat folyóiratunk az ország szellemi vérkeringésébe, növelvén e dajkáló pátria megtartó- és vonzerejét is. Különösen, ha sikerül alkotásra ösztönző műhellyé válnia a Horizontnak, mielőbb illő magyar néven. Szerzői és olvasói bizalmát kéri a szerkesztőség. Csak velük és értük gyarapodhat folyóiratunk, tisztességes és szorgos munkával. A létrehozó-fenntartó állami mecénás is így hitelesítheti erkölcsi támogatását anyagi garanciákkal. Raffai István 3